Baky György (SZDSZ)
BAKY GYÖRGY (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Nem én vagyok az első felszólaló a környezet védelméről szóló törvény általános vitájában, s ebből következően nem először hangzik el a Házban, hogy egy kerettörvény fekszik előttünk, amelyet alkalmazása során számos más, már élő és ezután tárgyalandó törvénnyel és rendelettel együtt kell kezelni. Hiszen ma is vannak olyan rendelkezések, törvények, amelyek lehetővé teszik esetenként ösztönzik a környezettel, a természettel való ésszerű, környezetbarát gazdálkodást.Csak néhányat említenék ezek közül, különös tekintettel arra, hogy az előző négy évben egy kis település polgármestereként tevékenykedtem, és ebbéli minőségemben módomban állt két kifejezetten környezetvédelmi beruházást elindítani és befejezni.
Az első egy szilárdhulladék-lerakó, a második pedig egy egész falut behálózó szennyvízcsatorna és az ehhez kapcsolódó tisztító építése volt.
Serkentően hatott az önkormányzati döntés meghozatalában a címzett- és céltámogatásról szóló törvény, az önkormányzati törvény, a különféle például a környezetvédelmi, a vízügyi alapok pályázhatósága, valamint az akkor még érvényes rendelkezések szerint az áfa visszaigényelhetősége. A szerencsésebb települések ezen támogatások és kedvezmények igénybevételével akár 100-120 százalékos támogatottságot is elérhettek; a kevésbé szerencséseknek be kellett érniük az alanyi jogon járó céltámogatással, vagy 1993-tól csak annak ígérvényével. A fennmaradó 30-50 százalékot saját erejükből voltak kénytelenek előteremteni.
Szándékosan mondtam azt, hogy a "szerencsés", illetve a "kevésbé szerencsés" önkormányzatok, hiszen arra gondolni sem merek lévén a Magyar Köztársaság demokratikus jogállam 1990 és '94 között is , hogy az előbb említett állami pénzalapok elbírálásánál az adott település választott testületének és polgármesterének politikai hovatartozása is szempontként szerepelhetett.
Még abban az esetben sem merek erre gondolni, ha arról van szó, hogy egy tájvédelmi körzet kellős közepén, sérülékeny vízbázison, nyitott karszton fekvő falu nem kaphatott támogatást sem a környezetvédelmi, sem a vízügyi alaptól akkor, amikor más, nem a tájvédelmi körzethez tartozó falvak részesülhettek ezekben a támogatásokban. A környezet védelméről szóló törvényjavaslat talán valamennyire segít kiküszöbölni ezeket a véletlenszerű anomáliákat.
A IV. fejezet 46., 47., 48. §-ai a települési önkormányzatok környezetvédelmi feladatait taglalják. Nagy örömmel olvastam a 48. § (1) bekezdését. Eszerint a törvényjavaslat elfogadása után az önkormányzatok saját illetékességi területükre az általános szabályoknál szigorúbb környezetvédelmi előírásokat is meghatározhatnak. Környezetvédelmi programokat fogalmazhatnak meg, összhangban az önkormányzati törvényben előírt kötelező és önként vállalt feladataikkal.
A törvényjavaslat 47. §-ának (2) bekezdése alapján a települési önkormányzat gondoskodik a települési környezetvédelmi programban foglalt feladatok végrehajtásáról, a végrehajtás feltételeinek biztosításáról. A (4) bekezdésben megfogalmazottak szerint a települési önkormányzatok közös környezetvédelmi programot is készíthetnek.
Csak néhány pontját idéztem a törvényjavaslatnak. Ez a néhány pont ugyanis elég ahhoz, hogy megerősítse abbéli reményeimet, hogy a törvényjavaslat készítői hosszú távú elképzelésekkel ültek asztalhoz a szövegezés során. Idő kell ugyanis ahhoz, hogy az önkormányzatok anyagi kondíciói lehetővé tegyék az akár az általuk készített környezetvédelmi programban való cselekvő részvételt. Az az elképzelés pedig, hogy az állami támogatásokból származó önkormányzati bevételek külön számlán kezelendők lennének, csak még jobban beszűkítené a települések ez irányú mozgásterét.
Gondoljanak csak azokra az önkormányzatokra, amelyek az elmúlt években a környezet és a természet védelmét szolgáló beruházásokat indítottak, és az előbbi szóhasználattal élve a kevésbé szerencsések közé tartoztak. Ennek következtében a lakosságtól bevont pénzek mellett hitelfelvételre igaz, kedvező kamatozású hitelek felvételére kényszerültek. A '95-ös költségvetésüket úgy állították össze, hogy ésszerű takarékosság mellett a hitelek törlesztőrészleteit fizetni tudják. Abban az esetben, ha erre a célra csak a saját bevételek vehetők majd igénybe, ezen önkormányzatok komoly fizetési gondoknak néznek elébe; fennáll az a veszély, hogy a hitelfedezetként felajánlott ingatlanokat, az ingatlanokkal együtt pedig a hitelképességüket is elveszítik. Ha pedig egy önkormányzat már nem hitelezhető, nemcsak a környezetvédelmi, hanem az egyéb fejlesztési elképzelések is megmaradnak az írásba foglalt és végrehajthatatlan proklamációk szintjén.
A törvényjavaslat 47. §-a (1) bekezdésének a), c) és d) pontja arról rendelkezik, hogy a települési környezetvédelmi programnak tartalmaznia kell a települési környezet tisztasága, a higiénia, a kommunális szennyvízkezelés, a hulladékkezelés településre vonatkozó feladatait és előírásait. Ennek némileg ellentmondani látszik az Alkotmánybíróság azon határozata, hogy a lakosság nem kötelezhető szemétszállítási díj fizetésére, ha a hulladék elszállítását saját maga is meg tudja oldani. A gyakorlat nem igazolja ennek a döntésnek az életképességét, hiszen a hulladékok egyéni, szervezetlen elszállítása soha nem lehet olyan hatékony, mint az önkormányzat által koordinált változat. Arról nem is beszélve, hogy a távlati célként kitűzött szelektív hulladékgyűjtésnek még a lehetőségét is kizárja.
Mindenképpen üdvözlendő a Belügyminisztériumban a közelmúltban kidolgozott törvényjavaslat, amely ha a Ház elfogadja feloldja ezt az ellentmondást. A javaslat lényege az, hogy a lakos akkor nem köteles igénybe venni a szervezett hulladékszállítási szolgáltatást, ha igazolja, hogy egy másik, erre a tevékenységre szakosodott vállalkozóval szerződést kötött.
A kommunális szennyvízkezelés kérdései, az önkormányzatok ehhez a problémakörhöz tartozó lehetőségei sajnos már nem ilyen megnyugtatóak. Egy barátom, aki a vonalas létesítmények építésének avatott szakértője, nemrégiben azt mondta, hogyha a magyarországi csatornázási munkálatok a jelenlegi ütemben haladnak, esélyünk van arra, hogy 50 éven belül elérjük a nyugat-európai országok mostani csatornázottsági szintjét, feltéve persze, hogy az érintett országok ebben az 50 évben a meglevő hálózataikat nem fejlesztik tovább. Biztosan fejleszteni fogják, azonban legalább ilyen biztosnak látszik, hogy idehaza nem tudjuk tartani az eddigi tempót természetesen nem az elhatározás és a jó szándék, hanem az anyagi források hiánya miatt.
Kétségkívül nagyon fontos, hogy az 50. §-ban előírt feladatoknak a települési önkormányzat jegyzője eleget tegyen, a környezetvédelmi információs rendszer működéséhez szükséges adatokat összegyűjtse és továbbítsa. Legalább ennyire fontos, hogy az összegyűjtött adatok alapján az önkormányzat tájékoztassa a lakosságot, a miniszter pedig a kormányt a környezeti állapot alakulásáról. De ismerve a céltámogatási és a költségvetési törvényt, az elkülönített állami pénzalapok jelenlegi helyzetét, emberfeletti munka vár a miniszterre is, az önkormányzatra is, ha olyan jelentést kíván összeállítani, ami tartalmában igaz és emellett a környezeti állapot javulásáról szól.
Mindezek összegzéseként le kell szögeznem, hogy egy abszolút optimista törvényjavaslatról vitázunk. Feltételezi ugyanis, hogy a kormány és az önkormányzatok előbb-utóbb olyan helyzetbe kerülnek, hogy az információ- és adatszolgáltatáson túl konkrét környezeti és természetvédelmi beruházásokat finanszírozhatnak, hogy a céltámogatás olyan mértékű lesz, amit már érdemes mérlegelni, az önkormányzatok meg tudják őrizni a hitelképességüket, a természetvédelmi területeken zajló víz- és talajminőség megőrzését célzó csatornázási munkákat nem sújtja hátrányos megkülönböztetés. És én még azt is feltételezem, hogy az ebbe a körbe tartozó önkormányzati kezdeményezések újra jogosultak lesznek az áfa visszaigénylésére.
Ha ezek a nézetem szerint alapvető feltételek teljesülnek, a környezet védelméről szóló, mostanra már rendkívül időszerű törvényjavaslat, számos ponton módosítva ugyan, de elérheti a célját. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)