Demeter Ervin (MDF)

1995. március 27.

DEMETER ERVIN (MDF): Köszönöm a szót, tisztelt elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A magyar politikai élet menüjét bővítjük a mai napon a fekete vasárnap feketelevese után; többek számára úgy tetszik, hogy most egy torta van előttünk. Na nem egy habostorta, hanem a lehetőségek és a közpénzek felhasználása által elvégzendő feladatokért való versenybeszállás tortája.Mai pesszimista világunkban ez jogosan adhat reményt a gazdasági élet fontos szereplőinek; ha jó törvényt alkotunk, akkor az igazságosság, a verseny és a verseny tisztasága alapján a jók kerülnek kiválasztódásra.

Nekünk az a feladatunk, hogy jó törvényt alkossunk. Nem kis horderejű kérdésről van szó, mint ahogy már az előterjesztő is az indokláshoz fűzött számításaiban 110-120 milliárd forintról beszél, ami versenytárgyalási kötelezettséggel nyerhető el.

Meglátásom szerint ez az összeg talán még ennél is nagyobb. Az önkormányzatok 1993. évben árubeszerzésre, olyan árubeszerzésre, ami ezen törvény hatálya alá fog esni, 60 milliárd forintot, beruházásra és felújításra kizárólag az önkormányzatok 80 milliárd forintot fordítottak.

(10.50)

Ez már önmagában 140 milliárd forint. Nyilvánvalóan a költségvetési intézmények rendelkeznek még saját bevételekkel is, amelyeknek jelentős része közbeszerzésekre fordítódik, intézményhálózatuk van, és a közszolgáltatók is rendelkeznek saját bevétellel. Egyedül a fővárosi önkormányzat 30 milliárd forintot fog fejlesztésre fordítani 1995-ben, és ha kötelező lesz alkalmazni azokat az értékhatárokat, amiket ez a törvény tartalmaz, akkor a 20 millió forintot figyelembe véve szinte minden beruházás a közbeszerzési törvény hatálya alá fog esni.

Nagy súlyú kérdésről van szó, úgy hiszem, nem jelentéktelen, hogy érdemben beszéljünk róla. A fejlett gazdaságok többségében a kormányokat és az ellenőrzésük alatt álló szervezeteket, az áruk, a különböző szolgáltatások megrendelőit megtisztelő és megkülönböztetett figyelem kíséri. A kormányszervek, önkormányzatok és más önkormányzati intézmények által végeztetett munkák, szállítások, szolgáltatások lebonyolítása, ellenőrzése és szerződések megkötése alapvetően a törvényben kell hogy szabályozásra kerüljön. A kormányzati megrendelések és hasonló közbeszerzések azért is különösen jelentőssé váltak, mert ezeket költségvetési forrásból finanszírozzuk, közcélokat szolgálnak, közcélú létesítményeket valósítanak meg.

A vállalkozók részére a közmegrendelések biztos piacot jelentenek, ugyanakkor a közületi megrendelések jó eszközt adnak ahhoz, hogy a magánszférát hatásos piacgazdasági eszközökkel befolyásoljuk. A közületi megrendelések szigorú feltételrendszere a jól működő vállalkozók számára folyamatos és igazi referenciát jelentett. A kincstári beszállító, vagy a közbeszállító fogalma úgy gondolom a piacgazdaságokban megbecsült kategória, és joggal számíthat hosszú távú referenciára. Azonban a piacon a közületi megrendelésekért éles harc folyik. Hallottuk az előttem szóló vezérszónoktól, Dornbach Alajostól, hogy az elmúlt négy évben milyen rossz tapasztalatai voltak, mennyire megkeserítették a rendszerváltás szemléletét a közbeszerzések területén található visszaélések, mennyire nehéz volt fellépni ezek ellen a sok esetben irritáló jelenségek ellen.

Bizonyára mindannyian foglalkoztunk, és valamilyen módon sokan érintkeztünk a közbeszerzések területén felhasználható pénzekkel akár a parlamenti munkában, akár az önkormányzatok területén. Én az elmúlt négy évet a fővárosi önkormányzatban töltöttem, és teljes mértékben osztom Dornbach Alajos észrevételeit és véleményét. Bizonyára ő is hasonló helyen szerezhette a tapasztalatait, hisz' mind a fővárosi önkormányzatnak, mind a kerületi önkormányzatok egyes polgármestereinek dossziéi vannak a Mérleg utcában, ahol ezek a bejelentések halmozódnak. Igazán csak sajnálni tudom, hogy nem hozzák nyilvánosságra, de bizonyára ezek tapasztalatait a törvény vitájában fel tudjuk használni.

Ezelőtt három évvel a fővárosi önkormányzatban azon kellett vitatkoznunk, hogy egy több mint 3 milliárdos beruházásnak egyáltalán versenyeztetési eljárással kell-e megkeresni a kivitelezőjét, vagy pedig esetleg olyan módszerrel válasszuk ki, hogy a polgármesternek vagy a főpolgármesternek kivel volt szerencséje koccintani egy pezsgővel egy hasonló rendezvényen, illetve hasonló épület átadásán.

Eredménytelen harcot vívtam azért is, hogy egy több mint 700 millió forintos beruházás egyáltalán pályáztatás útján kerüljön lebonyolításra. Úgy gondolom, ezek is mutatják azt, hogy mennyire időszerű és mennyire fontos számunkra a közbeszerzési törvény megalkotása, bár az előterjesztő miniszter úr szavaira reagálva, óva inteném őt attól, hogy a közbeszerzések területén tapasztalható jelenségek megszűnését kizárólag a jogszabály változásától várja. Úgy gondolom és kérem, ne sértődjön meg , kicsit naivitás lenne azt gondolni, hogy kizárólag a törvényi szabályozás fogja megoldani ezeket a visszásságokat. Hogy az étlapnál maradjak, a puding próbája az evés, bár a mi feladatunk a törvényalkotás és a törvények jó megalkotása.

A közületi munkák és szállítások, szerződések előkészítésére, a közületi szállítások lebonyolítására, ellenőrzésére és átvételére vonatkozó eljárásokat a modern európai társadalmak korai fejlődési szakaszukban már kialakították. Ezek a szabályok folyamatosan bővültek. Remélem, a közbeszerzési törvénnyel Magyarország is tesz ebben egy jelentős lépést, hisz jelenleg is rendelkezünk törvényerejű rendelet szintű szabályozással, de ilyen valóban kevés van, és valóban célszerű egy egységes szabályozást alkalmazni.

A háború előtti magyar jogi szabályozás ismerte már a közszállítások rendszerét, közszállítási szabályzat volt hatályban. Ez a szabályzat meghatározta a közületeknek, hogy milyen közületi megrendeléseket adhatnak, részletesen szabályozta a szállítások előkészítését, a versenytárgyalási eljárás részleteit, a szállítási feltételeket, az ajánlatok feletti döntés rendjét, a szerződéskötést, a szerződés teljesítését, s a mennyiségi és minőségi átvételre vonatkozó szabályokat is tartalmazott. Figyelemre méltó, hogy ez a közszolgáltatási szabályzat széles körben kötelezővé tette a hazai termelő kapacitások igénybevételét, a hazai termékek beszerzését erőteljesen preferálta. E szabályozás szerint ugyanis az állam, a törvényhatóságok, közösségek, az általuk fenntartott vagy támogatott intézmények, vállalatok és üzemek, a közforgalomra berendezett hazai közlekedési vállalatok csak hazai termékeket vásárolhattak. Úgy gondolom, hogy az előttünk levő közbeszerzési törvénynek is nagyon fontos, megítélésünk szerint elsődleges feladata a hazai ipar és a hazai termék megfelelő támogatása.

A közbeszerzési politikának arra kell választ adnia, hogy lehetséges-e átlátható szabályokkal a hazai vállalkozásokat előnyben részesíteni, milyen védelem jogos és esetleg milyen nem. A közbeszerzési szabályozásban véleményünk szerint meg kell határozni azon feltételeket, amelyek fennállása esetén kizárólag belföldi székhelyű gazdasági társaságok vehetnek részt a közbeszerzési eljárásban. Az előttünk lévő törvényjavaslat lehetővé teszi, hogy a kiíró meghatározott esetben a versenytárgyalást csak hazai ajánlattevők számára hirdesse meg. Erre feltehetően csak akkor kerülhet sor, ha az ajánlattevőknek megfelelő mennyiségű magyar áru, szolgáltatás, építőipari kapacitás áll rendelkezésére, ezt az előminősítési eljárás megítélésünk szerint jól és megfelelően szabályozza és kellőképpen elősegíti.

E területeken elsődlegesen az építési, beruházási, valamint a szolgáltatási tevékenységről van szó. Ezért e körben a hazai versenytárgyalás kiírását kellene kodifikálni azzal a kitétellel, hogy külföldi részvétel esetén a versenytárgyalást hazai versenytárgyalás sikertelensége esetén lehessen kiírni. Véleményünk szerint indokolt kedvezményeket nyújtani a hazai termékeknek azonos vállalkozási feltételek esetén is.

A hazai ipar védelmét egyértelműen szolgáló rendelkezés lehet a törvény olyan előírása, amelyek alapján a magyar származású termékeket felajánló szállítót köteles a versenytárgyalás kiírója előnyben részesíteni. Ennek többféle formája is elképzelhető. Javasoljuk például a meghatározott százalékú magyar származású termék esetén árpreferencia biztosítását, például 50 százalékot meghaladó magyar termék esetén 10 százalékos de ezek természetesen az általános és részletes vitában, a bizottságokban csiszolódhatnak , a nagyobb, 60 és e fölötti százalékok esetén pedig 15 százalékos árpreferencia érvényesítését. A törvényjavaslatban szerepel, hogy az árajánlatok elbírálása során legfeljebb 10 százalékos mértékű áreltérés esetén a belföldi gyártási ajánlatokat egyenértékűnek kell tekinteni. Ez több kérdést vet fel, amire mindenképpen válaszolni kell a törvényalkotás során. Például: hogyan hasonlíthatók össze majd a deviza- és forintárak, mikori árfolyamon számítjuk őket, külföldi ajánlatnál vámmal és szállítási költséggel növelt értéket fognak alapul venni vagy sem, nulla százalékos vámmal importálható késztermékek esetén a hazai gyártónak kell-e az importált beépített alkatrészek után vámot fizetnie? Ugyanis ha nem, akkor nem azonosak a versenyfeltételek.

Véleményünk szerint a 10 százalék sok esetben nagyon kevés lehet. Ilyen arányú különbséget nagy külföldi cégek a piacra történő betöréskor is könnyűszerrel tudnak alkalmazni, ezért javasoljuk valamilyen formában ennek esetleg 15 százalékra történő megemelését. Kedvezmény lehetne a hazai ajánlattevő számára, hogy az egyébként azonos tartalmú, minőségi jellemzőjű ajánlatok közül a kiírónak azt az ajánlattevőt kelljen előnyben részesíteni, amely magasabb arányban vállalkozik hazai származású termékek beszállítására.

(11.00)

Olyan megoldás is választható véleményünk szerint, hogy az egyébként azonos tartalmú minőségi jellemzőjű ajánlatok közül a kiírónak, árpreferencia nélkül, azt az ajánlattevőt kell előnyben részesítenie, amelyik magasabb százalékban vállalkozik hazai származású termékek beszállítására. A lehetőségek köre széles, csak egy rövid étlapot kívántam adni.

Véleményünk szerint a törvény ezen a területen javításra szorul.

A Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja a hazai termék és ipar védelmén túlmenően a törvény egyszerűsítésére is törekszik, pontosan egyetértve az előterjesztő miniszter úrnak azzal a szándékával, hogy legyen minél közérthetőbb a törvény, hisz ez az alkalmazhatósága szempontjából kulcsfontosságú. Ezért készítünk egy olyan javaslatcsomagot is, amely a törvény egyszerűsítését szolgálja, egységes elvek következetes alkalmazását segíti elő.

Csak kiragadott példaként a fő kérdések: az értékhatár egységes alkalmazása. Javasoljuk, hogy az értékhatárok minden esetben egységes alkalmazásra kerüljenek. Megjelent támogatások esetében az értékhatárt annak függvényében veszi figyelembe, hogy az összterméken belül milyen a százalékaránya. Javasoljuk, hogy az általános szabályok legyenek érvényben, az abszolút összeg legyen a meghatározó.

Megfontolásra ajánljuk azonban, hogy az önkormányzatok cél- és címzett-támogatása ne legyen kivétel ebből a rendszerből hisz én nem találtam rá felfogható okot. Hasonló pénzek vannak még ugyanis az önkormányzatoknál; ilyen a személyi jövedelemadó, amit hasonlóan fordíthatnak közbeszerzésre. Ott nem teszünk ilyen megkülönböztetést, kizárólag a cél- és címzett-támogatásnál; megítélésünk szerint ez nem indokolt.

De úgy gondoljuk, hogy az egységes értékhatár alkalmazása a kutatás-fejlesztés területén is meghatározó kell hogy legyen; ne kerüljön ki a törvény hatálya alól olyan kutatás-fejlesztés, ahol csak döntő többségben a megrendelő finanszíroz.

Ki nem lehet ajánlattevő? Ugye, beszéltünk arról és szóba került az, hogy valóban egy társadalmi garanciát és egy jól működő piacgazdaságban komoly referenciát és egy biztos piacot jelent, ezért nyugodtan állíthatjuk magasra azok számára a mércét, akik részt vehetnek ezekben a közbeszerzésekben.

Egyértelmű, úgy gondolom, abban a véleményünk, hogy ne lehessen közbeszerzés résztvevője az, akinek tartozása, köztartozása van; hisz' milyen jogon részesedne a közpénzből, ha ő maga nem fogja a köznek visszajáró részt visszafordítani? Túl enyhének tartjuk a törvényjavaslatnak azt a megoldását, hogy ezt a köztartozást egy évig tolerálja a vállalkozó esetében. Ezt semmi esetre sem tartjuk indokoltnak. Nem célszerű legalizálni azt, hogy egy évig valaki a közpénzekkel tartozhat. Tehát javasoljuk ezt ennek megfelelően módosítani.

Látunk egy kiskaput is itt, hisz' az alvállalkozók nincsenek szabályozva. A fővállalkozón keresztül bejuthatnak olyan alvállalkozók, akik hasonló módon tartozással rendelkeznek vagy csődeljárás alatt állnak. Ezt a kiskaput is célszerűnek tartanánk bezárni úgy, hogy a követelményrendszert kiterjesztjük az alvállalkozóra is. Technikailag megoldható, hisz' amikor a fővállalkozó kötelezettséget vállal, hogy a törvény paragrafusainak megfelel, ezt ki kell egészíteni azzal a kötelezettséggel, hogy ezt érvényesíti a saját alvállalkozóival szemben is.

Végezetül: az ajánlattevés komolyságához fontosnak tartanánk egy olyan kitételt is betenni, hogy a közbeszerzésben résztvevő a közbeszerzési összeg valamilyen százalékában rendelkezzen saját vagyonnal. Tehát például: csak olyan közbeszerzésre pályázhasson, aminek 4-5, esetleg 10 százalékával saját vagyonként rendelkezik. Tekintettel arra, hogy a beruházások, fejlesztések területén igen nagy közpénzek folynak ki, ismerve az építőipari gyakorlatot, nagyon fontosnak tartjuk, hogy ne bizonytalan pénzügyi helyzetű, esetleg olyan, egymilliós törzstőkével alakult vállalkozások, amelyek finanszírozási gondokkal küzdenek, részt vesznek a közbeszerzésben, majd utána saját finanszírozási nehézségük csődjének a következményeit a közpénzek viselik. Ezért ennek megfelelő módosító javaslatot is fogunk készíteni.

Nagyon sok apróság van még, amire a részletes vitában fogunk kitérni; s amivel az a szándékunk, egyezően az előterjesztő miniszter úrral, hogy ez a törvény egységesebb, egyszerűbb és jobban követhető legyen.

Egyetértünk azzal is, hogy a tárgyalás minél pergőbb, ütemesebb legyen, és minél előbb lehessen a közbeszerzési törvényt bevezetni. Ezért javaslatot fogunk tenni arra, hogy a kihirdetést követően 60 napon belül lépjen hatályba a közbeszerzési törvény. Úgy gondoljuk, ez a 60 nap elegendő kell hogy legyen a kormányzat számára annak a két vagy három intézkedésnek a meghozatalára; hisz' nem váratlanul érte őket a közbeszerzési törvény, eddig is dolgoztak rajta. Tehát ha a szándékunk egyezik, hogy minél előbb bevezetésre kerüljön a közbeszerzési törvény, akkor ennek a határidejét is javasoljuk rövidre fogni.

Engedjenek meg egy észrevételt még a törvény hatályához: A közpénzekkel való gazdálkodást nemcsak a közpénzek elköltésével lehet végezni, hanem a közpénzek megszerzésével is. A törvény hatálya nem terjed ki bizonyos köztestületek, központi pénzek, önkormányzatok esetleges vagyontárgyainak az értékesítésére. Itt különösen két kör van, ami számba jön. Ezek egyik része az ingatlanok, a másik része az önkormányzatok tulajdonában lévő részvények. Gondolom, nem újdonság senki számára, hogy az önkormányzatok jelentős része olyan gazdasági helyzetbe került, hogy már csak vagyonának felélésével tudja a működését is finanszírozni. Ebben a helyzetben és ez nem új jelenség, előfordult egyes önkormányzatoknál már az előző ciklusban is vagy vagyontárgyaik eladására kényszerülnek, vagy vagyontárgyaik eladása mellett döntenek az önkormányzatok, a könnyebb ellenállást választva. Ebben az esetben nincs megfelelően szabályozva, hogy a közvagyon értékesítése hogyan történik.

Bizonyára nem vagyok egyedül abban, aki nagyon sok elrettentő példát tud erre. Az V. kerületi önkormányzat cselekedeteiért újságírók versengenek, hogy ki fogja a legnagyobb bestsellert írni ezekről. Tehát nagyon sok példát tudunk arra, amikor igenis szabályozást igényelne az, hogy az önkormányzatok tulajdonuk, ingatlanjaik értékesítését is valamilyen nyilvános és törvényben szabályozott módon tegyék, hisz' ellenkező esetben, ha szabadon választott, nem biztos, hogy megteszik. Megmondom őszintén, nekem nagyon rossz tapasztalataim vannak. Bár az önkormányzati törvény rendelkezik arról, hogy a vagyongazdálkodás szabályait önkormányzati rendeletben rögzíteni kell, ezt sok önkormányzat nem készíti el, és sokan rendkívül enyhe szabályokat alkalmaznak.

Összességében: a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja fontosnak és kívánatosnak tartja a közbeszerzési törvényt. Mi a magunk részéről két fő területen mint ahogy említettem , a hazai termékek védelmén és a törvény egyszerűsítésén fogunk fáradozni, és ehhez módosítójavaslat-csomagokat készítünk. Biztosíthatom miniszter urat, partnerek leszünk abban, hogy minél előbb és egy minél jobb törvény szülessen.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)