Csákabonyi Balázs (MSZP)

1995. április 3.

DR. CSÁKABONYI BALÁZS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Megvallom őszintén, én arra készültem, a büntetőeljárási törvény módosításával kapcsolatos témakörben fogok felszólalni, de az az érzésem, hogy az általános vita a megelőző hozzászólásokkal különösen Balsai István képviselőtársam hozzászólásával már jócskán egészen más vizeken hajózik. Olyan politikai kérdések kerülnének itt megvitatásra, amelyek megítélésem szerint itt ma nem aktuálisak.Itt ma nem a kormány programjáról kell beszélni, illetőleg arról az elképzeléssorozatról, ami március 12-én született meg, továbbá nem a bíróságok általános helyzetéről kell beszélni, az igazságügy-miniszter esetleges bíróságot irányító tevékenységéről, hanem a büntetőeljárási jogszabályok módosításáról. Miért?

Azért, tisztelt Országgyűlés, mert ez egy olyan jelentős probléma, amellyel már nem lehetett tovább várni, és megítélésem szerint az igazságügyi kormányzat is nagyon okosan és jól tette, akkor is, ha csak egy részprobléma megoldásával, de mégis hozzányúl a gyorsítást, a korszerűsítést és az időszerűséget szolgáló intézményrendszer javításához.

Mint az államtitkár asszony által előadott miniszteri expozéból is kiderült, jelentős és régen várt törvénymódosító csomag került beterjesztésre a tisztelt Ház elé. A közvélemény és a jogi szakma is régen várja már azt a csomagot, amit egyébként el is neveztek gyorsító csomagnak, én nem tudom, hogy mi kivetni való van e megjelölésen. Ez a terminus technicus megítélésem szerint megfelelően azt a törekvést fejezi ki, hogy gyorsítani kell az igazságszolgáltatást, és meggyőződésem, lehet is gyorsítani a jelenlegi feltételrendszer megléte esetén is, és ez a gyorsítás szükséges is.

Azt is meg kívánom jegyezni, hogy ez a gyorsítás egyáltalán nem jelenti sem alkotmányos, sem pedig garanciális elvek feladását.

Azt hiszem, e helyről nem kell különösebben hangsúlyoznom, hogy mit jelentene az eljárások meggyorsítása, hiszen az a társadalmi nyomás és jogos elvárás, ami a jogkereső közönség részéről megnyilvánul, az önmagáért beszél. Így tehát a tervezett módosítások jól illeszkednek a kormány jogalkotási programjába és hűen kifejezik azokat a jelentős törekvéseket, erőfeszítéseket, amelyeket az Igazságügyi Minisztérium következetesen folytat. Ha prioritásokat lehetne felállítani, akkor sorrendben talán azt mondhatnánk: gazdasági törvénykezés, harmonizá-ciós jogalkotás és korszerűsítési gyorsítási program.

A most beterjesztett csomagban a T/673. számú törvényjavaslat, amely a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény módosítására vonatkozik, talán nem éri el azt a nagy szakmai várakozást, amit a jogalkalmazók az előkészítő munka szakaszában ehhez fűztek. Ennek elsődleges oka a törvénytervezet általános indokolásában meg is található, jelesül az, hogy az új büntetőeljárási kódex szövegtervezetének elkészítése folyamatban van, tudomásom szerint 1996. második félévére el is készül.

(11.10)

Az új törvény koncepciója szerint amiről egyébként Balsai István képviselőtársam szólt, ez valóban megvan és felhasználásra kerül a jövőben alapvetően megváltozik a büntetőeljárási törvény, amely több egyszerűsítést és gyorsítást szolgáló rendelkezést is fog tartalmazni. Tekintettel arra, hogy a koncepció egyes tételei az általános indokolás szerint egymásra épülnek, az egyszerűsítésre és gyorsításra irányuló elképzelések kiemelése és a mai büntetőeljáráson belüli megvalósítása nem lehetséges. Itt utalni szeretnék az ugyancsak Balsai István képviselőtársam által a sommás eljárásról elmondottakra; ez az eljárási rendszer, ez az eljárási megoldás szimpatikus valamennyiünk számára, és meggyőződésünk, hogy az új büntetőeljárási törvénybe be is fog kerülni, azonban ennek a törvénynek a jelenlegi rendszerében nem helyezhető el. Végeredményben olyan generális módosításokat kellene végrehajtani, ami egy teljesen új eljárási kódex megalkotását tenné lehetővé.

Tehát koherensen, önmagában nem illeszthető a sommás eljárás a büntetőeljárási jog rendszerébe, hiszen az egész büntetőeljárási jogban alapelvként húzódik meg az, hogy önmagában a vádlott beismerő vallomása nem teszi szükségtelenné egyéb bizonyítékok feltárását és megvizsgálását. Ez már olyan koncepciós ellentmondás, ami végeredményben sajnos, ma ezt így bevezethetetlenné teszi.

Tehát visszatérve az előző gondolatomra, ezt az érvelést el kell fogadnom, ezért nem illetem a jelen törvénymódosítást azzal, hogy messze nem éri el a várakozásokat. Természetesen ismételten és újból ki kell emelnem azt, hogy belátható időn belül várjuk az új büntetőeljárási törvényt, mert az ítélkezés időszerűségi követelménye azt igenis szükségessé teszi.

A magyar közvélemény számára ugyanis szinte teljesen közömbös az az egyébként valós összehasonlítás, hogy a kontinens nyugati felében még jobban elhúzódnak a büntetőeljárások. Megengedhetetlennek tartjuk, hogy viszonylag egyszerű megítélésű ügyek, például közlekedési deliktumok és egyéb vétségi eljárások esetében évekig tartson a procedúra, hogy szinte minden második jogerős büntetőítélet indokolásában visszaköszön az eljárás elhúzódása mint objektív enyhítő körülmény az időmúlásra tekintettel.

Ügyvédi gyakorlatomból erre számos példát tudnék mondani, az ország különböző pontjaira vonatkoztatva is; tehát nemcsak a Somogy megyei bíróságokra vonatkozóan, ahol egyébként eljártam, hanem mint ügyvéd, az ország számos más bíróságán is tárgyaltam.

Ki kell emelni azt is, hogy a közvélemény jogos nehezményezésén túl ez a sértettek jogait is súlyosan érinti, nehezíti a kártérítést, továbbá az egyébként is nehézkes és csak igen részleges reparációt.

Mindezek előrebocsátása után is meg kell azonban állapítani azt, hogy a most előterjesztett tervezet összességében hozzájárulhat az eljárás gyorsításához; természetesen nem automatikusan, hanem nagyon következetes, mindennapi munka során.

Itt hozzá kívánom tenni azt, hogy napjainkban az eljárás gyorsításának és jobbá tételének nemcsak törvényi akadályai vannak, hanem számos olyan szubjektív egyben objektív , a bírósággal és egyéb igazságszolgáltatási szervekkel összefüggő oka is, amelyek javításra szorulnak; és bár e szférában nem szoktunk erről beszélni, de megítélésem szerint úgynevezett feltáratlan tartalékok vannak még a munkaszervezésben és az egyéb eljárással kapcsolatos munkálatokban.

Jelentősnek tartom, hogy a javaslat a három évi szabadságvesztésnél nem súlyosabb büntetéssel fenyegetett bűntetteknél az eljárás egészére kiterjeszti a vétségi eljárást, ami kötetlenebb és ennélfogva gyorsabb is. Itt alapvető felfogásbeli különbségünk van a demokrata fórum vezérszónoka által elmondottakkal, mert az egész tárgyalásmellőzéses eljárás ami megítélésük szerint bizonyos alkotmányossági problémákat vet fel az én gyakorlati tapasztalatom szerint semmi ilyen jellegű gondot, nehézséget nem okozna ebben.

Nagyon egyszerű dolog csak a statisztikák tükrében megfigyelni azt, hogy az első fokon hozott végzések körülbelül 80 százalékban jogerőre emelkednek, és a tárgyalás kitűzését is általában csak a járművezetéstől eltiltás mellékbüntetés miatt szokták kérni az ittas járművezetés vétségének elkövetői.

Tisztelt Országgyűlés! Itt két nagyon komoly, egymással szemben ható érv és indokrendszer csap össze. Az egyik érdekszférába tartozik a társadalom jogos követelménye a gyors és pontos igazságszolgáltatással szemben, másrészt pedig megfogalmazódik egy teljesen klasszikus és ugyancsak objektív alapelvrendszer, ez pedig az alkotmányosság kérdése és követelményrendszere.

E kettőt a gyakorlatban össze kell hangolni, és nem szabad meg nem alapozott alkotmányossági kifogások miatt a jelenlegi büntetőeljárást még tovább nehezíteni és lassítani, mert ezzel legalább olyan alkotmányos jogok sérelmét idéznénk elő, mint amilyeneket a másik irányban, a másik vonatkozásban el kívánunk hárítani. Nem akarok másról beszélni, csak éppen a sértetti oldal gyakorlatilag történő semmibevételéről. Arról, hogyha itt minden egyszerű vétségi ügy tekintetében, ahol egyébként is bőségesen megvannak a törvényes garanciák hi-szen csak meghatározott feltételek fennforgása esetén lehet a tárgyalás mellőzésével, tehát végzésben büntetést kiszabni, és ott a garanciarendszer további része, amire Hack Péter is utalt felszólalásában a tárgyalás kitűzését kéri a gyanúsított vagy az elkövető, abban a pillanatban elsőfokú tárgyalás van, másodfokú tárgyalás van, és teljesen a normális eljárás szabályai szerint alakul az ügy.

Az pedig elnézést kérek mindenkinek szíve joga, hogy kéri-e a tárgyalás megtartását vagy nem kéri. Ha ez a lehetőség igénybe vehető márpedig csorbítatlanul igénybe vehető , akkor azért azt hiszem, jogokat nem sérthet. Ugyanakkor sokkal nagyobb jogot sértene az, ha megint tízezerszámra folytatnánk le olyan eljárásokat, amelyeket sokkal egyszerűbben is meg lehet csinálni; alkotmányos jogokat sértene a társadalom oldaláról.

Nem vagyok meggyőződve róla, hogy a tárgyalás előkészítésére jelenleg előírt nyolc, illetve az előkészítő tárgyalás megtartására megállapított 15 napos határidő 15, illetőleg 30 napra történő meghosszabbítása a kívánt cél elérése irányába hat. Megítélésem szerint csak különösen bonyolult, illetve rendkívül terjedelmes ügy kapcsán lenne indokolt e módosítás elfogadása.

Jelentősnek és jónak tartom viszont a hatályos büntetőeljárás 197. §-ának módosítását, amely rendelkezések célszerűen könnyítik és ésszerűen egyszerűsítik a megismételt tárgyalás szabályait.

Ugyancsak jelentős a tárgyalás mellőzésével kiszabható büntetések és intézkedések körének bővítése, továbbá ezen esetek egy részében a vétségi eljárás szabályainak alkalmazhatósága. Indokolatlannak tartom azonban, hogy a bíróság csak az ügyész indítványára hozhat a közvádas ügyekben tárgyalás mellőzésével végzést, mivel ez a megkötés véleményem szerint indokolatlanul csorbítja a bíróság önálló döntési kompetenciáját, megkockáztatom: talán még a bírói függetlenséget is. Meg kell adni azt a lehetőséget a bíróságnak, hogy e kérdésben az egyéb törvényes feltételek megléte esetén ügyészi indítvány nélkül is a tárgyalás mellőzésével dönthessen. Így feleslegessé válna a 351/B. § beiktatása, ami arra irányul, hogy ügyészi indítvány hiányában a bíróság tartson előkészítő ülést, amelyen felhívja az ügyész figyelmét a tárgyalás mellőzésével történő elbírálás lehetőségére.

(11.20)

Ez a megoldás éppen ellentétes hatást váltana ki, nem az eljárás egyszerűsítését, gyorsítását, hanem éppen annak elhúzódását jelentené, s esetleges további felesleges munkaterheket.

A javaslat az eddiginél szélesebb körűen teszi lehetővé a mellékbüntetések kiszabását, a büntetőeljárás 352. § (1) és (3) bekezdésében foglaltakat összhangba hozza a törvénymódosítás 5. §-ának rendelkezéseivel.

Tisztelt Országgyűlés! A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, az Európai Emberi Jogi Egyezmény az elfogadó államok részére kötelezővé teszi, hogy igazságszolgáltatásuk megszervezése során a büntetőügyek tárgyalásában is érjék el, hogy az méltánytalan késedelem nélkül, ésszerű időben megtörténjék. A most benyújtott törvényjavaslat néhány javító módosítással alkalmas lesz arra, hogy ehhez a jogos elváráshoz kissé közelebb vigyen minket. Ezért támogatom a megvitatását, majd pedig elfogadását is. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)