Mécs Imre (SZDSZ)
MÉCS IMRE (SZDSZ): Tisztelt Elnök Asszony! Sepsey Tamás mondanivalójával érdemben egyetértek, indoklását azonban nagyon helytelennek tartom, mert rossz helyen kapiskál, ugyanis nem a kormány a bűnös ebben. Lehet szidni a kormányt, és általában.... Na, nem mondok többet: lehet szidni a kormányt de ebben az esetben nem erről van szó. Itt egy elkasztosodott szűk szakmai közösségnek a tükörfordításokhoz és a magyartalan kifejezésekhez való rendkívül görcsös ragaszkodása tapasztalható. Ez az, ami nagyon sajnálatos. Nagyon sajnálatos, mert ha valaki elolvassa a száz évvel ezelőtti, 1895. évi XXXVII. törvénycikket, látja, hogy amikor még alig voltunk túl a nyelvújításon, még rengeteg probléma volt, sokkal magyarabbul fogalmazták meg a szabadalmakról szóló törvényt.A másik észrevételem az, hogy a nyelvhelyességi hibák mögött a legtöbb esetben logikai és strukturális hibák is vannak. Hadd mondjam el, hogy amikor egy kutató-fejlesztő laboratóriumot vezettem, ahol digitális logikai berendezéseket terveztünk, és elég sok szabadalmi bejelentésünk is volt ezt a hivatal tagjai tudják jól , lefordíttattuk angol és német nyelvre a gépkönyveket. A gépkönyveket a kutatómérnökök írták, lefordították a fordítók, majd visszakerült hozzám lektorálásra. Be voltak jelölve azok a részek, amiket a fordító nem tudott lefordítani. Utánanéztem, és a legtöbb esetben az sem volt tisztában a működéssel, aki magyarul megfogalmazta a szöveget. Előfordult az, hogy az integrált vagy nyomtatott áramköri berendezésen logikai hibát találtunk.
Ez az egész rendszer tehát egy rendkívül konformis leképzés. Azt jelenti, hogy ha nem tud a törvény szerkesztője jó magyar kifejezést találni rá, akkor konfúzió van az alapfogalommal kapcsolatban.
Ilyen dolog a germanizmus, a németből lefordított "Gehör zum Stand der Technik", amit egész egyszerűen átvettek, és úgy szól a törvényjavaslat szövege, hogy "új a találmány, ha nem tartozik a technika állásához". Hogy lehet egy álláshoz tartozni? Mi az, ami tartozik az álláshoz? Nincs is definiálva a találmány ezt kifogásoltam az általános vitában is. Száz évvel ezelőtt megírták, hogy nem tudják definiálni, huszonöt évvel ezelőtt nem definiálták most sem definiálták, de annyit azért tudunk, hogy nem tartozik valamilyen álláshoz. Minek az állásához? Mi az a technika?
Tudom jól, hogy a német szabadalmi gyakorlat kialakította ennek a teljes magyarázati rendszerét, ezért is ragaszkodnak hozzá. Úgy gondoltam, igazán szép teljesítmény lett volna az Országos Találmányi Hivataltól és a nagy számú kitűnő szakírónktól, ha erre megtalálták volna a megfelelő szakkifejezést, és nem egy törvényjavaslat vitájában kellene javítgatnunk a dolgokat. Többen megpróbáltuk javítani: Sepsey Tamás is, Izsó Mihály is, mások is megpróbálták.
Az alapgondolatom az volt, ki kellene dobni ezt a fogalmat, hogy "a technika állása", de a jogharmonizáció és a többi szempont miatt nem lehet. Akkor viszont próbáljuk legalább a magyar nyelvhez hozzáhajlítani a kifejezést. Ennek igenis van tartalma is. Ezért javasoltam azt, hogy ne azt mondjuk: "nem tartozik a technika állásához", hanem azt, hogy "új a találmány, ha nem ismert a technika állása szerint". Ez már egy virtuálisabb dolog. Az ismereteknek lehet állása, a technikai ismereteknek is lehet állása. Ha ehhez nem tartozik, és ezt megállapítja valamilyen szerv, valakik, hipotetikus szakértők megállapítják, akkor rendben van.
A kezemben van a gazdasági bizottság március 22-ei ülésének jegyzőkönyve. Azon az ülésen erre a módosító javaslatomra Ficsor Mihály dr. csupán annyit mondott, hogy "Nem támogatom" semmi indoklás, semmi ilyesmi. Ez megint nem felel meg annak a színvonalnak, ami a magyar iparjogvédelem és a magyar szabadalmi jog művelői között ismert, illetve elfogadott.
Sajnálatos, hogy egy időben vannak a bizottsági ülések. Nekem a honvédelmi bizottságét kellett vezetnem, így ezen nem tudtam részt venni, hogy a személyes meggyőzéssel, az orációval, az érvek felsorakoztatásával kiegészítsem az indoklást. Még az sem mód, hogy a törvényjavaslat egyik szerkesztője, aki a mundér becsületét védi, egyszerűen azt mondja, hogy "nem támogatom", és ezzel el van intézve.
(18.20)
Ezért itt most a plénum előtt mondom ezeket, hogy szíveskedjék esetleg a szaklapoknak a hasábjain válaszolni erre, mert semmi reményem nincs arra, hogy a parlament megváltoztatja ezt a dolgot, és ez a ronda germanizmus, ami ráadásul nem is fedi a logikai struktúrát, benne fog maradni a törvényben.
A másik, amit kifogásoltam a szabadalmaztathatóság feltételénél az 1. § (1) bekezdésében, hogy a törvényjavaslat visszanyúlt a száz évvel ezelőtti definícióihoz. Száz évvel ezelőtt azt mondták, hogy új az a találmány, amely iparilag értékesíthető. Itt annyiban különbözött, hogy iparilag alkalmazható. De közben huszonöt évvel ezelőtt, akkor már a törvény szerkesztői megérezték azt, hogy messze túlhaladt a találmányok területe az iparon az iparon és a mezőgazdaságon, ahogy egy másik paragrafusban ezt megfogalmazzák. Ez a múlt században még elfogadható, van egy ipar, mezőgazdaság, közlekedés és így tovább. Ma, a szellemi tulajdon hatalmas térnyerése idején, amikor új és új formái jelennek meg az innovációnak, a gondolatnak, a szellemi tulajdonnak, amikor kombinálódnak a különböző védelmek és megoldások, akkor ez egy rendkívül retrográd visszalépés, amit itt a törvény szerkesztői alkalmaztak.
Hogy mennyire az, mutatja a törvényjavaslat indoklása is. Az indoklásban ugyanis épp azt magyarázgatják, hogy mennyire túllépett már az ipari alkalmazhatóság követelményén a szabadalmi jog, és ezért a párizsi uniós egyezmény 1. cikkelyének második bekezdése szerint az ipari alkalmazhatóság szempontjából az ipari jelleget a lehető legtágabban kell érteni de akármilyen tágan értelmezzük, nem tudjuk ezt megtenni a mai elektronika számításainak korában előálló modern megoldásokra, modern kombinációkra. Sokkal helyesebb a huszonöt évvel ezelőtti definíció, amelyik világosan megmondta, hogy csak az kell, hogy gyakorlatban legyen alkalmazható.
Ehhez csatlakozik az is, hogy az iparnak és a mezőgazdaságnak a megemlítése rendkívül leszűkítő, és rendkívül sok kivételt kell tenni, s a kivételekre kell újabb szabályokat és bírói gyakorlatot építeni. Miért? Amikor pedig a "gyakorlat" szó tökéletesen megfelel!
A másik dolog, hogy a száz évvel ezelőtti törvényben volt egy rendkívül bölcs passzus. Ez a bölcs passzus azt mondta, hogy újnak tekinthető a találmány, mármint a szabadalmaztathatóság szempontjából, ha közzététele vagy utolsó gyakorlatbavétele óta a találmány bejelentéséig száz év már eltelt. Ez nagyon bölcs, okos dolog volt, hiszen az iratokban, a különböző műhelyekben kísérleteket folytatnak, és ezek nem kapnak kellő nyilvánosságot, belefáradnak a feltalálók, a kutatók, és lappanganak jó műszaki gondolatok. Ha valaki előássa ezeket, felfrissíti őket és újból beviszi a találmányi élet vérkeringésébe, akkor a társadalom ezt meg kívánja jutalmazni és elfogadja új találmányként.
Az egész szabadalmi rendszer a társadalom érdekeit képviseli, azt, hogy minél több új találmány szülessék meg, minél jobb műszaki megoldások szülessenek meg, és ezért premizálja azokat, akik ehhez hozzásegítik, vagy úgy, hogy föltalálnak új megoldást, vagy pedig a száz évvel ezelőtti törvény szerint, ha előásnak régi megoldásokat.
Én kutattam régi találmányi leírások között, és nagyon sok gondolatébresztő van közöttük, nagyon sok ötletet adnak, és ez az idő múltával még inkább így lesz. A fejlődés, a műszaki fejlődés során számtalanszor átszaladnak a gyakorlati megoldások, átszalad a hasznosítás igen kiváló gondolatokon, amelyek ott lappanganak rajztárakban, irattárakban, találmányi hivataloknak az iratai között.
Egyedül a gazdasági bizottságnál kapott egyharmadot, a többi bizottság nem támogatta ezt a javaslatot sem.
Az ipari alkalmazhatóság szempontjából furcsának tekintem az 5. § (2) bekezdésének azt a logikáját, ahol azt mondja, hogy nem tekinthetők iparilag alkalmazhatónak különösen az emberi vagy állati test kezelésére szolgáló gyógyászati vagy sebészeti eljárások. Ennél sokkal egyszerűbb azt mondani, hogy nem szabadalmaztathatók. Mert egyébként milyen alapon vesszük ki az ipari alkalmazás működtetéséből, mondjuk, egy sertéstelepnek vagy egy más állattenyésztő telepnek a rutinszerűen, iparszerűen elvégzett beavatkozásait, ami teljes mértékig megfelel ennek a kritériumnak? Sokkal egyszerűbb, ha azt mondjuk, hogy a törvényhozó nem enged erre szabadalmat adni, nem tekinti szabadalmaztathatónak, mert erre megvan az oka.
(Az elnökhöz fordulva:) A 17.-ig, ugye? Köszönöm szépen. Ennyit szerettem volna mondani. (Szórványos taps.)