Nagyiványi Zoltán (MSZP)

1995. április 2.

NAGYIVÁNYI ZOLTÁN (MSZP): Tisztelt Országgyűlés! Elnézést kérek, hogy ilyen késői órában szólok önökhöz. Szerettem volna, ha Isépy képviselőtársam után tudok szólni a raktározási témakörről, mert akkor talán folyamatában tudom ismertetni az ezzel kapcsolatos gondot.Elöljáróban szeretném elmondani, hogy az európai integrációs bizottság ülése sem volt egyhangúlag elutasító ebben a kérdésben; tudomásom szerint 4 igen szavazattal, 4 ellenszavazattal, 1 tartózkodással gyakorlatilag patthelyzet állt elő. Az elutasítás abból származott, hogy a szükséges támogatást nem kapta meg a bizottsági ülésen.

Folytatva azt a gondolatsort, hogy a raktározás igazából miért gond. Egy kicsit korábbról kell kezdeni, ugyanis a magyar gyógyszergyárak igen komolyan figyelik azokat a sikeres vegyületeket a világban, amelyek eredményesen használhatók egyes tünetek kezelésére, gyógyítására. Készülnek a szabadalom lejártára, évekkel korábban elkezdik a kísérleteket, ugyanis a forgalomba hozatalt meg kell hogy előzze egy úgynevezett törzskönyvezési eljárás. Kevesen tudják, hogy Magyarországon ez általában két év időtartamot igényel, tehát a magyar gyógyszergyáraknak a szabadalom lejárta előtt öt-hat évvel el kell kezdeni az ezzel kapcsolatos tevékenységet úgy, hogy az összes kísérletet eredményesen el tudják végezni, rendszeresen tudjanak reprodukálható molekulát előállítani, ki tudják elégíteni az ezzel kapcsolatos összes egészségügyi előírást, és az illető szabadalom lejárta előtt már törzskönyvezésre dossziéban előállva, engedélyezve a hatóságoknak be tudják nyújtani.

Amennyiben a raktározás szó benne marad, akkor a szabadalom eredeti tulajdonosa ha a szabadalom lejártát követő napon egy magyar cég megjelenik a termékkel eljárást indíthat; de erről Isépy Tamás képviselőtársam már szólt. Amennyiben a termelést a szabadalom lejárta után kezdi meg a magyar gyógyszergyár, akkor az körülbelül 9-12 hónap közötti időbeli késést okoz. Ez a nagy idő nem elsősorban a gyártás miatt fordul elő, hanem egyszerűen az egyes gyártási fázisok közötti minőségbiztosítási, minőség-ellenőrzési és a végtermék során a minőség-ellenőrzést követő úgynevezett felszabadítási eljárás során kerülhet csak forgalomba. Ha 9-12 hónappal később kerül forgalomba egy olyan termék, ami kereskedelmi forgalomban, üzletben kapható, akkor az nem olyan nagy vész, mert ez a 9-12 hónap legfeljebb elvész. De a gyógyszer értékes áru, mert nem a használója dönti el, hogy mit szedjen, és finanszírozása is az egyéb áruhoz képest felemás, mert csak egy részét állja az érintett beteg, a másik részét pedig a társadalombiztosítás.

Tudott dolog, ha magyar orvosok eredményesen használnak egy külföldi originalitást, akkor attól csak nagyon indokolt esetben térnek el, illetve váltanak át más gyógyszerre. Ezzel szemben, ha egy külföldi generikus megjelenik Magyarországon orvoslátogatás, orvospropaganda formájában és kifejti a megfelelő ismeretterjesztést, hosszú munkája eredményeként érheti el egy orvosnál, hogy egy bevált, általa elismert gyógyszert az orvos váltson, és betegének egy új gyógyszert írjon fel ugyanazzal a hatóanyaggal, ugyanabban a terápiás vonatkozásban. Ha ezt sikerrel elvégzi a külföldi generikus Magyarországon, meggyőzi az orvosokat, majd pár hónap után jön a magyar gyógyszeripar a magyar orvoslátogatóival, akkor szinte kizárt, hogy egy orvost rábírjon arra, hogy egy éven belül ugyanarra a hatásterületre kétszer váltson gyógyszert.

(18.50)

Egy orvos erre egyszerűen képtelen, különösen ha generikus hatását a betegei eredményesen visszaigazolják az orvosnak. Ebből a látszólag 9-12 hónapból a gyógyszeripar éveket veszít két, illetve három évet.

Isépy képviselőtársam említette a nyugati gyakorlatot. Igaz, európai államokban a raktározás szerepel ha jól emlékszem, Nagy-Britanniában, Franciaországban, Németországban, a Benelux-államokban, Dániában. Nem szerepel Spanyolországban, Portugáliában, Görögországban, olyan fejlett gyógyszeripari országokban, mint Olaszország, Svédország, és ami meglepő, a gyógyszernagyhatalomnak ismert Svájcban sem ismeri ezt a fogalmat a szabadalmi törvény.

Tehát összességében: ha mi ezt a raktározási fogalmat benne hagyjuk, gyakorlatilag hazai pályán verjük meg a külföldi gyógyszergyártókkal szemben a magyar gyógyszeripart. Ez a lényege. Ennek gazdasági hatása van. Egyrészt importmérséklő, kevésbé terheli a betegek pénztárcáját azt még nem mondtam, hogy a magyar gyógyszeripar a generikusokat körülbelül 50-60 százalékos áron állítja elő, illetve hozza forgalomba a külföldiekhez képest , jobban terheli a társadalombiztosítást, és ugyanakkor a magyar gyógyszeripar forgalma, adóviselő képessége, a foglalkoztatás szintén ezt indokolja.

Én megértem az előterjesztőt, hogy ezzel az egész törvénytervezettel egy európai szintű törvényt kíván megalkotni. Többen hivatkoztak arra, hogy különféle egyezmények ezt előírják. Kétségtelen tény, ha mi Európába tartunk, akkor nekünk konform törvénykezési folyamattal, illetve törvényekkel kell rendelkeznünk. De azt még senki nem mondta, hogy ez olyan cél, amit négy-öt év múlva kell minden európai országnak, illetve a csatlakozni kívánó országoknak elérni, tehát nekünk négy-öt évünk van, hogy ezt törvényben rögzítsük.

Megértem, hogy az előterjesztők úgy gondolták, hogy ezzel a jogharmonizációs törekvéseknek egy részét letudjuk, ezzel a törvénnyel évekig nem kell nekünk foglalkozni. De könyörgöm, ha tudjuk, hogy az elkövetkező négy-öt évben három vagy négy világsláger gyógyszer szabadalma jár le, amire a magyar gyógyszeripar felkészült, ahol egy-egy termék kifejlesztésére nem túlzás több száz millió forintot fordított, akkor ennek a törvénymódosítási javaslatnak az el nem fogadásával ezt az összeget részint kidobjuk, s elszenvedjük mindazt a hátrányt, amit az előzőekben elmondtam.

Kérem szépen a tisztelt Ház tagjait, hogy a szavazásnál ennek figyelembevételével voksoljanak.

Felmerülhet az is, hogy ebben az ügyben nem beszéltünk össze Isépy képviselőtársammal, egymás tudta nélkül nyújtottuk be a módosító indítványt; az enyémet visszavontam, mert az övé egzaktabb volt, de a gazdasági bizottság ülésén jelen voltam, és a gazdasági bizottságot megpróbáltam befolyásolni a magyar gyógyszerlobby megkereste az ellentétes oldalon ülő pártokat érdekük érvényesítésére. Kétségtelen tény, gondolom, Isépy urat megkeresték én nem, mert én a főiskola elvégzése után a gyógyszeriparban éltem le az életemet, belülről ismerem, eredményeivel, gondjaival. De ilyenkor gondoljunk arra, hogy nálunk sokkal erősebb, fejlettebb országokban is ugyanígy lobbyznak az egyes gazdasági szférák a kormánynál! Mert az Isépy úr által említett termékszabadalom nem az Egyesült Államok kormányának jutott az eszébe hogy Magyarországot kényszerítsék ennek az elfogadására , hanem az amerikai gazdasági lobbyknak. És ez így működik!

Nekünk kötelességünk idehaza megvédeni a saját érdekünket úgy, ahogy ezt minden értelmes, normális európai ország csinálja. Ne akarjunk mi a magunk részére szigorúbb szabályokat magunkra húzni, mint az európai átlag! Ha eljön az ideje, akkor igenis módosítani fogjuk de amíg nem kell, addig ne csináljuk!

Köszönöm a figyelmet. (Taps.)