Földesi Zoltán (MSZP)
FÖLDESI ZOLTÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Kedves Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A vízgazdálkodásról szóló törvény tervezetét és a Magyarország vízügyi politikái című anyagot eljuttattuk minden érintett szakemberhez, a törvény által érdekelt intézményhez Békés megyében és annak 5. számú választókörzetébe, miután a térség több intézménye foglalkozik a gazdasági hasznosításon túl a vízgazdálkodással is.A szakemberekkel való konzultációk egyértelműen bizonyították: az 1964. évi IV. törvény után szükség van arra, hogy egy, a vízgazdálkodást újra rendszerező jogforrás szülessen, hisz változtak a tulajdonviszonyok, s egy sor új szabályozandó kérdést vet fel a gyakorlat: új tulajdonosok keletkeztek, az önkormányzatok jelentős szerepet játszanak a felszíni vizek, a ivóvízbázis, a holtágak kezelésében, ennek minden örömével, lehetőségével és számtalan gondjával.
A szakemberek többsége alkalmasnak tartja a törvénytervezetet keretjellege miatt, de feltétlenül szükségesnek tartják sürgősen megalkotni az ehhez kapcsolódó tárca szintű rendeleteket is. Ezzel összefüggésben én is szeretném elmondani, hogy sok gond forrása a tárcák hatásköri megosztottsága, és szükségessé válik a tárcák jobb, hatékonyabb egyeztetési mechanizmusának kialakítása.
Hozzászólásomban szeretnék néhány konkrét felvetést tenni a megfogalmazott szakvélemények alapján, melyek funkcióik, hasznosításuk és védelmük szerint kapcsolódnának a törvénytervezet egyes részeihez.
A felszíni vizek kis százalékban a felszín alatti vizek mezőgazdasági hasznosítása a kialakult klimatikus viszonyok miatt, valamint az intenzív növénytermesztés perspektívája miatt meghatározó. Tudomásul kell vennünk, hogy a mostanra kialakult vízhiány legalább olyan szintű veszélytényezővé vált, mint a káros vízbőség, s ez vonatkozik mind a felszíni, mind a felszín alatti vizekre és a vízhasználat minden formájára.
Az a tény, hogy egy aszályos évben csupán a közvetlen aszálykár 25-30 milliárd forint, egyértelműen indokolja, hogy a mezőgazdasági vízhasználat az ország gazdaságpolitikájának stratégiai eleme kell hogy legyen. A közvetett hatások mint az élelmiszeripar egyes részeinek ellehetetlenülése, népességmegtartó képessége nem lebecsülendők, az élelmiszer mindig is stratégiai ágazat volt, az lesz a jövőben is, melynek feltételeit biztosítani kell. Ezek egyik legfontosabbika a víz.
Indokolt a további specifikáció az ügyben. Ebben az Alföld megkülönböztetett figyelmet kell hogy kapjon az agrárágazat szempontjából a legnagyobb és legfontosabb tájegységként. Miután bizonyítottan és hangsúlyozottan aszályveszélyeztetett terület, itt a mezőgazdasági vízhasznált, a mesterséges vízpótlás létkérdés. Arról nem is szólva, hogy egyéb adottságai a mezőgazdasági termelés szempontjából kiválóak. Gondolok a vetőmag-előállításra, minőségi termékek előállítására. A belső ellátás és az élelmiszerek exportja miatt a stabilizáció egyik letéteményese lehet.
A gazdasági indokokon túl az Alföld-probléma s annak mezőgazdasága egyben jelentős politikai kérdés is, hiszen a keleti piacok részbeni elvesztésével mindinkább tapintható az ország gazdasági és társadalmi kettészakadása. Hiányzik a törvényből az öntözővíz fogalma, és az öntözővíz minőségi kritériumaival sem foglalkozik a törvénytervezet. Ez pedig talajvédelmi, növényvédelmi és környezetvédelmi szempontból elkerülhetetlen.
A talajvizek és felszíni vizek kölcsönhatása a szakmában ismert. A talajvizek jelentőségét törvényi szabályozásban a vízgazdálkodás szerves részeként figyelembe kellene venni.
(19.50)
Arra gondolok, hogy a kutak szennyvízaknaként funkcionálnak sokfelé.
A törvénytervezetben az ivóvízbázis kellő hangsúlyt kap. Itt szeretném azonban elmondani, hogy az ország több régiójában így Békés megyében és Szarvas környékének térségében is komoly beruházások folynak az egészséges ivóvíz elérhetővé tételéért. A kistelepülések a vízminőség problémáját a jelenlegi pénzügyi helyzetben csak központi támogatások igénybevételével tudnák megoldani, de mivel a céltámogatási rendszer 50-60 százalékos támogatásának igénybevétele a 40-50 százalékos saját erő hiányában nem járható út, ezért, bár 1994ben több település Kondoros, Kardos, Csabacsűd, Békésszentandrás és Szarvas közös pályázatot adott be és nyert el kistérségi ivóvízrendszer kiépítésére közel félmilliárd forint értékben, saját forrás hiányában csak Szarvas és Csabacsűd rendelkezhet belátható időn belül egészséges ivóvízzel.
Nagy gond a térség másik nagy települése, Gyomaendrőd egészséges ivóvízzel történő ellátása, mivel a Maros hordalékkúpról újabb ivóvíz kiemelését a vízmérleg egyensúlyban tartása miatt a környezetvédelmi és a vízügyi szervek nem engedélyezik e helyről is kérem ezen álláspontjuk módosítását.
Hasonló nagyságú vagy még súlyosabb gondot jelent a települések szennyvízelvezetése és -tisztítása. A közműollót országos szinten csökkenteni kell, ugyanakkor a működő céltámogatási rendszer 1995-96. évi prioritásai nem minden esetben kedveznek az alföldi településeknek. Az persze az igazsághoz tartozik, hogy ahol előbb rámozdultak a pályázati lehetőségekre, ott az elmúlt években szinte alanyi jogon hozzájutottak a céltámogatási összegekhez. Így városunkban is 1989-ben megalakult a városi csatornamű társulat, mely munka eredményeként a csatornahálózatba bekötött lakások száma eléri az országos átlagot.
A törvénytervezet holtágakkal kapcsolatos szabályozási tervezetével összefüggésben egyetértés alakult ki széles körben a szakemberek körében. A Körös szarvas-békésszentandrási holtága például az ország ötödik legnagyobb állóvize, mely 29,2 kilométer hosszú, és itt is lejátszódtak az elöregedés, a feliszapodás, az elszennyeződés folyamatai; csak a hathatós, gyors és szakszerű beavatkozás segített a Phare-program keretén belül, és ezt a flamand kormány regionális támogatásaként valószínűleg tovább lehet folytatni.
Szólni szeretnék még az ezer méternél mélyebbi nagy hőenergiával rendelkező termálvízbázisról, ugyanis a törvénytervezetben erről alig történik említés. Gazdasági szerepe azonban jelentős, perspektívája nem elhanyagolható. A korábbi törvény alkotásának idején az ez irányú ismeretek és maga a felhasználási igénye is csekély volt. Ma viszont a gyakorlati tapasztalatok esélyt adnak arra, hogy a realitás talaján kerüljön megfogalmazásra a lehetőség és feltételrendszer, amely a termálhő-energia kihasználását célozza.
Felszíni vizeink esetén nem szabad elfelejteni a vízgyűjtők egységes rendszerét, ami természetes úton és mesterséges beavatkozással együtt alakult ki. Hazánkban a vízgyűjtők egymásra hatása is meghatározó, működésük egy irányba hat ami összefügg a terepviszonyokkal , ezért a vegyes tulajdonú, szakmailag egységes rendszerben igen sok problémához vezethet. Ha fent is marad, az üzemeltetés rendszerében kell egységes elvet követni gondolok a szakmai felügyeletre, a felelős végrehajtásra.
A tulajdonlás elhatárolása mellett fontos a szervezetek egymásra épülése, a szereplők együttműködésének világos törvényi szabályozása. Mert ha a hierarchiában akárki mulasztást követ el, annak az egész rendszer látja kárát. Arra gondolok, hogy vizeinknek több célú hasznosítása van, hiszen van halas hasznosítás, vízisport-lehetőségek, fürdőzés stb.
A vízi létesítményekről is volt már itt szó, én is szeretnék néhány gondolatot elmondani ezzel kapcsolatosan, hiszen megítélésünk szerint kritikus állapotban vannak. A gazdálkodó szervezetek átalakulása, a vízhez kötődő szervezetek egy részének megszűnése, a hatáskörök, a funkciók módosulása és nem utolsósorban a pénzhiány miatt a gazdátlanság jelei fedezhetők fel. Ez a körülmény többirányú feladat egyidejű megoldását követeli meg, elsősorban a mezőgazdasági vízellátás területén.
Bár Szabó Iván képviselőtársam már szólt róla, de néhány gondolatot én is szeretnék elmondani a vízgazdálkodási társulatokról is. Ezen társulatok közel kétszáz éves tevékenysége a magyar vízgazdálkodás meghatározó részét képezi. Tevékenységükkel mind a múltban, mind a jelenben jelentős szerepet láttak és látnak el a mezőgazdasági földterületek, a települések, a közlekedési vonalak vízkárok elleni védelmében, a mezőgazdasági termelés feltételeinek javításában, a termelési biztonság növelésében, a természet- és a települési környezetvédelemben. Működésük jelentőségét fokozza, hogy alaptevékenységük végrehajtását részben tagjaik anyagi hozzájárulása biztosítja, tehermentesítve ezzel az állami és az önkormányzati költségvetést.
A víztársulatok önkéntes szerveződése mellett a hatósági ellenőrzési, koordinációs és szervezési feladatok tekintetében erősíteni kell a vízügyi igazgatóságok szerepét, enélkül nehezen vagy esetleg szakmailag kifogásolható irányba indul el a folyamat.
Ki kell mondani azt is, hogy a vízgazdálkodás privatizációs bevételeit csak a vízgazdálkodás feltételeinek javítása érdekében lehet felhasználni. Szerencsés megoldás lenne, ha az új víztársulatok tisztán a vízgazdálkodáshoz kötődő tevékenységgel közhasznú nonprofit társulatként működnének. A nonprofit jelleg lenne kívánatos a megmaradó állami szervezetek esetén is, mind a vízkincsmegőrzés, mind a vízkárelhárítás, mind a vízbiztosítás területén.
Az, hogy a vízhasználatot piaci alapokon kell újjászervezni, teljesen helyénvaló törekvés. Arra viszont nagyon kellene vigyázni, hogy az új rendszerben meghatározott funkciók ellátására létrehozandó szervezetek ne rójanak többletterhet a mezőgazdaságra.
A törvény véglegesítése előtt alaposan meg kell nézni, hogy a tervezett rendelkezések milyen hatással vannak lehetnek a mezőgazdasági termelésre, természetesen elsősorban annak költségkihatásait illetően.
Ugyancsak ide tartozó kérdés, hogy az elfogadott és érvényben lévő öntözésfejlesztési kormányprogram terheit gondolok a rekonstrukciókra, tényleges fejlesztésekre kik és milyen módon viseljék. Talán az eddigiek is elegendő indokul szolgálnának ahhoz, hogy az állami szerepvállalás a megvalósításhoz elengedhetetlen. Jó lenne, ha a vízgazdálkodásról szóló jelen törvényjavaslat néhány bekezdésében erre is kitérne.
A vízkincs védelme érdekében fokozott figyelmet kell fordítani az illegális vízhasználatra, és azt törvényileg szankcionálni kellene. A tulajdonosi és birtokstruktúra átalakulásával ez egyre veszélyesebb mértéket ölt, a talajvizet, sőt a technikák fejlődésével a rétegvizet is kedvezőtlenül érintve.
Nagyon fontos a vízjogi engedélyek és a tényleges vízhasználat összhangjának megteremtése, fokozott ellenőrzése is. Részben ez utóbbihoz kapcsolódóan, másrészt a szakszerű és hatékony vízhasználat megteremtése érdekében törvényileg újra kellene ébreszteni a korábban rendkívül jól működő öntözési szaktanácsadó hálózatot. Ez a szükséges mértékű víztakarékos vízigénybevétel, a kijuttatás technikájának szakszerű megválasztása és a víz gazdaságos felhasználásának segítése révén komoly biztosítékot nyújtana az eddigiekben felvetett problémák megoldásához, melynek során feltétlenül igénybe kellene venni az ezzel foglalkozó intézményeket területünkön ilyen az Öntözési Kutató Intézet.
Összességében ez a törvénytervezet részben elébe megy a problémáknak, és elfogadása esetén olyan keretjellegű jogszabály lehet, mint az 1964-ben hatályon kívül helyezett 1885. évi XXIII. törvénycikk: hosszú távra szólóan határozza meg a feladatokat és a felelősöket. A törvénytervezetet általános és a részletes vita után módosításokkal elfogadásra javaslom.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)