Ivanics István (KDNP)

1995. április 9.

IVANICS ISTVÁN (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! A vízkárokkal szemben folytatott évszázados küzdelem hatására kialakult egy hatékony védelmi szervezet- és létesítményrendszer. A létesítményrendszer fenntartása és működtetése, mely kiterjed minden jelentős folyóra, vízfolyásra, egy szabályozott rendszert hozott létre, Magyarországon és a Kárpát-medencében egyaránt. Ezen szabályozott rendszer megváltoztatta alapjaiban a hazánkban található termőföldek, erdők, mezők, tavak vízellátását. Nyugodtan mondhatjuk, hogy az utóbbi 200 évben a Kárpát-medence folyóvölgyei és elsősorban az egész Alföld átalakult, elvesztette természetességét, arculata megváltozott, ősállapota csak nyomokban lelhető fel, élővilágának, természetességének, regenerálóképességének, termőerejének pusztulása és pusztítása folyamatos.A folyóvölgyek és lefolyásmentes területek vízellátása mindig szorosan összefügg a környezetvédelemmel, annak egész gondolatrendszerével. A vízgazdálkodás elsődleges céljai közé ma már kötelezően be kell emelni a teljes rendszerben gondolkodó, következetes természetvédelmet. Széchenyi alapgondolata, melyet dr. Lotz Károly miniszter úr expozéjában idézett hogy az elegendő víz meglétét mindenhol meg kell teremteni, és a káros többletvizeket, árvizeket, egyéb vízkárokat el kell hárítani , ma is aktuális. Csak éppen az elejét, az elegendő víz meglétét mindenhol elfelejtettük, így a gondolat torzulást szenvedett. A torzulást elsősorban a védekezés és elhárítás folyamatos felértékelődése hozta magával. A pusztító árvizek és az a tény, hogy az ország 52 százaléka a vízkárok által veszélyeztetett terület, csaknem egynegyedét árvizek fenyegetik, minden időben elsőbbséget biztosított az elhárításnak mellette az ellátás eltörpült.

(19.40)

Véleményem szerint ma is ez a szemlélet irányítja a törvény megalkotását. Nevezetesen: az egyirányú vízelvezetés, az árvizek és a belvizek levezénylése és az ehhez kapcsolódó feladatok és létesítmények. Ezért van az, hogy jelen tervezet nem a vízgazdálkodásról szól, hanem csak a vízről. A vizek természetes és mesterséges befogadóiról, műtárgyairól, tehát a vizekről.

Mivel a magyar nyelv az egyes számot szereti, így a törvény címe is úgy szólna helyesen: "Törvénytervezet a vízről". Mindjárt könnyebben kezeljük azokat a tévedéseket, ahol a tervezet gazdálkodási területeket érint. Ha így fogalmazunk, jobban megfelel céljának, hisz ez a tervezet valóban a vízről szól és a hiányokat nem tekintve elfogadhatóan. De a gazdálkodás gyenge oldala. Rendszeresen téved az önkormányzati tulajdonlás, a gazdasági társaságok, vízi társulatok jelenlegi jogi és tulajdonosi adottságaiban. Ezeket a tévedéseket természetesen módosító javaslatokkal korrigálni lehet. De ekkor sem lesz valójában a gazdálkodásról, a vízgazdálkodásról szóló törvény.

Jelenleg a tervezet azt sugalmazza, hogy a gazdálkodást majd az illetékes minisztérium, az önkormányzatok, vagyis a tulajdonosok lerendezik. Ez nem elfogadható törvényalkotói magatartás. Ha vízgazdálkodásról beszélünk, nem lehet figyelmen kívül hagyni a termőföldet, az erdőt, melyek vitalitását a víz természetes és mesterséges elosztása határozza meg. Nem lehet a feltételrendszerből kihagyni, hogy a Duna magyarországi vízgyűjtő területére a lakosság ötvenkét százaléka, míg a Tisza vízgyűjtő területére a lakosság negyvennyolc százaléka jut. Ugyanakkor a Duna vízhozama a Tisza vízhozamának tízszerese, és a Duna átlag vízszintje a tengerszint feletti magasság szerint is lényegesen magasabb, s a vízmennyiség változása is kevésbé szélsőséges, mint a Tiszáé.

Egy korszerű, a vízgazdálkodást komplex rendszerbe helyező törvény az alapadottságokat és a célrendszert ki kell hogy emelje és rögzítse a megvalósíthatóság érdekében. Erre ez a tervezet nem alkalmas. Az előzőek alapulvételével ki kell munkálni a tényleges vízgazdálkodás törvényi feltételeit.

További aggodalomra ad okot, hogy kusza állapot uralkodik a minisztériumok közötti munkamegosztásban a feladatok meghatározásánál. Legsúlyosabb hibának azt tartom, hogy a környezetvédelemről szóló törvény és a jelen tervezet, mely remélhetőleg nevében is csak a vízről fog szólni, úgy látszik, nincsenek beszélőviszonyban. Ezt tanúsítja a jelenlegi tervezet 1. § (3) bekezdése, amely úgy rendelkezik, hogy a vizek mennyiségének és minőségének védelmével összefüggő, e törvényben nem szabályozott követelményekről és feladatokról külön törvény rendelkezik. Ugyanakkor a környezetvédelmi törvény, talán rendkívüli komplexitása vagy a feladat kényessége miatt, hivatkozik a vízminőség-védelem szabályozására, mint a vízgazdálkodásról vagy a vizekről szóló törvény feladatára. Amennyiben ezt elfogadjuk, rosszabb helyzetbe kerülünk, mint az 1964-ben hozott vízügyi törvény szabályozása esetén.

A vizek mennyiségének és minőségének védelmével ma sokkal aktuálisabb foglalkozni, mint a megelőző időszakokban bármikor. És meggyőződésem, hogy e problémakör megelőzi jelen tervezet szabályozási körének túlnyomó részét. Köztudott, hogy az ország nagyobbik területe szenved súlyos vízháztartási és vízminőség-védelmi gondokban. Az utóbbi harminc évben a kemikáliák ellenőrizetlen és pazarló felhasználása nyomán, valamint településeink kommunális szennyvizeinek tisztítatlansága révén egész Magyarország területén felszíni vizeink és a felszínhez közeli vízadó rétegek vízkészlete oly mértékben szennyezetté vált, hogy veszélyezteti a vizek élővilágának fennmaradását.

Harminc évvel ezelőtt ezen vizek nagy része ivóvízminőségű volt. A fejlett északi és nyugati államok nagyrészt vissza tudták állítani országaikban ezt a kívánatos állapotot, de ehhez mindegyik összehangolt nemzeti programot dolgozott ki, és folyamatosan javítva, ma is ezek alapján tevékenykednek. Ha ezt tekintjük, akkor beláthatatlan a lemaradásunk ezen a téren, mert mint ahogy a példa mutatja pont ezt hagyjuk ki a törvényalkotásból.

Végezetül felhívom tisztelt képviselőtársaim figyelmét, hogy a törvénytervezetből többek között hiányzik a Vízügyi Alap és alkotó elemeinek szabályozása, például a vízkészlet-használati díj is, amely a vízügyi politika egyik alapvető része.

Ezeket megfontolásra javaslom minden kedves képviselőtársamnak. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)