Hack Péter (SZDSZ)

1995. április 3.

DR. HACK PÉTER (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az úgynevezett gyorsító csomag második eleméről, a polgári perrendtartásról szóló előterjesztés valamivel terjedelmesebb, mint az előző előterjesztés volt. Ennek ellenére a bizottságban kevesebb vitát váltott ki, és azt hiszem, arra számíthatunk, hogy itt, a plénumon is kevesebb vitát vált ki.Hozzá kell tennem: azt hiszem, az előző téma és a mostani téma vitájában a szakítópróba nem annyira a politikai megközelítés. Látható volt, van olyan ellenzéki párt, amely ugyanazokkal a fenntartásokkal, mint a kormánypártok egy része támogatja a javaslatot, van olyan, amely ellenzi. Ezeknél a kérdéseknél nyilvánvalóan évtizedek óta folyó szakmai viták húzódnak meg a háttérben, és azt hiszem, aligha számíthatunk arra, hogy ma itt, ebben a teremben az évtizedek óta ki nem békülő szakmai irányvonalak egymásra találnak, békét kötnek.

(11.40)

Ennek előrebocsátásával szeretném emlékeztetni arra a tisztelt Házat, hogy ez a törvényjavaslat, amit most vitatunk, a polgári perrendtartásról szóló törvény, az 1952. évi III. törvény, és azt hiszem, abban valamennyien egyetértünk, hogy az 1952-es év nem tartozik a magyar történelem legjobb évei közé. Sok minden, ami ebben az évben jött létre, nem állta ki az idő próbáját. Ehhez képest az, hogy a polgári perrendtartásunk még mindig az 1952-es törvény, mindenesetre elgondolkodtató.

Ennek a törvénynek persze nem annyira a dátumával van probléma, mint a szemléletmódjával. Azzal a szemléletmóddal, amely szerint az államnak nemcsak joga, de kötelessége is beavatkozni polgárai vitáiba. Az állam kinyújtott karja ebben a vitában a bíróság, amely bíróság az atyáskodó állam képviseletében akár a felek akarata ellenére is érvényesíti a felek érdekeit. Ebben a felfogásban és a polgári perrendtartás hatályos szabályai erre épülnek a bírónak rendkívül aktív szerepe van, és ez az aktív bíró aktívan próbál a felek érdekében tevékenykedni.

Úgy érzem, a legfontosabb eleme a benyújtott törvénymódosításnak, hogy jelentős lépést tesz a szakítás irányában. Szakítani kíván azzal a felfogással, hogy a bírónak a tárgyalást vezető bírónak kellene érvényesítenie a felek érdekeit, adott esetben a felek ellenében is.

A javaslat növelni kívánja a perben részt vevő felek szerepét, és egyre több mindent kíván az ügyfelekre rábízni.

Remélem, nem ér újra az a vád, hogy ismeretterjesztő a felszólalásom bár úgy gondolom, a politikai vitában nemcsak a jogászi tolvajnyelvnek van helye és nem baj, hogyha azok, akiket ezek a törvények érintenek, néhány elemét értik annak, ami történik. Úgy gondolom, talán nem vulgáris a példa, ha a futball hasonlatát veszem: a futball-játékvezető fő szabályként arra rendeltetett, hogy a két küzdő fél vitájában ítélkezzen. A magyar polgári per azért még úgy épül fel, hogy ez a játékvezető időnként gólrúgásra is köteles, hogyha valamelyik csapat erre nem képes. Játékvezetőként neki magának kell eldönteni a meccs igazságos végeredményét, és adott esetben kiegyenlíteni vagy a vezetést megszerezni az erre képtelen küzdő fél javára.

Ezzel a szemlélettel, ezzel a gondolkodásmóddal szakítani kíván a tervezet és azt hiszem, hogy ez a legnagyobb erénye. Lépést tesz abban az irányban, amit meggyőződésem szerint a polgári perrendtartás átfogó reformjának következetesen végig kell vinni, nevezetesen, hogy a polgári per egyre inkább a felek vitájára épülő per legyen, ahol a bírónak nem az úgynevezett objektív igazságot kell megállapítania, hanem azt kell eldöntenie, hogy mi az, ami a felek által bizonyított, és mi az, ami nem.

A mai vitában már utalás történt arra rá: a Legfelsőbb Bíróság elnöke nyilatkozott a sajtóban arról, hogy nincsen válságban az igazságszolgáltatás. Én azt hiszem, hogy ezzel egyetértek: nincs válságban az igazságszolgáltatás, de azért nincs minden rendben a magyar polgári igazságszolgáltatás környékén. Ha valaki előveszi a hirdetési újságokat, azt látja: egy sor magánvállalkozó hirdeti magát azzal, hogy jogos követelések behajtására vállalkozik. Ha minden rendben lenne az igazságszolgáltatás területén, nem lenne virágzó iparág az úgynevezett jogos követelések behajtása. Azt, hogy mi a jogos és mi nem, sokszor maga a vállalkozó dönti el miután behajtotta... Természetesen ez az iparág abból él, hogy ma sajnos és ez nem mindig a bírák hibája... Illetve korrigálnom kell az előző mondandómat: többnyire nem a bírák hibája, de ma a polgári jogviták a bíróság előtt nagyon nehezen dönthetők el, mert a polgári perrendtartásunk a kelleténél sokkal több eszközt ad a perelhúzó felek kezébe.

Ily módon, azt hiszem, bármelyik kezdő ügyvéd nyugodtan vállalkozhat arra, hogy alperesi pozícióban két-három évre elhúzza a pert. Azt nyugodtan megígérheti a hozzá forduló alperesnek, beperelt személynek, hogy két-három éven belül nem születik ebben az ügyben ítélet. Márpedig, ha két-három évig nem fizeti vissza azt a pénzt, amivel tartozik, már jól járt, mert ha a banktól nem kap hitelt, ilyen módon hozzájut a pénzhez.

A törvényjavaslat lépéseket tesz annak érdekében, hogy a perek lehetőleg minél rövidebb időn belül záruljanak le. Ezek a lépések támogathatók; a részletes elemzésükbe nem is kívánok belebocsátkozni. Ezeknek a lépéseknek a lényege itt konkrétan a vagyonjogi perekre utalok, a családjogi perekkel nem kívánok foglalkozni , hogy a lehető legrövidebb időn belül bírói döntés szülessen. Illetőleg szeretném kiemelni azt a rendkívül progresszív lépést, amit az ideiglenes intézkedésen keresztül ez a törvényjavaslat bevezet.

Miről van szó? Arról, hogy az esetek döntő többségében az alperesnek nyilvánvalóan nem érdeke az általa létrehozott jogsértő állapot megváltozása. Hiszen azért hozza létre a jogsértő állapotot, mert neki ebből előnye származik; ennek a számára előnyös jogsértő helyzetnek a fenntartása a per jogerős eldöntéséig az esetek jelentős hányadában az alperes elemi érdeke.

A törvényjavaslat azzal, ahogyan szabályozza az ideiglenes intézkedést, ad egy eszközt a bíró kezébe, hogy a felborult jogállapotot helyreállítsa egy ideiglenes intézkedéssel, kivegye az alperes kezéből azt a fegyvert, hogy ő birtokon belül van, a számára előnyös jogsértő állapot fennáll, és ezt a jogsértő állapotot megszüntetheti. Ezzel ráveszi a feleket arra, hogy az egyébként meglevő vitájukat minél hamarabb rendezzék akár egyezség útján, akár a bírósági per útján. Azt hiszem, ez egy nagyon fontos lépés.

Sokan, akik Magyarországon vállalkozásba kezdenek, hivatkoznak arra, hogy a törvények nem nyújtanak számukra megfelelő garanciákat a rosszhiszemű, jogsértő felekkel szemben. Erre hivatkoznak nyugat-európai befektetők, akik Magyarországra jönnek, hogy az ellenérdekű fél, aki megsérti a szerződéses megállapodást, évekig élvezheti ennek az előnyeit, és a bíróság nincs abban a helyzetben, hogy védelmet nyújtson a jóhiszemű, jogkövető szerződő fél számára.

Üdvözlendőnek és támogatandónak tartom a törvényjavaslatnak azt a megoldását, hogy törekszik arra, hogy már lehetőség szerint az első tárgyalási nap érdemi tárgyalás legyen, és lehetőség szerint ítélet is szülessen. Ugyanakkor azonban kritikaként kell megjegyeznem, hogy ebben a vonatkozásban az egyébként a per mihamarabbi lefolytatásában szükségképpen érdekelt vagy az esetek többségében érdekelt felperesre nagyobb kötelességeket ró ez a javaslat, mint a per elhúzásában egyébként általában érdekelt alperesre.

A javaslat előírja, hogy a kereseti kérelemhez már dokumentumokat kell csatolni a felperes kötelezettségeit a mai állapothoz képest növeli , de ezek a dokumentumok az alperes számára csak a tárgyaláson válnak majd ismertté ha a javaslat változatlanul marad , és az alperes rögtön arra fog hivatkozni, hogy: tisztelt bíróság, tekintettel arra, hogy a felperes kereseti kérelmét alátámasztó nyilatkozatokat, dokumentumokat csak most ismertem meg, ezeknek a részletes tanulmányozásához időre van szükségem, ezért kérem a bíróságot, napolja el a tárgyalást, adjon időt nekem arra, hogy áttanulmányozzam a dokumentumokat.

(11.50)

Ezért én megfontolandónak tartanám azt, hogy a törvénymódosítás kiegészüljön azzal: a bíróság ne csak a kereseti kérelmet juttassa el az alpereshez, hanem juttassa el a felperes által csatolt bizonyítékok másolatát, és akár azt is elképzelhetőnek tartom, hogy az alperest határidő szabásával kötelezze arra, hogy még az első tárgyalási nap előtt érdemben reagáljon a felperes által benyújtott dokumentumokra, bizonyítékokra. Ezen az úton az első tárgyalási napon már érdemi vitára van lehetőség, és ezzel nagymértékben javítjuk annak az esélyét, hogy a bíróság rövid időn belül ítéletet hozzon, megszüntesse a jogsértő állapotot, és a törvényeknek megfelelő döntéssel lezárja a jogvitát.

A másik dolog, amire megfontolandó szempontként szeretném felhívni az előterjesztő figyelmét: további eszköz van arra, hogy a jóhiszemű feleket védjük a perelhúzó magatartástól. Jelenleg ugyan semmilyen törvényi rendelkezés nem tiltja, mégis a bírói gyakorlat elzárkózik attól, hogy a jóhiszemű felperes perköltsége után kamatot állapítson meg. Ennek a perköltségnek a legjelentősebb része gyakran a bírósági illeték, amely illeték már jelenleg is igen magas is lehet: lehetséges az, hogy akár 750 ezer forintos illetéket kelljen befizetni a felperesnek. Ez után a jelentős illeték után a bíróságok általában nem állapítják meg a pervesztes fél terhére a kamatfizetési kötelezettséget, ami jelentős veszteséget eredményez a jóhiszeműen perre lépő felperesnek, ugyanakkor bizonyos előnyös helyzetet jelent a rosszhiszeműen a pert elhúzó alperesnek.

Én megfontolandónak tartom, hogy ebben a gyorsítási csomagban ilyen indirekt eszközökkel is megegyezésre, mindenekelőtt megegyezésre ösztönözzük a vitatkozó feleket, és ha ez nem sikerül, akkor az ügy minél hamarabb történő lezárására ösztönözzük. Ez a törekvés szerintem helyes törekvése a javaslatnak, amely mindenképpen támogatandó.

Összességében tehát, tisztelt képviselőtársaim, kérem, hogy támogassák a javaslatot.

Ha már szóba került Solt Pálnak, a Legfelsőbb Bíróság elnökének mai nyilatkozata, szeretnék szó szerint idézni ebből a nyilatkozatból, amelyben az elnök úr arra a kérdésre válaszolva, vajon nem gondolja-e az elnök úr, hogy ez a gyorsítási program csupán a gondok tüneti kezelésére irányul, Solt Pál azt válaszolja a Népszabadság szerint, hogy ha az igazságszolgáltatás egészét vesszük, a tervezett intézkedések valóban felfoghatók tüneti kezelésnek, erre a kezelésre azonban szükség van.

Tehát ez a kezelés a polgári perrendtartás vonatkozásában is inkább tüneti kezelés, bár mélyebbre ható és kiterjedtebb, mint a büntetőeljárás vonatkozásában amit persze indokol a törvény jelenlegi hatályos szövegének állapota is , de ez a kezelés szükséges kezelés, amely a jogbiztonságot szolgálja, amely arra szolgál, hogy a gazdasági életben szereplő vállalkozók, jogalanyok hatékonyabb jogvédelmet kapjanak a törvényeken keresztül. Kérem ezért tisztelt képviselőtársaimat, hogy támogassák ezt a törvényjavaslatot.

Köszönöm figyelmüket. (Taps.)