Baráth Etele (MSZP)

1995. április 11.

DR. BARÁTH ETELE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Igyekszem rendkívül rövid lenni, az idő előrehaladt. Csak azért veszem magamnak a bátorságot, hogy mégis néhány percet ellopjak, mert talán egy másfajta szempontrendszerre is fel tudnám hívni a figyelmet, mint amelyik ma, a mai nap folyamán idáig elhangzott.Talán tudható rólam, hogy képviselői minőségemen kívül a Magyar Munkaadói Szövetség alelnöke is vagyok, és mint a szövetség alelnöke, az elnökség ülésein és később más vitákon is többször vettem részt a kormánycsomag értékelésében. És ezért inkább arra vállalkoznék mint hogy személyes, szubjektív érzéseimet közölném , hogy objektíve azokat próbálnám továbbadni, amelyek ott elhangoztak.

(14.40)

Az egyik: szeretném azért mégis felhívni mindenkinek a figyelmét arra, hogy egy furcsa paradox helyzet adódik, hogy egy szocialista, egy szociális-liberális kormány, egy, szociáldemokrata értékeket valló kormány kényszerül tulajdonképpen olyan kemény intézkedésekre, amelyek sokkal inkább a tőke érdekeit szolgálják, tehát a vállalkozói érdekeket szolgálják, mint a közvetlen társadalmi érdekeket. De én azt gondolom, hogy ennek a népszerűtlenségnek a tudatos vállalása lehet az egyetlen út ahhoz, hogy néhány éven belül rövid távú mostani intézkedések hosszabb távú előnyöket jelentsenek az ország számára. Tehát furcsa érték- és érdekharc folyik pillanatnyilag, és ebben a teremben is e kettő ütközött egymással.

Azt elég egyértelműen ki lehet jelenteni, hogy ennek az intézkedési csomagnak igenis nem egy oldala van, hiszen mindazok a megszorító és a költségvetési likviditást, a költségvetés helyzetét segítő intézkedések, amelyek itt megfogalmazódtak, pontosan azokat a belső forrásokat igyekeznek megteremteni, amelyek, nagyon reméljük, hogy a vállalkozások számára megfelelő hitellehetőségeket, megfelelő beruházási lehetőségeket fognak teremteni. Tehát én azt gondolom, hogy az a munkaadói várakozás, amelyik ennek az új kormánynak a felállását követte, ez a munkaadói várakozás most megerősödött, és igaz, feltétlenül igaz, hogy egyfajta bizalomvesztés volt társadalmi oldalon, de nagyon jelentős bizalomnövekedés következett be a vállalkozói oldalon.

Én kizárólagosan azért szeretnék szólni, és azért szólok, és szeretném kérni a kormányt arra, hogy vegye figyelembe ezt a bizalomnövekedést, támaszkodjék erre, és azt a lépést, amit most megtett, további lépések kövessék. Ismerjük Senecától azt a bölcsességet, hogy igazából véve nem az első lépés hossza fontos a cél elérése érdekében, hanem az iránya a fontos.

A munkaadói oldal úgy értékeli, hogy ennek az iránya megfelelő volt, viszont egy lépés semmiképpen nem elégséges ahhoz, hogy el lehessen oda érkezni, amiről idáig beszéltünk.

A munkaadói oldal általában véve, ezen belül a Magyar Munkaadói Szövetség, természetesen éppúgy differenciáltan fogadta ezeket az intézkedéseket, mint bárki más a magyar társadalomban, akár a szociálpolitikát vallja magáénak, akármelyik másik oldalon ül. Ezért természetesen voltak ennek olyan részei, amelyekkel teljes mértékben egyetért, vannak olyan részei, amelyeket tudomásul vesz, vannak olyanok, amelyeket ellentmondásosnak tart, és vannak olyanok, amelyeket nem tart elfogadhatónak.

Igazából véve a mi számunkra az a nagyon fontos, és az, amivel egyetért, hogy azok a lépések, amik a belső egyensúlyt és a külgazdasági egyensúlyt szolgálják, mindazok a lépések, amik az exportösztönzést szolgálják, a hazai piac védelmét szolgálják, egyértelműen kedveznek a magyar vállalkozóknak, tehát a magyar terméknek, ezáltal a munkavállalói oldalnak is.

Azonban az is biztos, hogy ezeket az intézkedéseket ki kell egészíteni még olyan konkrét lépésekkel, olyan rendelkezésekkel, amelyek egyértelművé teszik, hogy milyen hazai iparpolitikának felelnek meg ezek az exportösztönző intézkedések, és még mik ezek konkrétan. Mert egyszeri leértékelés adott esetben, vagy egy vámintézkedés, nem biztos, hogy kizárólagosan ezt jelenti. Egyértelmű az, és a kiadott számadatok azt bizonyíthatják, és szerintem a túlsó oldalon, az ellenzéki oldalon ülő kollégák nyilván megkapták, elolvasták és elmélyedtek ezekben a táblázatokban, egyértelműen indokolják azt, hogy egy ilyen jellegű egyensúlyromlást meg kell állítani, meg kell akadályozni. Itt a munkaadói oldalnak természetesen az a véleménye, hogy ez nem kizárólagosan monetáris, és különösen nem restriktív módon végezhető el, hanem, mint ahogy a miniszter úr bevezetőjében is elhangzott, egyértelműen növekedéssel, egy fenntartható gazdasági növekedéssel lehet ezt elősegíteni.

Elhangzott az a fogalom is, amit én előzetesen felírtam, az előremenekülésnek a fogalma. Én azt gondolom, hogy annak érdekében, hogy az előremenekülés teljesíthető legyen, ahhoz bizony a kormánynak határozottan rendelkeznie kell azzal a koncepcióval, ami az én ismeretem szerint kormányhatározat formájában is megfogalmazódott, de itt ma nem hangzott el, hogy vannak olyan ágazatok, amely ágazatok számára ezek a forintleértékelési, egyéb más intézkedések kifejezetten hasznosak, tehát mindenféleképpen lendíthetők. Ilyenek a szolgáltatás, a turizmus, és ehhez tartozó háttérágazatok. És egyértelmű az, hogy a deviza nem kizárólagosan privatizációból érkezhet, hanem akkor érkezhet, hogyha olyan beruházásokat indukál, keletkeztet a kormány, amelyek adott esetben az infrastruktúra-fejlesztéshez, és más, egyéb más, ahhoz tartozó háttérágazatokhoz kötődnek. Tehát a munkaadói oldal a leghatározottabb mértékben elvárná a kormánytól azt, hogy az ezekre vonatkozó lépéseket is hasonló bátorsággal, nyíltsággal és azonnal tegye meg, mint ahogy megtette ezeket az első lépéseit is.

Mindezeknek összefoglalásaként, körülbelül a negyedére csökkentve, amit szerettem volna elmondani, azért összefoglalóan lényege ennek a magatartásnak az, hogy mindaz, ami most megtörtént, egyértelműen az államháztartási reform pozitív irányaiban történő első lépés volt. Ezt az államháztartási reformot azonnal indítani kell, hasonló módon, még mindenfajta kiérlelt vita ellenére is, egyeztetve az érdekegyeztetés különböző szintjeivel.

Én azt szeretném kérni tehát, hogy azt a bizalmat, amelyet a kormány elnyert ezzel a lépésével, az Érdekegyeztető Tanács nagyon komollyá vételével, az ott folyó egyeztetések magára nézve kötelezővé vételével együtt, folytassa tovább, és az a bizonyos politikai nyilatkozat, ami helyettesítené a társadalmi-gazdasági megállapodást, szülessék meg annak érdekében, hogy felzárkóztatható legyen ez az oldal is.

Még talán egyetlenegy utolsó mondatot mondanék, ami véleményünk szerint is nagyon fontos, és valamennyi állásfoglalásban megjelent, hogy természetesen tudomásul véve, csak rossz szájízzel véve tudomásul, hogy ezeket a restriktív intézkedéseket meg kellett hozni, arra mindenképpen felhívná a figyelmet, legalábbis a mi szövetségünk, és én saját magam személyében is, hogy az egész modernizációs program, aminek csíráit jól ismerem, ez a modernizációs program kizárólagosan a társadalmi innováción, a társadalom megújulási képességén alapulhat, s ennek megfelelően minden olyan intézkedést, ami az oktatási, felsőoktatási, kutatási-fejlesztési tevékenységeket szorítaná háttérbe, már úgy ítélné meg, hogy az mindenféleképpen a jövő felélését jelentené. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a bal oldalon.)