Varga Mihály (Fidesz)

1995. április 10.

VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Hogy Surján László szavaival éljek: valóban egy szellem járja be a Parlament épületét, a József nádor tér szelleme, s ennek a szellemnek az első beköszöntője ez a nyúlfarknyi törvényjavaslat. Ha már erről a nyúlfarknyi törvényjavaslatról külön vitát folytat a Ház hiszen annak a csomagnak, annak a húsz törvényjavaslatnak, amit a hétvégén kaptunk meg, ez is része lehetett volna, ha már ilyen módon hozza a kormány a Ház elé a Bokros-csomagot , tehát ennek a nyúlfarknyi törvényjavaslatnak igazából két célja van ahogy ez korábban már elhangzott , az egyik a hto-utalványrendszer megszüntetése, a másik pedig a személygépkocsik fogyasztási adójának a növelése. Mi magunk sem értjük, hogy ez a két, egymástól eltérő dolog miért került összezsúfolva egy törvényjavaslatba, miért került közös csomagba ez a két törvényjavaslat, de ha már így alakult a dolog, ha már a kormánynak ez a szándéka, akkor engedjék meg, hogy erről a két egymástól eltérő dologról a Fidesz véleményét kifejtsem.

A hto-utalványrendszer a könnyebbik eset, hiszen ennek az utalványrendszernek a bevezetésével mi korábban sem értettünk egyet, jó néhány kifogásunk és fenntartásunk volt, és sajnos azt kell mondanom, hogy ezek a fenntartások az idő múlásával igazolódtak is. Szerintem egy jegyrendszer sohasem alkalmas arra, amire az elképzelői, a kiagyalói szánják. A jegyrendszerek a világon sehol sem váltak be. Sajnos ez így volt a hto-utalványrendszerrel is. Az olajszőkítés, a hto gázolajként való fölhasználása, az adócsalás, majd a hto-utalványok másodlagos piaca, a hamisítás és így tovább ezek számtalan olyan anomáliát teremtettek, amiket a kormány most helyesen meg kíván szüntetni. Nem is beszélve arról, hogy nagy volt a bürokrácia, sok volt az adminisztráció ezzel a jegyrendszerrel, és sajnos mindezek mellett nem adott kielégítő megoldást arra a problémára, amire a korábbi kormány ezt alkalmazni kívánta.

S volt még egy nagyon fontos ok, ami miatt szükségessé vált ennek a rendszernek a megszüntetése, mégpedig a kiskereskedőknek való fogyasztásiadó-visszatérítés, hiszen ez utólagos visszatérítés volt nagyon sok kiskereskedő számára, amit nem tudtak meghitelezni vagy megfinanszírozni, ezért az ország jó néhány területén a lakosság htó-val való ellátása megoldatlanná vagy kérdésessé vált, ami persze veszélyeztette az ellátást is.

A nagyobb kérdés a megszüntetés után valóban az, hogy mi történik ezek után. Mi történik azokkal, akik eddig háztartási tüzelőolajat használtak, azzal fűtötték a lakásukat?

A jegyrendszer megszüntetésének óhatatlan következménye lesz nyilvánvalóan, hogy a hto ára nőni fog. Most körülbelül 34 forintba kerül ha jól tudom , de szerintem hamarosan el fogja érni a gázolaj árát, és körülbelül 80 forintos áron fognak majd azok a fogyasztók htó-t vásárolni, akik ma vagy a következő télen ezzel kell hogy megoldják a fűtési problémát.

Én is híve vagyok annak, hogy a lakosságot valamilyen módon ösztönözni kell arra, hogy erről a nagyon költséges és nagyon drága fűtési módról átálljon alternatív vagy más tüzelési módra. Ha a kormánynak az a szándéka, hogy ezt majd a fogyasztói áron keresztül kívánja elérni, ám legyen, de akkor ezt nyíltan ki kellett volna mondani ebben a törvényjavaslatban; megmondani azt, hogy a fűtési módok változtatására a legalkalmasabb módszer az, ha ezt a zsebén közvetlenül megérzi majd a fogyasztó, és nyilván a hto ára lesz a legösztönzőbb erő arra, hogy bárki más alternatív fűtési módot keressen.

Tartok azonban tőle, hogy az ország lakosságának ma is az a része fűt htó-val, aki nem tudja fűtését más módon megoldani, nem tud átállni gázfűtésre. Azt rossz megoldásnak tartanám, ha most újra szén- vagy fatüzelésre állnának át ezek a polgárok. Bár meg kell mondanom, ha valaki ma kinéz a vonat vagy az autó ablakán, akkor az út mellett, a határban letarolt erdősávokat lát, és így van elképzelése arról, hogy a lakosság egy jelentős része milyen módon fogja megoldani fűtését a hto árának növekedése miatt. Úgyhogy attól tartok, hogy a hto árának a növekedése rendkívüli feszültségeket, szociális problémákat fog okozni a lakosság bizonyos körében.

Amit a kormány az indoklásban ír, hogy "a legrászorultabb lakossági rétegek számára a helyi szociálpolitika keretei között segélyezési lehetőséget indokolt biztosítani", erre bizony mi sem találtunk megnyugtató adatokat. Én is most hallottam az államtitkár úrtól, hogy ezt a befolyt adóbevételből kívánják majd megoldani, mert azt a megoldást én is rossznak tartanám, amire a törvényjavaslat indoklása utal.

Tehát az, hogy lakásfenntartási támogatás részeként kerüljön 3 milliárd forint kompenzációként kiosztásra a helyi önkormányzatokon keresztül, szerintem nagyon rossz megoldás lenne.

Nem beszélve arról, hogy ez az összeg egy 9 milliárdos költségvetési eszköz, amiből 3 milliárd komolyabb tétel. Másrészt pedig aki ismeri ennek a lakásfenntartási támogatási rendszernek a megoszlását, az tisztában van azzal, hogy ezt általában nagyvárosokban szokták az önkormányzatok felhasználni, olyan nagyvárosokban, ahol a távfűtés melegvízzel, gázfűtéssel vagy városi gázzal van megoldva. Tehát ez a normatíva igazából nem arra a körre van kitalálva, amelyre most a kormány kompenzációként kívánja fordítani.

Ezek a fenntartásaink tehát a hto módosításával kapcsolatban, és azt kell mondjam, hogy ezekre most az előterjesztés során sem kaptunk megnyugtató választ.

Ettől eltérő eset a személygépkocsik fogyasztási adója mértékének az emelése, az a 10 százalékos növelés, amely minden kategóriában megtörténik. A miértre a válasz benne van az indoklásban, az egyik fő szempont a költségvetési bevételek növelése. Abban a kormányhatározatban is, amit a kormány a március 12-ei döntés után megjelentetett a közlönyben, ezen címszó alatt szerepel az intézkedés. S a mostani indoklás is azzal érvel, hogy a külgazdasági folyamatok indokolják az ilyen mértékkel történő növelést.

Azt hiszem, hogy ez a bevételnövelő logika tévútra viheti a kormányt ennek az adónövelésnek az irányát tekintve.

(10.10)

Ez a logika abból indul ki, hogy az autó, a személygépkocsi pusztán fogyasztási cikk sőt, luxuscikk, hiszen ez az adónem általában ezekre a termékkörökre van kitalálva. Azt hiszem, az ügy ennél sokkal bonyolultabb.

Itt elhangzott már korábban, hogy a személygépkocsi Magyarországon gyakorlatilag importtermék, még akkor is, hogyha van ma már egy csekély hazai gyártás. Sajnos, ez a hazai gyártás gyakorlatilag döntő mértékben import termékekből adódik vagy áll össze: a bérmunka a nagyobb hányad tehát gyakorlatilag a mai napig is importtermék a személygépkocsi.

A forintleértékelés az, ami a személygépkocsi árában az elmúlt időszakban döntő mértékben szerepet játszott, de vannak még emellett különböző tételek: van maga a vám, van a vámpótlék, van a vámkezelési díj; emellett a gépkocsi árára rárakódik az áfa, a statisztikai illeték, az importilleték és ehhez jön most még ez a megnövelt fogyasztásiadó-tétel.

Igaza van Surján Lászlónak, amikor azt mondja, hogy Dániában 100 százalékos ez a fogyasztási adó. Valóban csak jóval kisebb mértékűek azok az egyéb jellegű elvonások, amelyek itt, Magyarországon vámban, áfában, különböző illetékekben megjelennek. Én tehát azt hiszem, hogy amikor egy személygépkocsi árának körülbelül 60 százalékát teszi már ki az az elvonás, az a teher, amit állami intézkedéssel rakunk rá, akkor ezt kifejezetten nagy, kifejezetten magas elvonási aránynak tekinthetjük.

Nem számol ez a tervezet persze, nem is számolhat azzal, hogy itt milyen üzemeltetési költségei vannak egy személygépkocsinak. Ez is megérne azért egy külön hozzászólást...

Én tehát azt hiszem, nem számol ez az előterjesztés azzal, hogy ennek az intézkedésnek a következményeként is várhatóan növekedni fog a személygépkocsik, a gépjárműállomány átlagéletkora, és sajnos ezzel egyenesen arányosan romlani fog a közlekedésbiztonság, hiszen a gépjárműpark elöregedése ezzel a következménnyel jár. Csak zárójelben teszem hozzá, hogy növekedni fog a környezetszennyezés is, hiszen hogyha öregebb a gépjárműpark, annak lényegesen nagyobb a környezetszennyezési ártalma is, a különböző káros anyagok kibocsátása. Ez az előterjesztés szerintem ezt sem veszi figyelembe.

Nem veszi figyelembe azt, ami szerintem fontos szempont: a személygépkocsi nem pusztán fogyasztási cikk, hanem nagyon sok embernek munkaeszköze, sőt, azt kell mondanom, hogy például egy taxis esetében munkahely is hogyha nem volna személygépkocsi, akkor megszűnne maga a munkahely is. Ezeknek a költségeknek a növelésével tehát szerintem egyenes arányban nőni fognak különböző előállítási, szállítási költségek; ezek szépen rá fognak rakódni a végső fogyasztási árra; ez pedig, sajnos, növeli az inflációt, aminek a leszorítására nagyon helyesen egyébként ez a kormány is minden lépést megtesz.

Összefoglalva tehát azt kell mondanom, hogy egyik szemünk sír, a másik nevet. Örülünk annak, hogy a kormány, felismerve, hogy a hto-utalványrendszer alkalmatlan arra a célra, amire szánták, ennek a módosítását előkészítette, ennek a módosítására készül.

Fenntartásaink vannak már abban a tekintetben, és várakozó állásponton vagyunk, hogy mi fog történni majd az utalványrendszer megszűnése után, és sír a másik szemünk, mert újabb adónövelő eszközt alkalmaz a kormány, újabb adótétel, adóteher-növekedés vár a magyar lakosságra. Ennek az előterjesztésnek ezt a részét, sajnos, nem is tudjuk támogatni.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a jobb oldalról.)