Torgyán József (FKGP)
DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót. Igen tisztelt Elnök Asszony! Igen tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, nem kell önök előtt bizonygatnom, hogy a büntetőjognak az az általános konstrukciója, miszerint nemcsak az a valótlan tényállítás amelynek egyéb törvényi feltételei is fennállnak a hamis tanúzás megállapítására bizonyulhat hamis vallomásnak, ha bíróság előtt teszik, hanem az olyan magatartás is, amikor valaki tudva elhallgat egy lényeges körülményt. Úgy gondolom, hogy a szlovák-magyar alapszerződéssel kapcsolatban a magyar kormány és a külügyi kormányzat elhallgatott egy olyan jelentős tényt, amely mellett nem lehet szó nélkül elmenni, mert hiszen Horn Gyula több alkalommal is arra hivatkozott a kormányprogram kapcsán, hogy ő ezt követően mindig valós tájékoztatást fog adni a magyar választópolgároknak.
Konkrétan arról van szó, hogy 1968. október 27-én az akkori Csehszlovák Szocialista Köztársaság nemzetgyűlése egyhangú szavazással elfogadta a nemzetiségi alkotmánytörvényt, a 144/1968-as törvénycikket. A nemzetiségi alaptörvényt október 29-én a Csehszlovák Szocialista Köztársaság akkori elnöke aláírta, tehát kihirdette, egyébként a törvény január 1-jén lépett volna hatályba. Viszont valamennyi újság, szinte kivétel nélkül, megjelentette ezt a nemzetiségi alaptörvényt, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság nemzetiségeinek helyzetét szabályozó 1968. október 27-ei alkotmánytörvényt. Nekem is az Új Szó 1968. október 29-ei, keddi számának a vezércikke van a kezemben, amely Bratislavában, tehát Pozsonyban került kiadásra.
Ebben a nemzetiségi törvényben több olyan tény szerepel, amelyek mellett most, az alapszerződés kapcsán nem lehet szó nélkül elmenni. Ugyanis ez az alaptörvény kimondja, hogy a közös hazában megbonthatatlan egységben a cseh és szlovák nemzettel együtt a magyar, a német, a lengyel és az ukrán zárójelben: ruszin nemzetiség is alkotja a Csehszlovák Szocialista Köztársaságot. Kimondja, hogy ennek keretében önállóan és önigazgatásilag fejlesztik saját nemzeti életüket.
Biztosítja ez a nemzetiségi alaptörvény, hogy a nemzetiségeknek egyenjogú helyzetet és részvételt kell biztosítani az államakarat formálásában és az államhatalom gyakorlásában.
Kimondja, hogy egyenjogú helyzetet kell teremteni a gazdasági és a kulturális életben, és olyan megfogalmazásokat is tartalmaz, miszerint a köztársaság állampolgára szabadon, saját meggyőződése szerint dönt nemzetiségéről, tilos az elnemzetietlenítésre irányuló nyomás bármilyen formája, és bármilyen nemzetiséghez való tartozás egyetlen polgárnak sem lehet kárára.
Egyértelmű tehát, hogy ez a nemzetiségi alkotmánytörvény lényegesen több jogot adott az akkori Csehszlovákiában élő magyarságnak, mint amit a jelenlegi külügyi kormányzat és a kormányzat tudott kiharcolni. Nem igaz tehát az az állítás, miszerint itt valamiféle diplomáciai sikert elért eredményről számolhatna be a Magyar Köztársaság kormánya! Messze nem tudtak addig eljutni, ameddig 1968-ban az akkori csehszlovák nemzetgyűlés eljutott!
Miután elnök asszony rámutatott a táblára, az idő múlására, sajnálattal itt be kell fejeznem a felszólalásomat, de ennek egyéb kihatásaira máskor fel fogom hívni a figyelmet.
Köszönöm a türelmüket. (Taps a jobb oldalon.)