K. Csontos Miklós (FKGP)
DR. K. CSONTOS MIKLÓS (FKGP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! A beterjesztett interpellációm a szolnoki Hetényi Kórház vonatkozásában már oly régi, hogy valóban kiszakállosodott; nemcsak a miniszter úr, hanem az interpellációm is.
(16.20)
Előző miniszter úrhoz tettem fel azt a kérdést interpellációmban, hogy mi lesz a kórház sorsa, és azt a korábbi mondását idéztem, hogy életmentő műtétre van szükség az egészségügyben. Hát igen, életmentő műtétre volna szükség az egészségügyben! Azonban február 22-e óta látjuk, hogy az életmentő körülmények hogyan alakultak. Ma már nemcsak egy kórház ment csődbe, ma már nemcsak egy kórháznál jelentkeznek a fizetési és elbocsátási problémák! Annak idején a szolnoki kórháznak azzal kellett számolnia, hogy dolgozóinak 15 százalékát köztük orvosokat, ápolókat, azonkívül asszisztenseket kell elbocsátani, és ez a létszám 385 főt tesz ki a szolnoki kórháznál. Ha 380 főt elbocsátanak, nem tudom, akkor mi marad abból a kórházból. Valószínűleg a falak!
Nem tudom elképzelni, hogy az egészségügyi kormányzatnak, vagy inkább úgy mondom, hogy a Népjóléti Minisztériumnak mi az elképzelése e tekintetben. Ugyanis, ha ezt az általunk már részben megismert programot az egészségügy betartja, akkor egyértelmű, hogy a jövő nem az orvosoké, hanem azoké a sebészeké, akiket úgy becézünk, hogy hidegsebészek. Ha a hidegsebészetnek adjuk át a jövőt, abban az esetben nem tudom, mi lesz a szolnoki kórház sorsa. Erre kérek választ a miniszter úrtól. Szíveskedjék megmondani, mi itt a kivezető út.