Gaál Gyula (SZDSZ)

1995. április 3.

GAÁL GYULA (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Hölgyeim és Uraim! Ahogy ez az elnöki bevezetőben elhangzott, a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvény módosítására teszek két ponton, két területen javaslatot. Ez a két pont mint látni fogják egyébként részét képezi a kormány gazdaságstabilizációs intézkedéscsomagjának is. Hogy ezt mégis külön az Országgyűlés elé hoztam, mentségemre legyen mondva, hogy amikor előterjesztettem, még nem létezett ilyen gazdaságstabilizációs intézkedéscsomag, de ettől függetlenül is úgy ítélem meg, hogy a törvényjavaslat mielőbbi elfogadásához jelentős közérdek fűződik. Becsléseim szerint a törvényjavaslat minden hetes elhúzódása százmillió forintos nagyságrenddel mérhető bevételkiesést okoz részint a központi költségvetés kasszájában, részint a társadalombiztosítás költségvetésében.Mondandómban röviden szeretnék foglalkozni mind a két területtel, amire a módosító szándék irányul. Szeretném összefoglalni, hogy miről szól az indítvány, mi van benne, illetve azt, hogy mi nincs benne. Ugyanis az a tény, hogy közel négy hete benyújtottam az Országgyűlésnek az indítványt és ez bizonyos nyilvánosságot kapott, elegendő időt adott a különböző sajtótermékekben különböző találgatások és vélemények megfogalmazására.

(17.50)

Szeretném tehát felhasználni az alkalmat arra is, hogy pontosan tisztázzuk, mi nem szerepel ebben az indítványban.

A módosítandó területek között az első az átalányadó választási lehetőségének szűkítése. Amikor hosszú évek és hosszú törvénykezési viták után az előző években felvetettük az átalányadózási lehetőséget a személyi jövedelemadó kapcsán, s tavaly ősszel az Országgyűlés elfogadta ezt az új adózási típust, a személyi jövedelemadón belüli átalányadót, akkor szándékaink szerint olyan lehetőséget nyitottunk meg, amely csökkenti a ténylegesen működő egyéni vállalkozások adminisztrációs terheit, a bürokráciát, olyan felesleges és a vállalkozáshoz szorosan nem kötődő tevékenységek szűkítésére ad lehetőséget a vállalkozónak, ami a másik oldalon lehetőséget teremt arra, hogy ténylegesen a vállalkozása érdemi ügyeivel tudjon foglalkozni, továbbá egyszerűsítené kapcsolatait az adóhivatallal is, ami nem csekély előnyt jelentene. Mindemellett természetesen a szándék nem irányult az adóbevétel szűkítésére. Becsléseink szerint az átalányadó bevezetése a tényleges vállalkozói körben nem jelentené e vállalkozások adófizetési kötelezettségének szűkítését.

Az eltelt két hónap, január-február adatai azonban világossá tették azt, hogy egy területen mulasztást követett el a jogalkotó, mulasztást követett el a kormány, és mulasztást követtünk el mi képviselők is. Ugyanis nem gondoltunk arra, hogy ez a lehetőség olyan megfogalmazásban került be a törvénybe, amely nemcsak a ténylegesen működő egyéni vállalkozások számára nyitja meg az átalányadózási lehetőséget, hanem egy új ösztönzést teremt abba az irányba, hogy a munkaadók és a munkavállalók olyan saját alkut kössenek egymással, ami alapján a korábbi munkavállaló kiváltja a vállalkozói igazolványt, a későbbiekben pedig egyéni vállalkozóként ugyanazt a tevékenységet fogja végezni ugyanannál a munkáltatónál, amit korábban munkavállalóként végzett. Csakhogy ezzel párhuzamosan jelentősen csökkennek az adófizetési és a társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettségek. Úgy tűnik, természetesen rövid távon, hogy ez egyaránt érdeke mind a munkaadónak, mind a munkavállalónak, és csak a közösségi kasszák szenvednek csorbát ebben az eljárásban.

Ha azonban belegondolunk, akkor észre kell venni azt is, hogy itt jelentősen sérülhetnek a munkavállalói érdekek. Figyelnünk kell ugyanis arra és tulajdonképpen vártam ebben az ügyben a szakszervezetek hangjára is, gondoltam, ez is egy olyan terület, amit a szakszervezeti érdekképviselet körében érdemes lett volna felvetni , hogy amikor valaki munkavállalóból vállalkozói státusba lép át, abban a pillanatban olyan jogokat ad fel, amelyekre talán nem gondol, de később nagyon súlyos következményei lehetnek. A munka törvénykönyve nem védi tovább a munkahelyét, a munkaadó lényegesen könnyebb helyzetbe kerül, ha ezt a munkavállalót későbbiekben el kívánja bocsátani, vagy nem kívánja tovább foglalkoztatni, ha betegség következik be a munkavállalónál, akkor lényegesen csökken a jövedelme, ha nyugdíj előtt áll, természetesen megintcsak jelentős jövedelem, későbbi nyugdíjcsökkenéssel kell szembenéznie. Tehát, ami rövid távon látszólag mindkét félnek előnyös, arról kiderül, hogy legalább az egyik fél hosszabb távú érdeksérelmével járhat. Az indítvány arra tesz javaslatot, hogy pontosabban definiáljuk azt a kört, amely a jövőben egyéni vállalkozóként az átalányadózást választhatja.

Itt szeretnék tehát egyből határozottan reagálni arra a blikkfangos újságcímre, amely szerint eltörölnék az átalányadót. Természetesen nem erről van szó! A javaslatom, de a kormány sem kívánja eltörölni az átalányadót. Arról van szó, hogy azoknak a körét próbálja pontosabban körülhatárolni, akik egyéni vállalkozóként az átalányadózási lehetőséggel élnek, ezeknek a köre pedig a jövőben a javaslat szerint kifejezetten az ipari és mezőgazdasági termékelőállítást, illetve az e körbe tartozó szolgáltatást végző egyéni vállalkozó lenne.

Szeretném azt is elérni ezzel a javaslattal, hogy az a panasz vagy az a sajátos jelenség ami persze egyik oldalon ténylegesen panasz , hogy ma Magyarországon ezer lakosra körülbelül két és félszer annyi vállalkozás esik, mint Nyugat-Európában, az ténylegesen ne egy fals helyzetet teremtsen. Ma sokan úgy ítélik meg ezt, hogy Magyarország a kényszervállalkozások országa. Ez részben igaz, de ugyanakkor látnunk kell azt is, hogy a kényszervállalkozások mellett a látszat- és fantomvállalkozások nagyon jelentős száma szaporítja ezt a vállalkozói kört. Azt gondolom, hogy amikor az Országgyűlés kedvezőbb adózási lehetőségeket kínál fel a vállalkozók számára, akkor ténylegesen azt a vállalkozói kört kell e vállalkozások nagy számán belül preferálni, amelyik valóban jövedelemtermelést végez az országban.

A másik terület, amivel foglalkozik a javaslatom, talán még izgalmasabb, így ítélem meg. Ha valaki figyeli az újságokat, illetve a televízióban jelenleg is folyó reklámkampányt, akkor bizonyára találkozott azokkal a szövetkezetekkel, amelyek igen komoly megtérülést, jövedelmet ígérnek azoknak, akik szövetkezeti üzletrészt jegyeznek náluk. Többszáz százalékos hozamígéret is elhangzik. Nyilván okkal merül fel az emberekben, hogyan lehetséges ilyen hozamokat elérni, milyen technikával lehetséges ez, mi ad erre lehetőséget. Nos, a lehetőséget a személyi jövedelemadó-törvénynek az a passzusa nyújtja, amely a szövetkezeti tagoknak a saját szövetkezetük üzletrészében való érdekeltségét kívánja segíteni. Azt kívánja elősegíteni, hogyha a saját szövetkezetem üzletrészét mint tag megvásárolom, ehhez befektetési kedvezményt kapjak.

Tudjuk azt, hogy az elmúlt években a szövetkezeti törvény sorozatos átalakulása és a szövetkezetek átalakulása folytán a szövetkezeti üzletrészek erősen dekoncentrálódtak, szétszóródtak. Jelentős érdek fűződik ahhoz, hogy ezek az üzletrészek a ténylegesen szövetkezeti tagok kezében koncentrálódjanak, a szövetkezet és tagja közötti kapcsolat ezzel a vagyoni kapcsolattal is erősödjön. Ezt a célt szolgálta az a lehetőség, amely befektetési kedvezményt kapcsolt az üzletrész vásárlásához. Egyébként minden más területen már ebben az évben megszűnt a befektetési kedvezménynek ez a formája, helyébe az adóhitel-jellegű befektetési kedvezmény lépett.

Megítélésem szerint a személyi jövedelemadó-törvénynek ez a rendelkezése, miközben ténylegesen nyújtja ezt a lehetőséget, mégsem jelenti a teljes legitimitását ennek az eljárásnak. Úgy ítélem meg, hogy ezeknek a szövetkezeteknek a szövetkezeti létét talán érdemes alaposabban körüljárni.

Érdemes külön foglalkozni azzal, hogy ezek a szövetkezetek mennyiben felelnek meg ténylegesen a szövetkezeti törvényben előírt kritériumoknak, mennyiben jogosultak e kedvezmények igénybevételére. De post factum vagyunk, arról van szó, hogy már ténylegesen létrejött több szövetkezet, és nem érünk rá hosszas jogvitákba bonyolódni a tekintetben, hogy az esetleg még ezek után alakuló újabb szövetkezetek esetében minden esetben jogorvoslati úton, bírósági úton kelljen tisztázni ezt. A javaslat elébe kíván menni ezeknek a vitáknak, és a személyi jövedelemadó-törvényben is pontosan igyekszik megfogalmazni azt az üzletrészt, amelyre ez a befektetési kedvezmény a jövőben kiterjed. Azt gondolom, az a lehatárolása e kedvezménynek, amit a javaslat nyújt, elfogadható mindenki számára. Ez a lehatárolás azt jelentené, hogy az 1992. évi II. törvény alapján juttatott szövetkezeti üzletrészekre, illetve az azt megelőző időszakban juttatott szövetkezeti üzletrészekre vonatkozzon, és ne lehessen igénybe venni újonnan alakított kvázi vagy nem kvázi szövetkezetkezetek esetében ezt a lehetőséget.

(18.00)

(Jegyzők: dr. Kávássy Sádor és dr. Kiss Róbert)

Itt nem kívánok részletesebben foglalkozni azzal, hogy ez most ténylegesen jogalkotási kérdés-e vagy sem. Az elmúlt héten több olyan fejlemény történt, amely tovább élezte ezt a vitát. A Pénzügyminisztérium egy közleményt jelentetett meg, amelyben tudatta az állampolgárokkal, hogyan értelmezi a törvényt és mit tekint befektetési kedvezménnyel méltányolható tényleges befektetésnek.

Ezt az érintettek vitatják. Sokan vitatkoznak rajta, hogyha ez így igaz, akkor miért van szükség az adótörvény módosítására. Erre röviden azt tudom mondani, hogy ténylegesen azért van rá szükség, mert bírósági jogvitákat előzhetünk meg vele, ha az adótörvényben is egyértelműsítjük ezt a kérdést és azt, hogy a már meglevő szövetkezetek esetében később az adóhivatal milyen gyakorlatot fog kialakítani, nem befolyásolja ez a javaslat. Ez későbbi jogviták tárgya lehet. De új jogvitákat elkerülni célszerű és indokolt ebben a kérdésben.

Ezen indokok alapján azt kérem a tisztelt Országgyűléstől, méltányolva azt, hogy itt tisztán gazdasági, racionalitási megfontolásokról van szó, méltányolva azt, hogy itt a nevemben, az én révemen tulajdonképpen a koalíciós pártok bizonyos önkritikát is gyakorolnak már ami az átalányadózás nem elég pontos megfogalmazását illeti , s méltányolva azt, hogy jelentős anyagi közérdek fűződik a javaslat mielőbbi elfogadásához, kérem, hogy támogassák ezt az adótörvény-módosítási javaslatot.

Köszönöm. (Taps a bal oldalon és középen.)