Mészáros István László (SZDSZ)
DR. MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ (SZDSZ): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A Szabad Demokraták Szövetsége is nyújtott be módosító indítványokat annak érdekében, hogy ezt az elengedhetetlenül és kiemelkedően fontos és helyes célokat szolgáló törvényjavaslatot tovább csiszoljuk. Tisztelt Képviselőtársaim! A szabaddemokrata javaslatok mögött az az általános elv húzódik meg, hogy a gazdasági ésszerűség szempontjai összhangba kerüljenek a jogállamiság követelményeivel és megfeleljenek az alkotmányosság elvárásainak is ugyanis a gazdasági szempontokkal szemben is követelmény az, hogy kiállják a jogállamiság próbáját.
Módosítványainknak a törvényjavaslat II. fejezetére vonatkozó része a privatizációs szervezet jogállásával foglalkozik, ezt kívánja némileg módosítani. A magánosítást lebonyolító szervezettel kapcsolatban ugyanis, tisztelt képviselőtársaim, az a kérdés vetődik fel, hogy mekkora szabadsága van a törvényalkotónak, azaz nekünk, tisztelt képviselőtársaim, annak eldöntésére, hogy milyen jogállás illesse meg ezt az új privatizációs szervezetet. Ennek mérlegelésekor nemcsak a joguralom elvének érvényesítése miatt fontos ez a kérdés, hanem azért is, mert a privatizációs szervezet több száz milliárdos vagyon felett rendelkezik.
Szerintem, tisztelt Ház, a döntési szabadságunkat legalább két alkotmányos követelmény korlátozza. Az egyik ilyen követelmény az, hogy az állami tulajdon össznemzeti jellegű tulajdon, mivel az alkotmány kimondja, hogy a magyar állam tulajdona nemzeti vagyon. A másik ilyen követelmény az az Alkotmánybíróság által kimondott és a polgári törvénykönyv egy 1991-es módosításával is megerősített követelmény, hogy el kell választani egymástól az állam közhatalmi és tulajdonosi szerepkörét.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nézzük meg, mi következik az állami tulajdon össznemzeti jellegéből! Magától értetődik először is az a következtetés, hogy a nemzeti vagyon alanya maga a magyar nemzet, tehát a tulajdon feletti rendelkezési jog és a tulajdonosi jogvédelem is magát a magyar nemzetet illeti meg. A nemzet képviselője pedig az alkotmány alapján népképviseleti jellegéből fakadóan nem más, mint az Országgyűlés. Így a nemzeti vagyon tulajdonlásának legfőbb részjogosítványa: a rendelkezési jog hangsúlyozom, ideértve az ellenőrzési jogokat is az Országgyűlés fennhatósága alá kell hogy tartozzon.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az előző kormány idején felállított Állami Vagyonkezelő Részvénytársaság egyik hibája éppen az volt, hogy az alapítói jogoknak a kormány kezébe adása és a parlamenti ellenőrzés kizárása lehetőséget adott arra, hogy a nemzeti vagyont kormányvagyonként kezeljék. Ennek a törvényjavaslatnak egyik célja éppen az kell hogy legyen, hogy ezt a visszaélésekre lehetőséget teremtő helyzetet, tehát a nemzeti vagyon kormányvagyonként történő kezelésének lehetőségét felszámolja. A szabaddemokraták módosításai éppen ezért a parlamenti fennhatóság kiterjesztését szolgálják. Így és most csak példálózó felsorolást adok például át kívánjuk telepíteni az alapítói jogokat a kormánytól a parlamenthez, hogy ne lehessen többé a nyilvánosság kizárásával alapszabályt módosítani, hogy a nyilvánosság háta mögött 3000-es kormányhatározatokkal ne lehessen utasítást adni a vagyonkezelő szervezetnek különböző alapítványok támogatására, és azért is, hogy a költségvetés kikerülésével ne lehessen életképtelen cégek átmeneti támogatására rávenni a privatizációs szervezetet.
A törvényjavaslathoz képest tovább kívánjuk erősíteni a parlamenti ellenőrzést, így például szeretnénk, hogy a felügyelőbizottság elnökét és tagjainak egy részét maga az Országgyűlés válassza meg. Kívánatosnak tartjuk, hogy a vagyonkezelő szervezet éves beszámolói és az Állami Számvevőszék erről szóló jelentései határidőhöz kötöttek legyenek tehát itt egybeesik indítványunk iránya a KDNP-vel , és azok elfogadásáról maga az Országgyűlés dönthessen határozatban. Ha ugyanis az eddigi gyakorlat marad fenn, akkor az ellenőrzés teljesen formális, mert eddig is tapasztaltuk, hogy ezek a beszámolók sok-sok hónapos késéssel érkeztek ide elénk, és el is felejtődtek.
(12.20)
Biztosítani szeretnénk továbbá, hogy a privatizációs bevételek valóban befolyjanak a költségvetésbe, és a privatizációs szervezet ne folytathasson a saját szakállára pénzügyi manővereket, azaz ne fordulhassanak elő olyan, az ÁV Rt. 1993. évi tevékenységéről szóló számvevőszéki jelentésben írt esetek, hogy a szervezet milliárdokat helyez ki kereskedelmi bankokba, miközben a költségvetési befizetéseinek nem tesz eleget. Azt is szeretnénk, hogy ne vehessen fel hiteleket költségvetési fölhatalmazás nélkül, tetszés szerint megterhelve ezzel az eladni való vagyont.
Tisztelt Ház! Most a 2. pontra térnék rá, tehát arra a követelményre, hogy el kell választani egymástól a közhatalmi és a tulajdonosi jogokat. Ennél a pontnál meg szeretnék állni egy pillanatra, és idézni szeretnék önöknek az Alkotmánybíróság egy idevonatkozó döntéséből, nevezetesen az 59/1991-es alkotmánybírósági határozatból. Nem kívánom az önök idejét hosszasabban igénybe venni, ezért csak egy mondatot olvasok föl, amely azt mondja, hogy „el kell különíteni az állam, mint a gazdálkodás alanya, jogait és kötelességeit a gazdálkodás állami befolyásának eszközeit jelentő közhatalmi jogosítványoktól”.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ajánlatos az Alkotmánybíróság határozatait a gazdasági jellegű ügyekben is forgatni. Ugyanis az Alkotmánybíróság számos döntésében foglalkozik gazdasági alkotmányossági kérdésekkel, s ezeket nem lehet figyelmen kívül hagyni.
Mi következik ebből, tisztelt Ház? Nem kívánatos az, hogy a vagyoni viszonyokban az állam egyszerre viselkedjék hatóságként és tulajdonosként. A hatósági és a tulajdonosi pozíció összekeveredése ugyanis azt eredményezi, hogy az állam tetszés szerint váltogathatja eladói és hatósági arcát. Ha valami, ez kiszámíthatatlanná teszi a viselkedését a vevő irányában, és könnyen a vevők elbizonytalanítását eredményezheti, ez pedig a privatizációs célokkal is ellentétes.
Tisztelt Ház! Az előző kormány alatt fölállított Állami Vagyonkezelő Részvénytársaságban ezek a pozíciók jelentősen össze voltak mosódva. Így például ugyanaz a szerv, a kormány nevezte ki a privatizációs intézmény vezetését, de az ellenőrzésére hivatott felügyelő bizottságot is, valamint az úgynevezett alapítói határozatokban a kormány mint az alapítói jogok birtokosa, korlátok nélkül kötelező utasításokat adhatott a privatizációs szervezetnek.
Szerintünk ennek az új törvényjavaslatnak, vagyis az ennek következtében előálló új törvénynek következetesebbnek kellene lennie a két pozíció elkülönítése terén. Ezért azt a megoldást javasoljuk, hogy az új privatizációs szervezet kapjon a Magyar Nemzeti Bankhoz hasonló, a kézi vezérlés kiküszöbölésére alkalmasabb jogállást.
Hangsúlyozni kell ugyanakkor, tisztelt képviselőtársaim, hogy tökéletes megoldást természetesen nem találhatunk, hiszen önmagában is ellentmondásos és megkerülhetetlen helyzet az, hogy az államtalanítást maga az állam vezérli. Arra azonban lehetőség van, hogy okulva az elmúlt évek tapasztalataiból, megpróbáljuk tökéletesíteni a rendszert, vagy legalábbis kiküszöbölni azt, hogy újra ugyanazokat a hibákat kövessük el, amelyeket annak idején joggal kritizáltunk.
Tisztelt Képviselőtársaim! A Szabad Demokraták Szövetségének módosító indítványai a megoldás egy lehetséges módozatát vázolják fel. Hangsúlyozni kell ugyanakkor, hogy ezek az indítványok csak akkor lennének képesek jótékony hatás kifejtésére, ha minden elemük elfogadást nyerne. Az egy csomagban szereplő indítványok ugyanis egymásra épülnek, logikai rendet alkotnak, és ha mindezekből képviselőtársaim mindössze egy-két elemet ragadnak ki, mint ahogy azt például Farkas Imre és Miklós László teszik az együttes jelentés 1/34. pontjában, tehát az 1. kötet 34. pontjában az úgynevezett hozzárendelt vagyon vonatkozásában, akkor ez egyenesen azzal a veszéllyel járhat, hogy rendszeridegen környezetbe kerülve ezek a tetszés szerint kiemelt elemek éppen a kívánt céllal ellentétes hatást válthatnak ki, akár a privatizáció szándékainkkal ellentétes lefékezését is. Ez a Farkas-Miklós-féle módosító indítvány ugyanis általános alaptőke-leszállítást tenne szükségessé, és az ezzel kapcsolatos eljárás hosszú hónapokra lefékezhetné a privatizációt.
Tehát, tisztelt képviselőtársaim, arra szeretném kérni önöket, hogy a szabaddemokrata indítványokat a maguk összefüggéseiben tanulmányozzák és elemezzék, mert az egyes elemek kiragadása ezekből félrevezethet. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)