Bauer Tamás (SZDSZ)

1995. április 10.

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Részben egy saját módosító indítványunk indoklásaként szeretnék egy pár szót szólni, részben pedig nagyon röviden néhány megjegyzést fűzni az elhangzottakhoz márcsak azért is, mert szeretném érzékeltetni, hogy amikor az ellenzéki képviselőtársaink által benyújtott módosító indítványok egyikét, másikát nem támogatják a kormánypártiak, akkor okkal teszik ezt. Szeretnénk megtisztelni képviselőtársainkat azzal, hogy elmagyarázzuk, hogy miért nem tudjuk támogatni, egyébként kétségkívül jószándékú módosító indítványaikat.Mindenekelőtt arra térnék vissza, ami fontos passzus az 6. pontban érintett első paragrafusnál, ahol a KDNP részéről törölni javasolják a "mielőbbi" privatizációra vonatkozó kifejezést.

Nos, szeretném elismételni, nem azért nem támogatjuk ezt, nem azért vagyunk mi a gyors privatizáció mellett elsősorban, hogy mielőbb bevételhez jusson a költségvetés. Azért vagyunk mi a gyors, a mielőbbi privatizáció mellett, hogy mielőbb túljussanak az állami vállalatok azon a nagyon szerencsétlen ideiglenes, bizonytalan állapoton, amit az a helyzet teremt, hogy mindenki tudja, hogy privatizálásra fognak kerülni, de erre még nem került sor. Nem egyszerűen a költségvetési bevétel, hanem a vállalatok mielőbbi stabilizációja, konszolidációja, a fejlődés mielőbbi lehetősége miatt foglal állást úgy a kormánytöbbség, hogy ez kívánatos.

Én tudom és tisztelem a Kereszténydemokrata Néppárt ettől eltérő koncepcióját, amelyet évek óta ismerünk. A kormánypártok azonban a parlamenti többség által jóváhagyott kormányprogramban egy ilyen privatizációs felfogás mellett kötelezték el magukat, teljesen indokolt ezért, hogy a törvényben is ezt a felfogást érvényesítsék.

A 17. pontban szereplő MDF-es módosító indítvány mellett érvelt most Sepsey Tamás képviselőtársunk, amely a szempontoknak a törlését javasolja a törvényből.

Azt gondolom, nyomós érvek szólnának amellett is, hogy ezeket a szempontokat ne rögzítse a törvény, de ha nem tenné, akkor például még indokoltabb lehetne az a kifogás, hogy a kormány nem kötelezi el magát például amellett a szempont mellett, hogy a kárpótoltak érdekeit is vegyék figyelembe a privatizációnál, hiszen az egyik szempont, amit tartalmaz ez a passzus, éppen ez.

(11.50)

Hasonlóképpen kifogásolhatnák képviselőtársaink egy sor más szempont figyelmen kívül hagyását ha a törvény nem tartalmazná ezeknek a szempontoknak a felsorolását , így szinte belekényszerítik a kormánytöbbséget abba, hogy a törvény szövegében sorolja fel, nevesítse azokat a szempontokat, amelyeket a privatizáció során követendőnek tart. Ha nem lenne ennyi szempont, akkor a hiányzó szempontokat különböző elkötelezettségű, különböző szakmához tartozó képviselőtársaink valószínűleg módosító indítványban javasolnák hozzátenni, így aztán valóban egy hosszú lista keletkezik, aminek megvannak a hátrányai. Ezzel egyetértek, de még mindig jobb, ha deklarálja a törvényalkotó, hogy milyen szempontokat kíván érvényesíteni, mintha nem ezt tenné.

Miután igaza van képviselőtársamnak abban, hogy ez az egyes privatizációs eseményeknél szinte korlátlan lehetőséget teremtene arra, hogy az utólagos hivatkozásnál mindig megtalálják azt a passzust, amelyik miatt éppen annak adták el azt a vagyontárgyat, akinek eladták, ezért javasolja Tardos Márton szabaddemokrata képviselőtársunk az ajánlás 24. pontjában a 2. § (2) bekezdéssel való kiegészítését, amely arra kötelezi az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Részvénytársaságot, hogy minden egyes privatizációs ajánlatnál rögzítse, hogy melyek azok a szempontok, amelyet a javaslatok, az ajánlatok elbírálásánál az adott ügyben érvényesíteni fog. Tardos Mártonnak ez a módosító indítványa éppen a privatizációs folyamat átláthatóságát és ellenőrizhetőségét szolgálja, hogy mindig egybe lehessen vetni azt, hogy milyen szempontokkal hirdették meg és hogyan érvényesítették ezeket a szempontokat a döntéshozatalnál.

Örülök annak, hogy a gazdasági és a foglalkoztatási bizottság támogatta Tardos Mártonnak ezt a módosító indítványát, kérem, hogy a plenáris ülésen, a szavazásnál valamennyien támogassák és majd a kormány képviselője is támogassa.

Még egy utolsó megjegyzést szeretnék tenni azzal kapcsolatban, amit Sepsey Tamás képviselőtársam arról mondott el, hogy a jelenlegi kormány semmit sem tesz a kárpótoltakért, úgymond itt másodszor is kifosztják a kárpótoltakat, hiszen hol áll a kárpótlási jegyek árfolyama, ami valóban nagyon sajnálatos fejlemény. Ezt azzal hozta összefüggésbe, hogy a jelenlegi kormány nem biztosít megfelelő vagyonkínálatot a kárpótoltaknak.

Nagyon figyelmesen hallgattam most Sepsey képviselőtársam szavait, de bevallom, hogy már akkor is figyelmesen követtem a nyilatkozatait, amikor még nem képviselő volt, hanem az Országos Kárpótlási Hivatal elnöke. Arra is emlékszem, hogy az elmúlt év tavaszán, március-áprilisban ebben a funkciójában hányszor bírálta az akkori Állami Vagyonügynökséget és Állami Vagyonkezelő Részvénytársaságot azért, hogy akkor sem biztosítottak kellő vagyonkínálatot a kárpótlási jegyekkel szemben, és már akkor is tehát még az előző kormány működésének utolsó fél évében is leszállt a kárpótlási jegyek kínálata.

Én értettem akkor ezeket a bírálatokat, amelyek, mondom, még az előző kormány idején az újságokban megjelentek, a rádióban hallhatóak voltak. Az, hogy már akkor bírálta a kellő vagyonkínálat hiányát, azt mutatja, hogy vagy az akkori kormány sem volt igazán híve annak, hogy a kárpótoltaknak megfelelő vagyont biztosítsanak, vagy pedig itt egy objektív ellentmondás áll fenn a rendelkezésre álló vagyonkínálat és a kárpótlási jegyek mennyisége között, amelynek áthidalására az előző kormány is és a jelenlegi kormány is erőfeszítéseket tesz. A jelenlegi is, de ezek az erőfeszítések az adott helyzetben csak korlátozott sikert hoztak az előző kormány idején is és a mostani kormány idején is. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)