Tóth Tihamér (MDF)

1995. április 2.

DR. TÓTH TIHAMÉR (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A munka törvénykönyve módosítására irányuló javaslatnál amikor frakcióm véleményét ismertetem azzal kell kezdenem, hogy egyetértek az expozét előterjesztő miniszter asszonnyal: a jelenleg hatályos szöveg olyan szabályozást dolgozott ki, amely az elmúlt időszak alatt bevált. Természetesen egyetértek az előterjesztés azon további fordulatával is, hogy az alkalmazott alkalmazható törvényeknek a további karbantartása minden esetben szükséges; és egy ilyen változó gazdasági környezetben két és fél év valóban elegendő idő ahhoz, hogy levonjuk a megfelelő következtetéseket, és ennek megfelelően átnézzük, hogy a hatályos joganyag mennyiben szorul módosításra, változtatásra.Amikor egy törvényjavaslatnak a tárgyalása, az általános vitája itt, a Házban megkezdődik, akkor elhangzanak bizottsági ajánlások, amelyek arról győznek meg vagy nem győznek meg bennünket, hogy a benyújtott törvényjavaslat összességében vagy részleteiben olyan problémát kíván szabályozni, amelyre társadalmi igény van, és alkalmas arra, hogy a célját elérje.

Engedjék meg nekem azt, hogy itt önkényesen a 49 szakaszból álló törvényjavaslatot két részre osszam egy 20 szakaszból és egy 29 szakaszból álló részre , és az első 20 szakaszra azt mondjam, hogy e tekintetben a benyújtott javaslat elkésett. Ugyanis amikor szeptember elsejére terveznek egy törvénynek hatálybalépést, és közben olyan fontos társadalmi események történnek, mint például az üzemi tanácsi választások, és az üzemi tanácsi választásokra átfogó és részletes szabályokat ad egy javaslat, akkor azt tudom mondani, hogy a javaslatnak ez a része teljes egészében elkésett. Ha azt akarom, hogy vegyük figyelembe az elmúlt időszaknak azokat a megállapításait, amelyek itt is finomításra vonatkoznak, akkor hozzátenném, hogy lényegesen szerencsésebb volna megvárni a most sorra kerülő üzemi tanácsi választásokat, és az itt szerzett újabb tapasztalatok alapján készíteni egy komplett tervezetet, és 1998-ra amikor új választásra fog sor kerülni már olyan formában, olyan hatályos szövegben áll előttünk a munka törvénykönyve, amely két üzemi tanácsi választás tapasztalatait dolgozza fel, és igyekszik alkalmassá tenni erre a feladatra.

A javaslat második része az a 29 szakasz, amely a munka törvénykönyvének a hatályos jogi részét érinti pedig nem elkésett, hanem idő előtti. Idő előtti azért is, mert miniszter asszony is megerősített bennünket abban, hogy folyik a minisztériumban a munka törvénykönyvének átfogó felülvizsgálata, és egy újabb módosítás beterjesztése. Úgy emlékszem, hogy az elmúlt időszakban az elmúlt parlamenti időszakban nagyon gyakran tették az akkori ellenzék képviselői kifogás tárgyává azt, hogy milyen jogalkotási menetrend az, amikor hónapok múltán alapvető és fontos törvényekhez hozzá kell nyúlni, illetve ezeknek az újabb változtatását előre tervezik is.

Tehát nem szerencsés a módosító javaslatnak ez a második, 29 szakaszból álló része, egyrészt az idő előttiség miatt sem, de amiatt sem, hogy a munka törvénykönyvében egyébként benne rejlő és változtatásra szoruló témákat nem szedi össze, csak egy részében csemegézik és ott is a lényegi megoldás helyett tulajdonképpen csak szépségtapaszok kerülnek a hatályos szövegbe.

Szeretném a javaslat sorrendjében az észrevételeinket a továbbiakban megtenni. Nem kívánom felolvasni a javaslat 2. §-ának azt a részét, amelyik egy új, 19/A §-sal egészíti ki a hatályos szöveget mert ezt miniszter asszony is megtette, sőt előttem szóló képviselőtársam is , de úgy érzem, hogy nem kardinális kérdés, és nem feltétlenül a munka törvénykönyvébe egy törvényszövegbe illő rész az, amikor egy vállalat, egy üzem, egy munkahely területére történő belépés szabályait kell megállapítani. Különösen zavar engem ebben a szövegben az, hogy itt feltételként az áll, hogy a szakszervezetnek a munkáltatóval munkaviszonyban álló taggal kell rendelkeznie. Nem hiszem, hogy a rendelkezési jog éppen erre vonatkozik; vagy nem lehetett volna ha már mindenképpen szabályozni akarják ezt a kérdést ennél finomabb és árnyaltabb megoldást találni.

Az üzemi tanácsi választásokkal kapcsolatban szeretném még elmondani, hogy egyrészt ahogy utaltam rá elkésett ez a szabályozás, másrészt pedig nem old meg olyan lényeges kérdéseket, mint például az arányos képviseletnek az elve, vagy például figyelmen kívül hagyja, hogy vannak olyan nagy üzemek, olyan nagy foglalkoztatók, ahol területileg is elkülönülnek egymástól a telepek, és nem oldja meg a központi üzemi tanács meg- alakításával kapcsolatban eddig felvetett problémákat sem.

A következőkben a jogi jellegű módosításokkal szeretnék foglalkozni.

(16.50)

Hallottuk az expozéból is és Filló Pál képviselő úr előadásából is: az elmúlt időszak egyik nagy problémája volt, hogy több munkahelyen a közvéleményt irritáló összegű végkielégítések kerültek kifizetésre. Szeretnék utalni arra, hogy ennek nem a hatályos munkajogi szabályozás volt az oka. Alapelvként fogadtuk el a munka törvénykönyvénél, hogy úgynevezett minimum-standardokat állapítson meg a hatályos szabályozás. Még csak nem is gondolt rá akkor senki, hogy esetleg a gyakorlatban ez úgy fog érvényesülni, hogy egyes munkáltatók különös tekintettel az állami tulajdonú munkáltatókra belső szabályzataikat úgy fogják alakítani, megállapítani, hogy több éves időtartamra fogják majd kiterjeszteni a végkielégítés számításának alapját.

Lehet megint korlátokat visszahozni a törvénybe, én azonban úgy érzem, szerencsésebb volna, ha egyéb más rendelkezésekkel igyekeznénk megoldani, hogy a jogalkalmazók próbálják a törvény szellemét is érteni, és próbálják ehhez igazítani a joggyakorlatot is.

Ezt a problémát az sem oldja meg, hogy a határozott időtartamú munkavégzésnél a tulajdonost feljogosítjuk illetve feljogosítaná vagy fel fogja jogosítani ez a módosítás , hogy ő állapítsa meg, kik azok a vezetők, akiknek a határozott időtartamú munkaviszony megszüntetése esetén nem jár anyagi juttatás. Ha lesz a jelenlegi szabályozásnak, a jelenlegi tervezetnek olyan része, amelynek tekintetében várható visszaélés, azt hiszem, nem kell nagy jósnak lenni, hogy ma az ember kimondhassa: ez feltehetően egyike lesz ezeknek.

A módosítási javaslatnak egyik lényeges része a munkaidőre, a munkaidőkeretre vonatkozó megállapodás. Itt valóban szeretnék én is utalni természetesen nem kioktató szándékkal arra, hogy milyen szerepe van az érdekegyeztetésnek, különösen ilyen témákban. Amikor ez a kormány felállt és meghirdette programját, egy nagyon széles körű társadalmi-gazdasági megállapodásról vagy ennek közeli megkötési lehetőségéről volt szó. Ma már tudjuk, hogy nincs és nem is lesz társadalmi-gazdasági megállapodás, és el is hangzott már itt, ebben a Házban, hogy azért, mert az Érdekegyeztető Tanács partnereivel, különösen a munkavállalói oldallal nem sikerült megegyezni. Szeretném tájékoztatni a tisztelt Házat, hogy valóban volt egy talán irreális igénye az Érdekegyeztető Tanács munkavállalói oldalának: mielőtt a társadalmi-gazdasági megállapodáshoz partner lesz, szerette volna látni azt a hároméves programot, amit a kormány megígért. Miután erre nem került sor, én úgy érzem de lehet, nem is vagyok ezzel egyedül , hogy megalapozott volt az az igény, amit az Érdekegyeztető Tanács munkavállalói oldala támasztott, és talán nem elég arra, hogy most őket marasztaljuk el azért, hogy nincs társadalmi-gazdasági megállapodás.

Nagyon érdekes új jogi fogalomként, terminus technicusként kerül majd be a munka törvénykönyvébe a távolléti díj és a távolléti díjra vonatkozó juttatások megállapítása. El tudom fogadni, hogy az elmúlt időszakban az átlagkereset-számításánál is voltak problémák egyes munkáltatóknál, de talán nem volt véletlen az sem, hogy a szabadság idejére járó átlagkereset számításánál kedvezőbbek voltak a szabályok. Ha belegondolunk, a szabadságok egy részének az a célja, hogy ez alatt az idő alatt a munkavállaló pihenjen és regenerálódjék. Márpedig ha belegondolunk, úgy érzem, teljesen természetes az a munkavállalók részéről megfogalmazott igény, hogy ilyen esetre, amikor valaki a pihenését tölti, megfelelő anyagiakkal rendelkezzék. Azáltal tehát, hogy most az átlagkereset-juttatás helyett távolléti díjat fognak majd fizetni a munkáltatók, és a távolléti díj számításának szabályait teljesen újrafogalmazzák, könnyen lehet, azt fogja elérni a kormányzat remélem, szándékától eltérően , hogy a szabadság helyett a munkavállaló dolgozni fog. Meg fog állapodni a munkaadójával, és olyan fiktív kifizetések fognak történni, amelyek őt anyagilag kedvezőbb helyzetbe hozzák legalábbis a jelenleg hatályos szöveg által megállapított mértékig.

Említés történt arról, hogy a javaslat növelni tervezi a betegség idejére járó juttatás mértékét, a jelenlegi 75 százalékról 80 százalékra. Miniszter asszony utalt is arra, hogy ezen a ponton nincs összhang a kormány jelenlegi álláspontjával, az úgynevezett szigorító intézkedésekkel. Arról is meggyőzött vagy legalábbis meg akart győzni bennünket miniszter asszony, hogy amennyiben szükséges, itt a kormány módosításokat fog előterjeszteni legalábbis egy módosítást elő fog terjeszteni , de az sem kizárt, hogy valamelyik kormánypárti képviselőtársamnak kell vállalni azt a hálásnak egyáltalán nem mondható szerepet, hogy egy kormány előterjesztésével szemben, amely növelni kívánja a juttatás mértékét, képviselői indítványt terjesszen elő a 10 százalékpontos csökkentésre.

Ezek voltak azok a rendelkezések, amelyekkel kapcsolatban a frakcióm aggályait szerettem volna megfogalmazni.

Most szeretnék arra utalni, milyen egyéb témák vannak még megítélésünk szerint, amelyekre az átfogó szabályozást, a reményeink szerint rövidesen parlament elé kerülő újabb módosítást ki kell terjeszteni. Gondolok itt elsősorban a túlmunkavégzésre vonatkozó szabályok átfogó és teljes felülvizsgálatára, a felmondási tilalomra vonatkozó szabályok megváltoztatására különösen a munkavállaló keresőképtelensége esetén , de ugyancsak elképzeljük, hogy a leendő módosítás ki fog majd terjedni a rendkívüli felmondásra vonatkozó szubjektív jogvesztő határidőre is.

Nagyon lényeges volna azonban a közalkalmazotti törvénynek az átfogó felülvizsgálata és a két törvény közötti összhang megteremtése. Remélem, talán lesz részünk abban a kivételes szerencsében, hogy esetleg a két törvény módosításáról együtt tárgyalhat a parlament.

Utoljára hagytam a módosításnak azokat a részeit, amelyekkel természetesen egyetértünk, mert ha a munkavállalóknak többletjogosítványokat, megalapozott igényekre épülő többletjogosítványokat kíván adni egy törvényjavaslat, akkor azzal csak egyetérthetünk.

Vonatkozik ez természetesen az emlékeim szerint már az előző ciklusban fölvetett azon jogosultságra, hogy a terhes nőt a terhesség megállapításától vagy a terhesség megállapítását követő harmadik hónaptól illesse meg védelem. Egyet tudok érteni azzal, hogy itt a szabályozás a munkavállalók részére kedvezőbb lesz.

Egyetlenegy gondom van: összhangban lesz-e az itt nyújtott kedvezmény azzal az elvonással, amit a gyes és a gyed összevonása és lecsökkentése miatt el kell szenvedniük a gyermeket szülő kismamáknak, és egyáltalán, lesznek-e olyan munkavállalók, akikre majd ez a kedvezmény kiterjedhet.

(17.00)

Egy törvényjavaslat tárgyalásához egy ellenzéki frakció megítélésem szerint akkor áll helyesen hozzá, hogyha igyekszik annak a javaslatnak a jobbítása érdekében mindent elkövetni, és igyekszik ehhez megfelelő számban jobbító szándékú módosító indítványokat beterjeszteni.

Annak ellenére, hogy azzal kezdtem mondandómat, hogy a javaslat egy részét elkésettnek, másik részét pedig idő előttinek találom, mindent el fogunk követni annak érdekében, ha már a kormány úgy döntött, hogy ennek ellenére tárgyalja, hogy azokon a területeken, ahol nem tartjuk kielégítőnek, vagy túlzottan szigorúnak tartjuk ezeket a megállapításokat, olyan módosító indítványokat tegyünk, amelyek esetleg elgondolkoztatásra késztetik a javaslat előterjesztőit, s netán reményünk is lesz arra, hogy közülük néhányat elfogadjanak.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)