Balsay István (Fidesz)
BALSAY ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Úgy gondolom, hogy elnök úr nem tért ki rá, de Suchman Tamás tárca nélküli miniszter úr fog választ adni erre. Természetesen az ügy fontossága és sürgőssége okán elfogadom a miniszter úrnak a személyét, és remélem, hogy a válaszát is.A nagy múltú Ikarus tönkremenetele megakadályozásának van-e más megoldása, mint 1500 ember elbocsátása?
Az Ikarus székesfehérvári, budapesti, és különböző településeken lévő gyáregységei nem is olyan rég, az 1980-as évek végén, a magyar ipar büszkeségének és stratégiai ágazat reprezentánsainak számítottak. Európai viszonylatban páratlanul 12-13 ezer darab autóbusz gördült le gyártósorairól, legalábbis csúcsidőszakokban volt erre példa.
1991. augusztus 30-án részvénytársasággá alakult az Ikarus, 11,5 milliárd alaptőkével, amelyből több mint 60 százalék az államé és több mint 30 százalék, a további megrendelés reményében, a volt Szovjetunió utódállamainak tulajdonába került.
1995-ben az eladott buszok száma várhatóan alig haladja meg az 1500 darabot. Ennek egyenes következménye, legalábbis egyesek szerint, hogy az évtizedeken keresztül kiváló teljesítményt nyújtó konstruktőröket, munkásokat, mérnököket, kereskedőket, ebben az évben bejelentett módon, 1500 főt utcára tesznek.
Kérdezem: ennyire vagyunk képesek? Csak azt tudjuk koncepcióként az embereknek mondani, hogy átmenetileg beszűkültek az értékesítés lehetőségei, és ezért nem tudunk munkát adni nekik? Ez nem megoldás. Különösen nem megoldás ez Székesfehérvár térségében, ahol a kormányzat, az előbbi is, a városi önkormányzat, hazai és külföldi befektetők megtalálták a kilábalás lehetőségét a nagy állami monopóliumok összeomlása és átalakulása után. Miért nincs mindenki számára átlátható koncepció az állam több mint 60 százalékos tulajdonában lévő vállalat számára? Miért nem eredményesek a legfelső szinten végzett tárgyalások kooperációs partner keresésére, közepes és kistársaságok létrehozására és bevonására, helyes-e, hogy két végtermék-kibocsátó van, mit tart minimális termékmennyiségnek, amely még önköltségében finanszírozható?
Tisztelt Miniszter Úr! Milyen sors vár az Ikarus beszállítóira, hiszen ehhez az 1500 főhöz további ezrek, tízezrek kapcsolódnak? Magyar viszonylatban miért nem működik legalább a barterkereskedelem az energiahordozók importjának tehermentesítésére? És sorolhatnám a kérdéseket. A kérdés tehát: mi a jövője az Ikarusnak és az ott dolgozóknak, milyen privatizációs stratégiát tűzött maga elé a többségi tulajdonos képviseletében a kormány? Vagy lássuk be, csak erre vagyunk képesek? Várom miniszter úr válaszát. (Taps a jobb oldalon.)