Latorcai János (KDNP)

1995. március 27.

DR. LATORCAI JÁNOS, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Igen tisztelt Miniszter Úr! A magyar gazdaság, a hazai ipar, kereskedelem és szolgáltatás meghatározó jelentőségű törvénytervezete a közbeszerzésekről szóló törvényjavaslat, amely sajnálatosan igen sokáig váratott magára. Kidolgozása még 1992-93-ban kezdődött, megelőző változatát a Boross-kormány '94 tavaszán fogadta el és nyújtotta be a parlamentnek, de az akkori választások miatt annak megvitatására már nem kerülhetett sor.

Tehát gyakorlatilag ebből a változatból kellett továbbépíteni azt a változatot, amelyik most a parlament asztalán fekszik.

A jelenlegi törvényjavaslat indoklása szerint annak megalkotását az tette szükségessé, hogy biztosítható legyen az államháztartás, az államháztartás alrendszerei vagyongazdálkodásának hatékonysága és átláthatósága, különös figyelemmel arra az évi több tízmilliárd forint összegű kiadásra, amelyet évente közbeszerzésekre fordítanak.

A közbeszerzések jelentősége napjainkban a központi költségvetési szervek és az önkormányzatok 1993. évi beszerzéseinek költségadataival is jól jellemezhetők. 1993-ban a központi költségvetési szervek ilyen irányú kiadásai mint azt már miniszter úr és több felszólaló képviselőtársam is említette meghaladták a 100 milliárd forintot, míg a helyi önkormányzatok hasonló jellegű beszerzéseinek és beruházásainak értéke pedig megközelítette a 150 milliárd forintot. Ezen számadatok is jelzik, hogy a költségvetési forrásból származó beszerzések, beruházások jelentős megrendelést biztosíthatnak a hazai vállalkozásoknak, alapvetően kiteljesíthetik a piacgazdaság kiépítését, az európai normákhoz közelítő szabályozás pedig jelentősen hozzájárulhat a közpénzek ésszerű, takarékosabb felhasználásához.

A törvényjavaslat 2. §-a kimondja, hogy a közbeszerzési törvény hatálya alá csak meghatározott értékhatárok feletti beszerzések tartoznak, amelyeket 1996. december 31-éig determinál a törvény, de a későbbiekre vonatkozóan az értékhatárokat csak az éves költségvetési törvényekben, leghamarabb tehát a jövő évben, az 1997. évi költségvetési törvényben szándékozik előírni.

(11.50)

Megítélésem szerint ez a kitétel elfogadható, mert ezen értékhatárok megállapításánál például az inflációtól függően is rendkívül gondosan és alapos mérlegelés alapján kell majd eljárni, mivel a közbeszerzési eljárás, mint ahogy az előttem felszólalók mondanivalójából is látható volt, rendkívül költséges folyamat, ezért kis értékű beszerzéseket indokolatlan és főleg értelmetlen lenne ezen eljárás alá vonni.

Ezzel kapcsolatban azt is meg szeretném jegyezni, hogy az Európai Unió idevonatkozó értékei nem használhatók esetünkben, mivel azok a jelen helyzetben számunkra irreálisan nagy értékek. Egyébként a hatályos hazai jogszabályok a kormányzati beruházások és beszerzések esetében már most is előírnak bizonyos szabályokat és értékhatárokat. Például különböző jogszabályokban a versenytárgyalás kötelező megtartásával kapcsolatos értékhatárok 2-10 millió forint közöttiek.

Tisztelt Képviselőtársaim! A fejlett piacgazdaságok meghatározó részében a kormányok és a közvetlen ellenőrzésük alatt álló szervezetek az árupiac területén jelentős megrendelők. Ezért az egyes európai országok jórészében már a múlt század közepétől kiemelt figyelmet fordítanak a kormányok és más kormányzati közintézmények megrendelésére végzett munkák, szállítások és szolgáltatások szerződéseire, lebonyolítására és ellenőrzésére, hiszen ezeket ott is az adófizetők pénzéből finanszírozták.

Természetesen ezek a közületi megrendelések biztos piacot jelentettek a vállalkozóknak, ugyanakkor e megrendelések jól működő rendszere egyben alkalmas volt a gazdaság hatásos befolyásolására is.

A kormányzati, a kincstári, vagy mai szóhasználattal élve, a közületi megrendelések szigorú feltételei a vállalkozók számára igen fontos referenciát is jelentettek. Az udvari szállító vagy a közületi munkák kivitelezője a működő piacgazdaságban jelenleg is a megbízható cég egyik legrangosabb megjelölése.

Ezzel kapcsolatban utalnék arra, hogy Bécsben járva képviselőtársaim is tapasztalhatják a Grabenen vagy a Kärtnerstrassen sétálva, hogy számos üzlet tulajdonosa még ma is büszkén viseli cégtábláján a "császári és királyi udvari beszállító" megtisztelő megjelölést.

Csatlakozva dr. Torgyán József képviselőtársamhoz, szeretném képviselőtársaim figyelmét én is felhívni, hogy a háború előtti hazai jogi szabályozás is alkalmazta a közbeszállítások rendszerét, amelyet a közszállítási szabályzat determinált. A szabályzat meghatározta azon szerveket, intézményeket, amelyek közületi megrendelést adhattak. Részletesen szabályozta a szállítások előkészítését, azok feltételeit, magát a versenytárgyalási eljárást, az ajánlatokról szóló döntést, a szerződéskötést, a teljesítés és az átvétel feltételeit.

Rendkívül figyelemre méltónak tartom, hogy a közszállítási szabályzat igen széles körben kötelezővé tette a hazai termelőkapacitások igénybevételét, azaz hazai termék beszerzését. E szabályozás értelmében az állam, a törvényhatóságok, a városok és a községek által fenntartott vagy támogatott intézmények, intézetek, vállalatok, üzemek, valamint a közszolgáltatást végző vállalatok csakis hazai terméket vásárolhattak. Úgy hiszem, ezek a tények gazdaságtörténetileg rendkívül fontosnak tekinthetők, de mai teljes körű alkalmazásukat megvalósíthatatlannak tartom. Ugyanakkor mindenki számára világos, hogy a közpénzek felhasználásának tartományában ma is indokolt a szerződéskötési szabadságnak erőteljesebb, kötelező normákkal történő korlátozása.

Magától értetődő, hogy mindezeket a korlátozásokat csakis a megkötött nemzetközi szerződésekben foglalt kötelezettségeink betartásával lehet megvalósítani.

Már a törvénytervezet kidolgozása kezdeti időszakában is számos esetben elhangzott, hogy ezt a szabályozást a GATT kormányzati kódexhez való csatlakozás, illetve az Európai Unióval, az EFTA-val és a CEFTA-val kötött megállapodások miatt nehéz lesz bevezetni.

Miniszter úr is, előttem szóló képviselőtársaim is, akárcsak a törvényjavaslat indokolási része, világosan rámutattak, hogy nincs olyan nemzetközi kötelezettségünk, amelynek alapján a kormánynak konkrét határidőhöz kötötten kellene csatlakoznia a GATT kormányzati beszerzések kódexéhez.

Az Európai Unióval kötött megállapodásban ugyan kötelezettséget vállaltunk arra, hogy a közbeszerzések területén megnyitjuk piacainkat az EU külföldi székhelyű vállalkozói előtt, de csak a megállapodás hatálybalépésétől számított 10 év elteltével. Addig a megállapodásban biztosított aszimmetria értelmében a magyar vállalkozások az Európai Unió országainak piacán az EU országok vállalkozásaival azonos feltételek szerint versenyezhetnek, míg a hazai közbeszerzési piacainkon az EU-országok nem magyarországi székhelyű vállalkozásainak nem kell biztosítanunk az azonos feltételeket, azaz a nemzeti elbánás elvét.

Ha korlátozottabb mértékben is, de hasonló kedvezményeket biztosít részünkre az EFTA-val és a CEFTAval kötött megállapodás is. Ezért nincs akadálya annak, hogy 2001-2004-ig elsősorban a hazai termelés preferálására, foglalkoztatáspolitikai, technológiai, fejlesztési, környezetvédelmi szempontok érvényesítésére vagy éppenséggel ahogy miniszter úr is kiemelte a kis- és középvállalkozások fejlesztésére sor kerüljön a közbeszerzések területén.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ebből a szempontból is meghatározó a törvényjavaslat két szakasza. A 35. § kimondja, hogy az ajánlatkérő az előbb említett szempontok érvényesítése érdekében az ajánlati felhívásban előírhatja, hogy az ezen kritériumoknak megfelelő ajánlatokat az egyébként egyenértékű ajánlatoknál előnyben részesíti.

Az 59. § olyan, az ajánlatkérő akaratától független kötelező előírást tartalmaz, ami árubeszerzésnél és építési beruházás esetén 10 százalékos árelőnyt biztosít azoknak az ajánlattevőknek, akiknél árubeszerzési és beruházási értékben a hazai beszállítás az 50 százalékot meghaladja. Több ilyen ajánlat esetében a szabályozás azt is kimondja, hogy azt az ajánlatot kell előnyben részesíteni, amelyiknél ez a hazai hozzáadott érték a nagyobb.

Ez az iparvédelmi intézkedés különösen közel áll hozzánk, kereszténydemokratákhoz, hiszen az általunk kezdeményezett és megteremtett H+H "Hazai termék, hazai munkahely" mozgalom, tulajdonképpen, ha önkéntes formában is, valami ilyen kezdeményezést takar.

De meg szeretném jegyezni, hogy a fejlett országok jogszabályaiban is találhatók iparvédelmi rendelkezések, ezek azonban többnyire nem a közbeszerzési szabályok között jelennek meg. Bár azt is meg kell mondani, hogy kivételesen, pontosan az Európai Unió szabályai is lehetőséget adnak egyes tagországok hátrányos helyzetűnek minősített területeiről érkezett ajánlatok előnyben részesítésére. Ennek keretében élveznek ajánlati előnyt többek között Írország, Olaszország, Spanyolország és Portugália egyes hátrányosabb helyzetű régiói és a Német Szövetségi Köztársaság valamennyi keleti tartománya.

(12.00)

Ezek a regionális kedvezmények az Európai Unióban megítélésem szerint, számunkra azért is fontosak, mert az európai megállapodás értelmében hazánk egész területe öt éven keresztül hátrányos helyzetűnek minősül, és ez az ötéves terminus még adott esetben meg is hosszabbítható.

Ugyanakkor szeretnék hangot adni azon meggyőződésemnek is, hogy más típusú, például átmeneti piacvédelmi intézkedésekkel kombinálva a közbeszerzési szabályozást, még hatékonyabbá tehető a hazai ipar, kereskedelem és szolgáltatás védelme, különösen napjaink nehéz gazdasági helyzetében.

Többen kétségüknek adtak hangot a hazai hozzáadott érték hiteles megállapíthatóságát illetően. Meggyőződésem, hogy mindez a hazai helyzet nem kielégítő ismeretéből fakad, hiszen a gazdasági és kereskedelmi iparkamarák már az elmúlt időszakban is végeztek ilyen típusú minősítéseket. Ezekhez úgynevezett gyártóművi igazolást és a beszerzett alapanyagok származási helyéről szóló igazolást, illetve nyilatkozatot kellett az igénylőnek becsatolnia.

Tisztelt Képviselőtársaim! A kamarák csak Budapesten éves szinten több ezer származási bizonyítvány kiadásáról döntenek, s ezt a tevékenységet valamennyi megyei kamarai kirendeltségen is elvégzik, így úgy hiszem ennek a folyamatnak akadálya nem lehet. Még egyszer hangsúlyozni szeretném, hogy a hazai ipar, kereskedelem és szolgáltatás védelmét egyértelműen biztosító kitétele a törvénynek azon előírás, amelynek alapján a magyar származású terméket felajánló szállítót az ajánlattevő köteles előnyben részesíteni. Ezért Demeter és Keller képviselőtársaimmal egyetértésben meggondolandónak tartom a törvényjavaslat előírását kibővíteni azzal, hogy 60 százalékot meghaladó magyar származású terméket tartalmazó ajánlat esetén 15 százalék, 75 százalékot meghaladó hazai származású termék vagy beszállítás esetén pedig az ajánlat 20 százalék árengedményben legyen részesíthető.

Itt különösen utalnék mindarra, amit ezzel kapcsolatban Demeter képviselőtársam elmondott. A törvénytervezet az ajánlatkérőt előminősítési eljárás lefolytatására kötelezi abban az esetben, ha az eljárásból a külföldi székhelyű ajánlattevőket kizárja. Ez az előminősítő eljárás a közbeszerzési eljárás időtartamát ugyan meghosszabbítja, de az eljárással az ajánlatkérő biztonságát, a teljesítés garanciáit növeli, így az szükséges, magam is támogatását szorgalmazom.

Várhatóan a törvényjavaslat egyik legtöbb vitát kiváltó szabályozása lesz ahogy miniszter úr is említette az 1. § e) pontja, amikor a javaslat túlmegy a közvetlenül vagy közvetetten a költségvetés forrásaiból működő vállalkozásokon, és tulajdonformájukra való tekintet nélkül kiterjeszti hatályát azokra az országos regionális vagy helyi közszolgáltatói tevékenységet végző szervezetekre, vállalkozásokra is, amelyek az érintett piacon korlátozott vagy kizárólagos monopolhelyzetben vannak.

Ez a vita megítélésem szerint még fokozódhat is annak a közszolgáltatási esetnek a megítélésében, ahol például a megkötött privatizációs megállapodás vagy egy korábbi koncessziós szerződés már rögzítette, hogy a közszolgáltatást végző vállalkozás milyen feltételekkel, milyen vállalkozási, illetve alvállalkozási szerződésekkel valósítja meg magát a szolgáltatást.

Ugyanis a 94. § (3) bekezdése tételesen felsorolja a törvény azon rendelkezéseit, amelyeket ilyen esetben nem kell alkalmazni, de szeretném jelezni, hogy ez nem teljes körű mentesítés. A létrejövő közbeszerzések tanácsa és az intézményrendszer általunk is támogatottan az Országgyűlés felügyelete alatt álló, önálló költségvetési szerv, amennyiben az ésszerű gazdálkodás feltételei ahogy Keller képviselőtársam már említette , esetleg nem teszik lehetővé, hogy más, ma már működő intézmények vagy központi költségvetési szervek lássák el ezeket a feladatokat.

Megítélésem szerint maga a közbeszerzési rendszer mivel a közbeszerzési szemlélet, sajnos, eddig még nem tudott meghonosodni a hazai közgondolkodásban hatékony felkészítés, oktatás, képzés és ellenőrzés nélkül csak nehezen tud majd gyakorlattá válni. Ezért szükséges, hogy olyan szervezet, olyan intézményrendszer jöjjön létre, amely alkalmas a felek között felmerülő vitás ügyekben a felek kezdeményezésére eljárni és amely képes megszervezni a szükséges nyilvántartási, ellenőrzési rendszert, ellátja a kapcsolódó képzési feladatok szervezését, a közbeszerzési hirdetmények közzétételét és számos más, a működéshez nélkülözhetetlen feladatot is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az előző felszólalásokból is egyértelmű számomra, hogy mindezeket csak világos és teljesen egyértelmű törvény biztosíthatja. A beterjesztett törvényjavaslat ebből a szempontból hagy még némi követelnivalót. De meggyőződésem, hogy ezek a módosítást igénylő pontok módosíthatók, mi azon leszünk, hogy ezek a módosítások minél előbb megtörténjenek.

Köszönjük a figyelmet. (Taps.)