Juhászné Lévai Katalin (MSZP)
DR. JUHÁSZNÉ LÉVAI KATALIN (MSZP): Elnök Úr! Képviselőtársaim! Ismét egy különös, ugyanakkor a társadalom egészét alapvetően érintő probléma megoldásának szabályozását célzó törvényjavaslat van a tisztelt Ház előtt. Különös azért, mert ha nincs körülötte probléma, akkor az átlagember számára szinte észrevehetetlen, ha viszont akár több, akár kevesebb a kelleténél, azt a társadalom egésze, de mindenképpen jelentős része megérzi.A víz és annak bármely megjelenési formája, illetve mozgása közvetlen kapcsolatban van velünk, szükséges tehát ezen kölcsönhatások megfelelő szabályozása. A társadalomban és a tulajdonviszonyokban az utóbbi években végbement alapvető változásokat a vízügyről szóló, 1964-ben elfogadott IV. törvény még a többszöri kiegészítésekkel és módosításokkal sem követhette. A jelenlegi és a várhatóan fejlődő tulajdonosi és kezelői struktúrákat az érvényben lévő vízügyi törvény nem tükrözi, és hovatovább akadályozza a vízgazdálkodás érdemi munkáját, alapvető feladatainak ellátását.
Fontosnak tartom a törvény mielőbbi elfogadását személyes tapasztalataim alapján is, hiszen választókörzetem az ország olyan vidékére esik, ahol az ár- és belvízvédekezés, tehát a káros vízbőség éppen úgy mindennapos, mint a vízhiányból eredő aszálykár, de állandóan fenyeget a vízszennyezések réme is, amely több esetben külföldi eredetű. Hasonló a helyzet az egész Tisza-völgyben, így személyes tapasztalataim a Hajdú-Bihar megyei problémákon is túlmutatnak.
Ezeket a nehézségeket csak törvényileg is hitelesített, megfelelő szervezetekkel és szabályozott hatáskörökkel lehet leküzdeni. Az elmúlt mintegy tíz év alatt a vízgazdálkodás állami alapfeladatait ellátók száma húszezerről ötezer főre csökkent, miközben a jelenleg hatályos vízügyi törvény előírásai érvényben maradtak ami önmagában is ellentmondásos.
Tisztelt Képviselőtársaim! A kelet-magyarországi folyók nagy része, a Körösök, a Berettyó, a Szamos vízszintemelkedése bizonyos esetekben olyan rendkívüli, hogy naponta több métert is emelkedik, ezzel veszélyeztetve az alacsonyan fekvő területek lakosságának élet- és vagyonbiztonságát. Nem lehetünk ezek iránt közömbösek, nem tehetjük ki a lakosságot a Berettyó 1966-os jeges árvizéhez, a Szamos 1970-es pusztító gátszakadásaihoz, vagy a Berettyó és a Körös 1980-as elöntéseihez hasonló traumáknak.
A tulajdonviszonyok és az igazgatás sokszínűvé válása differenciáltabb közteherviselést és felelősséget is követel. Nem közömbös ehhez az anyagi feltételek megteremtése sem, amelynek egyik forrása a vízhasználatokkal kapcsolatos bevétel lehetne. Az előttünk lévő tervezet ezt is tükrözi. A társadalmi kontrollt az országos és területi vízgazdálkodási tanácsok létrehozása fogja biztosítani.
Fontos momentuma e tervezetnek, hogy utal a nemzetközi együttműködés jelentőségére, amely nélkülözhetetlen az olyan külföldi eredetű vízszennyezések esetén, mint az ez évi Berettyó-szennyezés volt, ennek anyagi kompenzálása a szennyező fél kötelessége a kétoldalú egyezmények alapján.
Igen lényeges szakasza a tervezetnek a vízhasználatok prioritásának meghatározása is. Hézagpótló, a megváltozott üzemeltetői funkciókat tükröző új elem a 9. és a 11. §-ban a koncessziós lehetőségek részletes szakmai szabályozása, amelyek hiánya a közelmúltban számos anomáliát okozott bizonyos gazdasági tevékenységeknél.
A vízügyi hatósági és felügyeleti jogkör szabályozásával biztosítja az egységes elveken nyugvó vízügyi feladatvégrehajtást, amely egy hatékony, a nemzetgazdaság érdekeit a helyi érdekek elé helyező vízgazdálkodást eredményez.
A korábbi vízügyi törvénynek mindössze egyetlen szakasza szabályozta a társulatok tevékenységét. A súlypontok és a tevékenységi körök dekoncentrálódásával összhangban az új tervezet tágabb teret szentel a jelenleg elavult társulati követelményrendszer megújulásának és fejlesztésének.
Az előttünk fekvő tervezet lényegesen nagyobb részletességgel szabályozza a felszín alatti vízkészletek védelmét, nagyobb súlyt helyez a környezetvédelemmel szoros összhangot képező vízgazdálkodási tevékenységre és az azt megalapozó vízrajzi észlelőhálózat kiépítésére.
A kiragadott és szinte csak címszavasan érintett tényezők kivétel nélkül a társadalom gazdasági helyzetét érintő kérdések. A katasztrófákat megelőző intézkedések anyagi kihatásai csak töredékei egy-egy árvíz vagy jelentős belvíz több tíz milliárdos kárainak, pénzben pedig alig számszerűsíthető az ivóvízbázisok elszennyeződése. Az aszálykárok vesztesége nem is szorul magyarázatra.
Ezek alapján tehát szűkebb értelemben vett gazdasági megfontolásból is javaslom az új vízügyi törvény elfogadását.
Hiányolom ugyanakkor, hogy egy ilyen nagy horderejű törvényjavaslat nem tartalmazza a feladatok finanszírozásának elveit és forrásait. Javaslom tehát egy 10. § beiktatását ebben a kérdésben az alábbiak szerint:
A kizárólagosan állami tulajdoni körbe tartozó feladatok pénzügyi alapjait az állami költségvetés Közlekedési, Hírközlési, Vízügyi Minisztérium fejezetében kell megtervezni. A nem kizárólagosan vízügyi érdekeket szolgáló létesítmények pénzügyi alapjait az érdekeltek fedezzék. A Vízügyi Alap rendeltetése a vízgazdálkodás közcélú feladatainak ellátása különös tekintettel a vizek kártételei elleni védekezésre, az ivóvíz minőségű vizek gazdaságos felhasználására, a vízkészletek védelmére, az állami kezelésű vízgazdálkodási létesítmények fenntartására, a munkák anyagi támogatására. A Vízügyi Alap bevételi forrásait és az alap kezelésével kapcsolatos részletes szabályokat külön törvény és miniszteri rendelet állapítsa meg.
Ezen kiegészítésekkel a törvényjavaslatot elfogadásra javaslom. Köszönöm. (Taps a bal oldalon.)