Rott Nándor (FKGP)
DR. ROTT NÁNDOR (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amikor egy ilyen vita előrehaladott stádiumában jut szóhoz az ember, akkor nehézségekkel küszködik, mert előttem szóló képviselőtársaim sok és fontos észrevételt tettek ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban. Hogy csak a legutóbbi felszólalókat említsem: Földesi Zoltán, Ivanics István, Juhászné Lévai Katalin, Házas József nagyon sok és fontos észrevételt tett, és ezeknek a legnagyobb részével magam is egyetértek. Két olyan kérdésre szeretnék rámutatni, amelyek talán még nem kaptak elég hangsúlyt; az egyikről talán szó sem esett.
Az egyik az, hogy ez a törvényjavaslat ugyanúgy egy kerettörvénynek a javaslata, mint amilyen a környezetvédelmi törvény volt. S itt egy jogalkotási, filozófiai problémával állunk szemben, hogy helyes-e kerettörvényeket gyártani, sajnos úgy néz ki, most már sorozatban. Az én megítélésem szerint nem, mert a modern európai és észak-amerikai törvényhozás nem keretjellegű törvényekkel, nem kerettörvényekkel dolgozik, hanem igenis nagyon részletesen kimunkált szabályozásokkal.
(20.00)
Ennek a törvényjavaslatnak egyébként ugyanúgy, mint a környezetvédelmi törvénynek részben keretjellegéből eredően, még egy súlyos buktatója van; nevezetesen az, hogy egész sor terület szabályozását kormányrendeletre vagy tárcarendeletre bízza. Azt hiszem, sok fontos kérdésben ez sem egy jogállamban követhető út, mert egy fontos, az állampolgárok tömegét érintő, jelentős anyagi következménnyel járó terület szabályozása semmiképpen sem kormány- vagy tárcarendelet szintjére kívánkozik, hanem igenis törvényhozási megoldást kíván.
A másik problémával kapcsolatban, amire rá szeretnék mutatni és ezt tekintem a súlyosabbnak , engedjenek meg egy egészen kis történelmi visszatekintést. A vízügy mindig az érdeklődés középpontjában állt, már a múlt században vagy esetleg még korábban is. Ha visszagondolunk valamennyiünk kötelező olvasmányaira, emlékezhetünk, hogy például Jókai regényeiben az árvizek fontos szerepet játszanak, és ennek megfelelően a vízszabályozás ugyancsak megjelent akár a szépirodalomban, akár pedig ténylegesen a valóságban is. A vízügy egy kicsit nemzeti ügy volt, irodalmi ügy, romantika, a reformkor egyik nagy iránya csatlakozott a vízrendezéshez.
S aztán jött az elmúlt negyven év, amikor megint egy más szempontból kaptak egészen kivételes szerepet a vízügyek. Ezt főképpen azoknak a fiatalabb képviselőtársaimnak mondom, akik tán nem ismerték, hogy a vízügy a példaképül szolgáló Szovjetunióban egészen speciális szerepet töltött be. Először is nagyon közel állt a hadügyi lobbyhoz, a belügyi területekhez ahogy ez le van írva, a Gulág-szigetvilágban azokat a nagy csatornákat rabok építették, akik milliószámra pusztultak el , tehát a vízügy a szovjet rendszerben egy félkatonai, félbüntetőügyi rendszer volt. S meg kell mondani, hogy Magyarországon is az ötvenes években legalábbis nagyon erős központi hatalmi befolyás alatt működő ágazata volt ez a népgazdaságnak, ahol szinte katonai rend uralkodott.
Azokban az időkben, amikor magántelefonról álmodni se nagyon lehetett, saját telefonvonaluk volt a vízügyeseknek; nagyon szoros kapcsolatban álltak a hadsereggel, ami, ismétlem, bizonyos funkcionális szempontból természetes, mert hiszen az ő rendelkezésük alatt működött árvizek idején, tehát kivételes esetben a honvédség ahogy akkor mondták: a Néphadsereg. Tehát kétségtelen, hogy egy olyan ágazat volt, amelynek hatalmi, politikai súlya a népgazdaság egész rendszerében kiemelkedő volt. Ezért amikor az ellenzék különböző ügyek kapcsán a vízügyi lobbyról beszélt, ez nem volt teljesen légből kapott megfogalmazás, mert hiszen itt egy olyan testület is meghúzódott a háttérben, amelyben természetesen kiváló szakemberek is működtek, de a hatalmi szférához is nagyon szorosan kötődött.
Miért mondtam ezt el? Mert bizonyos mozzanatok ebben a törvényjavaslatban is arra utalnak, hogy ha tetszik, ha nem és én nem állítom, hogy a jogalkotó célzatos vagy tudatos meggondolása alapján , ebbe is belejátszik egy hatalmi szféra átadása ennek a vízügyi szervezetnek, mégpedig akkor, amikor nem választódik külön a vízügyi igazgatás szervezete és a vízügyi hatósági jogkör. A törvényjavaslat nagyon nehezen kibogozhatóan és nagyon burkoltan határozza csak meg, hogy mit ért vízügyi igazgatás alatt és mit ért hatósági jogkör alatt, s hogy ezt a hatósági jogkört ki gyakorolja. Végül kiderül, hogy az az igazgatási szervezet gyakorolja a hatósági jogkört is, amelynek emellett még rengeteg egyéb funkciója van. Ez az úgynevezett vízügyi igazgatási szervezet gyakorolja a kizárólag állami tulajdonba tartozó vízügyi létesítmények és vizek fölött a vízrendezési, a partrendezési, a mederrendezési feladatokat, ezeket neki kell ellátnia; magyarán ellát egy folyamkotrási, partrendezési, vízépítési tevékenységet. Következésképp hiába nevezzük igazgatási szervezetnek, gyakorlatilag ez egy nagy vízi építő, tervező, kivitelező, szervezővállalat, amely ráadásul még a kizárólag állami tulajdonban álló vizeknek a kezelője is.
Kérem, idáig nincs semmi baj! Ezek olyan feladatok, amit rá lehet bízni egy állami vállalatra lehet, hogy ez a legcélszerűbb megoldás, én ezt nem is vitatom , és ezt nevezzük vízügyi igazgatásnak, ez rendben van. De az már jogállami szempontból megengedhetetlen, hogy ugyanez a szervezet gyakorolja a vízügyi hatósági jogköröket is! Arról nem is beszélek, hogy ugyanez a szervezet bizonyos költségvetési pénzek fölött is diszponál, hiszen a költségvetésnek az állami vizekkel kapcsolatos forrásait is ez allokálja, használja föl. De hogy egy ilyen szervezet emellett még általános hatósági jogkört is gyakoroljon, ez szerintem a modern jogállamról vallott fölfogással összeegyeztethetetlen. És legalábbis én úgy képzelem, hogy ez ennek a régen, történelmileg kialakult hatalmi struktúrának talán a jogalkotó szándékában nem is álló továbbélése lenne.
Mindenesetre módosító javaslatot terjesztettem elő, hogy válasszuk ketté; válasszuk el a vízügyi hatósági feladatokat a vízügyi igazgatási feladatoktól. Tudniillik nagyon furcsa dolog az, hogy a vállalkozót, a tervezőt ő maga mint hatóság engedélyezi is, és szintén ő maga hagyja jóvá ezeknek a tevékenységét is. Hangsúlyozni kell, hogy ez a szétválasztás nagyon könnyen megoldható. Azt hiszem, jelentős többletköltséggel sem járna, mert a jelenleg működő vízügyi igazgatási apparátus egy részét vízügyi hatóságnak nevezzük mondjuk, vízügyi felügyelőségnek vagy vízügyi főfelügyelőségnek, mint ahogy van környezetvédelmi felügyelőség és környezetvédelmi főfelügyelőség , tehát a hatósági funkciót ellátó szervezetet egyszerűen le lehet választani az igazgatási szervezetről.
(20.10)
Ez valószínűleg egy lényegesen kisebb szervezet lenne, mint az egész vízügyi szervezet. Hozzávetőleges számításokat végeztem: ez a vízügyi szervezeteknek egytizede ha lenne, a másik kilenc tizedéből pedig fenn lehetne tartani azt a vízügyi igazgatási szervezetet, amely az előbb említett állami vagyonkezelői, kivitelezői, tervezői, műszaki feladatokat, tehát tulajdonképpen a szellemi és fizikai munkatevékenységet, a konkrét beavatkozást végzi.
Amennyiben ezt keresztülvinnénk, akkor megteremtődnék egy olyan szervezeti struktúra, amelyben egy modern jogállam követelményeinek megfelelően szétválnak a hatósági és az egyéb funkciók. Köszönöm a türelmüket. Viszontlátásra! (Taps.)