Mészáros Gyula (KDNP)
DR. MÉSZÁROS GYULA (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! A hadigondozásról szóló 1994. évi XLV. törvényt az előző parlamenti ciklus utolsó napjaiban tárgyalta a tisztelt Országgyűlés. Már a törvénytervezet benyújtása is igen nagy késedelemmel és a hadigondozottak szervezeteinek egyre fokozódó követelésére történt. Egy igen jó tervezetet készített a hadigondozási törvényt előkészítő társadalmi bizottság, amely a hadigondozottak képviselőiből, a honvédelmi bizottság néhány tagjából és a Honvédelmi Minisztérium egyes szakértőiből állott. A tervezetet Eke Károly kereszténydemokrata képviselő nyújtotta be, s ezt az érdekeltek is jó törvénytervezetnek tartották.A kormány közben mégis elkészítette saját törvénytervezetét, és ezt tárgyalta a tisztelt Ház. A szakértők szerint ez a tervezet sokkal kevesebb jogot biztosít a hadigondozottaknak, mint az Eke-Mádai-féle tervezet, nem is beszélve az 1933. évi VII. számú törvénycikkről. Mégis, noha a képviselőknek erős fenntartásaik voltak, ezt a törvényt fogadta el az előző parlament az utolsó napokban.
Szinte minden hozzászóló különösen az akkori ellenzék részéről hangsúlyozta, hogy az új parlament tekintse feladatának e törvény módosítását. Ezzel kapcsolatban '94. október 4-én petíciót nyújtott át a Magyar Hadigondozottak Országos Nemzeti Szövetsége az Országgyűlés elnökének, melyben felsorolják sérelmeiket. Ezen kívül az elfogadott törvény végrehajtása sem halad előre, nem is beszélve a hadigondozottak kárpótlásáról, melyet mind ez ideig nem tárgyalt a tisztelt Országgyűlés.
Kérdezem a tisztelt államtitkár urat, mit szándékozik tenni a kormány, hogy ezek a sokat szenvedett emberek, akik már egyre kevesebben mintegy 25-30 ezren vannak, végre megnyugvást nyerjenek. Nekik nincs már sok idejük várni; ha segíteni akarunk, az utolsó órában vagyunk.
Ennek a segítésnek különös aktualitást ad a második világháború befejezésének 50. évfordulója. Kérem államtitkár úr megnyugtató válaszát. (Taps.)
(16.00)