Tompa Sándor (MSZP)
TOMPA SÁNDOR (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Akkor, amikor erre a vitanapra sor kerül, azt fogalmazom meg, hogy az a március 12-ei csomag, amelynek kapcsán a Fidesz frakciója kezdeményezte ezt a mai vitanapot, nem attól válik történelmileg, gazdaságtörténetileg fontos pillanattá, mert a Fidesz politikai vitanapot kezdeményezett... (Zaj, felzúdulás a Fidesz soraiban.).., hanem mert meggyőződésem szerint ennek a csomagnak a bejelentése egy olyan társadalmi modernizációs kísérletnek az első, az indító eleme lehet, amelyre a magyar társadalom az elmúlt néhány évtizedben néhányszor már kísérletet tett. S akkor, amikor Kádár Béla képviselőtársam arra emlékeztette a tisztelt Házat, hogy olyan jellegű győzelmi jelentések mellett, melyekre szerinte Bokros pénzügyminiszter úr itt a napirend kezdetekor már tett célzást, ez a magyar társadalom jó néhány modernizációs, társadalmat, gazdaságot megreformáló kísérletbe is belekezdett. Reményeim szerint mindezen tapasztalatok kapcsán hogy csak néhányat említsek ezek közül a kísérletek közül: '56 kapcsán a szocializmus demokratizálhatóságába vetett hit és az ezzel kapcsolatos kísérlet, vagy a '68-as gazdaságpolitikai kísérlet, amely a szocializmus megreformálhatóságát tűzte ki célul, vagy azok a '70-es évek vége felé felgyülemlett tapasztalatok, amelyek az akkori fejlett szocializmusnak nevezett valamiről megállapították, hogy csődtömeg kiderült, hogy a világgazdaság nemcsak begyűrűzött hozzánk, hanem meghatározza létünket. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a '80-as évek eleji lengyel válság is erre figyelmeztetett bennünket, és az a társadalmi, gazdasági kísérlet is tanulságul szolgálhat a mai kormányzat, a mai gazdasági, társadalmi reformok kísérletezői számára. De ide sorolom a '80-as évek lopakodó reformjait az egypártrendszer árnyékában akkor, amikorra kiderült, hogy a rendszer válságban van, amikorra kiderült, hogy minden szféra leépül, amortizálódik, amikor minden érintett réteg lázadozott a meglévő rendszer ellen.Ebben az időszakban részreformkísérleteknek lehettünk szemtanúi anélkül, hogy részeredmények jelentkeztek volna, és olyan részkoncepciók készültek, amelyek akkor ugyan beporosodtak, de talán ma használhatóak a mai kormányzat, a mai gazdasági, társadalmi reformot megfogalmazók számára.
Ide, ebbe a kísérletsorozatba sorolom a rendszerváltást, amelynek az eufóriája és a traumája mindent elsöpört, minden korábbi kísérletet. Kiderült, hogy a szabad választásokon a magyar lakosság a polgárosodás mellett tette le a hitet, és egy olyan kormánykoalíciót juttatott helyzetbe, amelynek az a lehetőség adatott meg, hogy a magyar polgárosodás folyamatát elindítsa, lehetővé tegye. Azonban ennek kapcsán, mindjárt ennek az elején szomorúan kellett megállapítanunk, hogy a társadalmi kerekasztal mellett a gazdasági kerekasztal befulladt, és erőtlen kísérleteknek lehettünk tanúi az elmúlt négy év alatt, az Antall-Boross kormány idején. Kiéleződött a politikai hatalmi harc, ez a kormányzat politikai szempontú gazdasági törvényeket terjesztett a parlament elé, ideologikus valóságcsinálásnak lehettünk szemtanúi, és a kormányváltás, majd a közeledő választások még azt a kevés, megindult pozitív folyamatot is leállították.
A '94-es választásokat követően az új kormány egy nagyon nehéz leltárkészítés idejében volt, és azt hittük, hogy ebben az időszakban, amely előttünk áll, elég lesz a szakszerűség, elég lesz félretenni az ideológiai vitákat, elég lesz világosan beszélni. Azonban kiderült, hogy a szakszerűségnek szociális érzékenységgel kell párosulnia, kiderült, hogy a kormányzáshoz nagyon komoly integrációs képességekre van szükségünk; politikai elszántság nélkül nem mennek azok az elképzeléseink, amelyeket megfogalmaztunk, és nagyon sürgős lépésekre is szükség van.
Kiderült és erről Pető Iván frakcióvezető úr szólt , hogy azok a gazdasági, szociális problémakezelések, amelyek az előző kormányzat idején megkezdődtek és ennek a kormányzatnak az idején is folytatódtak, nem folytathatók, nem tehetjük ezt tovább. Azaz ilyen sorozatba ágyazható bele a március 12-i gazdasági stabilizációs csomag, amely kedvező nemzetközi feltételek mellett, megítélésünk szerint jó hazai politikai légkörben és az eddigi reformkísérletek adta tapasztalatok alapján sikerrel, reménnyel kecsegtethet.
Ez tehát egy kezdő mozzanat és jelzés a társadalomnak, hogy mindenkinek lépni kell. Ez a csomag semmiképpen nem nevezhető egy folyó évi megtakarítási csomagnak, ezzel azt hiszem, az eddigi, 12-e óta elhangzott szakértői és különféle pártfrakciókhoz tartozó vélemények is egyetértenek.
Ez a csomag egyszerre próbál a restrikcióval, a stabilizációval és a növekedéssel foglalkozni, egyszerre próbálja meg az ország jövedelemtermelő képességét növelni, egyszerre próbálja meg az ország versenyképességét növelni, különösen ebben a régióban a versenytársainkkal szembeni versenyképességünket.
Ez a csomag tesz kísérletet arra, hogy a korábbi állampolgári jogosultságok területén, a szociális ellátásoknál a legrászorultabbak támogatását célozza meg. Ez a csomag tehát lehetővé teszi azt, hogy ennek kapcsán bevalljuk azt is, hogy vannak pozitív jelek, bár ez érdekes módon elsősorban az ellenzék soraiban hangzik el ismét és ismét bizonygatják, hogy vannak pozitív jelek , azonban ez a március 12-ei csomag is tisztában van ezzel a folyamattal és épít erre. De be kell vallanunk azt is, hogy szükségesek még az előttünk lévő időszakban embert, lelket egyaránt próbáló, nagyon súlyos áldozatok.
(10.30)
Ugyanis tudjuk, hogy tart az a válság, amelyről már az előbb szóltam, és amelyre a magyar történelemben az elmúlt néhány évtizedben több reformkísérlet is megpróbált választ adni, azonban ha ez a kormányzat nem lép, ez a válság tovább mélyül. Látjuk, tudjuk, hogy kapitalizmus van, azonban a szociáldemokrata irányultságú kormányzat feladata ennek szelídítése, különben maga alá temetheti a társadalom legrászorultabb, legelesettebb rétegeit. Tisztában vagyunk vele és erre pénzügyminiszter úr a bevezetőjében utalt , hogy létezik az adósságcsapda, de tovább romolhat helyzetünk, ha nem lépünk, ha nem fogalmazunk meg programokat.
Tisztelt Képviselőtársaim! Március 12-e mint ahogy említettem indító mozzanata lehet egy gazdasági-társadalmi reformsorozatnak. Egy olyan reformsorozatnak, amelynek részeként 1996-ra, a honfoglalás 1100. évfordulójára egy országépítő modernizációs programmal állhat elő ez a kormány, 2000-re, az államiságunk ezredik évfordulójára pedig ez az ország e modernizációs csomag mentén elérkezhet az egységes Európába.
Azt szeretném zárógondolatként a szocialista frakció nevében önöknek felvetni egyrészt az ellenzéki pártok felé, másrészt a szakszervezetek, társadalmi szervezetek felé , hogy két ügyben tudunk együttműködni, és szeretném az önök számára felkínálni az együttműködés lehetőségét. Azon polgári pártokkal, amelyek szintén egyetértenek velünk abban a diagnózisban, hogy a polgárosodás, a polgáriasodó Magyarország építése a mi feladatunk, nos, önökkel, polgári pártokkal ebben együtt tudunk működni. Működjünk együtt ebben, keressük meg azokat a közös elemeket, amelyek az előttünk lévő törvénycsomagban és az előttünk lévő ciklusban együttműködési lehetőségeket kínálnak. Másik oldalról a szociális partnereknek, mindazoknak a társadalmi szervezeteknek, amelyek a munkabéke és a szociális béke fenntartásában velünk együtt érdekeltek, azt tudom felkínálni a szocialista frakció nevében, hogy a versenyképességünk, a térségünkben meglévő helyzetünk javítása érdekében működjünk együtt; keressük meg azokat a területeket, ahol mindezen célok érdekében megtaláljuk az együttműködési felületeket, megtaláljuk azokat a finomításokat, megtaláljuk azokat a közös pontokat, amelyekkel ebben az országban a gazdasági-társadalmi felemelkedés alapjait megteremthetjük annak érdekében, hogy ahogy ezt egy baloldali párt megfogalmazhatja az esélyegyenlőség, az igazságosság és a közteherviselés gondolatiságának jegyében alakuljanak az országban a szociális ellátások, alakuljanak azok az ellátó rendszerek, amelyek megfaragásáról ma még valószínűleg nagyon sokan szólni fognak.
A szocialista frakció nevében ezekkel a gondolatokkal szeretném indítani a vitát, és kérem önöket, hogy egy-egy részterület kapcsán kísérjék figyelemmel képviselőtársaim hozzászólásait és ritka pillanat, mert egyetértek Torgyán képviselő úrral ne tördeljék szét kétpercesekkel, mert így talán világosabb és szakszerűbb vita folytatható a március 12-ei szükségszerű gazdaságstabilizáló programcsomagról. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiból.)