Surján László (KDNP)

1995. április 10.

DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy néhány, ebbe a szakaszba tartozó módosító indítványunkkal kapcsolatban kifejtsem álláspontunkat. A jelentés 86. pontjában a 12. § (2) bekezdésével foglalkozunk; ez az igazgatóság kinevezésével kapcsolatos.Tisztelt Ház! Több képviselőtársam említette itt, hogy el kellene oszlatni azokat a veszélyeket, amelyek a privatizáció tisztaságát kérdőjelezik meg, amelyek a korrupció gyanúját kenik rá állandóan a meghozott intézkedésekre. Nem könnyű ezt a kérdést rendezni, és nem lehet megelégedni azzal a kézlegyintéssel, amellyel olykor a múltban találkoztunk; nevezetesen, hogy az ilyen ügyek mindig gyanúsak, a gyanú árnyéka rávetül azokra, akik ezen a téren dolgoznak. Ezt el kell viselni, és nem kell ezeket a gyanúkat komolyan venni.

Meggyőződésem, hogy ezek a gyanúk, amelyeknek nagyobb részéről tiszta szívből remélem, hogy valóban csak gyanúk és nem valódi korrupciós ügyeket fednek, mégis hozzájárultak ahhoz, hogy a magyar lakosság a privatizációt nem pozitív folyamatként éli meg, s nem örül annak, hogy létrejön Magyarországon egy erőteljes magántulajdon.

(12.00)

Mit lehet tenni, mit tesz ez a törvényjavaslat, illetve mit tesz a mi módosítványunk annak érdekében, hogy a döntéshozatal a lehető legtisztábban történjék? Erről konkrét módosító indítványok más helyen is szólnak. Jelen pont kapcsán arról kell szólni, hogy nem mindegy, milyen bizalmi tőkéje van annak a döntéshozó testületnek, amely végsősoron az igeneket és a nemeket kimondja.

Azt gondoljuk, hogy az igazgatótanács vagy igazgatóság mindegy, melyik formát választjuk egyértelműen a kormánnyal együttműködő szervezet, bizonyos önállóság mellett. Méltányos és igazságos tehát, ha az alapvető javaslat a kormánytól származik. Azonban a parlament felelőssége és részvétele ebben az ügyben valamilyen formában elengedhetetlennek látszik. Más esetekben is létrejönnek hasonló konstrukciók, amikor a parlament szavaz, a parlament adja a megbízatást, s mi úgy gondoltuk, hogy ebben az esetben is így kell ennek történnie: kormányjavaslat és parlamenti választás legyen. S hogy e parlamenti választás ne valami meddő vita, személyi összecsapások terepe legyen, javasoljuk, hogy egy házbizottsági konszenzus előzze meg a kormány javaslatának beterjesztését.

Miből állna ez, tisztelt képviselőtársaim? Ez azt jelentené, hogy a kormánynak együtt kellene működnie a parlamenti frakciókkal, meg kellene találnia a kölcsönösen elfogadható szakemberállományt, így kölcsönös bizalom alakulna ki a parlament mindkét oldalán, s megmaradna a kormánynak az a lehetősége, hogy nem rákényszerített, hanem általa elfogadott emberek kapják meg ezt az igen felelősségteljes jogosítványt, amiről szó van.

A vezetéssel kapcsolatban őszinte meglepetéssel észleltük azokat a törekvéseket, amelyek az Érdekegyeztető Tanács munkavállalói és munkaadói oldalát kizárnák ebből a folyamatból. Úgy ítéljük meg, hogy egy tizenegy vagy akár csak kilenc, de inkább tizenegy tagú testületben annak a két embernek, annak a két gondolatnak a megjelenése, amit a munkaadók és munkavállalók ottléte jelent, nem viszi be az igazgatótanácsba újra azokat a vitákat, amelyek nem odavalók, de bevihet egy olyan szemléletet, amelyre a döntések folyamán szükség van. Ezzel foglalkoztunk a 92. pontban szereplő módosító indítványunkban.

Sajátosnak tartjuk a törvénytervezetnek azt a gondolatát, hogy az ÁPV Rt. esetében a gazdasági társaságokról szóló törvény, legalábbis annak 13. §-a alól kivonná ezt a testületet. Úgy érezzük, hogy ha a kormány elkötelezte magát a részvénytársasági forma mellett, akkor ilyen kivételek adása jogbizonytalanságot eredményez. Mi helytelenítjük a részvénytársasági formát, de ahogy már egy másik képviselőtársam említette, alapvető nézeteltérések vannak a parlament különböző pártjai között. Módosító javaslataink jelenleg nem a saját programunkat akarják rákényszeríteni a kormánypártokra, hanem azon belül szeretnének egy olyan irányú elmozdulást elérni, amiben talán konszenzushoz lehetne jutni.

Hasonlóképpen az igazgatótanáccsal azonos megfontolások mozgathatják a felügyelőbizottság kinevezését. Ezzel kapcsolatos javaslataink megint kénytelenek voltak a munkáltatói és a munkavállalói oldal mellé állni; ugyanakkor nem tartjuk elegendőnek, ha ezen testületek csak itt, a felügyelőbizottságban jelennek meg. Nem lenne kívánatos, ha egy folyamatos felülvizsgálatba hergelné magát a privatizációs folyamatban a felügyelőbizottság, amely végül is akkor végez jó munkát, ha viszonylag kevés munkát végez, és ezzel mintegy hitelesíti az igazgatótanács döntéseit.

Érdekes sorsa van a 22. § (3) bekezdéséhez beterjesztett kiegészítésünknek. Ez ugyanis két új feladatot jelöl meg: az új munkahelyek létesítését és a válságtérségekben az adott társaság gondjainak megoldására vonatkozó felhívást.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nyilván nem véletlen és nem az én bizottsági elnöki funkcióm az oka annak, hogy a foglalkoztatási bizottság ezt a javaslatot egyhangúlag támogatta. Lehet azt mondani, hogy a törvény túl részletező, és akkor ezt az egész felsorolást el lehet hagyni. De ha nem hagyjuk el, akkor a foglalkoztatási, a térségfejlesztési szempontok nem hagyhatók ki és ezt nagyon erősen szeretném hangsúlyozni.

Problémát okozott számunkra egyébként a bizottsági ülésen az a "kellemes" bejelentés idézőjelben mondtam a kellemest , hogy a kormány igen tisztelt képviselője, aki megtisztelte bizottságunkat jelenlétével, közölte, hogy nincs felhatalmazása az előre hozott "igen"-ektől és a "nem"-ektől való eltérésre. Kérem miniszter urat és kérem általában a kormányzatot, gondoljuk ezt végig! Mi értelme ugyanis a bizottsági vitáknak, ha azokban eleve abból indulunk ki, hogy változtatásra nem kerülhet sor? Bizottságom képviselő tagjai érzékelték ezt a helyzetet, és bizony voltak esetek, amikor egyhangúlag szavaztunk a kormány képviselőjének véleménye ellen. Ha az ügyben kellően járatos, felhatalmazással rendelkező képviselő van jelen a bizottsági ülésen, akár ebben az esetben is, akkor talán remény lehet arra, hogy nemcsak utólag kell a miniszter úrnak összefogni a dolgokat és esetleg felülbírálni munkatársainak egyébként megkötött kezéből adódó nehézségeit, hanem már eleve látható, hogy van valami mozgástér a kormány pozíciójában.

Végül engedjenek meg még néhány szempontot elmondani az e szakaszban szereplő módosító indítványok kapcsán.

Az osztalékról meg kell mondani, hogy a bizottsági tagok egyharmadától sem kapott az erre vonatkozó anyag támogatást egyik bizottsági ülésen sem, holott ha a törvény nem foglalkozik azzal, hogy az ÁPV Rt. a maga osztalékbevételeit mire fordítja, akkor ez a bevétel eltűnik a költségvetésben. Ez lehet cél, de azért többen szorgalmazzák, hogy minden évben vagyonpolitikai irányelveket kellene megszabni és végigtárgyalni úgy, ahogy ezt az előző időszakban szerette volna a kormányzat; de valljuk be utólag kritikusan, hogy sose sikerült neki, mert mondjuk, decemberben tárgyalni az az évi vagyonpolitikai irányelveket már viszonylag kevésbé hatékony. Lehet, hogy ez vezeti azokat, akik ezt most el akarják kerülni; de ha elkerüljük, akkor az Országgyűlés gondolja meg, hogy nincsenek-e olyan fontos célok az állami vagyon tulajdonosi állapotából folyó bevételek tekintetében, amelyeknek legalább a körvonalait nem a Pénzügyminisztériumra, hanem erre a Házra kell bízni, vagyis megszabni ahogy itt próbálkoztunk egy felsorolással azokat a szempontokat, amelyekre ezt a pénzt fordítani kell.

Nyilvánvaló, hogy mire gondolunk elsősorban: a reorganizációra, arra, hogy a meglévő vagyont lehetőleg minél inkább működőképes állapotba kell hozni; arra, hogy a vagyonvesztéseket elkerüljük és így tovább hogy hozzájáruljon ez a bevétel a magyar gazdaság felemelkedéséhez.

(12.10)

Az idő előrehaladta miatt nem ismertetek minden egyes módosító indítványt, de engedjék meg, hogy még szóljak arról, amit nagyon szeretnénk; bár egyharmados támogatása sincs annak a gondolatunknak, hogy az ÁPV Rt. éves beszámolójáról legkésőbb a költségvetés elfogadásával egyidőben az Országgyűlés határozatban dönt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy érzem, hogy a parlamentnek ennyi rátekintése a magyar társadalom átalakításának egyik legfontosabb kérdésére mindenképpen kívánatos. Természetesen ez akkor is lehetséges, ha a törvény ezt nem rögzíti. De miért ne rögzítené, amikor a kormány állandóan azt hangoztatta, hogy átlátható, hogy nyilvános és így tovább? Semmibe sem kerülne a kormánynak elfogadnia ezt a változatot, és én kérem miniszter urat, gondolja végig, csak nyer vele mint privatizációért felelős miniszter, semmit nem veszít.

Hasonlóképpen szól a törvény arról, hogy az ÁSZ jelentést terjeszt elő az ÁPV Rt. ténykedéséről. A kereszténydemokraták nem szeretnék, ha ez a jelentés a sok papír között itt feküdne az asztalunkon, és senki sem törődne vele. Ezért azt javasoljuk, a törvény írja elő, hogy az ÁSZ elnöke terjessze be mint minden más előterjesztést a parlamentnek ezt a jelentést itt, az Országgyűlés plénuma előtt, és ne lehessen egy ilyen beterjesztés és nyilvánvalóan az azt követő vita nélkül erről a kérdésről szavazni. Itt megint arról van szó, nem örökre szólnak ezek a törvények, hiszen tudjuk, hogy a privatizációs folyamat előbb-utóbb lecseng. Addig azonban ennek a parlamentnek s az itt lévő hat pártnak felelőssége van a tekintetben, hogy a lehető legtisztességesebben, a legjobban, legátláthatóbban és a legcélszerűbben folyjék ez a folyamat. Az elmúlt évek ÁSZ-jelentéseit tanulmányozva azt kell mondanunk, hogy bizony minél több a kontroll, minél több a nyilvánosság, annál jobban mehetnek a dolgok. Ne ismétlődjék meg az a helyzet, hogy még egyszer egy ÁSZ-jelentésben olyanokat kelljen leírni, mint az 1993-as jelentésben kellett! Ha előírjuk ennek az anyagnak a nyilvánosság előtt való megtárgyalását, akkor azt gondolom, hogy ez azon másod, harmadrendű munkatársak számára is, akiknek számítaniuk kell rá, hogy napvilágra kerülnek azok az ügyek, amelyeket nem szántak a napvilágra, megkönnyíti a cselekvést; s megint csak miniszter úrnak mint a területért felelős kormánytagnak a munkáját is könnyítik ezek a javaslatok.

Meg kell mondanom, tisztelt képviselőtársaim, néhány helyről a kormánypárti oldalról mintha némi helyeslést látnék a szemekben. Nem tapasztaltuk ezt a bólogatást a bizottsági üléseken; de bizony tapasztaltunk egyfajta mechanikus kormányzati szavazást: ellenzéki javaslat leszavazzuk.

Kérem, gondolják meg! Gondolom, hogy most a téma iránt különösen érdeklődők vannak itt s töltik velünk együtt az idejüket köszönet érte és köszönet megtisztelő figyelmükért , de ez a figyelem és az itteni jelenlét semmit nem fog érni, ha a végső szavazáson ugyanúgy mechanikus gombnyomogatások történnek, vagy esetleg az embereknek valami nemkívánatos kategorizálása "A" típusú, azaz kormánypárti és "B" típusú, azaz ellenzéki képviselőre.

Még egyszer mondom, ezek a módosító javaslatok nem falrengetőek, nem a mi szánk íze szerint fordítják át az egész törvényjavaslatot, de ahhoz járulnak hozzá, hogy az adott körülmények között a legnagyobb hatékonysággal folyjék a privatizáció és annak ellenőrzése. Ehhez kérem miniszter úr és a kormánypárti képviselők segítségét is, és köszönöm a jelenlevők megtisztelő figyelmét. (Taps.)