Bauer Tamás (SZDSZ)

1995. április 11.

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mint az SZDSZ utolsó hozzászólója, ha egy percben akarnám összefoglalni ennek a kormányzati intézkedésnek a logikáját, akkor azt mondhatom: abból indulunk ki, hogy a magyar gazdaság válságban van, amely válság legfontosabb tünete az államháztartás hatalmas hiánya és az, hogy a külkereskedelemben az export messze nem tud lépést tartani az importtal, ez pedig adósságnövekedéssel, inflációval fenyeget. Ezért az egyensúly helyreállítására van szükség rövid távon, a beruházások élénkítésére, a vállalkozások élénkítésére a jövő érdekében, ami átcsoportosítást kíván a beruházások javára és a fogyasztás rovására. A fogyasztáson belül elsősorban a közületek, az állam fogyasztását kell korlátoznunk, és ha ez nem elég, csak akkor nyúlhatunk a lakosság fogyasztásához.

(14.30)

Ezen belül mind a munkajövedelmeket tehát a béreket , mind pedig az államháztartásból származó jövedelmeket, a szociális juttatásokat sajnos, korlátozni kell. Ezt úgy, hogy minél inkább csak a magasabb jövedelműeket, és ne az alacsony és közepes jövedelműeket érintse.

Azért foglaltam ezt így össze, mert nem egy-egy mondatban, hanem az egész gondolatmenetben egyezik meg az, amit itt összefoglaltam azzal, amit a Fiatal Demokraták Szövetsége a választások előtt hirdetett a jövendő kormány feladatairól. A fiatal demokraták is azt mondták akkor, hogy válság van, és ennek a válságnak azok a tünetei és az a lényege, amit elmondtam. Azt mondták a fiatal demokraták, hogy például az államháztartási hiány fele-fele arányban a negyven év és körülbelül fele arányban az Antall-kormány tevékenységének a következménye; ahogy ezt Orbán Viktor ebben a Házban egy évvel ezelőtt elmondta. Azt mondták a fiatal demokraták, hogy a változáshoz a vállalkozásokat kell ösztönözni; ehhez a minimumadót kell megszüntetni, a forrásadót kell levinni, a vállalati nyereségadót kell csökkenteni. Pont ez az, amivel ez a kormány a tevékenységét még tavaly kezdte.

Azt mondták, hogy először az állami kiadásokat, a költségvetési kiadásokat kell csökkenteni. Ez az, amivel a Bokros-csomag kezdi a maga feladatait. Azt mondták, hogy ezek után a szociális rendszert is felül kell vizsgálni; ahogy ezt Szekeres Imre már idézte. Ez az, amivel ez a csomag folytatja. Azt mondták a fiatal demokraták, úgy kell ezt megtenni, mint Szekeres Imre idézte, hogy ez a magasabb jövedelműeket érintse, és ne érintse az alacsony jövedelműeket; úgy, ahogy ez a csomag ezt idézte.

Miért mondtam el mindezt most? Két okból. Azért mondtam el, mert föltették a kérdést: miért foglalkozunk itt annyit a fiatal demokratákkal. Azért, mert ők voltak azok, akikkel közösen készültünk föl, egymással a programjainkat egyeztetve arra, hogy esetleg majd kormányzati feladataink lesznek. És akkor, azzal a programmal szemben, amit közösen fogalmaztunk meg, nem volt kifogás.

Azért foglalkozunk ezzel, mert szeretnénk elmondani: mi megértjük azt, hogy a jelenlegi helyzetben, amikor ellenzékben vannak, amikor Torgyán Józseffel kell versenyezniük azoknak a választóknak a rokonszenvéért, akik a kormány intézkedéseit nem tudják elfogadni; ebben a helyzetben megértjük, hogy ők nem tudják vállalni azt a programot, amit a választások előtt maguk is képviseltek. De szeretnénk megnyugtatni őket, hogy nélkülük is és helyettük is ez a kormány meg fogja valósítani azt, az ország és a jövő érdekében, amit egy évvel ezelőtt még ők is egyedül kívánatos megoldásnak tartottak.

És végül azért kell ezt elmondanunk: feltették a kérdést, hogy vajon mit várunk tőlük. Azt várjuk, hogy ne mondják, vagy azt várjuk, hogy adják írásban a maguk szövegeit. Mi azt hallottuk, hogy ők alternatív javaslatokkal állnak elő, azzal szemben, amit ők is képviseltek a választások előtt és most is képvisel a kormány. Ezeket az alternatívákat, amelyek alternatívái a saját programjuknak is, ezt még nem ismerjük, és ezt kíváncsian várjuk.

Ennyit szerettem volna elmondani.

És végül még egy utolsó megjegyzésem lenne bocsánat, kettő. Az egyik: Kónya Imre azzal vádolta ezt a kormányt, hogyha olyan intézkedéseket hoz mandátumának első évében, amelyek nem találnak azonnal az egész társadalom támogatására, akkor eltér a parlamentáris demokrácia gyakorlatától. Föl kell tennem a kérdést... (Dr. Kónya Imre: Nem ezt mondtam.) Valami ilyet mondtál, Imre. (Dr. Szabad György: Nem ilyet. Dr. Kutrucz Katalin: Valami egészen mást.) Föl kell tennem a kérdést, hogy amikor Angliában, Franciaországban vagy bármely parlamentáris demokráciában, a maga ciklusának első évében olyasmire kényszerül és vállalkozik egy kormány, ami akkor sztrájkokkal, tüntetésekkel jár, akkor ez ellentétes-e a parlamentáris demokrácia elveivel; olyan intézkedésekre, amelyek több éven belül hozhatnak eredményt.

És végül az utolsó megjegyzésem: én nem szégyellem azt, hogy egy parlamentben, kormánypárti képviselőként, a kormány mellett állok és az ellenzéket bírálom. Azt hiszem, hogy parlamentáris rendszerben egy kormánypárti képviselőnek ez a feladata. Köszönöm szépen. (Taps a koalíciós képviselők padsoraiban.)