Kósáné Dr. Kovács Magda (MSZP)
KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA munkaügyi miniszter: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! 1992. július 1-jén lépett hatályba a munka törvénykönyve, amelynek alapvető célkitűzése az volt, hogy a munkaviszonyok szabályozását a piacgazdaság körülményeinek megfelelően alakítsa ki. Ebből következően a korábbi időszak közjogi szabályozási szemléletét tükröző normaanyagot olyan munkakódex váltotta fel, amely a magánjog elveit követi. A külföldi szabályozáshoz hasonlóan a munka törvénykönyve a munkaviszony tartalmának alakításában meghatározóvá tette a felek megállapodásait, ezek között is a kollektív szerződéseket. A törvény kevés kötelező előírást tartalmaz, illetve számos helyen lehetővé teszi, hogy a munkavállalók vagy az őket képviselő szakszervezetek a törvény előírásánál számukra kedvezőbb megállapodást köthessenek.A törvény hatálybalépése óta több mint két és fél év tapasztalatai azt bizonyítják, hogy ezek az elképzelések alapvetően helytállóak voltak. A jogalkalmazás és a mindennapi gyakorlat ugyanakkor számos olyan problémát hozott felszínre, amelyek feloldása mindenképpen indokolt. Ez volt az az ok, amely miatt a munkaügyi tárca úgy gondolta, hogy a törvény néhány pontjának korrigálásával, a gyakorlatban tapasztalt ellentmondások feloldásával nem szabad késlekedni, mert a javítások elmulasztása mind a munkavállalókra, mind a munkáltatókra nézve hátrányt okoz. A szándékot erősítették a munkáltatói érdekképviseletek, illetve a szakszervezetek által megfogalmazott konkrét javaslatok, amelyek mielőbbi megvalósítását az érintettek erősen szorgalmazták.
A törvényjavaslat szakértői egyeztetése még 1994 tavaszán elkezdődött. Az Érdekegyeztető Tanács három alkalommal '94. december 16-án, '95. január 23-án, majd február 10-én megtárgyalta. Mivel sajnálatos módon megállapodás nem jött létre, és ezzel kapcsolatban meglehetősen sok tendenciózus hír került nyilvánosságra, különösen fontos, hogy világosan lássuk, mit tartalmaz a törvényjavaslat, hogyan változnak a jövőben a munkavállalókat közvetlenül érintő szabályok és hogyan alakulnak a munkaügyi kapcsolatok.
A törvényjavaslat tartalmilag három részre osztható: a munkaviszonyt érintő "hibaigazító" szabályok, az érdekképviseletek működését, illetve a munkáltató gazdálkodásának rugalmasságát érintő szabályok.
Mindenekelőtt azokról a módosításokról kívánok szólni, amelyek a törvény alapértékeit megőrizve, bizonyos hibák feloldására irányulnak.
(16.00)
Ezek azok a garanciális javítások, amelyeknek erősíteniük kell a jogalkalmazás, a munkavállalók biztonságát, és megszüntetnek néhány, a korábbi szabályozás hibáiból adódó működési ellentmondást.
A módosító rendelkezések egy része a munkaviszony megszűnését, illetve megszüntetését érinti; ezek közül három törvényhelyről fontosságuk miatt külön kívánok szólni.
1. A munka törvénykönyve értelmében a munkavállalót végkielégítés illeti meg csupán, ha munkaviszonya a munkáltató jogutód nélküli például felszámolással történő megszűnésével szűnik meg, felmondási idő nem. A tapasztalatok azt igazolják, hogy éppen azok a munkavállalók, akik a munkáltató érdekében a munkahely megszűnéséig munkát végeznek többségükben nők, adminisztratív munkát végző kisfizetésű alkalmazottak , méltánytalan helyzetbe kerülnek azokhoz a társaikhoz képest, akiknek a munkaviszonyát korábban a munkáltató, a felszámoló rendes felmondással megszüntette. Ezért a javaslat szerint a munkáltató jogutód nélküli megszűnésekor az utoljára maradókat a végkielégítésen kívül a felmentés idejére járó átlagkereset is megilleti.
2. A hatályos szabályozás értelmében, ha a munkáltató a határozott idejű munkaviszonyt a határozott idő lejárta előtt kívánja megszüntetni, a munkavállalónak a határozott időből még hátralévő időre járó átlagkeresetet meg kell fizetnie. A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a rendelkezés alkalmazása elsősorban a vezető beosztásúak esetében ellentétes lett a jogalkotó eredeti szándékával. Az érintett munkavállaló egzisztenciális biztonságának garantálása helyett meg nem érdemelt, esetenként több millió forintos összegű kifizetésekkel joggal váltotta ki a társadalom jelentős részének felháborodását. Ezért a javaslat szerint a munkavállalót ebben az esetben a hátralévő időre, de legfeljebb egy évre jutó átlagkeresete illeti meg. Ezzel a módosítással kívánjuk megakadályozni, hogy a közvélemény által végkielégítésnek nevezett, valójában azonban a határozott idejű munkaviszony idő előtti megszűnéséhez kapcsolódó kifizetések érdemtelen nagyságot érjenek el.
3. A munkaviszony megszüntetésével összefüggésben a javaslat egyértelművé teszi, hogy a rendkívüli felmondás indokának is világosnak, valósnak és okszerűnek kell lennie. Lényeges változás, hogy a rendkívüli felmondással elbocsátott munkavállaló nem kerülhet kiszolgáltatott helyzetbe, ha jogorvoslatért bírósághoz fordul. Eddig ugyanis a munkáltató a dolgozót állásából felfüggeszthette, ez idő alatt nem kapott fizetést, és a jogerős ítélet megszületéséig munkanélküli ellátásban sem részesülhetett.
Röviden még néhány példát engedjenek meg a további hibaigazító javaslatok köréből:
A módosítás értelmében a terhes nő nem terhességének negyedik hónapjától, hanem terhessége megállapításától gyermeke hároméves koráig beleegyezése nélkül nem kötelezhető más helységben végzendő munkára.
Kiterjesztjük a közeli hozzátartozó ápolására, gondozására biztosított fizetés nélküli szabadságról visszatérő munkavállalóra is a munka törvénykönyvének azt a kedvező szabályát, amely szerint a munkahelyre történő visszatéréskor az érintettek személyi alapbérét fel kell emelni a munkáltatónál megvalósult bérfejlesztés mértéke szerint.
A munka törvénykönyvének az a szabálya, amely értelmében a munkavállaló mentesül a munkavégzési kötelesség alól a kötelező orvosi vizsgálat időtartamára, kiegészül a terhességgel összefüggő orvosi vizsgálat időtartamával is. A javaslat lehetővé teszi, hogy a munkavállaló a véradás miatt távol töltött teljes időtartamra, illetve a munkahelyen kívül szervezett véradás esetén legalább négy órára mentesüljön munkavégzési kötelezettsége alól.
A munkavállalót megillető tárgyévre járó szabadság kiadása számos munkaszervezetnél gondot okozott. A hatályos szabályozás szerint a szabadságot esedékességének évében kell kiadni, és ettől érvényesen eltérni nem lehet. A tapasztalatok szerint indokolt lehetővé tenni, hogy a munkáltató kivételesen fontos gazdasági érdekre hivatkozva a szabadságot az esedékesség évét követő január 31-éig adja ki.
Ezen túlmenőleg a szabadság kiadását akadályozhatja a munkavállaló betegsége vagy a személyét érintő más elháríthatatlan körülmény. Erre tekintettel a javaslat lehetővé teszi, hogy ilyen esetben a betegség vagy akadályoztatás megszűnésétől számított harminc napon belül adja ki a munkáltató a szabadságot, ha egyébként a tárgyév már letelt.
A törvény végrehajtásának eddigi tapasztalatai alapján bebizonyosodott, hogy az alkalmi munkát végzők kiszolgáltatottak. Ezért a nagyobb jogbiztonság érdekében a munkaszerződés írásba foglalásával kapcsolatos szabályt úgy változtatjuk, hogy az eddigi öt nap helyett már két napot meghaladó időtartamú munkaviszony létesítése esetén is írásba kell foglalni a munkaszerződést.
Képviselőtársaim! Lehet, hogy a felsorolt példák, apró módosítások nem változtatják meg a munka világát, de meggyőződésünk, hogy a módosítások többsége a szakszervezetek írásban átadott véleményétől eltérően egy-egy konkrét élethelyzetben egyáltalán nem jelentéktelen, hanem nagyon is fontossá válhat.
Tisztelt Ház! A javaslat második gondolati csoportja a munkavállalói érdekképviseletek eredményesebb működését kívánja előmozdítani. A kormány készen állt a szakszervezetek működését elősegítő szabályok kiszélesítésére, azonban több erre vonatkozó javaslatról nem született megállapodás az Érdekegyeztető Tanácsban. Néhány pontosító intézkedés mellett az új szabályozás lehetővé teszi, hogy a szakszervezet érdekében eljáró, de a munkáltatóval munkaviszonyban nem álló személy a munkáltató területére beléphessen, ha a szakszervezet a munkáltatóval munkaviszonyban álló taggal rendelkezik.
Szeretném felhívni a tisztelt Ház figyelmét azokra a módosításokra, amelyekkel a törvény megsértése esetén a jogorvoslati idő elhúzódása miatt születő feszültségeket kívánjuk oldani. Ezért a kormány javaslata különös gondot fordít a jogorvoslati idő rövidítésére. Ezentúl a szakszervezeti vétó, az üzemi tanács jogosultságainak megsértése esetén a bíróság nem peres eljárásban tizenöt napon belül dönt.
Ugyancsak a jogviták elhúzódását kívánja megakadályozni a javaslat azon rendelkezése, amelynek értelmében kollektív szerződésben, illetve a felek megállapodásában, munkaügyi jogvita esetére is békéltető személye köthető ki, aki a vitában állók között egyezség létrehozását kísérli meg.
Erősíti törekvéseinket az éppen holnap napirendre kerülő, a polgári perrendtartásról szóló törvény, amely ugyancsak tartalmaz egy idevonatkozó fontos rendelkezést, bevezeti ugyanis a bíró előtti egyeztetés intézményét a munkaügyi perek során.
A javaslat részletesen foglalkozik az üzemi tanács megválasztásának szabályaival. Ezek többsége pontosító, korrekciós jellegű. Külön említést érdemel az üzemi tanács póttagja intézményének bevezetése. Ennek az intézménynek fontos szerepe lehet az üzemi tanács működésének stabilitásában, illetve az idő előtti választások elkerülésében.
Szándékaink szerint az üzemi tanács választásával kapcsolatos új szabályokat már az ez évi választások lebonyolításánál alkalmazni kellett volna. Erre ugyan az egyeztetési tárgyalások elhúzódása miatt nem kerülhet sor, a szabályok módosítása azonban nem felesleges. Szeretném felhívni képviselőtársaim figyelmét, hogy az idén májusban utoljára kerül sor olyan üzemitanács-választásra, amelynek időpontját egységesen törvény tűzi ki. A májusi üzemi tanácsi választások törvényben rögzített időpontja után is bármikor sor kerülhet üzemitanács-választásra, amikor az új szabályozás már alkalmazható, és a módosító rendelkezések egyszerűsítik és biztonságosabbá teszik a választás lebonyolítását.
Tisztelt Ház! A javaslat harmadik csoportjába a munkáltatók működését, a rugalmasabb gazdálkodást elősegítő módosítások tartoznak. A gazdálkodó szervezetek eredményességét, versenyképességük javítását ugyanis nemcsak a gazdálkodást közvetlenül érintő jogi normák, pénzügyi feltételek segítik, hanem a munkaviszonyra vonatkozó, a munkáltatást meghatározó rendelkezéseknek is jelentős befolyásuk van.
A hatékonyabb gazdálkodást segíti elő az átlagkereset-számítás szabályozásának felülvizsgálata és módosítása. A jelenlegi szabályozás szerint a munkavállaló a munkavégzés alóli törvényes mentesítés időtartamára ilyen tipikusan a szabadság ideje magasabb díjazást kap, mint a ténylegesen munkában töltött időre.
(16.10)
A számítás során ilyenkor az eseti nagy összegű prémiumokat és jutalmakat is figyelembe veszik.
Aligha kell indokolni, hogy ésszerűtlen, ha a munkától való távollét előnyösebb a munkavégzésnél. Ezért a javaslat bevezeti a távolléti díj intézményét, amelynek eredményeként a munkavállaló a fizetett távollét idejére olyan vagy megközelítően olyan mértékű díjazásban részesül, mintha ténylegesen munkát végezne. A távolléti díj összetevői ugyanis a munkavállaló távollétének időszakában az érvényes személyi alapbére, rendszeres bérpótlékai, valamint a túlmunka miatti úgynevezett kiegészítő pótlék együttes összegének a távollét idejére számított időarányos átlaga. A távolléti díj magasabb százalékos összegét javasoljuk figyelembe venni a betegszabadság idejére is.
A munkaidőkeretre és a rendkívüli munkavégzésre vonatkozó rendelkezések betartása a gazdálkodó szervezetek többségénél problémát jelent.
A félreértések és a félremagyarázások elkerülése érdekében leszögezem, hogy a napi munkaidő törvényi mértéke változatlanul nyolc óra. A munkaidő ésszerűbb és rugalmasabb felhasználását nehezíti azonban az a szabály, amelynek értelmében a törvényes lehetőségek szerinti egyenlőtlen, legkevesebb négy órai, legfeljebb tizenkét órai munkaidő-beosztás esetén nyolc hét átlagában kell megfelelni a napi nyolc órás munkaidőnek.
A javaslat lehetővé teszi, hogy kollektív szerződéses megállapodás alapján, tehát a szakszervezet és a munkaadó együttes döntése szerint, a napi munkaidő két hónapnál hosszabb idő alatt legfeljebb öt hónap átlagában is megfelelhet a teljes munkaidőnek.
E szabállyal kapcsolatban szeretném felhívni a tisztelt Ház figyelmét a megoldás elvi jelentőségére. A munkaidőkeretre vonatkozó időtartam megnövelése ugyanis, amelyet a munkáltatói érdekképviseletek az Érdekegyeztető Tanácsban erőteljesen szorgalmaztak, míg a szakszervezetek tartózkodóan fogadtak, általános törekvéseinknek megfelelően kollektív szerződéskötésre ösztönöz. Ha a munkáltatók részéről erős érdek fűződik a munkaidőkeret szabadabb elosztására, akkor érdekeltté válnak a kollektív szerződés megkötésében. Így tehát megnyílik az út a munkahelyi ágazati kollektív megállapodások körének bővülésére, ami a szakszervezetek régi és jogos elvárása a munkaügyi kapcsolatok jogi szabályozásában.
Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, a javaslat ismertetése egyértelműen bizonyítja, hogy nem lett volna szerencsés, ha a kormány várt volna a munka törvénykönyve módosításával, illetve a javaslat tartalma cáfolja azokat a nézeteket, amelyek szerint munkavállaló-ellenes lenne a módosítás. A javasolt módosítások kedvezőek vagy a munkavállalók, vagy a munkáltatók, az esetek többségében mindkettőjük számára. Mégis arról kell tájékoztatnom a tisztelt Házat, hogy a törvényjavaslat tartalmát illetően sajnálatosan ismételt egyeztetések ellenére nem született egyetértés az Érdekegyeztető Tanácsban. A szakszervezetek különvéleményét, amelyet még a törvényjavaslatnak egy korábbi, időközben lényegesen módosult változatához fűztek, képviselőtársaim megkapták. A megegyezés hiánya sajnálatos. Számolok azzal, hogy mindazok ki fognak oktatni a szakszervezetek szerepéről és az érdekegyeztetés fontosságáról, akik az előző ciklusban, igaz, egyéni képviselői indítványok formájában, a szakszervezetek működésének törvényi korlátozására törekedtek.
Az érdekegyeztetést és a megállapodásra való törekvést változatlanul a kormányzati munka nélkülözhetetlen formájának tartom, sikeréért a kormány nevében mindent megteszek, de a döntés kormányzati felelősségét a kormány senkire át nem háríthatja.
Az egyezségelérés érdekében a kormány három alkalommal is különböző kompromisszumokkal terjesztette a törvény tervezetét az Érdekegyeztető Tanács elé.
A tárgyalásokon bebizonyosodott, hogy a munkáltatói és szakszervezeti oldal között éles érdekellentét húzódik, amelyet számos esetben úgy kívántunk feloldani, hogy előre jeleztük, ha a munkaadók és a szakszervezetek meg tudnak állapodni egymással a vitatott kérdésekben, a kormány el fogja fogadni a megállapodásokat. Sajnos e törekvésünk nem járt sikerrel.
Itt kell rámutatnom arra, hogy a kormány következetesen tartotta magát az Érdekegyeztető Tanács alapszabályához, és ellentétben a munkavállalói oldal állításával, azt semmilyen tekintetben nem sértette meg.
Az Érdekegyeztető Tanács alapszabálya ugyanis nem írja és nem írhatja elő, hogy a munka törvénykönyve módosításához e testület egyetértésére lenne szükség. Egy ilyen előírás teljes mértékben ésszerűtlen és tarthatatlan volna, hiszen ebben az esetben bármelyik oldal, most a szakszervezetek, más esetben a munkaadók egyet nem értése lehetetlenné tenné a kormány törvényhozási kezdeményezéseit, korlátozná a törvényhozás szuverenitását. Ilyen korlátozás a törvényekben rögzített kivételes eseteken és kötelezettségeken túl alkotmányellenes lenne, és valóban úgy mosná össze a többpárti parlament és az érdekegyeztetés funkcióit, ahogy azt a korporációban riogatók ijesztésül emlegetni szokták.
Ugyanakkor mégsem kell eredménytelennek tekintenünk a hosszas érdekegyeztetést, hiszen az egyeztetések hatására a tervezet többször módosult. Reméljük, a parlamenti tárgyalás időszaka alkalmat adhat a munkaadók és a munkavállalók közötti tárgyalás felújítására, amelynek esetleges eredménye a javaslatba képviselőtársaim segítségével bármikor beemelhető.
Tisztelt Ház! Végül válaszolnom kell azokra az észrevételekre, amelyek a stabilizációs csomag, az úgynevezett Bokros-csomag várható benyújtása miatt időszerűtlennek tartják a munka törvénykönyve módosítását.
A csomag egyetlen ponton érinti a javaslatot, a betegszabadság mértéke esetében, ezért ennek a szakasznak az indokolására nem tértem ki. Az érdekegyeztetés lefolytatása után a szükségessé váló módosító indítványt megfelelő indokolással alátámasztva be fogjuk nyújtani a tisztelt Háznak.
A javaslatban szereplő ésszerűsítő, megtakarítást is jelentő módosításokat a stabilizációs programtól függetlenül készítettük elő, de reményeink szerint törekvéseink egy irányba hatnak.
Befejezésül megragadom az alkalmat és tájékoztatom a tisztelt Házat, hogy a kormány természetesen a mostani javaslattal nem tekinti lezártnak a munka világára vonatkozó szabályozást.
A munkaügyi tárca már átadta a szociális partnereknek a munkajogi szabályozás átfogó felülvizsgálatára vonatkozó elgondolásait. Emellett az Érdekegyeztető Tanács bér- és munkaügyi bizottsága a közeljövőben tárgyalja a munkaügyi ellenőrzés megújítására vonatkozó elgondolásunkat, valamint a munkaügyi konfliktusok kezelését elősegítő, békéltetéssel, közvetítéssel és döntőbíráskodással foglalkozó szolgálat intézményes kiépítését célzó javaslatot.
Tisztelt Országgyűlés! Bízom abban, hogy a jelen törvényjavaslatra nem érvényes Montesquieu megállapítása, amelyet "A törvények szelleméről" című művében a következőképpen fogalmaz meg: "A törvényeket nem szabad elegendő ok nélkül megváltoztatni". Justinianus úgy rendelkezett, hogy a feleség hozományának elvesztése nélkül elválhat férjétől, ha az két éven keresztül nem képes házastársi kötelezettségét teljesíteni. Utóbb megváltoztatta a törvényét és a szegény szerencsétlennek három évet adott. Azonban az ilyen esetekben két év annyit ér, mint három, és három év nem ér többet, mint kettő. A most megváltoztatásra kerülő munka törvénykönyvénél rövidesen letelik a három esztendő. Eddig a törvény több-kevesebb hibával teljesíteni tudta a rámért feladatot. Hogy a továbbiakban kudarcot vall-e vagy működni fog, az a parlament döntésén is múlik. Ezért kérem a tisztelt Házat, hogy a módosításra irányuló javaslatot tárgyalja meg és fogadja el. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)