Csizmár Gábor (MSZP)

1995. április 10.

CSIZMÁR GÁBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kiss Péter képviselőtársammal egy olyan törvény megalkotására teszünk javaslatot a tisztelt Háznak, amely az állami, illetve állami felelősséggel működő gyermek- és ifjúsági célú vagyon és pénzeszközök felhasználásának szabályozását szolgálja.Természetes kérdésként fogalmazódhat meg képviselőtársaim részéről, hogy miért van szükség ebben az ügyben törvényi szabályozásra, illetve hogy mi az oka a sürgős tárgyalásra vonatkozó, a tisztelt Ház által elfogadott indítványunknak. Törvényjavaslatunk indoklásában először e kérdésekre szeretnék válaszolni négy fontos tény megemlítésével:

1. Az új kormány az Országgyűlés által is ismert és jóváhagyott programjában vállalta egyrészt a Központi Ifjúsági Alapra vonatkozó törvényi szabályozás módosításának előkészítését, másrészt a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány közalapítvánnyá történő átalakítását. A kormány e feladatok elvégzésének határidejét a Központi Ifjúsági Alap esetében 1994. szeptember 30-ára, a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány esetében 1994. november 30-ára tűzte ki. A szükséges törvény-előkészítés, jogszabály-előkészítés e határidők után hónapokkal sem készült el, ezért a kormány munkáját segítendő, az illetékes kormánytagoknak és tisztviselőknek előre jelezve, vállaltuk a szükséges törvény előkészítését és benyújtását.

2. Az elmúlt országgyűlési ciklusban is az utolsók között szabályozta törvénnyel a Központi Ifjúsági Alapot a parlament. Ehhez a hagyományhoz sajnos hű maradt az Országgyűlés, hiszen most is túlvagyunk már az elkülönített állami alapok újraszabályozásának jelentős részén.

3. Egy éve annak, hogy a központi számvevőségi hivatal lezárta a Központi Ifjúsági Alap 1992-93. évi működéséről szóló vizsgálatát. A tapasztalatok és az ellenőrzés nyomán született javaslatok alapján nem történtek meg eddig a szükséges intézkedések. A Központi Ifjúsági Alap felhasználása 1995-ben is a régi módon történik.

4. Több mint egy év állt rendelkezésre ahhoz, hogy a kormány mint alapító megteremtse a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány közalapítványi működésének jogi feltételeit. Az erre vonatkozó kormányzati döntések sora március második felében kezdődött meg.

Mindezek arra biztattak bennünket, hogy törvényjavaslatot terjesszünk a tisztelt Ház elé.

A törvényhozási vitában arról is szükséges szólni, hogy a törvényjavaslat előkészítése során milyen információkat használtunk fel, milyen javaslatokra, ajánlásokra építkeztünk. Törvényjavaslatunk öt forrásból merített:

1. Az elfogadott kormányprogram vonatkozó részei adták törvényjavaslatunk szabályozási koncepciójának tartalmát, mintegy mértékül szolgálva arra, hogy milyen irányban keressük az optimális megoldást.

2. Javaslatunk megfogalmazásakor alapvető követelménynek tartottuk és tartjuk, hogy építsünk a kormány és a korosztály képviselői között lezajlott tárgyalásokra, egyeztetésekre, megállapodásokra. Ezek közül kettőt különösen is kiemelnék: a miniszterelnök úr és 160 országos szervezet tárgyalódelegációja között létrejött november 2-ai találkozót, valamint a Gyermek- és Ifjúsági Érdekegyeztető Tanácsban e tárgyban született megállapodásokat.

3. Felhasználtuk a törvényjavaslat összeállításakor az illetékes Művelődési és Közoktatási Minisztériumban készült előterjesztés-tervezeteket, dokumentumokat, olyannyira, hogy törvényjavaslatunknak a Központi Ifjúsági Alapra vonatkozó része szinte teljes mértékben szövegszerűen megegyezik a minisztérium által a közelmúltban közigazgatási egyeztetésre szétküldött tervezettel.

4. Természetesen építkeztünk a koalíciós partnerek szakmailag illetékes képviselőcsoportjai között lezajlott egyeztetésekre, a koalíciós szerződést megalapozó közös szakértői javaslattól kezdve az elmúlt napokban született közös ajánlásokig.

5. Utoljára, de talán a legfontosabb forrásként kell említenem az Országgyűlés oktatási, tudományos, ifjúsági és sportbizottságában e tárgykörben lezajlott március 1-jei és március 22-ei vitákat és a mindkét esetben egyhangúlag elfogadott állásfoglalásokat.

A törvényjavaslat születésének körülményei után kötelességem szólni arról, hogy miért van szükség e javasolt tárgykörben törvényalkotásra.

Az elmúlt években parázs viták zajlottak a gyermek- és ifjúsági célú vagyonról, a gyermek- és ifjúsági célokra biztosított állami pénzeszközök felhasználásáról. Megnyugtató, minden érdekelt számára megnyugtató megoldást megítélésünk szerint csak a törvényi szabályozás adhat; egy olyan törvényi szabályozás, amely tisztázza e vagyon és pénzeszközök felhasználásának célját, rögzíti a felhasználásról születő döntések meghozatalára felhatalmazott testületek feladatait és összetételét, biztosítja, hogy e vagyon és pénzeszközök felhasználásáról olyan testületek döntsenek, amelyekben a korosztály saját képviselői döntést befolyásoló mértékben vannak jelen, s amely garantálja a Gyermek- és Ifjúsági Alap és a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány működésének nyilvánosságát, átláthatóságát, ellenőrizhetőségét mind az érintettek, mind az állampolgárok számára, tekintettel arra, hogy közvagyonról, közpénzekről van szó.

(21.30)

Mint arról már a bevezetőben említést tettem, a Központi Számvevőségi Hivatal a Központi Ifjúsági Alapnál végzett ellenőrzéséről egy évvel ezelőtt jelentést fogalmazott meg. Ebben a következőket állapította meg. Idézem:

A vizsgálat a Központi Ifjúsági Alap pénzeszközeinek felhasználásában, a pályázati rendszerben, a nyilvánosságra hozatalnál és a pályázatoknál az egyes felhasználási célokra rendelkezésre álló pénzkeretek meghatározásának elmaradásában állapított meg elsősorban hiányosságokat. A hiányosságok alapvetően a belső szabályozatlanságra és a vonatkozó szabályok be nem tartására vezethetők vissza.

A Központi Ifjúsági Alap belső szabályozásában alapvető hiányosság, hogy annak működtetését, gazdálkodásának rendjét, a feladat- és hatásköröket, a pénzügyi és elszámolási rendszert, az ellenjegyzési és kötelezettségvállalási, valamint ellenőrzési rendszert a kapcsolódó jogszabályokkal is összhangban átfogóan nem szabályozták.

Az alap 1993. évi költségvetése nem került jóváhagyásra. Az éves felhasználás irányairól és arányairól, valamint az alapból juttatott támogatások mértékéről és módjáról dokumentumokkal alátámasztott döntés nem született. A vizsgált időszakban a nem pályázati rendszerben nyújtott támogatás a csökkenő tendencia ellenére is magas arányt mutat, 1992-ben 40 százalék, 1993-ban 28,2 százalék. Az 1993. évi pályázaton kívüli felhasználás mintegy 18 százalékkal haladja meg a törvény által előírt keretet.

A pályázati kiírásoknál a Központi Ifjúsági Alapról szóló törvénynek a pályázatra, valamint a nyilvánosságra hozatalra vonatkozó szakaszait és a népjóléti miniszter pályázati rendre vonatkozó rendeletét több esetben nem tartották be. Az 1993. évi júliusi, mintegy 41 millió forint összegű pályázati döntésről az Ifjúsági Koordinációs Tanácsnál az ellenőrzés részére szabályos és hiteles dokumentumot bemutatni nem tudtak.

Nem folytatom tovább az idézeteket, de az idézetten túl nyilvánvaló volt az is, hogy az elmúlt években a Központi Ifjúsági Alap céljai és rendelkezésére bocsátott költségvetési támogatás között jelentős ellentmondás volt tapasztalható.

Tisztelt Országgyűlés! A Központi Ifjúsági Alapról szóló 1993. évi XXV. törvény vitáját újraolvasva kellemes meglepetésként találkoztam azzal, hogy az akkori ellenzéki szocialista párti, szabaddemokrata, fiataldemokrata képviselők, a mai parlament csaknem nyolcvan százaléka, szinte teljesen egybehangzóan fogalmazták meg elvárásaikat a törvényjavaslattal kapcsolatban. Korszerűtlennek tartották, a korábbi, 1988-ból származó gyakorlat folytatását látták az akkori törvény vitájában. Igényelték az érintettek képviselőinek, a gyermek- és ifjúsági, illetve korosztályokért dolgozó szervezetek maguk választotta képviselőinek jelenlétét döntéshozó testületekben.

Felvetették a szerencsejátékból származó bevételekből a forrásautomatizmus megteremtésének szükségességét. Igényelték a vállalt célok és a biztosított források összhangjának megteremtését.

Úgy vélem, természetes, hogy az akkor kisebbségben maradt álláspontok legitim többségre jutva érvényesülni akarnak.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítványról évek óta heves viták zajlanak politikai, szakmai, gyermek- és ifjúsági, közéleti fórumokon. A viták legfőbb oka, hogy az alapítvány évek óta a nyilvánosság kizárásával működik, ellenállva az Országgyűlés illetékes bizottsága vissza-visszatérő érdeklődésének is. Az alapítvány kuratóriumából 1991-ben száműzték a gyermek- és ifjúsági, illetve a korosztályokért tevékenykedő szervezetek maguk választotta képviselőit. Azóta folyamatosan a kormány ízlése szerinti, a mindenkori hatalom által kiválasztott ifjúsági vezetők lehetnek csak jelen a kuratóriumban.

Ezt a gyakorlatot immár öt éve bírálják a gyermek- és ifjúsági szervezetek, következetesen képviselve azon elvárásukat, hogy többségben legyenek a kuratóriumban. A jelentős vagyont és korábban komoly mértékű költségvetési támogatást az alapítvány nem a cél szerinti tevékenységre használta fel. Erről a gazdálkodási adatok tanúskodnak. Illusztrációként néhány számot említhetnék. Az alapítvány működési költségei 1992-ben 54 millió, 1993-ban 63 millió forintot tettek ki. Ezzel szemben nyilvános pályázat keretében támogatásra 1992-ben 25 millió, '93-ban 19 millió, 1994-ben 13 millió forintot fordítottak. A számokból is látszik, hogy három év alatt annyit fordított az alapítvány pályázati támogatásra, ami egy év működési költségeinek felel meg.

1994-ben az alapítvány 75 alkalmazottjából 46 fő volt a budapesti központban foglalkoztatott dolgozó. Az alapítvány 350 millió forint kinnlévősége egy évi teljes költségvetésének megfelelő nagyságrendű.

A következőkben röviden arról szólnék, hogy a törvényjavaslat előkészítése során milyen szabályozási elvek érvényesítésére vállalkoztunk. Az első ilyen elv az volt, hogy mindazon gyermek- és ifjúsági célokat szolgáló vagyon- és pénzeszközök kezelését és felhasználását, amelyek nem illeszkednek valamely minisztérium feladatkörébe, vagy több tárcát érintenek, amelyek maguknak az érintetteknek a kezdeményezéseit, szervezeteit támogatják, illetve amelyek társadalmi kezdeményezések támogatására szolgálnak, egy törvény szabályozza. Ez az oka annak, hogy az elkülönített állami pénzalap és a közalapítvány ügyében szükséges szabályozás egy törvényjavaslatban került összefoglalásra.

Az elkülönített állami alap tekintetében a jelenlegi Központi Ifjúsági Alap és az általunk javasolt Gyermek- és Ifjúsági Alap, mely szándékaink szerint a Központi Ifjúsági Alap helyébe lépne, az alábbi különbségekkel jellemezhető:

Az egyik: az alap nevében is fejezze ki a kedvezményezett korosztályokat. A másik: a célok és az alap rendelkezésére bocsátott források között a javaslattal összhang teremthető azzal, hogy az előterjesztés újrafogalmazza az alap céljait és forrásait, megszüntetve a jelenlegi ellentmondásokat a célok és források között, elősegítve ezzel az államháztartási törvény követelményeinek érvényesülését.

A javaslat megszünteti azt a helytelen gyakorlatot, hogy két elkülönített állami alap vagyis a Központi Ifjúsági Alap és az Országos Játékalap ugyanolyan vagy hasonló célokat támogat. Jelenleg ugyanis ez a helyzet. A javasolt forrásautomatizmus megteremtése nem szokatlan az Országgyűlés gyakorlatában, hiszen 1993-ban a tisztelt Ház hasonló megoldást választott a Nemzeti Sportalapról szóló törvény megalkotásakor.

A forrásautomatizmus általunk javasolt megoldása ugyanakkor csökkenti a költségvetés terheit is. Egyrészt azzal, hogy a célokhoz szükséges források biztosítását nem kizárólag a költségvetésre hárítja, másrészt azzal, hogy a jelenlegi forráshiányos állami feladatok kiegészítő finanszírozásához nyújt lehetőséget. A törvénytervezet az alap döntéshozó testületeként felállítani tervezi az alap tanácsát, amely fele részben kormányzati, fele részben a gyermek- és ifjúsági ügyekben érdekelt civil szervezetek képviselőiből áll elgondolásunk szerint.

Ez a megoldás fontos garanciát teremt arra, hogy a korosztály képviselői érdemi résztvevői legyenek az alap felhasználásáról szóló döntéseknek. Az alap felhasználásának és működésének nyilvánosságát az eddigi gyakorlattal szemben a javaslat egyértelműen kívánja szabályozni.

A Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Közalapítvány törvényi szabályozása során az Országgyűlés által már alkalmazott megoldásra tettünk javaslatot. A Nemzeti Etnikai és Kisebbségi Közalapítvány ügyében a törvényhozás a nemzeti és etnikai kisebbségekről szóló törvénybe illesztette bele azokat a legfontosabb szabályokat, amelyekhez a részletes szabályokat megállapító, alapítói jogokat gyakorló kormánynak alkalmazkodnia kell; a mindenkori kormánynak, lehetővé téve ezáltal, hogy a kuratórium összetétele ne a mindenkori hatalom kénye-kedve szerint alakuljon.

Az imént említett törvénymódosítás során az Országgyűlés a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Közalapítvány kuratóriumának összetételét, a működés nyilvánossági kritériumait szabályozta. Erre teszünk mi is javaslatot a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Közalapítvány esetében. A törvényi szabályozást lehetővé teszi, sőt ösztönzi, hogy az Országgyűlés illetékes bizottsága rendszeresen figyelemmel kísérhesse a jövőben a közalapítvány működését.

(21.40)

Utoljára két, a megelőző vitákban felmerült félreértést szeretnék eloszlatni. Az első: fölvetődött, hogy két témakörről vagy egy témakörről van szó a törvény tárgyát illetően. Megítélésünk szerint egy tárgykörről szól a törvény, nevezetesen az állami, illetve az állam rendelkezésére álló gyermek- és ifjúsági célú vagyon és pénzeszközök felhasználásáról, amely egyfelől egy elkülönített állami alap, másfelől pedig egy közalapítvány formájában egymással szándékaink szerint munkamegosztásban hasznosul.

A másik: elvon-e a javaslat jogot, hatáskört a kormánytól azzal összefüggésben, hogy a kormány a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány ügyében különböző döntéseket hozott? Szeretnék világosan fogalmazni. A közalapítvány alapítói joga a kormánytól nem vonható el. Egyrészt azért, mert az alapítvány alapítója a kormány volt, másrészt azért, mert ezt hatályos törvények többek között a polgári törvénykönyv nem engedik meg. Ezért ilyen javaslatot mi nem is tettünk. A kormány napokban született döntései pedig nem helyettesítik, nem akadályozzák a jelen törvényjavaslat megvalósulását, sőt elősegítik annak érvényesülését, hiszen megfelelnek a törvényjavaslat 11. §-ában megfogalmazott elvárásoknak.

Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat előkészítése során több korábbi országgyűlési bizottsági jegyzőkönyvet, vitaösszefoglalót volt szerencsém átolvasni a javasolt törvény tárgyával kapcsolatban. Megnyugvással tapasztaltam, hogy a parlamenti pártok képviselői, bár különböző időpontokban és helyszíneken, de összességében meglehetősen egyformán vélekedtek arról, hogy mi az elvárásuk a gyermek- és ifjúsági célt szolgáló állami pénzalap és a közalapítvány működésével kapcsolatban. Ez az oka annak, hogy optimista vagyok a törvény sorsát illetően.

Előre is köszönöm, ha módosító javaslataikkal elősegítik, hogy az Országgyűlés a lehető legjobb törvényt alkothassa meg.

Köszönöm figyelmüket. (Taps.)