Surján László (KDNP)

1995. április 10.

DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót és köszönöm a lehetőséget. E nyúlfarknyi törvényhez képest túl nagy tisztesség lenne onnan kintről szólni a Házhoz. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban nyúlfarknyi törvényről van szó, azonban ha elmélyedünk egy kicsit, számos problémával találkozhatunk. Aligha lesz, bár nem egyeztettünk, de aligha lesz olyan frakció, amely a törvényben megfogalmazott célokkal ne értene egyet. Mindannyiunk közös érdeke, hogy ez a háztartási tüzelőolaj-probléma egyszer s mindenkorra lekerüljön a napirendről. Azzal is egyet lehet érteni, hogy egy nehéz helyzetben lévő ország bizonyos adónemek emelésével akar a helyzetén segíteni.Én kicsit mesterségesnek érzem azt a kérdést, hogy most ez az importot korlátozza és ezáltal a fizetési mérleget javítja. Ez ugyanúgy a stabilizáció része, mintha direkt költségvetési bevételekről volna szó. Ez mesterséges szembeállítása ugyanennek a problémának.

Végeredményben azok a gondok, amelyeket ellenzéki padsorokból föl kell vetni, azért valahol a szakértelem gondjaihoz, illetve a gondos előkészítés hiányához tartoznak.

Házszabályunk végeredményben azt is előírja, hogy minden egyes beterjesztésnél ki kell térnie a beterjesztőnek arra, hogy mik lesznek a hatások, társadalmi hatások, és lehetőleg számszerűsített gazdasági hatások. Most az államtitkár úr bevezetőjében ezekből kaptunk valamit, de nem kaptunk meg mindent, és semmiképpen nem volt benne az írásban beterjesztett előterjesztésben. Én pedig azt gondolom, hogy állampolgárokat érintő súlyos intézkedésekről van szó, amelyek megérdemelték volna azt, hogy szakszerűen legyenek elénk terjesztve. Nem így lettek.

Adós maradt a kormányzat azzal, hogy elemezte volna részleteiben például a január óta bekövetkezett változásokat. Most az államtitkár úr azt mondta, hogy ezek nem oldották meg a problémát. De azért azt érdemes lenne tudni: emelkedett-e az adóbevétel vagy csökkent, továbbfolyt-e, ezt is kijátszották-e, vajon az eddigi kijátszások nem rejtik-e esetleges újabbak lehetőségét? Bár azt én most nem látom, hogy hol lehetne ezt jól kijátszani, de biztos, hogy nálam ebben a célban jobban fölkészült emberek is vannak, tehát a kormány ne az ellenzéki képviselők mulyaságából, hanem a visszaélésben profizmust gyakorló emberekből induljon ki.

Alkalmat adott volna ez az előterjesztés egy olyan gesztusra a kormány részéről, amely javíthatta volna itt, e Ház falai között a hangulatot.

(9.50)

Arra gondolok ugyanis, hogy ellenzéki képviselőtársaim saját frakciómból is, az MDF-frakcióból is, de talán máshonnan is január óta fölhívták a figyelmet arra, hogy ez a rendszer nem jól működik, mert nemcsak a kormánynak vannak likviditási gondjai, hanem annak a kiskereskedőnek is kevés a pénze. Bizony meglehetősen gőgös kioktatásban részesültek a kormányzat oldaláról ezek az ellenzéki fölvezetések. És lám, most itt angyali ártatlansággal elénk tárja az indokló rész fölfedezvén a spanyol viaszkot , hogy a szegény kiskereskedő nem tudta meghitelezni a visszatérítendő adót...

Ugyan már, tisztelt államtitkár úr, tisztelt kormánypárti képviselők! Miért nem lehet itt legalább egy olyan mondatot betenni, hogy képviselők "is" fölhívták a figyelmet? Ha már szégyellik azt kimondani, hogy ellenzéki képviselők... Azt gondolom, a parlamenti munka megbecsülése a kormányzat részéről lehetővé teszi egy-egy ilyen semmibe sem kerülő, de igenis, hangulatjavító gesztus megtételét.

Ezen témakörrel kapcsolatban még ki kell térnem a kompenzáció kérdésére és egy mondatra, amit az államtitkár úr most mondott. Azt mondta, hogy a kompenzáció fedezetéül a háztartási tüzelőolaj fogyasztásiadó-bevétele szolgál.

Én előző pénzügyminiszterek hosszú sorától folyton abban kaptam kioktatást, hogy a költségvetésnek vannak bevételei és kiadásai, s a bevételek között ne madzagoljunk össze a kiadások felé valamifajta különleges kapcsolatot. Ha ugyanis ilyen kapcsolatot föltételezünk, akkor alapokat hozunk létre, amelyek a költségvetéstől függetlenül működnek. Biztos vagyok benne, hogy jelen anyag kapcsán nem egy háztartási tüzelőolaj-kompenzáló alap fölállításáról van szó. Akkor pedig nem érdemes ilyen képzeteket kelteni, tudniillik akkor ez engem arra késztet, hogy megpróbáljam kivasalni a teljes bevétel kompenzációra való fordítását, amivel viszont ahogy a József nádor téri szellemet ismerem aligha lehetne nagy reményekkel előállni. Tehát azt hiszem, nem érdemes itt a fedezetet definiálni.

Van azonban ennél sokkal komolyabb probléma is a kompenzációval! Az egyik elemről még további hozzászólók fognak beszélni, az intézmények ügyéről, amelyről elegáns módon megfeledkezik a törvénytervezet. De maradjunk az állampolgári kompenzációnál, ami szintén nagyon súlyos lehet némely háztartásban, ahol a fűtés szerkezete gyakorlatilag rákényszeríti az embereket a tüzelőolaj használatára. Ezek között vannak nagy jövedelmű családok, csodálatos tankokkal már nem katonai, hanem gázolajat tartalmazó tankokkal a kertben, de vannak bizony olyan családok is, ahol tíz-húszliteres mennyiségekben, nehézkesen cipelik haza a tüzelőolajat, és ez az egyetlen lehetőség, hogy valamelyest fölmelegítsék a lakást. Szerencsére ez a tél nem okozott túlságosan nagy megterhelést ezen a téren, de nem tudom, hogy a globális fölmelegedés jövőre is biztosítja-e számukra ezt.

Kompenzációra tehát valamiképpen szükség van. Helyes az a kormányzati elgondolás, hogy ezt a kompenzációt önkormányzati kézbe adja. De itt megint egy ígérettel állunk szemben. Nemrégiben ugyanabból a mikrofonból, amelybe most az államtitkár úr beszélt, azt hallottuk, igaz, hogy elvesszük a gyermekeknek adott adókedvezményt, de ezt az utolsó fillérig vissza fogjuk adni a családoknak, mégpedig úgy, hogy állampolgári joggá tesszük a gyest. Hol van már ez az ígéret? Hiszen holnap lesz egy hónapja, hogy megszületett a kormánydöntés, amely kimondja, hogy az ez irányú terveket nem hajtjuk végre. Nem fog így járni ez a kompenzáció is? Milyen erkölcsi joga van a kormánynak azt mondani, hogy nem?

Megszűnt a szavahihetőség, uraim! Ha tehát kompenzálni akarnak, akkor együtt tegyék meg, legalább addig, amíg a bizalom helyre nem áll! Mi partnerek leszünk a bizalom helyreállításában de ehhez önöknek kell lépni! Annál is inkább, mivel üres ígéret az, hogy a lakhatási támogatás rendszerén belül ezt a dolgot az önkormányzatok megoldják ez ugyanis a fönnálló rendelkezések szerint az önkormányzatok szuverén döntése! Ha tehát tényleg azt akarjuk, hogy közvetlen összeköttetés legyen és a háztartási tüzelőolaj ilyen mértékű megdrágulását kompenzáljuk azok számára, akiknél ez szükséges.., s megint egy helyes döntés az indoklásban, hogy egy meghatározott jövedelemszint alatt kerülne sor erre a kompenzálásra! Ezt azért emelem ki az összes helyes pontot , hogy részemről hiteles legyen a kemény kritikai szavak mellett az, amikor azt mondom, hogy partnerek vagyunk a jó dolgokban.

Nos, jelenleg nincs a kormányzatnak törvényes eszköze arra, hogy egy önkormányzatot rákényszerítsen ilyen jellegű kompenzálásra, ha az önkormányzat ebben nem partner. Ezt tehát alaposan végig kell gondolni, a szociális bizottságban is meg kell tárgyalni, az önkormányzatiban is. S nemcsak ezen nehézség, hanem az összes többi nehézség kapcsán meg kell vizsgálni, hogyan működik az országban ez az önkormányzati szabad döntésen alapuló, néhány éve bevezetett, elvileg helyes politika. Ha a gyakorlatban jól működik, akkor azok az aggályok, amelyeket elmondtam, fölöslegesek azonban ettől az elemzéstől nem szabad eltekinteni.

Végül engedjenek meg még néhány kellemetlen megjegyzést a gépkocsik fogyasztási adójának 10 százalékos emelése kapcsán. Ez megint olyan dolog, amire azt mondhatjuk már az előbb mondtam , hogy elvben helyes de azért néhány kérdés fölmerül. Ki tudja azt most megmondani, hogy miért 10 százalék? Miért nem 9, miért nem 11, miért nem 25? Vajon nem kellett volna-e megnézni, hogy a két kategória, amely jelenleg működik, amely ketté van osztva katalizátoros, nem katalizátoros, környezetvédő, nem környezetvédő csoportra, milyen hatást gyakorolt a tényleges gépkocsivásárlásokra? S nem ezen hatások ismeretében kellett volna-e a számokat beállítani?

Egyébként, amikor egységesen 10 százalékkal megemelem, akkor százalékosan közelebb hozom egymáshoz a katalizátoros és nem katalizátoros kocsi adóját. Az adóban eddig 2,2-szeres különbség volt, most 1,6-szoros lesz a nagyobbik kategóriánál. Tehát kisebbedik a különbség, vagyis csökken a katalizátoros támogatás relatív súlya. Ezt akartuk? Nem ezt akartuk! 10 százalékos bevételt akartunk! Miért nem így arányosítottunk?

Engedjenek még ehhez hozzátenni két szempontot. A gépkocsik közismerten három kategóriát alkotnak: a kicsi, a közepes és a nagy kategória. Nem lett volna bölcsebb bevezetni a nagy kategóriát és oda egy megemelt adótételt adni, mint most a kicsiknél az eddigi adómenteset emelni tízre? Itt megint a gépkocsiforgalmat kellene látni, hogy szimbolikus eredménye lenne-e egy ilyen dolognak vagy tényleges.

Ezek az adómértékek egyébként nem példa nélkülien magasak Európában. Dániában száz százalékot alkotnak, és azért mégis vesznek az emberek gépkocsit. Itt van még mozgástér, tisztelt pénzkereső Pénzügyminisztérium! Nem biztos, hogy a gépkocsik számának erőteljes emelése az elsődleges nemzeti cél itt nagyon egyetértek a kisebbségi vélemény megfogalmazásával , inkább innen vegyünk el pénzt, mint a gyermektámogatásoktól! Persze, tudom: gyermek sok van, kocsi meg kevés... De hát azért nem biztos, hogy így kell nézni a dolgot!

(10.00)

Végül: államtitkár úr azt mondotta, hogy az importkorlátozás volt az egyik vezérmotívum. Megyek az utcán, s állandóan látom: a mi autónk. Magyarországon van gépkocsigyártás, még ha a fődarabokra kevéssé terjed is ki. Ha már ezt mondjuk, akkor nem kellett volna-e megtalálni azt a lehetőséget, amely a hazai gépkocsigyártást favorizálja. Ez nem sikerült.

Tisztelt Képviselőtársaim! Kedves Államtitkár Úr! Látszólag egyszerű törvény; mint cseppben a tenger tükröződik benne valami, és ami tükröződik benne, azzal mi ellenzékiek nem vagyunk megelégedve. Meggyőződésem, hogy önök sincsenek tökéletesen megelégedve. Kérem, gondolják át! Én a magam részéről nem látom értelmét annak, hogy ennek a törvénynek az átfutását most módosító indítvánnyal késleltessem. Ezt most meg lehetne tenni. Csak a mi kezünkben nincsenek ott azok az adatok, amelyek minőségileg jobbá tennék a mi módosító indítványainkat, mint az önök részben hasraütésszerűen megállapított mértékei. Ez kormányzati felelősség, mi ezt nem vállaljuk föl. Önöknek azonban kötelességük, hogy a most bevezetendő és kormányzati erővel meghozandó változtatások hatását folyamatosan nyomon kísérjék, nekünk kormánypárti és ellenzéki képviselőknek itt a parlamentben bemutassák, és szükség esetén módosítsanak.

Csak akkor könyörgöm mikor fogunk eljutni oda, hogy ebben az országban egyszer mondjuk három évre kiterjedő, biztonságos adópolitikával lehessen számolni? Ha önök IMF-megállapodást akarnak, akkor kiszámítható adópolitikát is le kell tegyenek az asztalra. Ezt az adóügyet, ami kis ügy, de egy fél éven belül változtatjuk.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a jobb oldalon.)