Hasznos Miklós (KDNP)
DR. HASZNOS MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Igyekszem az ebédidőt nem igénybe venni. Szeretném nagyon röviden összefoglalni, mit is akarhat egy ellenzéki párt egy ilyen törvényjavaslatnál, amelynek az egész szövege mindösszesen három oldal, és egy alkotmánybírósági határozat kötelezi a kormányt arra, hogy egy átmenetinek hirdetett törvénnyel oldjon meg egy alkotmányossági problémát.
Először is elismerjük azt, hogy erre a törvényre valóban szükség van, még akkor is, ha csak átmenetinek tekintjük. Szükség van azért, mert ezáltal a társadalmi reálszférában hasznos és kedvező folyamatok indulhatnak el: javulhat elsősorban a környezetvédelem állapota már egy új modell szerint; esély van arra, hogy a díjmegosztással és -megállapítással javulhat az igazságosság, amennyiben jó helyi szabályok születnek. Javulhat a nemzetgazdaság árnyékár- és költségár-rendszere, amelynek folytán a vállalkozók és a lakosok saját maguk érzik a tényleges költségeket, s ezek nem lesznek költségvetési támogatással elfedve.
Nagy pozitívuma az egész javaslatnak az, hogy a jelenlegi rendezetlen állapot problémáit mindenképpen igyekszik feloldani és megoldani.
Ezek után feltehető az a kérdés, hogy mit akarunk ezzel a törvényjavaslattal. Az ellenzéknek nemcsak a javaslat támogatása kötelessége, hanem az esetlegesen jelentkező társadalmi problémák megjelenítése is, főleg ha az egyes rétegeket érint.
Mire gondolok itt? Elsősorban arra, hogy ennek a törvényjavaslatnak a hatása igen nagy mértékben érinti az önkormányzatokat, mert egy feladatot ugyan kapnak, de ahhoz semminemű támogatásuk nincs. Átpasszolnak nekik tehát egy új feladatot, hogy egyezzenek meg saját maguk a szolgáltatókkal, szabják meg a szolgáltatás díjtételeit és árát, és azt hajtsák be a lakosságon. Ha ez viszont nem sikerül, a lakosságnak jelentős része nem fizet vagy késedelmesen fizet, akkor az önkormányzatoknak kell majd meghitelezniük azokat a szolgáltatási díjakat. Ez tehát két nagy réteget érint: az önkormányzatokat és a lakosságot.
Éppen ezért az első problémát abban látom: igaz, hogy mindössze három oldal a jogszabály, de kilenc oldal az indoklása. A jogszabály szövegezése egy helyi önkormányzat számára, ahol nem elsősorban önkormányzati szakértők, politológusok és jogászok ülnek, elég nehezen lesz értelmezhető, és bizony a képviselőtestületekben még az értelmezés körül is komoly viták lehetnek.
A helyi rendeletek megalkotásánál főként a szolgáltatást elvégző szervezet kijelölésének az elvi alapjai például nincsenek benn ebben a jogszabályban. Mire gondolok? Arra gondolok, hogy egy kijelölést átlátható, bármely lakos által ellenőrizhető módon történő nyílt pályáztatással kellene megoldani. Árlicitet lehetne alkalmazni. Úgy kellene tehát, hogy azonos eséllyel induljon minden szolgáltató vállalkozó, és a lakosság tudja, miért ezt választották, miért nem a másikat.
A szolgáltatás elnyerését is időtartamhoz, akár próbaidőhöz vagy bármi máshoz lehetne kötni. Ezek után a jogszabálynak az a része már szinte nem is egészen etikus, amikor a lebonyolított pályázat után a pályázatot elnyert vállalkozót azzal ijesztgetik, hogy bárki aláajánlhat a szolgáltatási árnak, és joga van a hulladéktermelőnek hogy így mondjam mást vagy más szolgáltatást is választani. Ez az ellenőrizhetetlenséget is kiterjesztené. Ezért az 1. § (2) bekezdését eléggé megalapozatlannak tartjuk.
A lakosság és a vállalkozók, illetve nem is annyira a vállalkozók, mint inkább a lakosság tekintetében szükség lenne a méltányossági kérdések bevitelére valahol ebbe a jogszabályba, mert ha nincs módja az önkormányzatnak a méltányossági jog gyakorlására, az probléma. Mert legyünk őszinték, ma Budapestnek vannak olyan kerületei, ahol a lakosok igen nagy része közüzemi szolgáltatásokat sem fizet. Nyilván itt is vannak bizonyos méltányossági szempontok, tehát a hulladékszállítás díjánál is lehetne ezt alkalmazni, s legalább a méltányosság kérdését megemlíteni magában a jogszabályban.
Nem vitás, hogy az Alkotmánybíróság kötelezi a kormányt erre, de lett volna módja ennek ez most egy külön törvényjavaslat , miközben folyik a környezetvédelmi törvény általános vitája, és programba van véve a hulladékkal kapcsolatos törvényjavaslat vitája is. Kérdéses az is, nem lett volna-e egyszerűbb és helyénvalóbb azok közül valamelyikben elhelyezni ezeket a szabályokat, s akkor nem kellett volna külön átmeneti törvényt alkotni.
Nagyon célszerű lenne egy úgynevezett limithatárt is megállapítani, mégpedig a díjtételek vonatkozásában, és erre esetleg évente kormányrendeletben kellene visszatérni. Elképzelhető rettenetes szóródás ebben a kérdésben is. Míg az egyik helyen aránylag elviselhető kis összegért, addig a másik helyen egy-egy vállalkozó kihasználva monopolhelyzetét, óriási összegért fogja majd vállalni esetleg ezeket, és a díjtételt részben a lakosságnak kell megfizetni. Ismerve tehát az infláció mértékét, minden évben, akár kormányrendeletben is meg lehetne határozni egy tonnánkénti vagy akármilyen egységre vetített határt mint felső határt.
Nem kívánok most foglalkozni az Alkotmánybírósággal, azonban egy témát kénytelen vagyok megemlíteni, ez pedig a Ptk. 685. §-a, amely ugyan kimondja, hogy csak jogszabály adhat kötelező szerződési előírást, és ez a jogszabály a törvény és a kormányrendelet kategória volt idáig. Ezzel a módosítással most tulajdonképpen az önkormányzati rendeletet is beemeljük ebbe jogszabályba, ami azt jelenti, hogy az önkormányzati rendelet is abba a jogszabályi kategóriába kerül, amely beavatkozhat a polgári jogi szerződéskötési kényszerbe. Hogy ez jó-e vagy nem, kiterjeszthető-e más szolgáltatásokra is, majd a jövő fogja eldönteni.
Egy biztos, a kínálati oldalt ez a jogszabály lényegesen megváltoztatni nem fogja a fejlesztések elmaradása miatt. Gondolok itt arra, hogy az elmúlt időszakban bizonyos kommunális szolgáltató, köztisztasági vállalatok felbomlottak, kft.-kké alakultak stb. 1995-től ez az új szabályozás ezt a kínálati oldalt lényegesen emelni nem fogja, és a finanszírozás a helyi költségvetésből '95-ben, és azt követően is komoly problémákat fog jelenteni.
(13.00)
Ezek után mivel elérkezett az ebédszünet ideje már csak azt jelentem be önöknek, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt módosítások benyújtása után támogatni fogja ezt a javaslatot is.
Köszönöm figyelmüket. (Taps.)