Rott Nándor (FKGP)

1995. április 9.

DR. ROTT NÁNDOR (FKGP): Köszönöm, elnök úr.Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy február 21ei személyes megszólalásra térek vissza, mert akkor a parlament elnöke, az ülést levezető elnöke nem adott szót, nyilván, mert már későre járt az idő.

Szerettem volna megköszönni a környezetvédelmi miniszter úrnak azokat a rendkívül jóleső szavait, amelyeket a törvényjavaslattal kapcsolatos rendkívül éles kritikám ellenére kaptam tőle. S meg kell mondanom önöknek, ebben a Házban most már ötödik éve annyira elismerő és jóleső, méltányoló szavakat, mint miniszter úrtól, nem kaptam, annak ellenére, hogy rendkívül éles kritikát gyakoroltam a törvényjavaslat fölött és azt hiszem, joggal.

A miniszter úr arra kért, hogy álláspontomat változtassam meg, és bizonyos módosítások bekövetkezése után támogassam ezt a törvényjavaslatot.

Módosító javaslataimat megtettem. Ezeknek nagy része arra vonatkozik, hogy bizonyos olyan törvényjavaslatokat, kapcsolódó törvényjavaslatokat, amelyeket maga az előterjesztés is tartalmaz, határidőhöz kössem. Azt hiszem, hogy ezek a határidők elfogadhatók, és azt hiszem, hogy ezzel az én kétségeim nagy része is eliminálható lesz.

A másik olyan javaslat, amelyet előterjesztettem, arra irányul, hogy ebben a törvényben jelenjenek meg azok a büntetőjogi szabályok, amelyek a törvény megszegésének, illetőleg az ezzel kapcsolatos bűncselekményeknek a büntethetőségére megteremtik a jogi alapot.

Nagyon sajnálom, hogy az igazságügy-miniszter úr nincs itt. Nyilván ezen kívül még neki egyéb fontos dolgai is vannak, nyilván el kellett mennie. Sajnálom, hogy nincs itt, de gondolom, miniszter úr majd tolmácsolni fogja. Kérem, itt nagyon érdekes jogelméleti vagy ha úgy tetszik tételes joggal kapcsolatos jogszerkesztési, jogtechnikai problémával állunk szemben.

Itt nálunk, Magyarországon az az irányzat érvényesül pillanatnyilag is, hogy minden bűncselekmény, minden delictum egy törvényben, a büntető törvénykönyvben jelenjék meg.

A nyugat-európai és az észak-amerikai jogfejlődés ezt a megközelítést már évtizedekkel ezelőtt meghaladta. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az élet bonyolultabbá válásával az olyan hagyományos bűncselekmények mellett, az olyan hagyományos delictumok mellett, mint például az emberölés, a súlyos testi sértés és így tovább sorolhatnám a klasszikus bűncselekményeket, megjelenik a bűncselekményeknek egy olyan csoportja és tömegesen az élet legkülönfélébb területén , amely a klasszikus, régi büntetőjog létrejöttének az idejében egyáltalán nem létezett. Példaképp mondok ilyeneket. Ilyen például a gazdasági bűncselekmények nagy része. Nyilvánvaló, hogy akkor, amikor a klasszikus büntetőjog kialakult, például a csekkhamisítást nem lehetett delictummá minősíteni, mert hiszen csekk egyáltalán nem létezett.

De hasonlóak a környezetvédelmi bűncselekmények. Hiszen akkor, amikor a klasszikus büntetőjog kialakult, a környezetnek a büntetőjogi védelme még egyáltalán nem képezte a büntetőjog tárgyát. A legújabbkori büntetőjog-fejlődés azonban arra mutat, hogy egész sor államban, elsősorban az ezen a területen legelőrehaladottabb Egyesült Államokban, de több európai országban is, az ilyen speciális bűncselekmények, mint például a környezeti veszélyeztetés, nem a büntetőkódexben jelennek meg, hanem magukhoz a büntetőtörvényekhez kapcsolódnak.

(16.30)

De hogy egy másik példát mondjak ez egy egészen más terület, csak az analógiát szeretném önökkel érzékeltetni , az Egyesült Államokban például a trösztellenes törvények sem a büntetőkódex keretében láttak napvilágot, hanem külön erre a célra egy trösztellenes törvény keretében, egy monopóliumellenes törvénynek a keretében jelentek meg a büntetőjogi minősítések és a szankcionálások.

Az egész kérdést azért feszegetem, mert ez egy nagyon alapvető jogpolitikai kérdés, és előbb-utóbb valamelyik kormánynak állást kellene foglalnia abban, hogy ragaszkodjunk-e továbbra is mereven ahhoz az eljáráshoz, amit idáig követtek az előző kormányok és úgy látszik, mintha ez a kormány is erre hajlana , tehát hogy a büntető jogszabályok egyetlen kódexbe, a büntető törvénykönyvbe kerüljenek bele, vagy pedig arra a modernebb jogfejlődési irányra térjünk rá, hogy azoknak a kódexeknek a keretében jelenjenek meg a bűncselekmények és a szankcionálások, amelyek közvetlenül azzal a tárggyal foglalkoznak. Ezen az alapon terjesztettem én be két büntetőjogi kategóriát a környezetvédelmi törvénybe. Az egyik a környezet veszélyeztetésére vonatkozik, amit idáig a Btk.-ban nem szankcionáltunk; a másik pedig a környezetre vonatkozó adatközlés szankcionálására is.

Megítélésem szerint ugyanis a környezet védelme ösztönözhető és kell is ösztönözni különféle erre megfelelő eszközökkel, ugyanakkor nem mondhatunk le a büntetőjogi védelemről sem. Sőt, én azt hiszem, hogy ebben az átmeneti korban, ami elé nézünk és amiben benne élünk, egy ilyen büntetőjogi védelemre igenis szüksége van a környezetvédelemnek.

Nem szeretném hosszan igénybe venni az igen tisztelt Ház türelmét és idejét, csak meg kell jegyeznem, hogy ezelőtt két évvel meglátogattak az amerikai törvényhozásnak, pontosabban az amerikai ügyészi szervezetnek azok az ügyészei, akik kifejezetten a környezetvédelemre szakosodtak. Jellemző, hogy egy olyan, valóban liberális polgári demokráciában is, mint az Egyesült Államok, nemcsak azt látták szükségesnek, hogy a környezetvédelmet büntetőjogi védelemben is részesítsék, hanem erre oly mértékben fölkészültek, hogy az ügyészi szervezeten belül kifejezetten erre a célra specializált ügyészi kart hoztak létre. Ezelőtt két évvel mondták, hogy 40-en vannak, akik erre specializálódtak, de rövid időn belül 80-ra fogják emelni a létszámukat.

Tehát igenis a környezetvédelem nem nélkülözheti a büntetőjogi védelmet, főképp azért nem, mert ezen a téren olyan a szó legszorosabb és hétköznapi értelemben is vett bűncselekmények követhetők el, mint például veszélyes hulladékok elrejtése, olyan helyeken való letétele, ahol ezek nagyon súlyosan fenyegetik a közegészségügyet. Tehát olyan terület ez, ahol igenis a társadalom büntetőjogi védelme, a társadalom ilyen módon való védekezése nagyon is indokolt, és megítélésem szerint Magyarországon ezek között a rendkívül rossz állapotok között kifejezetten szükségszerű. Ehhez fogom majd kérni az önök támogatását.

Befejezésképp még egyetlenegy témára szeretnék kitérni. Mikor elolvastam a beterjesztett módosító javaslatokat, szembetűnt, hogy egyik képviselőtársam meg kell mondanom, hogy a kormánypártok oldaláról olyan módosító indítványt nyújtott be, amelyik ebben a törvényjavaslatban a meghatározott hatósági, illetőleg szervezeti intézkedési jogkörökre vonatkozó előírásokat fel kívánta lazítani. Azt mondotta, hogy nincs szükség itt a hatósági, illetőleg a szervezeti jogkörök szétválasztására, hanem ez maradjon a kormánynak egy diszkrecionális joga, amelyet nagyon szabadon alakíthat a szükségleteknek megfelelően. Meg kell jegyeznem, hogy hasonló javaslattal találkoztam a vízügyi törvénnyel kapcsolatban is.

Nem tételesen, nem konkrétan, hanem elvileg és egy tágabb áttekintésben szeretnék ezzel az állásponttal vitatkozni. Nagyon rossz eredményre vezet az, ha a hatáskörök, a hatósági jogkörök és az intézmények jogkörei nem elég tartósan vannak szabályozva.

Méltóztassanak végiggondolni: a legutóbbi ciklusban két évig tartott egy kormány. Nem tudom, hogy ebben a ciklusban mennyi ideig fog... (Közbeszólás középről: Négy évig!)..., de elképzelhető a következőkben mondjuk a jelenlegit ne háborgassuk , hogy egy cikluson belül négy kormány fogja egymást fölváltani.

Na most, ha egy olyan labilis szabályozást engedünk meg, hogy minden kormány a döntési jogköröket, a hatósági hatásköröket mindig a saját szája íze szerint igazíthatja, ha a törvényhozás erre lehetőséget adna, akkor az egész közigazgatási hatósági struktúra egy olyan gyakori változásnak lenne kitéve vagy legalábbis lehetőséget adnánk erre , ami a stabilitást, az előreláthatóságot, a biztonságot veszélyeztetné.

Én anélkül, hogy személy szerint a javaslattevővel vitatkoznék, erre mint megfontolásra hívom fel igen tisztelt képviselőtársaimnak és a Háznak a figyelmét: nagyon gondosan ügyelnünk kell arra, hogy melyek azok a szabályozási területek, amelyek egy stabilabb, hosszú időre szolgáló megoldást igényelnek a dolog természeténél fogva, és melyek azok, amelyeknél egy gyorsabb változtatás megengedhető.

Végül még egyre elnézést szeretném felhívni a figyelmet. Miniszter úr vagy munkatársai biztosan veszik maguknak a fáradságot és megnézik: amikor a február 21-ei beszédemet ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban megtartottam, akkor nagyon sok apró, de nem lényegtelen hibára hívtam föl a figyelmet, amelyek megtalálhatók a törvényben. Kérem szépen, egy képviselőnek pláne, ha ellenzéki rendkívül korlátozottak az idő- meg munkaellátottsági, mindenféle lehetőségei. Nem tudtam ezek mindegyikére egy módosító javaslatot beterjeszteni, de majd a miniszter úr is, ha az egészet áttanulmányozza... (Baja Ferenc bólogat.)..., vagy a munkatársai áttanulmányozzák, akkor látni fogják, hogy sok kis abszurdum van ebben a törvényben.

Az a kérésem, hogy legyenek erre majd figyelemmel, és ezeket az apró részleteket is módosítsák. Azt hiszem, egy kormánypártnak, egy kormánynak megvan arra a lehetősége, hogy kormánypárti képviselőkön keresztül akár csatlakozó módosító indítvány formájában is elővezessék azokat a módosítási javaslatokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ezeket kiküszöböljük a törvényből.

(16.40)

Mert én azt szeretném, hogyha nem is annyira tökéletes, mint azt reméltük, és mint ahogy az jó lenne, de azért mégiscsak egy elfogadható törvény lesz ebből. És ezen, gondolom, mindnyájunknak munkálkodni kell. Köszönöm a türelmüket. (Taps a jobb oldalon.)