Bányász Jánosné (MSZP)

1995. április 9.

BÁNYÁSZ JÁNOSNÉ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony.Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Parlament! A környezet védelméről szóló törvény hetedik vitanapján igen sokadik hozzászólóként, bizottságon kívüli, egyszerű képviselőként kaptam szót. Úgy gondoltam, első lépésként megpróbálom mondanivalóm végighallgatásához megnyerni a jelen levő képviselők jóindulatát.

Ezért úgy gondoltam, hogy hagyatkozva az előttem szólókra és az előttem szólók által már elmondott nemzetközi és magyar törvénybeli előéletre, hozzászólásom bevezető részét elhagyom.

Rögtön a tárgyra térnék azzal, hogy megállapításaim szerint, ahogy a törvény első változatát, ahogy a miniszteri expozét és ahogy az általam eddig megismert módosító indítványokat, valamint a hozzászólásokat egybevetem, továbbra is megmaradt az az érzésem, hogy a törvény hosszú előkészítési időszakában nem sikerült számtalan hibát kiküszöbölni.

Tanárként meg kívánom jegyezni, hogy a törvény szóhasználata nem következetes. Semmilyen formában nem tükrözi a Környezetvédelmi Lexikon ez egy 1993as kiadás szóhasználatát. Továbbra sem tiszta számomra, hogy ez a törvény kerettörvény vagy részletező törvény. Bár a vita eddig elhangzott megjegyzései alapján mind a két variációt el tudom fogadni.

Elfogadható számomra, hogy a törvény első részében általános fogalommeghatározások, kerettörvényre vonatkozó jellemzők találhatók. Azt is el tudom fogadni, hogy a 64. §-tól kezdődően, tehát a környezetvédelmi igazgatásra vonatkozó részek részletező törvénybe illők.

Abban az esetben tudom ezt elfogadni, hogyha a törvény utóéletében a környezetvédelmi igazgatásra vonatkozó résznél a hatósági eljárási rend, a hatásvizsgálati törvényi rendelet és a már érvényben levő államigazgatási eljárási rend kapcsán a törvény jogharmonizációja megtörténik.

A törvény első részével kapcsolatban is van néhány gondolatom, amelyeket szeretnék megosztani tisztelt képviselőtársaimmal. Az a tény, hogy ez az alaptörvény is közel két évig készült és az a tény, hogy várunk még 15 kiegészítő törvényt, elgondolkodtat afelől: feltétlenül indokolt-e mind a 15 törvénynek a külön törvényi szabályozása, vagy ezek közül néhányat olyat, mint az erdőkre, az építésügyre, a termőföldre, a halászatra, vadászatra, a hulladékokra, az állatvédelemre, az állategészségügyre vagy a növényvédelemre, a növényegészségügyre vonatkozó tervezett kiegészítő törvények lehetne-e kormányrendelettel szabályozni.

Természetesen elgondolkodtam magam is, hogy mi szól az egyik és mi szól a másik szabályozás mellett. A törvényi szabályozást mindenképpen indokolja a környezetvédelem fontossága. Az a tény, hogy egy szakma emberei is szeretnék, ha a teljes terület törvényi szabályozás alá esne. Tehát kevésbé lenne kiszolgáltatva az esetleg változó politikai helyzetnek és kevésbé lenne kiszolgáltatva az ország gazdasági helyzetének. Hiszen egy kormányrendelettel történő szabályozást könnyebb megváltoztatni, könnyebb gazdasági változásokat a törvény, illetve a környezetvédelem rovására megvalósítani.

Úgy gondolom azonban, hogy a vita következő részében ezt a kérdést meg lehetne még fontolni, hisz az általam felsorolt területek elsősorban a nagyon gyorsan változó, rugalmas intézkedést és alkalmazást igénylő területek. Ezért bízom benne, hogy ezt a kérdést a vita második részében a képviselői bölcsesség még körüljárja.

A jelenlegi helyzetben még abban is csak bízni tudok, hogy a törvény első, tehát kerettörvény, alaptörvény-jellegű részét a végrehajtási utasítás megfelelő módon fogja szabályozni.

Különösen indokoltnak tartanám ezt a II. fejezettel, a környezeti elemek védelmével kapcsolatban.

A vita e késői órájában is engedjenek meg képviselőtársaim néhány példát. A környezeti elemek közül ugyanis a levegő és a levegőt ért környezetszennyezések illetékességi köre a következő módon alakul jelenleg: Ha ipari üzem bocsát ki szennyezett levegőt, akkor ez a Környezetvédelmi Felügyelőség hatásköre, ha szolgáltató egység, akkor az önkormányzat hatáskörébe tartozik. Ha ezt a szennyezett levegőt én állampolgárként beszívom, akkor ez az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat hatáskörébe tartozik. Ha ezt a szennyezett levegőt a munkahelyen szívom be, akkor pedig még a Munkavédelmi Felügyelőséghez is tartozik, illetve illetékességébe tartozik.

Majdnem ugyanilyen bűbájos a másik példa, amely a zajjal és a rezgéssel kapcsolatos. Mert egy vendéglátó-intézmény hűtőgépeinek az utcára kivezetett zaja illetékesség szempontjából a Környezetvédelmi Felügyelőséghez, az intézményben működő zenekar zaja pedig az önkormányzathoz tartozik.

Ezért bízom tehát a törvényt követő végrehajtási utasításban, hogy ezeket az anomáliákat talán sikerül feloldania.

Az előttem szóló képviselők közül Nádori és Rusznák képviselőtársak is beszéltek az oktatás, a képzés, a kutatás, a környezetvédelmi nevelés jelentőségéről. Hozzájuk kapcsolódva szeretném felhívni a törvény vitájában még részt vevők és a tárca figyelmét is arra, hogy ilyen gazdasági helyzetben, amelyben ma Magyarország van, fontosnak tartanám, ha a környezetvédelmi oktatás számára bázisintézményeket sikerülne tárcaközi együttműködés eredményeképpen kijelölni. Mert így az oktatás céljára fordítható pénzek célirányosabb felhasználásáról beszélhetnénk.

A mai ülésnapon Rott Nándor képviselőtársam egy ízben már érintette a jogharmonizálás kérdését. Hozzászólásom első részében, amikor a környezetvédelmi igazgatásra már vonatkozó eljárási rendekről, törvényi rendeletekről szóltam, már utaltam a jogharmonizálás szükségességére.

De azt hiszem, ezt meg kell tennem még egyszer, mégpedig a 100. §-hoz kapcsolódóan. Ez azt jelenti, ha a környezet ellen elkövetett sérelmeket törvényi úton kívánja a törvény szankcionálni, akkor ehhez feltétlenül hozzá kell igazítani a büntetőjogot, a polgári jogot és az államigazgatási jogot. Én magam nem vagyok jogász, de úgy gondolom, hogy eddig a szankcionálás elsősorban jogi személyekre vagy jogi személyek ellen irányult, most már természetes személyekre is kiterjed. Mindaddig, amíg a szankcionálás érvényesítése értelmében nem történik meg a jogharmonizáció, eljárást kezdeményezni nagyon nehezen lehetne.

Ugyanehhez a kérdéskörhöz kapcsolódhat még a 106. §, amely meghatározza, hogy a környezetvédelmi megbízott büntetlen előéletű személy. Kicsit rafináltabban fogalmaz a törvény: környezetvédelmi ügyben meg nem büntetett személy pontosan most nem tudom idézni a szóhasználatot lehet. Ha ez a paragrafus változatlanul marad benne, akkor itt még éveken keresztül nem lehetne hogy is mondjam büntetlenségi nyilatkozatot kérni. Hisz még a törvény nem fogalmazódott meg, még nincs végrehajtási utasítása, még nem történt meg a jogharmonizáció, amelyben természetes személyt is lehetne környezetvédelmi cselekvésért büntetni. Kérdéses számomra, hogy így ez a 106. § maradjon-e a törvényben vagy sem.

(18.00)

Most már nyolcadik perce beszélek. Ez a hozzászólás eredetileg hosszabb lett volna, de néhány pontját az elhangzottak miatt kivettem, hogy ne kelljen ismétléseket hallgatnia a tisztelt Háznak.

Befejezésül azt szeretném mondani, hogy én egy részletesebb és több feljegyzést tartalmazó beadványomat a környezetvédelmi bizottságnak és a tárcának elküldtem. Bízom benne, hogy ez visszaköszön majd a részletes vitában és a módosító indítványokban. Bízom benne, hogy egy jó részletes vita után jelentőségének és érdemének megfelelően jó törvény fog születni. Köszönöm a meghallgatást. (Taps a kormánypárti padsorokban.)