Mádi László (Fidesz)

1995. március 27.

MÁDI LÁSZLÓ, a Fiatal Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ilyen törvényjavaslatok vitájánál jó érzés képviselőnek lenni, jó érzés még ellenzéki képviselőnek is lenni, hiszen olyan gazdasági témájú törvényt tárgyal most a Ház, amelynek indokoltsága egyértelműen igazolható, és amelyre már hosszú évek óta nagy szükség lenne.Jó érzés képviselőnek lenni azért is, mert a javaslat nemcsak időszerű, hanem koncepciójában elfogadható, a nemzetközi feltételeknek, normáknak megfelel, és részleteiben kellően kidolgozott, kellő precizitással előkészített.

Itt kell utaljak arra, amire már Latorcai képviselőtársam is utalt, hogy maga a törvényjavaslat előkészítése immár három év óta, az Antall- és a Boross-kormány ideje óta zajlik, és ez megfelelő időhosszúságot és megfelelő egyeztetési lehetőséget teremtett arra, hogy itt már egy precízen kidolgozott törvényjavaslatot kaphassunk kézbe.

Természetesen nincs olyan jogszabály, nincs olyan beterjesztés, amely ne lenne javítható, éppen ezért szaván szeretném fogni igazságügy-miniszter urat, amikor kifejtette abbéli álláspontját, hogy nyitottak lesznek, és konstruktívan fognak hozzáállni az ellenzéki szakmai módosító javaslatokhoz; és az adott koncepción belül, kisebb szabályozási kérdésekben kérném is ezt a konstruktivitást.

Elöljáróban egyúttal két megjegyzést kell tenni a törvény általános vitájában. Az egyik az, hogy a kormánykoalíció pártjai és a kormány is a programjában kiemelt célként fogalmazták meg a feketegazdaság visszaszorítását, a korrupció és az ehhez kapcsolódó negatív gazdasági jelenségek ha nem is eltüntetését, de lényeges korlátozását. Bár az elmúlt 8-9 hónap ezen a téren sajnálatos módon nem sok pozitívumot hozott, de ezt a törvényjavaslatot kiváló alkalomnak látom arra, hogy pozitív előrelépést lehessen ebben az egyébként nehezen szabályozható, nehezen megoldható kérdésben tenni.

Egy olyan új intézményrendszert hoz létre ez a törvény, amely megfelelően világos és átlátható, egyúttal a szabad információáramlás és a versenyeztetés lehetőségével a különböző gazdasági visszaélések kikerülésére ad megfelelő alapot, megfelelő intézményi hátteret. Ugyanakkor itt is meg kell jegyezni, hogy a feketegazdaság korlátozásának irányában tett adminisztratív intézkedéseket nem látom olyan hatékonynak, mint amilyen például az ilyen típusú átlátható és világos szabályozás, amely szerintem sokkal jobban szolgálja ezt a célt.

(12.10)

A második megjegyzésem az lenne, hogy ismét el kell mondani, mennyire égetően hiányzik egy minden elemében átlátható és a közgazdasági számviteli kategóriákat megfelelően kezelő államháztartási információs rendszer. A javaslat is csak az előbbi megléte esetén érvényesülhet az eredeti céljainak megfelelően. Ezen államháztartási információs rendszer hiányzó paramétereit, meglévő feszültségeit, gondjait a parlament gazdasági bizottsága egy elég hosszú, kimerítő ülésen már tárgyalta. Azt a kérést szeretném a kormányzat felé intézni bár tudom, hogy ezen államháztartási információs rendszer nem tartozik igazából konkrétan egyik minisztérium hatáskörébe sem, és ez egy összkormányzati feladat , hogy ezt az ügyet igenis kiemelt fontosságúnak tartsa. Ebben az ügyben ugyanis nagyon komoly lépésekre lenne szükség, hiszen egy ilyen információs rendszer lehetővé teszi egyrészt, hogy megalapozott gazdaságpolitikát, gazdaságstratégiát képviselhessünk; lehetővé teszi egyúttal például azokat a szociálpolitikai intézkedéseket, amelyek nem kellő szakmai előkészítéssel történtek meg a statisztikai adatok hiánya és egyéb okok miatt; és lehetővé teszi, hogy ezeket sokkal körültekintőbben tudjuk megtenni. De lehetőséget ad például arra is, hogy a nemrégiben azt hiszem, Pusztai Erzsébet által említett létminimum-számítások területén egzaktabb, konkrétabb adatokkal rendelkezzünk.

Ugyanakkor nemcsak az államháztartási információs rendszer hiányosságait kell itt megemlíteni, hanem mindazon mikroszintű információs hiányokat is, amelyek elsősorban a cégekről szóló statisztikai adatok hiányosságait jelentik. Ugyanis mindennap találkozhatunk olyan jelenségekkel, amelyeket csalárd csődöknek is lehetne nevezni, ahol is bizonyos cégek, visszaélve azzal a lehetőséggel, hogy egy új cégben tiszta lappal tudnak kezdeni, nem korrekt eljárást folytatnak, és ezzel lényeges gazdasági előnyökhöz jutnak. Ugyanakkor ezen információs rendszernél is hangsúlyozni kell, hogy a minisztériumok és a különböző költségvetési intézmények közötti összhang biztosítása megint csak ebbe a sorba sorolható. Sajnos az elmúlt nyolc-kilenc hónapban ezen a téren sem történt olyan átütő változás, ami bennünket megnyugtatna.

Rátérve a törvény részleteire: a törvény hatálya alá tartozó szervezetek megjelölése számunkra elfogadható, csak két apróbb megjegyzésem van ehhez a körhöz. Az egyik az, hogy a kormányzatnak és a minisztériumoknak igen komoly felelőssége van a központosított eljárás határainak megszabásában; ugyanis nagyon jól kell látni, hogy bizonyos beszerzéseknél például gondolok itt az infrastrukturális jellegű beszerzésekre, tehát telefonra, számítógépes vagy ilyen típusú beszerzésekre az egész kormányzati, sőt államháztartási szintű összehangoltság igenis indokolt lenne, és ezen a téren a kormányzat felelőssége és lehetősége is egyértelműen megáll. Nagyon szeretném, ha ezzel a lehetőségével jól, okosan, az államháztartás szempontjából pedig takarékosan járna el.

A másik megjegyzésem a kivételekre vonatkozik. Az energiahordozó is ebbe a körbe van besorolva. Bár részben értem ennek az indokoltságát, de azt gondolom, hogy en bloc, teljeskörűen kivenni az energiahordozókat a közbeszerzési körből nem feltétlenül indokolt, hiszen vannak olyan típusú energiahordozói beszerzések, ahol nem teljes a monopólium, és ahol bizonyos versenyeztetés indokolt lehetne. Csak utalni szeretnék arra az utóbbi napok, hetek eseményei kapcsán, részben a Matáv, részben más közszolgáltató cégek működése kapcsán bizonyos félreértések láttak napvilágot arra vonatkozóan, hogy a törvény hatálya alá tartoznak vagy nem tartoznak. Ezekben a kérdésekben, azt hiszem, megfelelően kommunikálni kellene, és a törvény ismertetését precízen és világosan el kellene mondani ezeknek az illetékes szervezeteknek és a közvéleménynek is.

Rátérve a törvényi hatályon túlmenően most magára a közbeszerzési intézményrendszerre, meg kell állapítanunk, hogy mint minden ilyen típusú intézmény, ez a közbeszerzési tanács is elég bürokratikus, viszonylag nagy létszámú lehet szakértőink körében konzultációkat folytattunk, hogy esetleg miként lehetne ezt csökkenteni -; ugyanakkor a díjazás hiánya is problémákat vet fel. Mindannyian tudjuk, hogy az egy szép dolog, ha azt mondjuk, hogy nem jár díjazás ezért a tevékenységükért, és a küldő szervezeteknek kell ezeket a költségeket fedezniük. De általában ezek a majdnem társadalmi munkában végzett tevékenységek nem eredményezik a leghatékonyabb munkavégzést. Nem világos ugyanakkor az eljáró tagok pontos felelőssége. Ezen a téren hiányosságokat érzékelek a törvényben.

A másik fontos intézményrendszeri problémánk és talán az egész törvényjavaslat kapcsán ez az egyik legfontosabb észrevételünk , hogy nem világos a tanács ellenőrzése. A törvényjavaslat az Országgyűlés alá rendeli a közbeszerzési tanácsot. Az elmúlt ciklusban is jelen lévő képviselőtársaim tudják, hogy bizony ez a gyakorlatban nem könnyen alkalmazható és komoly problémákat felvető kérdés. Gondolok például csak arra, hogy az Állami Számvevőszék hasonló státusában mintegy három évnek kellett eltelnie, amíg a megfelelő parlamenti bizottság felállhatott, és még mindig nem érzem magam teljes nyugalomban a tekintetben, hogy az ÁSZ anyagainak felhasználása, az abból leszűrhető konklúziók, intézkedések megtétele teljeskörűen, teljes mértékben megfelelő lenne.

Éppen ezért egy általános parlamenti ellenőrzés kapcsán ma még nem látom azokat a csatornákat, amelyek a gyakorlatban a konkrét ellenőrzés technikai lehetőségeit akár szakértői oldalról, akár pedig fórum oldaláról biztosítani tudnák. Mely bizottság lesz illetékes ebben a dologban, hogyan fog ez technikailag megvalósulni? A törvényben kimondásra került, hogy évente egyszer beszámolót készít ez a közbeszerzési tanács, de mint tudjuk, akik nemcsak az ÁSZ, hanem az ÁV Rt. és az ÁVÜ jelentéseit is olvasták, ezek a beszámolók az ellenőrzés tekintetében nem adnak kellő súlyt és lehetőséget a parlamentnek az érdemi ellenőrzési funkció gyakorlására. Nagyon furcsa ezért az a szituáció, amikor van az ÁSZ, amely az Országgyűlés alá rendelt, van ez a közbeszerzési tanács, amely szintén az Országgyűlés alá rendelt, a kettőnek a viszonya vagy teljes mellérendeltsége, ehhez bejön még a versenyhivatal mint harmadik szereplő ezek az összhangok, ezek a kapcsolódási pontok számomra nem teljesen világosak. Ugyanakkor tisztában vagyunk azzal is, hogy a közbeszerzési tanács államigazgatásba való besorolása szintén komoly problémákat vet fel. Tehát e tekintetben látjuk azt, hogy tökéletes megoldás ebben a kérdésben nem kínálkozik, pusztán a problémát és a lehetőséget vetjük fel ezen első körben, és reményeink szerint a parlament a tárgyalás során úgy tudja csiszolni ezt a törvényjavaslatot, hogy már ezen problémák, feszültségek nagy részét orvosolni tudja, kiküszöböli.

Az eljárási rend tekintetében egyetértünk a megfogalmazott általános preferenciákkal, nevezetesen a munkahelyteremtés és -megőrzés szempontjával, az elmaradott térségek fejlesztési lehetőségeinek figyelembevételével, a környezetvédelmi feltételek, normák, igények biztosításával, a kis- és középvállalkozások részvételének fontosságával. Ez utóbbi esetben azt gondolom, ha nem is fővállalkozói szinten, de alvállalkozói szinten fontos a közbeszerzéseknél ezen kisebb szervezetek munkáját, lehetőségeit nyitva hagyni és támogatni. Igazából a törvény 34. §-a tárgyalja a döntés szempontjait, ami természetesen központi eleme ennek az egész eljárásnak; tehát mi alapján dönt az illetékes intézmény, illetve később ez a közbeszerzési döntőbizottság a problémás esetekben az egyes árajánlatokban és az egyes ajánlatokban. Két vagy-vagy lehetőséget említ a törvény a 34. §-ban. Az egyik tisztán az árra vonatkozik. Nagyon jól tudjuk ugyanakkor, hogy az ár nem az egyetlenegy olyan mérce, ami alapján egy-egy nagyobb jellegű beruházást vagy szolgáltatás-igénybevételt el lehet vagy el kell dönteni. Éppen ezért nyitva hagy a törvény egy másik lehetőséget, amelyben "az összességében legelőnyösebb ajánlat" címszó alá vonja ezt. Ez már nyilvánvalóan rugalmasabbá teszi az elbírálási lehetőséget.

(12.20)

Ugyanakkor behozza természetesen azt a korrupciós lehetőséget is, illetve tisztázatlanságot is, ami ezzel a rugalmatlansággal óhatatlanul együtt jár. Tehát a törvény nyilvánvalóan megpróbálja kiküszöbölni ezeket a lehetőségeket; de ha egy merev szabályozást csinálnánk és csak az árat szabályoznánk, akkor a nemzetgazdaság tekintetében a minőség rontásában és más szempontok elhanyagolásában nyilvánvalóan olyan károk keletkeznének, ami szerintem nem megengedhető, és ezért indokolt ez a kettősség. Ez a vagy-vagyos lehetőség ugyanakkor szabad választást biztosít az illető szervezeteknek, hogy melyik lehetőséggel éljenek és ez bizonyos értelemben talán nyitva hagyja a visszaélések egyfajta lehetőségét is.

Ha egyenrangúak lennének az egyes paraméterek, amelyek alapján eldönthető lenne, hogy melyik pályázat a legjobb, akkor nyilvánvalóan egy kvázi parito optimum meghatározásával közgazdászok ismerik ezt a kifejezést , tehát a legjobb feltételek együtteséből meg lehetne állapítani, hogy melyik az az ajánlatcsomag, melyek azok az ajánlatok, amelyek egymással versenyezhetnek; hiszen egy olyan ajánlat, amelyik minden paraméterében jobb a másiknál, az nyilvánvalóan jobb ajánlatot jelent. De egy szűkítési lehetőségen belül már lehetne választani de sajnos az élet nem ilyen egyszerű.

A preferenciák és diszpreferenciák az a negyedik kérdéscsoport, amiről szeretnék néhány szót szólni. Teljesen érthető és nemzetközileg is indokolt a hazai termelők, munkáltatók és szolgáltatók preferálása. Ezzel az elvvel, mint ahogy a többi parlamenti párt, mi is egyetértünk. Ám látni kell azt, hogy nagyon nehéz ezen rendkívül szövevényes, kusza gazdasági szervezeti viszonyok közepette meghatározni azt, hogy valójában mi az a külföldi és mi az a hazai; az importhányad az egyes termékek tekintetében nagyon különböző lehet. És éppen ezért az adott törvényjavaslat is csak egy korlátozott lehetőséggel bír arra, hogy konkrétan kiszűrje és megállapíthassa, melyek azok a termékek és szolgáltatások, beruházások, amelyek igazából hazai munkaerővel, hazai háttérrel tudnak indulni a versenypiacon. Itt felmerült, a gazdasági bizottságban is elhangzott az az észrevétel különösen az elmúlt egy hónap eseményei után, a leértékelés és az import drágítása után , hogy ez az árelőny nyilvánvalóan még kumulálódik is a hazai termelők védelme érdekében.

A másik ilyen problémakör, amit itt említeni szeretnék ezen alponton belül, az az önkormányzatok külön kezelése. E tekintetben én egyébként nem találtam a törvényjavaslatban megfelelő magyarázatot és egyértelmű indokot, hogy miért kell az önkormányzatoknak más kvótát megállapítani; mégpedig egy sokkal alacsonyabb kvótát megállapítani, amin fölül már kötelesek a közbeszerzési törvény szabályainak megfelelni és annak alapján eljárni. Ennek igazából egy aktuálpolitikai indokoltságát látom elsősorban, amely az önkormányzatok gazdálkodásának problémáit és csődközeli helyzetét jelentette. És gondolom, ez indokolhatta az önkormányzatok számára egy kedvezőtlenebb vagy alacsonyabb és szigorúbb szabályozásnak a megtételét; amit én abból a szempontból is problémásnak látok és egy kicsit diszkriminatívnak is , hogy ezek az alacsonyabb, 2-5 milliós összeghatárok kistelepüléseken nyilvánvalóan indokoltak lehetnek, de mondjuk, nagyvárosokban vagy megyékben ahol a költségvetési és a közbeszerzési lehetőségek is jó néhány esetben meghaladják az egyes költségvetési intézmények vagy miniszteriális szervek lehetőségeit ez az alacsonyabb kvóta egy olyan irányba nyomná el a dolgokat, ami az önkormányzatok esetében sokkal bürokratikusabb, sokkal nagyobb megkötést eredményezne, és igen erőteljesen beszűkítené az önkormányzatok gazdálkodásának szabadságát és az önkormányzatok mozgásterét.

Nos, ennek pozitív hatásait én értem; de negatív hatásait kétségtelenül az elhúzódó, bürokratikus, lassú és nehézkes eljárásmódban lehet felfedezni, és ezzel kapcsolatosan, azt hiszem, ez a kétely indokolt. Ugyanakkor ezek az összeghatárok egyébként is alacsonyak. S ha most belegondolunk abba, hogy 1996 végéig, december 31-éig ezek az összeghatárok érvényesülnek, akkor azt is látni kell, hogy a legújabb fejlemények után az inflációs rátát ezen egy és háromnegyed év alatt vagy bő másfél év alatt mintegy 50 százalékosra tehetjük. Tehát ezek az összeghatárok mintegy 50 százalékot fognak inflálódni 1996 végére, és ily módon már annyira alacsonyak lesznek, hogy valójában minden beszerzést és minden tevékenységet érinteni fognak. Kérdés az, hogy nem esünk-e át a ló túloldalára ezzel a megkötéssel és ezzel a szabályozással...

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A felszólalásom végén összefoglalóan szeretném a Fidesz frakciójának álláspontját megjeleníteni:

Mint elöljáróban is elmondtam, magát a törvényt rendkívül időszerűnek, fontosnak, megfelelően előkészítettnek és koncepciójában is elfogadhatónak tartjuk. Néhány apróbb megjegyzést már a vezérszónoklatban elmondtam; az általános vitában további ilyen észrevételeket fogunk tenni, és az ennek megfelelő módosító indítványokat be fogjuk nyújtani.

A törvény leggyengébb pontjának ezt a bizonyos ellenőrzési szituációt látjuk az országgyűlési ellenőrzési szituációt , amelyet nem tartunk technikailag megfelelően előkészítettnek, és nem látjuk igazából működőképesnek, effektíve a gyakorlatban ténylegesen alkalmazhatónak.

A feketegazdaság visszaszorítása irányába tett első komolyabb kormányzati lépést a Fidesz-frakció üdvözli, és további lépéseket igényel a kormányzó koalíciótól. Ilyen irányú lépésekkel, azt hiszem, ha a helyzet nem is orvosolható, de pozitív irányú elmozdulás egyértelműen remélhető tőlük.

Nagyon fontosnak tartjuk ehhez a törvényhez kapcsolódóan elmondani, hogy egy átfogó államháztartási információs rendszer szükségessége egyértelműen indokolt, és ebben a tekintetben bizony elég rossz helyzetben vagyunk. És ezen a téren mivel ez nem egyértelműen egy-egy minisztérium feladata a kormányzat egészétől kérünk konkrét, gyors, átfogó és koncepciózus megoldásokat.

Reméljük, hogy a minisztérium és a miniszter úr fogadókészsége továbbra is fennáll, és a módosító javaslatainkat megfelelő szakmai egyeztetéssel el tudják fogadni. Én ebben az esetben nagyon reménykedem és nagyon jó esélyt adok arra, hogy a Fidesz-frakció ezt a törvényjavaslatot egyöntetűen támogatni tudja majd.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)