Csépe Béla (KDNP)
CSÉPE BÉLA (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az országban egyre szaporodó tüntetések, sztrájkbejelentések növekvő társadalmi feszültséget jeleznek. A pedagógusok tüntetései, az egészségügyi dolgozók sztrájkra készülése, a szakszervezetek fellépései mélyülő szakadékot mutatnak a kormány és a társadalom között mindez a túlnyomó parlamenti többséggel rendelkező szocialista-liberális koalíció kormányzásának első évében. A kormány nagyon hamar elejtette a társadalmi-gazdasági megállapodás szándékát, amely pedig meghirdetett politikájának egyik alappillére volt. Napjainkra túllépett az Érdekegyeztető Tanáccsal kötött szűkebb körű megállapodáson is; a március 12-ei döntések után azt hallottuk, hogy nem lett volna értelme egyeztetésnek, hiszen azok úgysem vezettek volna eredményre... (Ettől kezdve működik a hangosítás.)..; most pedig, a mégis kitűzött tárgyalások előtt azt, hogy részletkérdésekről lehet beszélgetni, de a fő kérdésekben a kormány úgysem enged. Ezért a kormányzati módszereket illetően ki kell mondanunk a súlyos kételyt: mégis visszarendeződés? (Moraj.)
Az elmúlt héten hallottuk a kisebbik kormányzópárt berkeiből, hogy március 12-e óta felemelt fejjel kell járnunk, mert végre a kormány elkezdett dolgozni. Ehhez azt fűzöm hozzá: lehet, hogy mostantól ilyen növekvő társadalmi feszültségben a szabaddemokraták felemelt fejjel fognak járni, de a legnagyobb kormányzópárt tagjainak inkább szemlesütve kellene majd járniuk, mivel még egy év sem telt el, és máris meg kívánják változtatni azt a programot, amellyel a választásokon abszolút többséget szereztek.
Mi is szükségesnek tartunk egyensúlyjavító intézkedéseket de nem a társadalom ilyen kezelésével és nem elsősorban a szociális terület megcélzásával! Mi már többször felszólítottuk a kormányt a családi típusú jövedelemadó bevezetésére. Ilyen adórendszer mellett egészen más lenne a csomagterv fogadtatása. Ezúttal is erre szólítunk fel.
Gyanítható, hogy a költségvetési hiány időarányos részének megugrása késztette a kormányt a gyors döntésekre, emögött azonban ugyancsak a kormány mulasztása áll, elsősorban a privatizáció területén. Odáig jutottunk, hogy a szociális területek kezelése privatizációfüggővé vált. Tisztelettel kérdezzük: hogyan lehetett magánosításból származó óriásbevételt betervezni a költségvetésbe privatizációs törvény, a szervezeti formák megfelelő kialakítása nélkül? Miért kellett a kamatadót eltörölni, olyan átalányadózási formát bevezetni, mely kijátszási lehetőségével csak növeli a napokban is az egyensúlyhiányt?
Ilyen előzmények után kell visszautasítanunk az MSZP frakcióvezetőjének azt a fölhívását, hogy ne váljon politikai cirkusszá a meghozandó döntések tárgyalása, valamint az új népjóléti miniszternek azt a kijelentését, hogy minél alacsonyabb az élet- és a kulturális színvonal, annál nagyobb mértékű a népesedés. (Moraj.)
Mi a kialakult helyzetben azt ajánljuk a kormánynak: ne mélyítse a szakadékot, keresse a párbeszédet a társadalommal.
(15.10)
A kényelmes parlamenti többség nem menlevél a társadalommal való egyetértés megkerülésére. Amilyen állapotban átvette a kormány a gazdaságot, abban semmiképpen nem volt benne egy közeli államcsőd lehetősége, de igenis benne volt egy megkezdődött növekedési pálya, s így az egyensúly javításának lehetősége is. De ezt folytatni csak a társadalom felnőttként való kezelésével, megfelelő jövőképpel és nemzetpolitikával lehet.
Tisztelettel kérdezzük azt is, hol késik a modernizációs program, amelynek keretében szintén könnyebb lenne a kormány csomagtervének kezelése.
Felszólítjuk a kormányt, keresse a társadalom nagyobb egyetértését, ellenkező esetben a katasztrófa falra festett ördöge le talál lépni a falról!
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzék padsoraiból.)