Bakai Zoltán (MSZP)

1995. április 10.

DR. BAKAI ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm a szót, tisztelt elnök asszony. Mint gyakorló kórházigazgató hadd szóljak és hadd tegyek néhány gondolatot. Akkor, amikor megfogalmazódott ez az önálló törvényjavaslat, semmi más célja nem volt, mint amit most néhány perccel ezelőtt elmondtam, hogy egy egyébként, mint szúnyog a viharban úgy küszködő egészségügyi intézményeket valamilyen módon mégiscsak a működésképesség határán tartsuk.1995 áprilisában az intézmények az 1994. évi tb-költségvetés egytizenketted részéből gazdálkodnak havonta. Ismételten megemlítem, ha csak az áremeléseket, az energia- és gyógyszeráremelést nézzük, akkor ezek majdhogynem uralhatatlan és kezelhetetlen helyzetet teremtenek az intézményekben. Itt a sürgősség nagyon is helyénvaló gondolat, mert ha valamikor és valamiben nagyon gyorsan kellene lépnie az Országgyűlésnek, akkor ebben a kérdésben nagyon gyorsan kellene lépnie, nagyon gyorsan kellene állást foglalnia. Itt szinte nincs olyan egészségügyi intézmény, amelyik ne milliókat vagy tízmilliókat görgetne maga előtt hiányként, és nem feltétlenül a rossz gazdálkodás, nem feltétlenül a pazarló egészségügy miatt, hanem rajtuk kívülálló objektív okok miatt. Ilyen helyzetben a néhány millió vagy a havi finanszírozás 10 százaléka óriási segítséget jelent, és nagy valószínűséggel a kórházak működőképességét lehetne helyreállítani.

Úgy gondolom, hogy semmiféle más törvényjavaslat tárgyalásával ez a kérdés nem függ össze, ez egyszeri lenne. Mindaddig szólna, amíg a '95-ös tb-költségvetést a Ház el nem fogadja.

Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)