Szabó György (MSZP)

1995. április 3.

SZABÓ GYÖRGY népjóléti miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Kérdésének volt egy általánosabb része, képviselő úr, és volt egy egészen konkrét része. Ha megengedi, először a konkrét kérdésére válaszolnék. (Dr. Kávássy Sándor: Nem halljuk, miniszter úr! Tessék hangosabban beszélni!) Ha megengedik, először a kérdésének konkrét részére válaszolnék, tehát a szolnoki Hetényi Géza Kórház helyzetéről mondanám el a tárca véleményét. Nos, ez a kórház még 1994. áprilisában jelentette be a működésképtelenné válását. Az elmúlt év tavaszára kialakult helyzet azonban nem máról holnapra adódott, hanem egy 4-5 éve tartó folyamat negatív eredménye, tudniillik a működésképtelenséget okozó adósságfelhalmozás kezdete az évtized elejére tehető. Az ok pedig csak részben az intézmény alulfinanszírozottsága, sokkal inkább a szükségleteket figyelmen kívül hagyó struktúra továbbélése, a forrásoldalról nem biztosított, sokszor egyéni ambíciókra és érdekekre alapozott fejlesztések megvalósítása volt.

Szeretném hozzátenni, hogy e tekintetben, sajnos, a szolnoki kórház esete egyáltalán nem tekinthető rendhagyónak.

A kórház helyzetének rendezése elkerülhetetlenné tette a valós szükségleteik felmérését, a szolgáltatások szerkezetének ismételt átgondolását. A szükségessé vált intézkedések mint a magas fajlagos költséggel működő telephely-megszüntetés, vagy az egyes területeken megvalósított ágyszám-csökkentés célja a működés hatékonyságának javítása, az ellátási biztonság fokozása volt. Ezek a változások, sajnos, elkerülhetetlenül maguk után vonnak bizonyos mértékű munkaerőmozgásokat, esetenként bizony létszámcsökkentést is. Nem szeretném elhallgatni, hogy a szolnoki kórházban folyó szervezetmódosításokhoz hasonló változásokra minden bizonnyal más kórházakban is sor kerül.

Ismert, hogy milyen komoly gondot okoz az egészségügyben a szakdolgozók hiánya, az alacsony jövedelmek, a pályaelhagyás, reálisan ezért nem kell attól tartani senkinek, hogy nővéreknek nem lesz munkájuk. Azt szeretnénk, ha a kisebb, de hatékonyabban működő intézmények a jelenleginél jobban meg tudnák fizetni a semmi mással nem pótolható munkájukat. Nem számolunk számottevő orvosmunkanélküliséggel sem, hiszen az egészségügynek számos olyan területe van, ahol jelentős az orvoshiány.

Képviselő úr kérdésére válaszolva el kell mondanom, hogy a szolnoki kórházban aránytalanul nagy részt tettek ki a bérköltségek, ami a túlfoglalkoztatottsággal volt magyarázható. A folyamatos korszerűsítés ugyanis nem járt együtt a megfelelő létszámcsökkentéssel. Az eddigi intézkedések hoztak bizonyos eredményeket, telephely megszüntetésével, átszervezéssel sikerült úgy csökkenteni a dolgozók összlétszámát, hogy a munkavállalók további foglalkoztatása is megoldódott.

Tisztelt Képviselő Úr! Végül engedje meg, hogy kérdésének egy általánosabb részére is kitérjek. Valóban nem használtam azt a kifejezést, hogy az egészségügyben halaszthatatlan, életbe vágó műtétre van szükség. Azt a szót azonban használtam és ezt szeretném itt megismételni önnek és a tisztelt képviselőtársaimnak , hogy az egészségügyben egy jelentős átépítésre viszont feltétlenül szükség van, méghozzá olyan átépítésre, amely mindenekelőtt a fekvőbeteg-ellátás, a kórházi ágyszám csökkentését fogja eredményezni. Természetesen ez azért nem egyszerűen redukció, mert a kormányzatnak nincs olyan szándéka, hogy ebből a szektorból forrásokat vonjon ki, forrásokat takarítson meg, hanem a gyakorlatilag túlfejlesztett kórházi struktúrából felszabadítható forrásokat kívánja átcsoportosítani az egészségügyi terület más szektoraiba: a járóbeteg-ellátáshoz, az alapellátáshoz, az iskola-egészségügyhöz, az üzemegészségügyhöz és nem utolsósorban a népegészségügyhöz, az egészségneveléshez.

Azt hiszem, itt olyan kérdésekről van szó, tisztelt képviselő úr, amelyeket hosszú évtizedek óta halogatnak. Ezeknek a halasztásoknak természetszerűen súlyos ára van. Ennek egyik példája a szolnoki Hetényi Géza Kórház esete, de ma valóban ott tartunk, hogy a kórházaknak mintegy 15-20 százaléka többszáz milliós adósságállományt görget maga előtt.

Ha erre sürgős intézkedés nem történik ami bizony olyan átalakításokkal, átszervezésekkel jár, amilyenekre utaltam az interpellációra adott válaszomban , akkor, sajnos, az egész ellátás kerülhet veszélybe. Ezt szeretnénk megakadályozni! Köszönöm szépen elnök úr. Kérem képviselő urat, fogadja el válaszomat. (Taps az MSZP padsoraiból.)