Páva Zoltán (MSZP)

1995. április 9.

PÁVA ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Az 1976-os törvény megszabta helyzet ma már nagyrészt szemben áll a globális, nemzetközileg elfogadott és alkalmazott környezetvédelmi alapelvekkel és az azon alapuló szabályokkal. Mindennek megfelelően egy új környezetvédelmi törvény szükségessége már 3-4 évvel ezelőtt egyértelmű volt, és ennek megfelelően meg is kezdődtek az előkészítő munkálatok. Be kell azonban látnunk, hogy országunk nemzetközi megítélése, gazdasági integrációs lehetőségei nagyban függenek a környezet állapotától és szabályozásának korszerűségétől, a nemzetközi elveknek való megfelelőségétől.A környezetvédelmi kérdésekkel kapcsolatos viszonyunkat a nemzetközileg elfogadott egyezmények, megállapodások, irányelvek tartalmával, a külföldi jogszabályokkal való összehangoltság alapján értékelik.

(18.10)

Nemzetközi szinten ma már több mint 100 környezetvédelmi egyezményt tartanak számon, beleértve a környezetvédelmet érintő megállapodásokat, intézkedéseket tartalmazó gazdasági vagy kereskedelmi egyezményeket, valamint a két vagy több országot érintő regionális megállapodásokat is.

A környezetvédelem legfőbb alapelvévé a Brundtland-jelentésből közismertté vált fenntartható fejlődés gondolata vált. Ez fejezi ki azt a felismerést, hogy a környezet és a társadalmi-gazdasági folyamatok szoros kapcsolatban és egymásrautaltságban állnak. A természeti környezet megóvása nélkül a civilizációs fejlődés nem tartható fenn, ugyanakkor fejlődés nélkül ma nem teremthetők elő azok az erőforrások, tudományos eredmények, környezetkímélő eljárások, amelyek segítségével a természeti környezeti folyamatok megóvhatók lennének.

A fenntartható fejlődés alapelvét több, a gyakorlatban, és így a szabályozásban is érvényesíthető elv egészíti ki, legfőképpen az elővigyázatosság és a környezetkárosítás megelőzésének elve, valamint az ezekre épülő, "a szennyező fizet" elv, a környezeti problémákat a keletkezés helyén, az eredet és az ok megszüntetésével kezelő elv.

Hazánk szempontjából ezen elvek érvényesítését elsősorban az OECD és az Európai Unió irányelvei és direktívái figyelembevételével és alapján célszerű megtenni, különösen ha mindkét szervezethez való csatlakozásunk egyik legalapvetőbb feltétele a környezetvédelmi szabályok harmonizálása. Ebből a szempontból igen lényeges, hogy a környezetvédelmi politika magas szintű védelem kialakítására irányuljon és a szabályozás garantálja, hogy a környezetvédelem követelményei szerves részét képezzék az egyéb politikáknak, azok koncepciójában, meghatározásában és végrehajtásában megfelelően érvényesüljenek.

Az alapelveken túlmenően két konkrét kérdéskör van, amelyek szabályozása, illetve a szabályozás módja és tartalma nemzetközi szinten meghatározó jelentőségű. Ezek az egyes tevékenységek és azokat szolgáló létesítmények környezeti hatásainak felülvizsgálatára, illetve a környezeti információkhoz jutás szabadságára vonatkoznak.

A hatékony környezetvédelem a megelőzésen alapul, azaz a hangsúlynak a károk megelőzéséhez szükséges intézkedéseken, és nem a károsító tevékenység folyamatába történő utólagos beavatkozáson és a károsodás szankcionálásán kell lennie. Ennek érdekében a várható környezeti hatásokat már a tervezési és a műszaki döntéshozatali fázisban, a lehető legkorábbi időszakban fel kell tárni és figyelembe kell venni, a hatásvizsgálat kereteit és normáit e törvényben kell meghatározni.

A környezetvédelem hatékony megvalósulásának garanciáját jelenti a széleskörű társadalmi ellenőrzés lehetőségének biztosítása, a környezettel kapcsolatos információk szabad hozzáférhetősége. Ennek érdekében lehetővé kell tenni, hogy bárki hozzájuthasson a hatóságok birtokában lévő, a környezet állapotára, illetőleg a környezetet potenciálisan vagy ténylegesen hátrányosan érintő tevékenységekre és intézkedésekre vonatkozó adatokhoz, természetesen a személyiségi jogok és az ebből fakadó adatvédelmi előírások szem előtt tartásával.

Az eddigiekben vázolt, nemzetközileg elfogadott elvárások, illetőleg az 1976. évi II. törvény hiányosságai alapján úgy ítélem meg, hogy a mostani új, a környezet védelméről szóló törvény tervezete tartalmában és alapvetéseiben is eleget tesz egy korszerű környezetvédelmi alapszabályozás kívánalmainak. A tervezet ugyan kerettörvényként funkcionálhat a korábbi kódex jellegű törvényelképzelésekkel szemben, de be kell látnunk, hogy a nálunk fejlettebb és nagyobb környezetvédelmi múlttal és háttérrel rendelkező országok is csak az utóbbi két-három évben jutottak el oda, hogy a környezetvédelmi szabályozó rendszerük egységes szerkezetbe foglalását, környezetvédelmi kódexszé alakítását megkíséreljék.

Ugyanakkor a javaslat megalapozza egy egységes szemléletű, azonos elveken nyugvó környezetvédelmi szabályrendszer kialakulását, meghatározza a környezetvédelem helyét és szerepét, funkcióit, szervezeti és intézményrendszerét. Rendezi az állami kötelezettségvállalás, a felelősségmegosztás és a társadalmi ellenőrizhetőség kérdéseit, és megteremti egy hatékony irányítási és végrehajtási eszközrendszer alkalmazásának kereteit.

A törvényjavaslat érezhetően épít a nemzetközi tapasztalatokra és előírásokra, legfőbb céljaként jelöli meg a fenntartható fejlődés alapgondolatát, a környezeti károk megelőzésének, az erőforrásokkal való takarékos gazdálkodásnak, a környezetvédelem más politikákban való érvényesítésének, a nemzetközi és társadalmi együttműködésnek, a nyilvánosságnak az elveit.

A megelőzés elősegítése érdekében lehetőséget ad egy sor olyan, a környezetvédelmi engedélyező, ellenőrző, szankcionáló gyakorlattól eddig jórészt idegen gazdasági eszköz alkalmazására, mint a környezethasználat-díj, illetve a termékdíjak, illetőleg a környezeti érdekű tevékenységek gazdasági preferálása és támogatása.

Igen nagy erénye a javaslatnak, hogy törvényerőre emeli a környezeti hatásvizsgálat és a környezeti állapotfelmérés intézményét, széles körben alkalmazza a környezethasználati engedélyezés eszközét, és mindezekben lehetőséget ad a nyilvánosság biztosításával a társadalmi kontrollra.

Azonban szeretném felhívni a figyelmet a javaslat néhány elnagyolt, vagy éppen túlszabályozott részére is. Elsőként is azt kell megjegyeznem, hogy a tervezet egésze önmagában, bár ez kerettörvény-jellegéből adódik, nem elegendő a környezetvédelmi feladatok végrehajtásához. A konkrét gyakorlati végrehajtás feltételeit és módszereit az e törvény alapján s elvei szerint kialakított részletszabályokban, végrehajtási rendeletekben kell meghatározni. Ezek nélkül a javaslat működőképessége kérdőjelezhető meg.

A 3. § (1) bekezdésben jelentkezik a környezetvédelmi szakterületek önálló, bár e törvényen alapuló szabályozási igénye. E pontban azonban csak két, a környezetet általában veszélyeztető témakör jelenik meg, holott véleményem szerint e javaslat kerettörvény-jellegéből adódóan is szakterületi törvényi szabályozást igényelne a hulladékgazdálkodáson és veszélyes anyagokon túl a levegő, a víz és a föld általános minőségi és mennyiségi védelme is. A kimondottan környezetvédelmi feladatként jelentkező témaköröket a hatásgyakorlótól mindenképpen el kell választani és egyenként megjelölni.

A (2) bekezdés tulajdonképpen helyesen különíti el azokat a védelmi területeket, amelyekkel a törvény nem foglalkozik, bár előírásaiknak összhangban kell lenni, azonban a b) és c) pontban itt is keveredik a gazdasági és a védelmi terület.

A 6. § (3) bekezdés alkalmazása az alapfogalmak u) pontja szerinti értelmezésben is pontosabb meghatározás igényeiben igen sok szubjektív döntésre ad lehetőséget.

Kétségtelen, hogy a legjobban elérhető technológia, a best of it technológia alkalmazása a nemzetközi környezetvédelmi elvek egyike, de objektív értelmezése a világon mindenütt nehézségekbe ütközik. Nem vagyok a téma szakértője, de érzésem szerint ez egyértelmű megfogalmazást igényelne.

A 9. §, sajnos, a környezeti felelősségről mint alapelvről semmit sem mond. A IX. fejezet ugyan e kérdéssel részletesen foglalkozik, de itt legalább annyit célszerű lenne rögzíteni, hogy a környezettel szemben az azt használót általános jogi és pénzügyi felelősség terheli, a környezetet szennyezőt és károsítót, mint okozót, elhárítási, helyreállítási, kárfelszámolási és kártérítési felelősség is terheli.

A 11. § kapcsán megfontolandónak tartom az országhatárokon átterjedő környezeti hatások vizsgálatáról szóló espooi és az ipari balesetek országhatárokon túli hatásairól szóló helsinki egyezmény előírásainak megfelelő bekezdés beszúrását. Ugyanígy szükségesnek tartom a Magyarország által elfogadott nemzetközi környezetvédelmi egyezmények és megállapodások betartásának kötelezettsége kinyilvánítását s a nemzetközi ajánlások hazai figyelembevételét.

A II. fejezeten belül kiemelném a 28., 29. §-t, mert a nemzetközi szabályozásban egyértelműen környezetvédelmi kérdésként kezelt veszélyes kémiai anyagok és ezeket felhasználó vagy gyártó veszélyes üzemek témája első esetben jelenik meg konkrét környezetvédelmi témaként hazánkban. Ez mindenképpen üdvözlendő, és remélhetőleg az eddigi egyoldalú, csupán humán egészségügyi megközelítést fel fogja váltani egy átfogóbb szemléletmód.

A 29. § (2) bekezdésében azonban a "felelősség arányában" megfogalmazás nem világos. Nyilván arról van szó, hogy a felelősség azt terheli, aki a nem megfelelő helyzet kialakulását előidézte, tehát vagy aki engedély nélkül beruházott, épített, vagy aki a szabálytalan beruházásra, építésre és működésre engedélyt adott.

Az önkormányzatokkal foglalkozó IV. fejezetre rányomja a bélyegét az a kettősség, hogy önkormányzatoknak csak törvény határozhat meg feladatokat, miközben az önkormányzati törvény maga is meghatároz környezetvédelmi teendőket. A környezetvédelem szempontjából leghatékonyabbnak azt a megoldást tartanám, ha az önkormányzatok környezetvédelmi feladataival csak ez a törvény foglalkozna, az önkormányzati törvény pedig ennek megfelelően módosulna.

(18.20)

Hosszadalmas és valószínűleg kevésbé hatékony megoldást jelentene az önkormányzati törvény e javaslat szellemének megfelelő módosítása.

A gazdasági szabályozókról szóló hatodik fejezet igen széles körű lehetőséget teremt a piackonform környezetvédelmi intézkedésekre, és e lehetőségek messzemenően segítik "A szennyező fizet" elv érvényesülését.

A környezetvédelmi részben, Halda Aliz képviselőtársam utalt már rá, a 97-99. §-ban adott képviseleti felhatalmazások túl széles körűek ahhoz, hogy ne lenne szükséges a különböző jogosítványok felhasználhatóságának pontosabb körülírása. Mindenképpen szükség lenne az anarchia elkerülése érdekében arra, hogy csak az a bejegyzett szervezet élhessen ezekkel a jogokkal, amelynek legalább húsz állandó tagja, rögzített ügyrendje és működési területe van és amely az adott intézkedésben érintett.

Összességében elmondhatom, hogy a jelen törvényjavaslat egészében és általában eleget tesz a nemzetközileg is elvárt és elismert környezetvédelmi szabályozási követelményeknek. Az ismertetett gondok és hiányosságok rendezését feltételezve javaslom a tervezet elfogadását.

Befejezésként pedig engedjék meg, hogy idézzek egy általam érdekesnek tartott könyvből. Rich de Vos "Az együttérző kapitalizmus" című könyve záró fejezetében azt írja: "Segítenünk kell megmenteni bolygónkat, ezáltal legyünk a Föld barátai."

Egyetértek vele, és úgy érzem, így talán szép hazánknak is jobb barátai lehetünk.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)