Sepsey Tamás (MDF)

1995. április 10.

DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Először Mészáros István László képviselőtársam nagyon gondolatébresztő felszólalására szeretnék reflektálni; bár ironikusan megjegyezném, hogy gazdasági jogalkotók ne forgassák az Alkotmánybíróság döntéseit, hanem inkább tanulmányozzák, és az abban foglaltakat hasznosítsák. Ha önmagában csak forgatják a döntéseket, lehet, hogy fizikai munkát végeznek, de attól még nem javul a gazdasági jogalkotásunk.Őszintén megmondom, képviselőtársam, miközben hallgattam a nagyon precíz és helytálló jogászi érvelését, hirtelenjében nem tudtam eldönteni, ön hol ül. Mindig arra hivatkozott, hogy a szabaddemokratáknak ez az álláspontja. Az én tudomásom szerint a Szabad Demokraták Szövetsége a kormányzó koalíció második legerősebb pártja. A Horn-Kuncze kormányban a koalíciós miniszterelnök-helyettest tetszenek adni. Ehhez képest viszont a kormány a Szabad Demokraták Szövetségének módosító javaslatait, amelyek meg szeretnék valósítani, hogy ne legyen alkotmánysértő ez a törvényjavaslat, rendre nem támogatta. Ezért volt bennem kétség, hogy most a Szabad Demokraták Szövetsége kormányzópárt-e vagy most éppen kilépett a kormány mögül, előterjeszti javaslatát, ha nem fogják megszavazni, akkor visszalép a kormány mögé, hogy ő megpróbálta, de sajnos nem sikerült...

Nem ok nélkül húzódott hónapokon keresztül a privatizációs törvényjavaslat vitája. Úgy tűnik mint mindig , a kormányzópártok nem tudtak megegyezni alapvető kérdésekben az én szerény véleményem szerint , hogy kik nevezzék ki az igazgatóság tagjait, milyen legyen a közjogi állása, kormány alá rendelt legyen, kormány által befolyásolható vagy az Országgyűlés által. Ez alapvető kérdés. Ha a kormányzópártok még mindig nincsenek ebben a kérdésben összhangban ahogy a beterjesztett javaslatok és a ma elhangzott pártvélemény ezt bizonyítja , akkor nem tudom, miért tetszenek elvárni és a miniszterelnök úr miért kér türelmet az ország népétől, ha a kormányzatban a mai napig nincs meg az egység ebben az egyik legfontosabb kérdésben.

(12.40)

Hisz a privatizációtól 150 milliárd forintos bevételt tetszenek várni ebben az évben. Úgyse lesz meg, újabb csapások jönnek. De ettől függetlenül ez az Országgyűlés ezek szerint nem fog tudni egy jó törvényt alkotni, ha még ebben az alapkérdésben sem egyeznek meg a koalíciós pártok.

Mindig mondom annak a módosító javaslatnak a számát, amelyikhez hozzászólok, mert ha esetleg valakit érdekel, az tudja követni.

Az együttes jelentés 79. pontja próbálja megoldani azt a jogtechnikai gondot, hogy az eredetileg beterjesztett törvényjavaslat az eredeti nem tudom, hogy ahhoz képest most már hány van koncepció szerint a pénzügyminisztert jogosította volna föl a részvényesi jogok gyakorlójává. Miután módosult a koncepció, nyilvánvalóan jogtechnikailag a pénzügyminiszter helyett meg kell jelölni azt a személyt, aki a továbbiakban a részvényesi jogokat gyakorolni fogja.

Álláspontom szerint a "kormány kijelölt tagja" kifejezés alkotmányosan és a jövendő jogalkotását figyelembe véve megfelelő és elegendő. A "privatizációért felelős tárca nélküli miniszter" nem jó megoldás. Nem jó megoldás, tudniillik a kormány saját hatáskörében bármikor megteheti azt, hogy a privatizációért felelős tárca nélküli miniszter aki jelenleg, nagyon örülök neki, Suchman Tamás miniszter úr , nem végzi olyan jól a munkáját ennek kevésbé örülök , és ezért a privatizációért felelős felügyeletet a kormány másik tagjára ruházza át. Az is elképzelhető, hogy erőteljesebb lesz az új pénzügyminiszter lobbyja, és el tudja érni, hogy mégiscsak ő fogja felügyelni a privatizációt. Ebben az esetben már nem privatizációért felelős tárca nélküli miniszter lesz a részvényességi jog gyakorlója, hanem a pénzügyminiszter, a kormány kijelölt tagja.

Praktikus jogtechnikai megfontolásokból és azért, mert a privatizációért felelős tárca nélküli miniszteri poszt bármikor megszüntethető, a kormányzat figyelmébe ajánlanám, hogy ne ezen utóbbi megoldást, tehát a privatizációért felelős tárca nélküli miniszter megjelölést használják, hanem a kormány kijelölt tagját, mely egyébként megfelel a korábbi jogalkotási gyakorlatunknak is, és aki a kormány kijelölt tagja, az ellátja az összes olyan feladatot, amivel a kormány megbízza, adott esetben ő fogja gyakorolni a részvényesi jogokat is.

A 85. pontban nagyon figyelemre méltó módosító indítványt terjesztett elő dr. Karl Imre és Puch László képviselőtársunk. Ehhez én egy kapcsolódó módosító javaslatot terjesztettem be, egy új (3) bekezdés kiegészítését kérve. Mert valóban indokoltnak tartom, hogy szabályozni kell, hogy a kormányhoz lehessen fordulni egy-egy privatizációs döntéshozatal során állásfoglalásért. Úgy érzem, az igazgatóság működésének biztosítása érdekében indokolt lenne kiegészíteni ezt egy új bekezdésben azzal, hogy egy-egy döntéshozatal során egyetlenegyszer lehessen csak a kormánytól állásfoglalást kérni. Tehát ne fordulhasson elő, hogy az igazgatóság elnöke adott esetben sorozatosan meg tudja bénítani a döntéshozatali eljárást, mert minduntalan állásfoglalásért fordul a kormányhoz.

Másrészt pedig az igazgatóság önálló döntési jogosultsága megköveteli, hogy kimondjuk azt: a kormány állásfoglalása nem köti az igazgatóságot. Tudniillik ha a kormány állásfoglalása köti az igazgatóságot, akkor az egész felelősségi rendszer ami a törvényben az igazgatóság tagjai köré lett kodifikálva megszűnik és értelmetlenné válik. Ebben az esetben már a kormány válik felelőssé. Úgy gondolom, hogy ez a kormány általi támogatásra esetleg megfontolandó csatlakozó módosítási javaslat.

A 97. pontban ugyancsak dr. Karl Imre és Puch László képviselőtársaim szabályozni kívánják a (6) bekezdésben, hogy a Gazdasági Versenyhivatal elnöke, illetőleg személyes megbízottja részt vehessen az igazgatóság ülésein. Csak ők úgy fogalmazzák meg, hogy minden olyan ügyben, amely összefüggésben van a piaci verseny érvényesülésével, az igazgatóság köteles figyelembe venni a Gazdasági Versenyhivatal elnökének a véleményét.

Hadd utaljak a korábban elmondottakra. Ha azt mondjuk, hogy köteles a véleményt figyelembe venni, akkor korlátozzuk az igazgatóság döntési jogkörét. A Gazdasági Versenyhivatal sem tévedhetetlen. A Gazdasági Versenyhivatalnak a jogszabály biztosítja azokat a jogi eszközöket, hogyan és milyen módon tudja érvényre juttatni, ha olyan döntés születik, amely ellentétes a hatályos jogszabályokkal. Ha mi már a Gazdasági Versenyhivatal elnökének a véleményét ilyen jogi normativitással ruháznánk föl, akkor véleményem szerint megfosztanánk az igazgatóságot attól, hogy adott esetben számára megfelelő döntést hozzon, mert ő ily módon értelmezi a jogszabályokat; viszont a Gazdasági Versenyhivatalnak az egyéb jogorvoslati lehetőségei megvannak, hogy a bíróság előtt próbáljon meg érvényt szerezni az ő álláspontjának.

Az igazgatóság egy felelősségteljes testület, azt hiszem, ezzel mindnyájan egyetértünk, tisztelt képviselőtársaim. Azt gondolom, ha megismeri a Gazdasági Versenyhivatal véleményét és mégis azzal ellentétes döntést hoz, annak nagyon alapos indokai vannak, s azért az igazgatóság tagjai felelnek. Ezért kérem az önök támogatását ahhoz, hogy ne legyen kötelező figyelembe venni a versenyhivatal véleményét, csak meg kelljen ismerni, ki kelljen kérni arra igenis szükség van , ezt követően viszont az eset összes körülménye alapján az igazgatóság hozza meg a felelősségteljes döntését.

A 101. módosító javaslat nagyon furcsán fogalmaz. Tudniillik azt akarja kimondani, hogy az igazgatóság tagjai érvényesen nem lehetnek bizonyos gazdasági társaságoknál vezető tisztségviselők. A beterjesztett javaslatszöveg azt mondja, hogy nem lehetnek. Azért kell ezzel foglalkoznom elnézést kérek , mert a kormány támogatja azt a javaslatot, hogy egészítsék ki a "nem lehetnek" formulát azzal a szóval, hogy "érvényesen nem lehetnek".

Ez kifejezetten jogi probléma. Ha egy törvény egyszerűen kimondja, hogy valaki, valami nem lehet, akkor fölösleges hozzátenni, hogy érvényesen nem lehet. Mert a jogszabály tiltása önmagában azt jelzi, hogy ahhoz semmiféle jogi hatás nem fűződik. Nem érvényes. Felesleges külön még egyszer deklarálni. S ebben a törvényjavaslatban, sajnos, néhányszor előfordulnak ezek az elemek. Ha egy jogszabály törvénybe ütközik, az a polgári törvénykönyv szerint semmis. Két esetben is kimondja ez a törvényhely azt, hogy bizonyos szervek jóváhagyása szükséges, a jóváhagyás hiányában kötött szerződés érvénytelen; s most már támogatják azt hogy legalább precízen legyen , hogy semmis. De fölösleges kimondani! A Magyar Köztársaságnak van polgári törvénykönyve, amely megmondja, hogy ilyen szerződéseknél mi a követendő eljárás. Ezt nem kell minden egyes jogszabályunkban kodifikálni.

Ugyanígy vagyunk ezzel is. Ha kimondja egy jogszabály az összeférhetetlenség eseteit, akkor nem kell hozzátenni, hogy érvényesen nem összeférhetetlen. Az egyszerűen összeférhetetlen, nem lehet vezető tisztségviselője, kész, a kérdés itt lezárult legalábbis az én véleményem szerint. Tehát az eredeti javaslat megfelelő, pontosan kifejezi a hatályos jogi környezetnek megfelelő szóhasználattal, hogy a jogalkotó mit kívánt elérni.

A 107. pontban Göndör István és Szabó Lajos képviselőtársaim indítványozzák, hogy az igazgatósági tagság megszűnése után bár a törvény tiltó rendelkezéseket tartalmaz, hogy hová nem kerülhetnek ezek a volt igazgatósági tagok indokolt esetben a kinevezést gyakorló felmentést adhasson.

Igen tisztelt Képviselőtársaim! Ez az a pont, ahol úgy érzem, az a tiszta szándék, ami a törvényjavaslat megfogalmazásában megnyilvánult, hogy átláthatóvá, korrupciómentessé tegye a privatizációt, megint sérelmet szenved.

(12.50)

Nem vonnám kétségbe, hogy lehetséges "indokolt eset" de miért legyen? Ha a törvény egyszer expressis verbis, általános érvénnyel kimondja, hogy aki ebben a pozícióban betöltött bizonyos funkciót, az nem kerülhet utólag, a funkció megszűnése után olyan gazdasági társaságokhoz, amelyeknek a privatizációjában részt vett, amelyeknek a legfontosabb ügyeit eldöntötte, akkor utána miért adunk mégis egy felmentési lehetőséget? Miért tesszük lehetővé adott esetben és ezt most jogászként mondom, hogy előfordulhat, mert biztos, hogy idáig sem fordult elő, és bízom benne, hogy a jövőben sem fog előfordulni , hogy ez egy eszköz legyen a kinevezést gyakorló kezében: "ha nem hozod meg a megfelelő döntést, ha nem úgy viselkedsz, akkor nem adom meg a felmentést, hogy bizonyos összeférhetetlenségi szabályok alól mentesülj"? A kinevezést gyakorló kinevezheti, felmentheti. Aki ilyen pozíciót vállal és elnézést kérek, de hadd mondjam: olyan mamutjövedelmek mellett, amik ebben az országban azért kirívóak , amikor a kinevezését elvállalja, vegye tudomásul, hogy ha megszűnik a kinevezése, ebben a szektorban ő meghatározott ideig nem tud vezető pozícióban elhelyezkedni. Vagy vállalja emellett, vagy nem vállalja! Tudomásom szerint az ÁV Rt.-nél 6-800 ezres, akár 1 millió forintos havi jövedelmek is vannak. Hát ha megszűnik ez a megbízatása, utána megkapja a felmentést, átmegy a bankszektorba, egy olyan bankba, amelyiknek a privatizációját ő intézte, és 1 milliós, 1 millió 200 ezer forintos havi jövedelmeket kap... Erről abban a pillanatban fölmerül a gyanú az egyszerű emberekben, a közemberekben, hogy ez nem volt teljesen tiszta.

Sajnos azt kell mondani, éppen az Állami Számvevőszék ÁV Rt.-ről szóló jelentésével kapcsolatban amire Mészáros képviselőtársam is hivatkozott , hogy több száz milliós hitelkihelyezés történt egy magánbankhoz, miközben az ÁV Rt. nem teljesítette befizetési kötelezettségét, és ezt követően az ÁV Rt.-nek az elbocsátott felmentett elnök-vezérigazgatója ennél a banknál helyezkedett el. Nyilvánvalóan nincs összefüggés, mert nem lehet bizonyítani de azért mégiscsak elgondolkodtató. Ne lehessen felmentést adni! A korábbi törvénynek egy rossz gyakorlata volt ez. Vállaljuk konzekvensen végigvezetve azt az elvet, hogy ha valami összeférhetetlen, akkor az legyen összeférhetetlen vagy szüntessük meg! De hogy "indokolt esetben" valaki adhat vagy nem adhat... Az indokoltság miután nincs a törvényben megfogalmazva, és nem is lehet megfogalmazni teljesen érthetetlenné és visszássá teszi ezt a helyzetet.

Szintén beadtam egy kapcsolódó módosító indítványt azon tárgykörben, hogy az igazgatóság tagjai és a Ptk. szerinti közeli hozzátartozói a tagsági viszony keletkezésekor és megszűnésekor adjanak egy vagyonnyilatkozatot. Az általános vita során már jeleztem képviselőtársaimnak: igen visszásnak tartom, hogy több száz milliárdos vagyon felett rendelkező személyek esetében nem akarja a jogalkotó megteremteni azt a jogi környezetet, hogy ezeket az embereket is védje az indokolatlan gyanútól; másrészt viszont tegye lehetővé az államigazgatás számára, hogy adott esetben vizsgálódni tudjon, volt-e egy-egy döntés hátterében személyes anyagi motiváltság vagy nem volt. Ha az országgyűlési képviselők megválasztásukkor és a ciklus végén kötelesek vagyonnyilatkozatot tenni hozzátartozóikra nézve is , azt hiszem, semmifajta kirívó aránytalanság nem következik be, ha az Állami Vagyonkezelő Részvénytársaság helyébe lépő ÁPV Rt. igazgatóságának tagjaitól is megköveteljük ezt a vagyonnyilatkozatot.

Ismételten szeretnék arra hivatkozni, hogy ha ezt a privatizációt átláthatóvá, tisztává akarjuk tenni, ha a korábbi gyanút el akarjuk oszlatni, akkor jogtechnikai eszközökkel is biztosítanunk kell a lehetőséget arra, hogy a gyanú valóban elháruljon, és hogyha valaki tisztességes úton szerezte a jövedelmét, ne kelljen attól félnie, hogy mások megrágalmazzák és olyan színben próbálják őt feltüntetni, hogy jogtalanul jutott a vagyonához. Szintén az összeférhetetlenséggel kapcsolatos az a számomra teljesen elfogadhatatlan és értelmezhetetlen kormányzati álláspont, amely a Magyar Demokrata Fórumnak a 108. és a 139. pontban foglalt, összeférhetetlenséget kiterjesztő javaslatát nem támogatja. Ennek a javaslatnak ugyanis az a lényege, hogy sem az igazgatóság tagja, sem a felügyelőbizottság tagja nem lehet politikai párt tisztségviselője.

Igen tisztelt Képviselőtársaim! Szomorú lennék, ha hosszan kellene indokolni, mi miatt tartjuk fontosnak, hogy a politikai pártok tisztségviselői ne kerülhessenek ilyen döntéshozatali vagy ellenőrzési pozícióba. Nem tudom, mi van emögött, hogy a kormány ezt nem támogatja. Azt hiszem, a hat parlamenti politikai pártnak a legelemibb érdeke, hogy az egyéb összeférhetetlenségi szabályokhoz képest itt is kimondjuk, hogy nemcsak az országgyűlési képviselői tisztséggel összeférhetetlen ez, hanem a politikai pártbeli tisztségviseléssel is. Nehogy fölmerüljön a gyanú mert a választások után kicserélődhetnek az igazgatóság tagjai is , hogy a pártok odahelyezik a tisztségviselőiket azért, hogy a párttisztségviselőkön keresztül befolyásolni lehessen a privatizáció menetét.

Ez a javaslat nem azt mondja, hogy nem lehet pártnak a tagja, mert ez adott esetben fölvethetné az alkotmánysértés vádját bár a katonák esetében az Alkotmánybíróság méltányolta , hanem azt mondja, hogy tisztségviselője ne legyen. Én beadtam ehhez még egy csatlakozó módosító indítványt, hogy politikai párt vezető tisztségviselője ne legyen hátha azt értette félre a kormány, hogy a párt lehet nem politikai párt is, bár a jelenlegi magyar fogalomrendszerben a párt egyértelműen politikai párt. Nagyon kérem képviselőtársaimat, hogy ha nem jó a megfogalmazásom vagy a Magyar Demokrata Fórum korábbi megfogalmazása, akkor a bizottság formálja át. De ne hagyjuk meg azt a lehetőséget, hogy a társadalom részéről olyan támadások érjék ezt az Országgyűlést, hogy bezzeg a politikai pártok tisztségviselői számára megteremti a lehetőséget, hogy igazgatótanácsi tagságot kapjon az illető vagy felügyelőbizottsági tagságot. Ettől még lehet a párt tagja, lehet szimpatizánsa is, de tisztségviselő számára ne hagyjuk meg ezt a lehetőséget.

Tisztelt képviselőtársaim, köszönöm a figyelmet; elnök úr, köszönöm a szót. (Taps a jobb oldalon.)