Szabó György (MSZP)

1995. április 11.

SZABÓ GYÖRGY népjóléti miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Kedves képviselőtársaim, kérem, ne vegyék személyes hangütésnek, ha azzal kezdem, hogy amikor a nevem már a március 12-ei intézkedéseket követően a népjóléti tárcával kapcsolatban szóba került, akkor én alapvetően két kérdésre kerestem a választ. Azért mondom, nem személyes hangvétel, mert úgy érzem, hogy ezekre a kérdésekre keressük mindannyian a választ. Az egyik úgy hangzott a szociális intézkedéscsomaggal kapcsolatban, hogy vajon átmeneti, gazdasági kényszerből származó döntésekről van-e szó, amelyeket kényszeredetten, fogcsikorgatva tudomásul kell vennünk, aztán, ha elmúlnak a nehéz évek, akkor minden mehet tovább, vagy pedig egy olyan fordulatról, amelyet most és a közeli, belátható jövőben egészen biztosan alkalmaznunk kell. Arra a meggyőződésre jutottam: egészen biztos, hogy egy fordulatról van szó.A szociális, jóléti rendszerek akkor épültek ki, amikor ez az ország egészen más volt.

(14.10)

Mire a nyolcvanas évek közepe vagy vége felé kiépültek, ezeknek a rendszereknek a társadalmi és gazdasági alapjai egyszerűen összeomlottak.

Végre tudomásul kell venni és szembe kell nézni olyan egyszerű tényekkel, hogy amíg öt évvel ezelőtt Magyarországon a népesség több mint 50 százaléka dolgozott, ma már az aktív korú népesség az ország lakosságának mindössze 40 százaléka, és közben többször elhangzott már a nemzeti termék, a megtermelt jövedelem is csökkent 20 százalékkal.

A másik kérdés, amit magamnak is meg kellett válaszolnom: vajon választhatott volna-e más utat a kormány, mint a megszorító szociális, jóléti intézkedések bevezetését.

Én úgy gondolom, hogy természetesen választhatott volna másikat is a kormány. Megtehette volna azt példának okáért, hogy beindítja az inflációs spirált fedezetlen pénzkibocsátással; vagy természetesen megtehette volna azt is a kormány, hogy újabb járulékokat, adókat vet ki a munkaadókra és a munkavállalókra egyaránt. Amikor az ember ezt végiggondolja, akkor nem gazdasági, hanem egyszerűen szociálpolitikai szempontokból lenne elfogadhatatlan ez a megoldás, mert sokakkal ellentétben akik megfogalmazták a mostani intézkedések hatását az úgynevezett alsó középrétegek vagy más néven: középosztály lecsúszásában nekem az a meggyőződésem, hogy mind az infláció, mind a járulékok növelése éppenséggel ezen rétegek lecsúszását, elszegényedését eredményezte volna, hiszen ők azok, akik a legkevésbé képesek az ilyen jellegű intézkedések hatását kivédeni.

A magam részéről tehát úgy gondolom, hogy a változásokat, a megszorításokat, ha nem is lehet kívánatos célnak tekinteni, de mindenféleképpen egy olyan kikerülhetetlenül megfizetendő árnak kell tekintenünk, amelyet azért kell fizetnünk, hogy csökkenjenek a munkavállalás és a foglalkoztatás terhei, és a jövőben egyre kevesebben kényszerüljenek ebben az országban jóléti támogatásból, szociális juttatásból, járulékból megélni.

Azt hiszem, hogy ezenkívül olyan üzenete is van ennek a fordulatnak a szociálpolitikában, hogy talán a nehéz gazdasági helyzettől függetlenül is felül kell vizsgálni azt a korábban meglehetősen hamis egyenlősdire alapult rendszert, amely egyformán kezeli a tehetősebbeket és juttatásokat ad a gazdagabbaknak is, miközben az ország elég nagy része elszegényedik, és családok sokasága kerül kilátástalan helyzetbe.

Egyszerűen nem hiszem, hogy nekünk fenn kell tartani egy olyan gyermekgondozási díjrendszert, ahol a munka utáni jövedelmek után akár 52 ezer forintot is kaphat egy kisanyuka.

Nem hiszem, hogy ebben a mai helyzetben feltétlenül családi pótlékot kell adni azoknak a családoknak, ahol ez a támogatás, mondjuk, egy fél pár jobb minőségű sportcipőt jelent. S nem hiszem, hogy ne kellene azokat a rendszereket korrigálni, amelyek bizonyos értelemben igenis a munka, a munkavégzés ellen hatnak.

Tisztelt Országgyűlés! Úgy gondolom, egyszerűen nem igazak azok a vádak, amelyek arról szólnak, hogy az állam kivonul a szociálpolitikából, vagy hogy családellenes. Itt hallunk mindenfajta becsléseket, mindenfajta, ha úgy tetszik, rossz értelmű várakozásokat, hogy csökkenni fog a születési szám, növekedni fog a válások száma. Számomra az a meglepő, hogy ezt azoktól halljuk elsősorban, akik folyamatosan megfogalmazzák, hogy vajon a kormány intézkedései mögött voltak-e hatásvizsgálatok. Kérdezem, hogy ezek mögött a vélelmek mögött, amelyek a jövőre vonatkoznak, vannak-e hatásvizsgálatok; vagy pediglen valami egészen más a céljuk: az intézkedések, a kikerülhetetlen és hangsúlyozom fordulatot jelentő intézkedések szükségtelen lejáratása és a pánikkeltés, a rosszhangulatkeltés.

Tisztelt Ház! Én azt hiszem, nem kell abban a hitben ringatni magunkat, hogy a most így kialakuló jóléti szociális rendszer persze úgy tökéletes, ahogy van, és nem kell nagyon intenzíven dolgozni ennek a további javításán, korrigálásán, tökéletesítésén, továbbépítésén. Természetesen fontosnak tartom azt és kell is dolgozni ezen, dolgozunk is , hogy minél hamarabb eljussunk a jövedelmi és szociális helyzetnek egy olyan ismeretéhez, amely szükséges ahhoz, hogy a rászorultsági elv jobban érvényesülhessen. S dolgozunk természetesen azon, hogy olyan szociális minimumokat, elérhető minimumokat fogalmazzunk meg, dolgozzunk ki, amely a különböző élethelyzetekben lévő emberek számára jelentenek biztonságos kapaszkodót, elérhető támogatásokat. Dolgozunk azon, hogy ma az állampolgárok számára szinte áttekinthetetlenül szétforgácsolt, éppen ezért sokszor hozzá nem férhető pénzbeli támogatások rendszerét könnyebbé, egyszerűbbé és áttekinthetőbbé tegyük.

Dolgozunk azon, hogy az a 9 milliárd forint, amely az önkormányzatokhoz, a munkanélküliekhez kell hogy eljusson hiszen többlettétele is van ennek az intézkedéscsomagnak , valóban, ellenőrizhető módon a legrászorultabbakhoz jusson el. Dolgozunk azon is, hogy akár a jóléti rendszeren belül újabb forrásokat találjunk, elsősorban a nagycsaládosok számára. Dolgozunk azon, hogy szociális munkások sokasága segítse a támogatásra szorulókat. És természetesen azon is dolgozunk, hogy olyan rendszert építsünk ki, amely ösztönzi a járulékfizetőket, és egyben szankcionálja azokat a járulékmegtakarító munkaadókat, akik ezáltal sajátos jövedelemre, mondhatni: feketejövedelemre tesznek szert.

Tisztelt Ház! Gyorsan megy az idő, ezért az egészségügyről én itt és most nem szólnék, de egy megjegyzést tessenek nekem megengedni. Szeretném eloszlatni azt a félreértést, ami többször elhangzott itt ma is, hogy az egészségügyből a kormány intézkedéscsomagja forrásokat kíván kivonni. Nem erről van szó! A rendszer átalakításáról van szó, és arról, hogy az egyik területről, a fekvőbeteg-ellátás területéről felszabadítható forrásokat az alapellátás irányába történő átcsoportosításra kívánja felhasználni.

Tisztelt Ház! Természetesen a kormány sem tudja ígérni azt, hogy fájdalommentesek lesznek ezek az intézkedések nem is lenne igaz. Én azonban azt hiszem, hogy meg kellett ezeket hozni, és dolgozni kell a továbbépítésén. Igen, megértést kérünk, elsődlegesen a tehetősebbektől, s abban a reményben, hogy az erőfeszítéseik önmaguk és családjuk és valahol az egész ország javát is fogják szolgálni. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)