Haller Zoltán (MSZP)
DR. HALLER ZOLTÁN (MSZP): Ismételten köszönöm a szót, elnök úr. Megpróbálok röviden szólni, hiszen Hack Péter képviselőtársam elég sokat elmondott abból, amit én is el szerettem mondani a törvényjavaslatról, így felszólalását hallva megpróbáltam időközben rövidíteni.Akkor még egyszer: köszönöm a szót. A miniszteri expozéra szeretnék visszautalni, amely az alkotmányt idézte, amely az igazságszolgáltatáshoz való jogot határozza meg alapvető állampolgári jogként és állami kötelezettségvállalásként.
Államtitkár asszony szó szerint idézte az alkotmány tézisét. Én inkább úgy fogalmaznám meg és egy kicsit bővebben és nemcsak a szakma számára , alapvető emberi jogként azt fogalmazom meg, hogy minden polgárnak, vállalkozásnak az állam köteles biztosítani anyagi kötelezettségei állami behajthatóságát, az állam köteles reális büntetővédelemben részesíteni polgárait és jogi személyeit, az eljárásokat belátható időben lefolytatni.
Sajnos ez az utóbbi elv, ez az utóbbi része a mondatomnak az, ami az igazságszolgáltatást leginkább a költségvetéshez hasonlíthatja, ahol a jogállamiság fejlődésével minden területen újabb és újabb igények jelennek meg, de az igényekkel szemben azokat teljes egészében kielégítő újabb lehetőségek nincsenek.
Nincs jelentős lehetőség a bírák számának radikális emelésére, a segédszemélyzet jelentős növelésére, a technikai lehetőségek bővítésére, az épületek felújítására, a bíróságok épületében szakkönyvtárak, számítógépes rendszerek létrehozására, karbantartására.
Az ügyekben érintettek és az igazságszolgáltatásban dolgozók egyre hosszabbnak és nehezebbnek érzik igényeik érvényesülésének útját, azaz az eljárásukat. A demokrácia fejlődésének első öt-hat éve jelentős új ügymennyiséget zúdított a bíróságokhoz oly módon, hogy azt ellentételezni a pénzeszközök növelésével, bírói hellyel vagy épülettel nem tudta. Most is tárgyalunk olyan törvénymódosítást, amely újabb ügyeket teremt, nem is keveset.
Hogy mindenki értse, hogy milyen jelentősége van ennek, néhány számot hadd mondjak el az igazságszolgáltatás legfrissebb adataiból.
A munkaügyi peres ügyek száma ezt azért is említem meg, mert Balsai képviselőtársam az előbb nem tartotta fontosnak az ide tartozó módosítást 1981 és '94 között háromszáz százalékkal nőtt meg, ami jelentős. Az egyeztetési eljárás megszűnését követő évben 70 százalékkal nőttek meg az ügyek, illetőleg az év végén folyamatban maradt, be nem fejezett ügyek emelkedése még jelentősebb.
A polgári peres ügyek számában az érkezett ügymennyiség ez alatt a 14 év alatt csak harminc százalékkal nőtt meg, de sajnos az év végén folyamatban maradt ügyek 110 százalékos emelkedését figyelhetjük meg. A kritikus év itt is a '92-es, ahol az emelkedés nem tipikus, nem átlagos.
Legfőképpen ami igazán az ügyfeleket érinti és érdekli, nem az, hogy hány bíró van vagy hogy hány ügy, az, hogy az eljárás átlagos időtartama ez idő alatt hogy emelkedett.
1981-ben 80 nap alatt intéztek el egy ügyet, ma 159 nap az átlagos ügyintézési idő. Itt a '89-es adatot említeném meg, amely 110 nap, azaz a demokrácia fejlődésével szinte megduplázódott ez az időtartam.
Az elmúlt évek jelentős intézkedése volt a bírák, ügyészek illetményének rendezése, amelyet én az első lépésnek tekintek az illő társadalmi helyük elfoglalásában.
(12.30)
Sajnos időközben más példát is szeretnék említeni , az állami, önkormányzati lakásépítések megszüntetésével, például a támogatási lehetőségek jelentős beszűkülésével a kezdők lakásproblémája már nincs igazán megoldva, azaz a pozitív intézkedések mellett jelentős más élethelyzetek is teremtődtek.
Mit tehet ebben a helyzetben a kormányzat? Válaszolnia kell arra a politikai és társadalmi igényre, amelyre a jogérvényesítés nehézsége miatti türelmetlenség ad élethelyzetet. A valós igényre válaszolt az eljárások lehetséges egyszerűsítését elhatározva. Én ezen belül a polgári eljárásjog módosítását tartom a legfontosabbnak és legátfogóbbnak, de ennek az igénynek határt szab a szakszerűség követelménye, hiszen nem lehet úgy leegyszerűsíteni, úgy felgyorsítani eljárásokat, hogy azok szakmai színvonala csökkenjen.
Ha a helyzethez hasonlatot kell keresnem, azt mondanám: a serdülőkorában járó jogállam kinőtte az igaz- ságszolgáltatás ruháját, és most toldani kell mondjuk a hasonlat kedvéért a nadrág szárát az elviselhetőség, a hordhatóság érdekében.
Meggyőződésem, hogy e módszernek itt már elhagyjuk a hasonlatot olyan szakmai hatása van, amely az eljárásokat, azaz a külcsínt hogyha mégis visszatérek saját hasonlatomhoz nem igazán gyengítheti. Én úgy vélem és ez a szocialista frakció, illetőleg azon belül a közjogi munkacsoport véleménye , hogy az alkalmazott megoldások megtalálják az összhangot részben a társadalmi igény, részben a szakmai elvárások tekintetében.
Visszatérve az általam feltett költői kérdésre, azaz hogy mit tehet a kormányzat: elkezdheti az eljárásjogok, a bírói rendszer teljes átalakítását, amely nagyon hosszú távú feladat; kapkodás nélküli, de határozott lépéssort kíván. Emellett meg kell értetni a kormány egészével, hogy az igazságszolgáltatásba befektetett minden fillér sokszorosan megtérül, ha csak a perekben és egyéb ügyekben álló igazi vagy vélt milliárdokra, százmilliárdokra gondolunk. De gondolnunk kell a vállalkozói, befektetői közérzetre is amelyet például már Hack Péter képviselőtársam is megemlített , amely vállalkozói közérzet gyors, pontos, érthető jogszolgáltatást kíván.
Az elmúlt évek egyik legnagyobb eljárásjogi változtatására: a gazdasági perek megszüntetésére utalt Hack Péter képviselőtársam is, de itt hadd térjek vissza az adatokhoz és hadd említsem meg őket. 1981 és '89 között csak a duplájára emelkedtek az év végén folyamatban maradt gazdasági ügyek, a változtatás következtében egy év alatt sokszorosára, ma pedig tizenötszörösére. Pedig ezek bonyolultsága, a bennük érintett összegek nem csökkentek. Egyébként az érkezett ügyek száma összesen csak hatszorosára emelkedett 1981 és 1994 között.
A parlamentre néha jellemző olyan jogalkotás, amely a pillanatnyi helyzetre reagál, ez ügyben nem járható. Mindenképpen támogatni szeretném az igazságügyi kormányzatot az igazságszolgáltatás átfogó szakmai és politikai változtatásában, a modern piacgazdaság és jogállam összes szigorú követelményét tartósan kiálló jogszabályok létrehozásában. Én bízom az igazságszolgáltatás szereplőiben, bízom a módosításban található elvek érvényesülésében, ezért szerintem alaptalan Balsai képviselőtársam aggodalma, amely szerint a bírók vagy ügyészek esetleg az ügyvédek általában nem a számukra biztosított jogszabályi lehetőségek között és nem helyesen élnek lehetőségeikkel.
Konkrétan néhány szót hadd szóljak a Pp.-módosítás egyes, más képviselőtársam által nem említett részéhez. Helyeselhető a meggyorsításra irányuló módosítás általában, de ezen belül a kézbesítés vélelmezésének bevezetése különösképpen.
Régi igényt elégít ki a fellebbviteli fórumokon és különösen a Legfelsőbb Bíróság előtti eljárásokban bevezetendő ügyvédkényszer, amely ezeken a fórumokon az ügyek megfelelő jogi előkészítését biztosítja, ezzel hatékonnyá és gyorsabb lefolyásúvá teszi a jövőbeni eljárást. Természetesen emellett meg kell teremteni a szegényjogon járó ügyvédi lehetőséget is.
Mindenképpen helyeselhető továbbá az a gondolat is, amely a fellebbviteli eljárásban másodfokon fő szabállyá teszi az ügyek tárgyaláson kívüli elbírálását; tárgyalás tartását csak a felek kifejezett kérésére, valamint a törvényben meghatározott esetben tartja szükségesnek. Ezzel kapcsolatban meg kívánom jegyezni, hogy ez az újítás azonban gondos körültekintést igényel a bírák részéről, hiszen a polgári peres eljárás alapelve a kontradiktóriusság és a szóbeliség, amelyet meggyőződésem, hogy figyelembe fognak venni ezekben az eljárásokban is. Óvakodni kell attól, hogy a bírósági eljárás a papírügyintézés esetleges más eljárásokat idézendő szintjére és módjára süllyedjen.
Lényeges módosítás a tervezetben az, amely a családjogi peres ügyek meggyorsítására irányul; ennek keretében el kívánja törölni a bontóper előtti kötelező meghallgatást. Ez valóban bővíti a felek rendelkezési jogát, azonban a miniszteri expozéban jelölt körülbelül 2 százaléknyi eset, amelyeknél a bontóper előtti meghallgatás eredményre vezet, mindenképpen érdemes a megfontolásra, a figyelemre, mivel társadalmi szempontból semmiképpen sem hagyható figyelmen kívül a házasság megmenthetőségének lehetősége.
Ezért javaslom, hogy a meghallgatás megszüntetésével párhuzamosan, a polgári peres eljárásba beiktatva, a bírónak olyan mérlegelési jogkört teremtsünk a pervezetés körében, amely tényleges és hatékony családvédelmi eszközök igénybevételét tenné lehetővé a házasságok lehetséges megmentése érdekében. Ilyen eszközök vannak az e törvénnyel párhuzamosan tárgyalt családjogi törvényben is, így az ott előterjesztett, de valójában ehhez illő módosító indítványunkat ennek érdekében elő kívánjuk terjeszteni.
Ennek az intézkedésnek azon túl, hogy a társadalom számára hasznos eredménnyel járna a néhány százaléknyi együttmaradt család képében, emellett nem kevésbé fontos eredménye lenne, hogy ezzel párhuzamosan a bíróságok perterheltsége is csökkenthető lenne ezen a módon is.
Végezetül a szocialista frakció támogatja az említett javaslatokat, a politikai szándékot és a szakmai megoldásokat egyaránt. Támogatja továbbá az átalakítás megfogalmazott szándékát is. Tisztelt Ház, köszönöm a figyelmet. (Taps a bal oldalon.)