Sepsey Tamás (MDF)
DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Tisztelt elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Az általam benyújtott módosító javaslatok egy része az I. fejezet szerkezeti átalakítására irányult. Jogtechnikai szempontból szerettem volna érvényt szerezni annak az eddig töretlen jogalkotói gyakorlatnak, hogy egy törvény indulásakor a lehető legfontosabb jogi szempontok legyenek fölsorolva a törvényjavaslatban, vagyis a törvény hatálya, hogy mire terjed ki a jogszabály.Ez a törvényjavaslat a "Bevezető rendelkezések" főcím alatt tartalmazza "Az állam értékesítési kötelezettsége" alcímet, s utána az 1. § bekezdései az értékesítési kötelezettségről egy szót sem szólnak. Kimondják azt, hogy a törvény hatálya alá tartozó vagyon időlegesen van állami tulajdonban. Ebből még az értékesítési kötelezettség elég nehezen következik. Ezt be is látja a jogalkotó, amikor majd később, ezt követően huszonhat paragrafussal, a 27. §-ban végre kimondja az értékesítési kötelezettséget. Csak akkor logikusan legalábbis úgy érzem, bennem logikusan felvetődik a kérdés, hogy miért kell az 1. §-ban az értékesítési kötelezettségről szólni, ha ezt majd a 27. §-ban fogja a jogalkotó szabályozni. Akkor nem lett volna jobb ezt a hangzatos főcím alatti alcímet aminek igazából itt nincs jelentősége elhagyni? Nem lett volna célszerűbb az 1. §-ban a törvény hatályáról szólni, hogy milyen vagyon tartozik ezen törvény hatálya alá? Hisz az értékesítési kötelezettség sem a törvényben szabályozott teljes vagyonra terjed ki, mert ebben a törvényben szabályozzuk, hogy mi marad tartósan állami tulajdonban.
(Boros Lászlót dr. Kiss Róbert váltja fel a jegyzői székben)
(11.30)
Akkor pedig véleményem szerint összeférhetetlen így összemosni ezeket a szerkezeti elemeket és ragaszkodni egy rossz jogszabályalkotási technikához. Mondjuk meg a preambulumban a fő irányelveket; utána mondjuk meg, hogy mire vonatkozik a törvény, milyen vagyonra, mely vagyonokra; azt követően jöhetnek a további szabályozási elvek: időbeli hatály, területi hatály.
El lehet fogadni azt is, hogy a privatizációs követelményeket is külön címszóként szerepelteti a jogalkotó, de ezzel, a privatizációs követelmények szerepeltetésével van egy nagyon nagy gondom. Az általános vita során említettem, hogy ha valaki ezeket a követelményeket be akarja tartani, soha az életben nem fog döntést hozni. Tudniillik homlokegyenest ellenkező követelményeket állít a privatizációs ügyintéző elé ez a törvény: a hazai tőkepiac fejlesztése, de a szükséges tőkeemelés biztosítása; a gazdasági szerkezetváltás ösztönzése, a külföldi befektetők privatizációs érdeklődésének fenntartása, a dolgozói tulajdonszerzés, vezetői kivásárlás elősegítése.
Igen tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon figyelemre méltó e törvényjavaslat megalkotójának az a célja, hogy minél átláthatóbbá, minél ellenőrizhetőbbé tegye a privatizációs folyamatokat. Nagyon támogatnivaló az a törekvés, hogy a privatizációt idáig körüllengő korrupciógyanút próbáljuk meg eloszlatni. Ehhez mi szükséges? Világos, egyértelmű támpont ahhoz, hogy egy-egy privatizáció elbírálása során mit kell figyelembe venni. Ha homlokegyenest ellentmondó privatizációs követelmények vannak, akkor mindent meg lehet majd indokolni, minden döntéshez meg lehet találni ebben a követelményrendszerben azt a pontot, amit az adott privatizációs ügyintéző figyelembe vett az ügy eldöntésénél. S akkor az ország közvéleménye majd ismét fel fog háborodni azon, hogy meg fognak jelenni olyan kommünikék, hogy az adott privatizációs döntés valóban erkölcstelen volt, de jogszabályba nem ütközik, hiszen most mi fogadjuk el illetőleg majd önök fogják megszavazni azt a törvényjavaslatot, amely segítséget ad ahhoz, hogy mindenki igényét ki lehessen szolgálni, illetve mindenki igényét ne lehessen kiszolgálni.
Én úgy vélem, hogy ha ilyen követelményrendszert törvénybe iktatunk, akkor vagy mondjuk meg a sorrendet is, hogy mik a preferáltabbak a többihez képest abban az esetben már számon lehet kérni egy-egy döntés során, hogy miért a mögöttes preferált szempontot vették figyelembe, miért nem az előbb lévőt. Ha ezt nem tesszük meg, ha egy nevezzük úgy "vegyesfelvágottat" teszünk a privatizációs ügyintézők asztalára, hogy ebből az igen széles menüből válasszanak mert legalább harminchat szempont figyelembevételét követhetik tetszésük szerint , akkor nem fogjuk tudni a döntések jogszerűségét számon kérni rajtuk. Ez a felelősség teljes elmosása!
Nem hiszem, hogy a törvényjavaslat beterjesztőinek ez lenne a valódi szándéka szóban egészen más hangzott el. A közvéleményt is másként tájékoztatták önök, mondván, hogy meg kell szüntetni a privatizáció átláthatatlanságát, átláthatóvá kell tenni a döntések hátterét. Ezzel a feltételrendszerrel a döntések háttere nem lesz átlátható! Mindenre meg fogják találni az indokot.
A szempontok közül különösen szeretnék az i) ponttal foglalkozni. Ez azt mondja, hogy "a kárpótlási jegyek ellenében a nemzetgazdaság teherbíró képességével összhangban megfelelő vagyon juttatása". Először is, véleményem szerint "a nemzetgazdaság teherbíró képessége" olyan megfoghatatlan fogalom, amely egyetlenegy dologra jó, hogyha ezt törvénybe iktatjuk: szentesítjük a jelenlegi gyakorlatot. Szentesítjük azt a gyakorlatot, hogy az eredeti kárpótlásra jogosultak semmit nem kapnak a kárpótlási jegyükért.
Ennek a kormánynak egyetlenegy "sikertörténete" van, mégpedig az, hogy sikerült neki elérnie, hogy a kárpótlási jegyek a történelmi mélypontot érjék el: 205 forintért lehet kapni a tőzsdén az 1740 forintot érő kárpótlási jegyet.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ezt sikerült elérni. Ehhez nagyon megfeszített munka kellett... Az előbbi, Suchman-miniszteri hozzászólásra reagálva, hadd mondjam el: szerettem volna adatokat kapni arról, hogy az elmúlt időszakban az eredeti kárpótlásra jogosultaknak ugyan mit privatizált az ÁVÜ vagy az ÁV Rt. kárpótlási jegyért. Mert a Pannon Váltó Részvénytársaság nyolc hónap után történő piacra dobása 1,2 milliárd forintos értékben a 100 milliárd forintos vásárlóerőhöz képest semmi sem volt. Leállt a privatizáció, még kárpótlási jegy ellenében is. Lehet, hogy vannak egyes pályázatok, ahol még elfogadnak kárpótlási jegyet de nem az eredeti jogosultaktól fogadják el azokat. Szerettem volna miniszter úrtól azt is hallani, hogy mennyi működőtőke áramlott be az országba mióta önök felgyorsították és fel akarják gyorsítani a privatizációt.
Ezek azok a számadatok, amelyek tényszerűen bizonyítják állításom igazságát, hogy a privatizáció ténylegesen leállt. Lehet gyorsítani, mert ha nulláról gyorsítjuk, persze sokkal szebbnek tűnik, sokkal jobbnak tűnik, mint ha egy 80 százalékos szintről próbáljuk gyorsítani.
A kárpótlási jegyekkel szembeni vagyonkínálat az államnak kötelezettsége. Ebben a privatizációs törvényben elsőrendű szempontok között kell ezt kodifikálni.
Valóban sajnálom, hogy önök két héttel ezelőtt leszavazták azt, hogy az eredeti politikai üldözöttek visszaadhassák a kárpótlási jegyüket és helyette életjáradékot kérjenek. Az önök ezen döntésének köszönhető ugyanis ez a 205 forintos árfolyam is, mert a politikai üldözöttek nem tudnak mit csinálni a kárpótlási jegyükkel: privatizációs kínálat nincsen, életjáradékra nem tudják visszaváltani rá vannak kényszerítve, hogy eladják. Ebbe a törvényjavaslatba következetesen bele kellene írni, hogy az államnak a kárpótlási jegyekkel szembeni vagyonkínálatot nagyon rövid időn belül fel kellene mutatni. Nem megteremteni kell: fölmutatni mert 1994-ben 110 milliárd forint volt erre előkészítve. Az ÁV Rt. ügyvezető igazgatója szerint is leállították a szavazások után, az új kormány hivatalba lépésével a kárpótlásijegyes privatizációt. Ezt a folyamatot újra kell indítani. Erre törvény kötelezi a kormányzatot törvény, amely kimondja, hogy a privatizált állami vagyon 10 százalékát kárpótlási jegy ellenében kell privatizálni. Az a törvény nem azt mondta ki, hogy "a nemzetgazdaság teherbíró képességével összhangban". Az azt mondta, hogy "kell", "kötelező", "meg kell tenni".
Nem tudom, önök emlékeznek-e még rá, de 1994 szeptemberében a Magyar Köztársaság miniszterelnöke, Horn Gyula miniszterelnök úr tett ígéretet itt, a Házban, hogy rövid időn belül, néhány hónapon belül 60-80 milliárd forint értékű vagyont fognak kárpótlási jegyért felajánlani. Ez az ígéret is elszállt, mint oly sok miniszterelnöki ígéret. De azért nem lehet egy országnak mindig csak ígérni, s nem lehet egy országtól türelmet kérni, ha a bizalom már valóban elfogyott.
Ebben a privatizációs törvényjavaslatban a kárpótlásra jogosultak érdekei sehol nincsenek megjelenítve. Ez a kormányzat továbbra is azt az álláspontot követi, hogy a kárpótlásra jogosultaknak semmit nem akar adni. Egyszer kifosztották őket, most még egyszer kifosztják őket ismét állami segédlettel.
Én kérem képviselőtársaimat, ne szavazzák meg ilyen módon ezt a privatizációs követelményrendszert, mert ezzel ismételten áldásukat adják a két héttel ezelőtti szavazásukra, amellyel újabb jogfosztást követtek el a politikai üldözöttekkel szemben; most azokat az embereket, akik évtizedeken keresztül csak szenvedtek ebben az országban, ismét meg fogják fosztani attól, hogy végre valamit kapjanak a kárpótlási jegyükért.
Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalról.)