Deutsch Tamás (Fidesz)
DEUTSCH TAMÁS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! "Nem lehet szó nélkül hagyni a magyar parlamentben azt, ami történik az állami tulajdonú tömegtájékoztatásban szégyen, ami történik! Nem arról van szó, hogy embereket elbocsátottak hisz' sajnos máshol is van elbocsátás , hanem arról van szó, hogy a demokratikus fordulat után közel négy évvel újra politikai okokból történik e lépés.
(15.30)
Az indíték nyilvánvaló: eltávolítani azokat, akik beleértve ebbe a kritikus hangot is tárgyilagos lapot készítettek, a megmaradókat pedig félelemben tartani: ha rosszak lesztek, legközelebb ti jöttök!
Ez, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, rendszerváltás visszafelé. Ma, a magyar demokrácia negyedik évében újra cenzúra van Magyarországon."
Ezek, tisztelt hölgyeim és uraim, Pető Iván úr, a Szabad Demokraták Szövetsége elnökének szavai. Alig egy évvel ezelőtt mondta ezt itt, a parlamentben, s lám, milyen nagyot fordult a világ! Lehet, hogy egy év elteltével mégsincs új a nap alatt...
Ezen szavak ideidézésére két, az elmúlt hét végén történt szégyenteljes döntés adta az apropót. Amint arról a sajtóból önök is értesülhettek, az elmúlt hét végén az állami tulajdonban lévő Hírlapkiadó Részvénytársaság vezérigazgatója elbocsátotta a Magyar Hírlap főszerkesztőjét, majd ezt követően a lap szombati számából... (Közbekiáltások a bal oldalról: Esti Hírlap!).., bocsánat: az Esti Hírlap főszerkesztőjét... (Zaj, közbekiáltások. Hegyi Gyula: Ennyire igaz az egész, amit mondtál!)
Azt hiszem, hogy a vezérigazgató úr szándékának érvényesülését csupán csak a tulajdonosi pozíció hiánya akadályozta meg. Ahogy mondom tehát, elbocsátotta az Esti Hírlap főszerkesztőjét, a lap szombati számából pedig egy egész oldalt kicenzúrázott. Az Esti Hírlap szombati lapszámában az 5. oldal így jelent meg. (Felmutat egy üres újságlapot.)
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Elöljáróban hadd jegyezzek meg annyit: azt hiszem, egy magántulajdonosnak természetesen megvan az a szabadsága, hogy az általa kiadott lap szerkesztőségét a saját kiadói elképzelésének megfelelően állítsa össze, így a személyi döntéseket szabadon hozhassa meg. Azt gondolom, természetesen egy magántulajdonos esetén sem lehet szó ilyen cenzúráról, ami egyébként a magyar sajtóirányítás történetében az elmúlt évtizedek történetén végigtekintve példátlan intézkedés volt.
Ilyen döntést azonban egy állami tulajdonos akkor, amikor az állami tulajdonosi döntés nyilvánvalóan politikai szándékokat is tartalmaz vagy tartalmazhat semmilyen körülmények között nem hozhat meg. Ráadásul ezt a döntést az állami tulajdonban lévő Hírlapkiadó Részvénytársaság vezérigazgatója akkor és olyan körülmények között hozta meg, amikor Suchman Tamás frissen kinevezett tárca nélküli miniszter összehívta az állami tulajdonban lévő lapok szerkesztőségeinek vezetőit, és arról biztosította őket, hogy a privatizációig semmi változás nem történik a lapokban.
Azt hiszem, ezzel a döntéssel az MSZP-SZDSZ-kormány akarva-akaratlanul megvalósítja Csurka István sokat emlegetett sajtópolitikáját, aki rendőri eszközök alkalmazását várta volna el a korábbi kormánytól. Most dr. Molnár Péter főcenzor személyében egy volt rendőrt nevez ki a mai kormány a sajtó megregulázására.
S ebben a helyzetben, amikor ilyen döntések születnek, azok a társadalmi szervezetek, amelyek korábban hangosan tiltakoztak többek között a Demokratikus Charta , a szavukat sem hallatják! Úgy látszik, hogy berozsdásodott a Demokratikus Charta esernyője, vagy az a helyzet is előfordulhat, hogy egyébként a "vörös eső" a Demokratikus Charta vezetőit, szóvivőit nem zavarja. (Zaj. Taps az ellenzéki padsorokból.)
Éppen egy héttel ezelőtt, napirend előtti hozzászólásban hívtam fel a figyelmet néhány kormánypárti politikus nyilatkozatának veszélyeire. Akkor Gellért Kis Gábor úr azt mondta, hogy azért hiába kezdődik egy mai nagy kormánypárt ügyvezető alelnökének a neve ugyancsak "cs" betűvel, nem szabad összetéveszteni ezeket a nyilatkozatokat a "nagy előd" nyilatkozatával, hiszen olyan intézkedés még nem történt, amelyik a sajtószabadságot korlátozta volna. Hát tessék: alig néhány nap telt el, és itt van az első ilyen intézkedés! Hozzáteszem: Csurka István idejében sem intézkedésekkel kezdődött a dolog, hanem először hangulatkeltő nyilatkozatok voltak, majd nem késlekedtek az intézkedések. Bár az idő rövidsége, ami a mostani fenyegetőzés és az intézkedések között volt, mindenféleképpen rövidebb, mint az előző kormány idején.
Valóban, ahogy Pető Iván egy évvel ezelőtt mondta: most sem az elbocsátásokról vagy nem csupán az elbocsátásokról és a példátlan cenzúráról van szó. Arról van szó, hogy a kormány március 12-én ezer ember elbocsátását helyezi kilátásba a Magyar Televíziónál... (Közbekiáltások a bal oldalról: ...-nál!).., kétszáz ember elbocsátását helyezi kilátásba a Magyar Távirati... (A hangsúlyt az utolsó szótagra helyezve:) Irodánál... (Derültség, taps a kormánypártok padsoraiban.).., fenyegető hangnemű kinyilatkoztatásokat tesznek vezető kormánypárti politikusok, elbocsátják állami tulajdonban lévő lapok főszerkesztőit és kicenzúráznak egy lapot. Ez, kérem szépen, a megfélemlítés! Az a fajta megfélemlítés, amikor a nem kormánypárti újságírókat, bizony, arra inti közvetve-közvetlenül a kormány, hogy vigyázzanak magukra, vigyázzanak, hogy mit csinálnak.
Befejezésül hadd idézzem erre is tekintettel Pető Iván egy évvel ezelőtti szavait! "Nem kellenek a megfélemlítéshez főhivatású cenzorok egyébként a Kádár-rezsimben sem voltak, nem is volt rájuk szükség..." (Az elnök kikapcsolja a képviselő mikrofonját.)... utolsó mondat, elnök úr -... "elég, ha a kormány által elfoglalt intézményekben működik a hivatásos kormánypártiak egyoldalúsága és az elfogulatlanok igazodási kényszere."
Láthatóan Pető Ivánék tudják, hogy mit akarnak csinálni. (Taps a jobb oldalon.)