Rusznák Miklós (KDNP)

1995. április 9.

RUSZNÁK MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Igen tisztelt Ház! Igen tisztelt Képviselőtársak! Hetek óta zajlik vagy talán nem is zajlik, hanem napirenden van ennek a törvényjavaslatnak a vitája, és valahogy mindig késői időben került volna rá a sor, ha került volna. Most örülök annak, hogy egy kicsit hamarabb és a súlyának megfelelően tárgyaljuk ezt a törvényjavaslatot, amely, gondolom, mindnyájunk számára fontos. Idestova három év telt el azóta, hogy a környezetvédelmi törvény szinte napi aktualitássá lett. Többedik tervezete készült el az évek során. Sajnos azonban egyik tervezetet sem tekintették a tényleges továbblépés alapjának, így a környezetvédelem minden ígéretes előjel ellenére szinte ott tart, ahol évekkel ezelőtt tartott. Illetve mégis tanúi lehetünk egy jelentős áttörésnek, nevezetesen a környezeti hatásvizsgálatról szóló jogszabály júniusi kormányrendeleti szintű elfogadásának.

Elkészült tehát az újabb tervezet, ami tagadhatatlanul előrelépés az eddigiekhez képest. Indoklásában is hangsúlyozza a megelőzés fontosságát. Mindenekelőtt bármilyen kritikai elemzés előszavaként tisztában kell lenni azzal, hogy a mai társadalmi-gazdasági helyzet nem kedvez egy környezetvédelmi törvénynek. Különösen nem akkor, ha ez a törvény áttörést kívánna hozni a környezetvédelem eddigi, hallgatólagosan degradált helyzetéhez képest. A jelenlegi kormányzat és a törvényhozás nem mutat elég affinitást ahhoz, hogy a környezetvédelmi értékekre nagyobb szükség lenne.

A jelenlegi prioritások listáján a környezetvédelem egy jottányit sem jutott előre az elmúlt tizenhét évben, amióta elvileg környezetvédelmi törvényünk van hatályban. Reménysugárként felbukkan a környezeti hatásvizsgálati kormányrendelet, de minőségében nem várhatunk túl sokat ettől az egy fecskétől.

A gazdasági struktúra elavult és forráshiányos. A környezetvédelem értékeinek megóvására irányuló belső felismerésre botorság lenne számítani, a külső behatások pedig a környezetvédelem egyenrangú prioritásának felismerését előfeltételezik. A növekvő munkanélküliség jó ürügy környezetvédelmi érdekek háttérbe szorítására. Mindehhez viszont kitűnő alapot ad a mesterségesen is sorvasztott csekély környezetvédelmi, társadalmi tudatosság, a környezetvédelmi mozgalmak gyengesége.

Nem elhanyagolható a társadalmi nyilvánosságtól ódzkodó öröklött közigazgatási szemlélet, ugyancsak e körbe tartozóan az együttműködési készség hiánya, illetve a közigazgatás felelősségének tisztázatlansága. Hiányzik a területi politika, a regionalizmus, az önkormányzatok és a központi igazgatás szerepkörének és feladatainak tisztázása.

Politikai szempontok által túlterhelt törvénykezési szükséghelyzetben aligha várható komoly előrelépés környezetvédelmünkben. Az egészséges emberi környezet megóvása és a már bekövetkezett károk mérséklése a kereszténydemokratáknak is alapvető célkitűzése. Olyan társadalom- és gazdaságpolitika szükséges, amely a környezet szempontjait beépíti a döntéshozatali folyamatokba. Azaz hosszú távra szóló környezeti stratégiákra van szükség, amelyben a gazdaságpolitika, a pénz- és adópolitika, az iparfejlesztés, a mezőgazdaság, az energetika, a közlekedés, a turizmus, a kereskedelem és az oktatás egész rendszerének alkotó elemévé válik a környezet ügye. Mindennek megvalósulásával jöhet létre a társadalmi-gazdasági modell, a környezetbarát szociális piacgazdaság.

A kereszténydemokraták a felebaráti szeretet parancsa alapján vallják és valljuk a környezetünket képező világért való felelősségünket. A jövő nemzedékek emberhez méltó életkörülményeiért mi is felelősséggel tartozunk. Ez a szempont erősebb, mint a pillanatnyi gazdasági érdek.

A legfontosabb prioritások: az emberi egészség védelme, a természeti és épített környezet értékeinek megóvása, a súlyosan szennyezett régiók környezeti problémáinak csökkentése, az oktatás és területfejlesztési célok összehangolása.

A környezetvédelem, a környezetgazdálkodás rendező elveit be kell illeszteni a piacgazdaság rendszerébe. Kapcsolódó törvények megalkotása nagyon lényeges és nagyon fontos. A vízgazdálkodási törvény bár a parlament előtt van nagyon sok, s az elmúlt időszakban, években bekapcsolt falusi vízhálózat újabb gondokat vet föl, mégpedig a csatornázás, a szennyvíztisztítás, a vízbázisok védelme érdekében. De sorolhatnám tovább: az erdőt, a mezőgazdaságban környezetkímélő módszerek elterjesztését szaktanácsadó szolgálat létesítésével kell kiépíteni. Termőtalajunk legfontosabb, feltételesen megújuló természeti erőforrásunk, így a talaj mennyiségi és minőségi védelme a legfontosabb kérdések egyike. Nagyon sok földtulajdonos lesz, akiknek szaktanácsot és egyéb formában tájékoztatást kell adni, amely mindennél fontosabb.

Meg kell teremtenünk a hulladékfeldolgozó-ipart és támogatni a hulladékszegény technológiák bevezetését. Valamennyi lakást be kell kapcsolni a rendszeres szemétgyűjtésbe, szelektív hulladékgyűjtésbe.

A közlekedéspolitikában is a környezetkímélő megoldásokat kell előtérbe helyezni. Nevezetesen a hajózás, a vasutak, a kerékpárutak és a tömegközlekedés rendszerét kell előnyben részesíteni.

A környezetvédelmi törvényen belül a területfejlesztési politikának van döntő szerepe, amely a társadalmi, a környezeti és gazdasági érdekek összehangolásával az ország arányos területi fejlődését, területi egyenlőségének mérséklését, a régiók és települések önerős fejlődését kell hogy elősegítse.

(17.00)

Szükséges a területi célkitűzések összhangjának megteremtése, a területfejlesztés komplex állami irányítási rendszerének kialakítása, nevezetesen a területfejlesztési törvény minél előbbi benyújtása.

A másik fontos eleme a tudatformálás, az oktatás, a nevelés és a képzés. A polgárok részvételi hajlandóságának kialakulása, sőt maguknak a környezeti problémáknak a tudatosodása is meglehetősen lassú folyamat. Ezt a tudatosodási folyamatot többnyire ipari balesetek vagy nagy tömegű ipari hulladékok gondatlan elhelyezése következtében fellépő környezeti katasztrófák indították el, a politikába való beleszólás intézményesített lehetőségei pedig bátorították az aktivitást. Nyilvánvaló, hogy nem szabad az eddigieknél is súlyosabb környezetkárosító eseményekre várni, hanem megfelelő tájékoztatással, a környezetvédelmi oktatás kiterjesztésével, színvonalának emelésével és nem utolsósorban a részvétel intézményesített formáinak a megteremtésével támogatni, erősíteni, gyorsítani kell ezt a folyamatot.

A tudatformálás leghatékonyabb eszköze, egyben döntő jelentőségű feltétele a részvétel. Sikeres környezetpolitika csak úgy feltételezhető, úgy képzelhető el, ha a polgárok azonosulnak annak célkitűzéseivel, a megvalósítás érdekében szükséges gyakorlati intézkedésekkel, elfogadják a környezetvédelemmel járó áldozatokat, és politikai súlyukkal újra meg újra kifejezésre juttatják az egészséges környezet iránti igényüket. Egyre többen felismerik, hogy hosszú távon is megnyugtatóan, hatékonyan csak a tudatos állampolgári magatartás, a környezet szempontjából fenntartható gazdasági-társadalmi fejlődés hozhat javulást környezetünk természetes és épített elemeinek állapotában. Ki kell alakítani a felelősségtudatot önmagunk iránt, mások iránt és környezetünk iránt.

A fejlett országok környezeti oktatásához mérve sem kell szégyenkeznünk kutatóink, intézményeink, pedagógusaink oktatási teljesítménye miatt. A hazai környezeti oktatás azonban egyelőre nem bővelkedhet szépen kivitelezett tananyagokban, médiákban, állandóan sugárzott rádió- és televízióműsorokban.

A környezetpolitikának megkülönböztetett figyelmet kell fordítania a környezeti tudatosság növelésére, a környezetgazdálkodási ismeretek és a szakképzettség fejlesztésére. Az óvodai neveléstől a középfokú oktatáson át a felsőfokú oktatás valamennyi szintjén és szakán az érintett tantárgyakat hassa át a fenntartható fejlődés szemlélete és etikája, terjedjenek el a környezettel kapcsolatos természettudományos, műszaki, jogi, társadalmi ismeretek, illetve a környezetvédelem és környezetgazdálkodás ismeretei. Szükséges, hogy az iskolarendszeren kívüli oktatásban is érvényesüljenek a környezeti nevelés céljai, illetve a fenntartható fejlődés szemlélete. Különös hangsúlyt kell helyezni a vezetőoktatás tartalmának, módszereinek környezetgazdálkodási célú fejlesztésére, a vezetők, vállalkozók, döntéshozók, döntés-előkészítők, köztisztviselők környezettudatának fejlesztésére.

S még néhány gondolat a törvénytervezettel kapcsolatban:

A települési önkormányzatok környezetvédelmi feladataival kapcsolatban a tervezet IV. fejezetének 46. §ával összefüggésben megjegyezni kívánom, hogy a települések számottevő része nem rendelkezik olyan szakemberrel, akinek az itt megfogalmazott feladatok végrehajtására szakmai ismeretei lennének. Az e fejezetben foglalt szabályokkal összefüggésben megítélésünk szerint erősíteni szükséges az önkormányzatok jogkörét a hulladékelhelyezés, vadlerakók tekintetében is. Jelenleg a települési önkormányzatok csupán a bel- és külterületet érintő területek tulajdonosaival szemben intézkedhetnek, ugyanakkor az említett hulladékelhelyezők többségükben nem az adott terület tulajdonosai.

Az V. fejezetben a környezet védelmének megalapozása szerepel. A környezetvédelmi információs rendszer mérő- és ellenőrző hálózatának országos kialakítása részben már megtörtént, így annak csupán sűrítése szükséges. Az információ használatának módját tekintve javasoljuk, hogy az 50. §-ban írt kötelezettség teljesítéséhez az állam az önkormányzatokat az adatbeszerzés tekintetében a költségek vonatkozásában mentesítse, mert a költségmentesítés nélkül az önkormányzatok többsége nem képes a megfelelő adatbázis létrehozására. Megítélésünk szerint az önkormányzatok csupán az újonnan létesülő üzemek adatait tudják majd nyilvántartani, hiszen önálló mérőeszközzel nem rendelkeznek. Az ÁNTSZ által mért, a Levegőtisztasági és Környezetvédelmi Felügyelőség által vizsgált vízminőségi adatokat nem kapták meg; új adatbázist a régebben telepített üzemek vonatkozásában nem képesek létesíteni, csak akkor, ha elegendő szakember áll rendelkezésükre vagy bérmunkát vesznek igénybe.

A VI. fejezet A környezetvédelmi gazdaság alapjai címet viseli. Az 58. § (3) bekezdéséből nem tűnik ki egyértelműen, hogyha a települési önkormányzat nem hoz létre környezetvédelmi alapot, akkor a (2) bekezdés c) pontja szerint kiszabott környezetvédelmi bírság kit illet meg. S tévesnek tartom az 58. § (6) bekezdésében az (1) bekezdésre való utalást, hiszen annak a), b), c) pontja nincsen a (2) bekezdésnek van.

A törvényjavaslat 37. és 38. §-ai az állami felelősségről egyetlen rendelkezésfoszlányt sem tartalmaznak. A múlt tapasztalatai alapján aligha vitatható, hogy az állami feladatok felsorolása, az azok nem teljesítése esetén igénybe vehető sőt: veendő munkajogi, anyagi, valamint szabálysértési és büntetőjogi következmények nélkül nem ér semmit.

Hasonlóan deklaratív jellegű A környezetvédelmi gazdaság alapjai című fejezet, amely a gazdasági kormányzattól számonkérhető elvárásokat nem tartalmaz, viszont a környezet védelmét kiszolgáltatja a pénzügyi kormányzat mindenkori kényének-kedvének, biztosítva a lehetőséget a központi költségvetés elkülönített alapjai közötti átcsoportosításra és az állami pénzekkel, pénzalapokkal történő összehangolására.

Ha valakinek kételye lenne a várható fejleményekkel kapcsolatosan, azt eloszlathatja a környezetvédelmi törvénytervezetnek a Központi Környezetvédelmi Alapról szóló 57. § (2) bekezdése, mely szerint a Központi Környezetvédelmi Alapról és kezelésének, felhasználásának részletes szabályairól külön törvény rendelkezik majd.

A magát kódexnek minősítő törvényjavaslat 107 paragrafusából több mint 27-ben utal arra, hogy a javaslat deklaratív fogalmazását a jövőben külön jogszabály fogja majd tartalommal kitölteni. A magyar Országgyűlés és a magyar társadalom ezen külön jogszabályok megjelenése után fogja megtudni, hogy az új magyar környezetvédelmi törvény tulajdonképpen mit tartalmaz. Ilyen körülmények között a környezetvédelmi törvényjavaslat semmit nem stabilizál, nehéz eldönteni, hogy csupán retorikájában vagy tartalmában is Európához közelít vagy sem.

A hét nagy ipari állam vezetője és az Európai Közösségek Bizottságának elnöke 1989-ben Economic Declaration elnevezéssel átfogó programot hirdetett meg, amely az ezredfordulóig meghatározza a legfejlettebb országok gazdasági és környezetpolitikai fejlődésének irányát. A deklaráció 33-51. pontjai vonatkoznak a környezetvédelemre. A magyar kormánynak sem a gazdaságpolitikáján, sem a környezetpolitikáján, sem a környezetvédelmi törvény javaslatán nem nagyon érződik az Economic Declaration hatása. A deklaráció 37. pontja szerint a jó gazdaságpolitika és a jó környezetpolitika erősítik egymást. A környezetvédelemhez kapcsolódó beruházások gazdasági növekedést, munkaalkalmat, vásárlóerőt, a munkanélküliség csökkentését, gazdasági fellendülést idéznek elő a maradékelvű környezetpolitika ennek ellenkezőjét.

Végezetül pedig, a jövőt illetően, azt szeretném hozzászólásomban kifejteni amint azt a kereszténydemokraták is gondolják , hogy a földet és környezetünket szüleinktől és nagyszüleinktől nem örököltük, hanem gyermekeinktől, unokáinktól kölcsönbe, illetve megőrzésre kaptuk. A kölcsönbe kapott dolgot pedig kötelező épségben visszaszolgáltatni vagy még többletszolgáltatást nyújtani.

Köszönöm szépen. (Taps.)