Orbán Viktor (Fidesz)
DR. ORBÁN VIKTOR (Fidesz): Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt hetekben és hónapokban már számos alkalommal elmondtuk, hogy az SZDSZ-MSZP-kormány előttünk fekvő intézkedései szembenállnak azzal, amit ezek a pártok a választási kampányban ígértek Magyarország népének. Ma már nyilvánvaló, hogy az MSZP és az SZDSZ megtévesztette a választókat, hamis pénzen vette, megtévesztéssel, tévedésbe ejtéssel kaparintotta meg Magyarország kormányrúdját. Ma már kár szót vesztegetni arra, hogy a kormányzópártok hányszor és milyen módon állítottak valótlant, hányszor próbálták lebecsülni az emberek képességeit, bebizonyítani nekünk, hogy kétszer kettő az hat. Kár szót vesztegetnünk erre azért is, mert a polgárok kilenc hónapi baloldali kormányzás után már tudják, hogy az MSZP-SZDSZ-kormánynak azt sem hihetik el, amit az kérdez, amint ezt a valutabetétek ügyében már megtapasztalhattuk. Ma már általános hazánkban az a vélekedés, hogy jobb lett volna, ha a kormány megfogadja azt a népi bölcsességet, mely szerint előbb tojik a tyúk és azután kotkodácsol; így az MSZP-SZDSZ-kormány is jobban tette volna, ha először bizonyítanak, és utána verik a mellüket és írják a homlokukra, hogy ők bizony a szakértelem kormánya. (Taps a jobb oldalon.)
Tisztelt Ház! Hozzászólásomban négy kérdéssel szeretnék foglalkozni.
Először azzal, hogy mi okozta a magyar gazdaság mai súlyos helyzetét. Másodszor azzal, hogy milyen diagnózist állapít meg az ellenzék és milyet a kormány. Harmadszor azzal, hogy milyen gyógymódot ajánl a Fidesz és milyet a kormány. És negyedszer azzal, hogy milyen következményekkel járna, ha a kormány nem fogadná meg a Fidesz javaslatait és mégis bevezetné tervezett intézkedéseit.
Tisztelt Képviselőtársaim! Arról a kérdésről, hogy miképpen oszlik meg a felelősség az elmúlt negyven év és az utolsó négy év kormányai között, már sokszor beszéltünk. De mennyiben felelős az MSZP-SZDSZ-kormány a mai helyzetért? Valóban igaz-e az, amit a kormány szónokai elmondtak, miszerint a felelősség másokat, vagyis kizárólag az elődöket illeti? A Fidesz véleménye szerint a kormány nem háríthatja el felelősségét azért a hanyatlásért, amit az eltelt kilenc hónapban okozott hazánknak.
Az MSZP-SZDSZ választási kampányuk során a mai kormánypártok akkor még ellenzéki gazdaságpolitikusai aláásták az ország tekintélyét, és hazánknak súlyos károkat okoztak azzal, hogy önös érdekeiktől vezettetve összeomlásközeli képet festettek az éppen növekedésnek indult magyar gazdaságról. 1994 májusában valamilyen balszerencse vagy valaminő megzavarodottság következtében az MSZP és az SZDSZ vezetői nem vették észre, hogy megnyerték a választásokat. S amit a külhoni kormányok, világgazdasági szervezetek és befektetők egy ellenzéki politikus szájából még nem vettek komolyan, egy immáron pénzügyminiszternek legott elhitték. Az önök elhibázott propagandája következtében hazánk naponta 10 millió dollár veszteséget szenvedett.
Az ötéves harmadik Magyar Köztársaság történetében pedig példátlan az a gazdaságpolitikai bravúr, amit önök azzal értek el, hogy elhárítva többek között a Fidesz ellenvetéseit 1994 decemberében elfogadtak egy olyan költségvetést, amely két, azaz két hónap alatt összeomlott. Ezért a felelőtlen magatartásért, ezért a dilettáns költségvetésért, ezért a szakmai szégyenért már végképp nem háríthatják elődeikre a felelősséget. Az eredmény közismert az ország polgárai előtt: hazánk egyre lejjebb csúszik a régió országainak rangsorában.
Összességében tehát azt kell mondanunk, hogy az MSZP-SZDSZ-kormány megbízatásának második félévében az ország gazdasági, szociális állapota, nemzetközi megítélése rosszabb, mint az 1994. évi májusi választások előtt volt.
Tisztelt Ház! A kormánypártok és az ellenzék között egyetértés van abban, hogy a helyzet nehéz, a fizetési mérlegen és a költségvetés helyzetén javítani kell. Itt az egyetértés véget is ér. Az előző ciklusban már parlamentviselt képviselők jól emlékezhetnek az 1993 decemberében lezajlott vitára, amely a '94-es költségvetésről szólt. Úgy látom, hogy ma részben ugyanaz a vita ismétlődik itt meg, amely akkor egyfelől a Fidesz, másfelől az MSZP és az SZDSZ akkor már összenövőfélben lévő frakciói között megtörtént.
Már 1993 végén is azt mondtuk, hogy amikor önök, tisztelt kormánypárti képviselők, a költségvetési hiány rohamosan növekvő mértékéről beszélnek, nem veszik figyelembe kellő súllyal, hogy ennek valóságos oka a korábbi költségvetési hiányok áthidalására felvett belföldi hitelek egyre növekvő kamatterhe. Az ok tehát nem az önök által hangoztatott állítólagos túlfogyasztás és nem is a drágának mondott szociális ellátórendszer. Mindezt könnyen beláthatjuk, hiszen a kamatterhek nélküli elsődleges hiány mértéke 1994-ben a nemzeti össztermék 1 azaz 1,1 százaléka volt. Következésképpen mint 1993-ban jeleztük nem hihetjük, hogy a költségvetési hiány csökkentése kiválthatná a növekvő kamatterheket. Ha ugyanis a tényleges kiadások lefaragásával szeretnék önök egyensúlyba billenteni a költségvetést, akkor érthetetlen, hogy miért éppen 175 milliárd forintot, és nem, mondjuk, ennek kétszeresét jelölték meg mint behajtandó sarcot.
(11.20)
Tisztelt Ház! Amivel az MSZP-SZDSZ-kormány megindokolja az előttünk fekvő intézkedéseket, azt akarja elhitetni a magyar választókkal, hogy nem lehet mást tenni, egyetlen kormány sem tehetne mást, mint amit ők éppen tenni készülnek. Ez nem igaz.
A közgazdászok között folyó nyilvános így a kormánypártok számára is követhető viták bizonyítják, hogy létezik a kormányétól eltérő, sikerrel kecsegtető, a szociális rendszert nem felszámoló, nem család- és nem ifjúságellenes gazdaságpolitika is. Ma már szerencsére ott tart Magyarország, hogy a pártpolitika világához nem igazodó szakmai műhelyekben is születnek gazdaságpolitikai programok. A kormány ezért így nemcsak a múltért, de jövendő lépéseinek következményeiért sem háríthatja el a felelősséget. Nem az egyetlen lehetséges úton jár, hanem maga választotta meg, melyik gazdaságpolitikai útra lépjen.
A "nincs más alternatíva" jelszava pedig csak azt a célt szolgálja, hogy az MSZP-SZDSZ-kormány elhárítsa az érdemi vitát, meggyőzés és elfogadtatás helyett rákényszerítse programját a magyar társadalomra. Éppen ezért nem is fogadható el a kormánynak az a javaslata, hogy a 175 milliárdos megtakarítási összeget tekintsük elmozdíthatatlan kiindulópontnak, és a vita csak arról szóljon, miképpen lehetne a polgárok zsebéből előhalászni azt a bizonyos 175 milliárdot. A kormány eleve elhibázott mert hibás kiindulópontot választó gazdaságpolitikájának részleteit hiába javítgatjuk, ezzel legfeljebb a kormány által okozott kár mértékét tudnánk enyhíteni.
Szerintünk egy másik a Fidesz által is már többször felvázolt gazdaságpolitikára van szüksége Magyarországnak.
Tisztelt Ház! Mit kellene tennie az MSZP-SZDSZ-kormánynak?
1. Alapjaiban felül kellene vizsgálni a kormány eddigi gazdaságpolitikáját.
2. Be kellene látniuk azt a tényt és le kellene vonni a szükséges következtetéseket abból a tényből, hogy az a gazdaságpolitika, amelyet kormányra kerülésük óta folytatnak, óriási károkat okozott az országnak.
3. Nem lenne szabad megtörniük azt a gazdasági növekedést, amely 1994-ben megindult, éppen ellenkezőleg: ezt a lendületet kellene fenntartaniuk. Ahogy 1993-ban fogalmaztunk: ebből a helyzetből csak növekedés útján lehet kijutni; ebből a helyzetből csak kinövekedni lehet.
4. Lássák be, hogy nincs lehetőség a költségvetési egyensúly gyors javítására! Az egyensúlyt javító intézkedések csak fokozatosan vezethetnek eredményre. Az e területen mutatott túlzásaik legyengítik a gazdaságot, újabb, nehezen megbecsülhető mértékű visszaesést indítanak el, és tömegesen juttatják majd csődbe a vállalkozókat.
5. Fogadják meg azokat a tanácsokat, amelyek hiányolják az önök elképzeléseiből az exportfejlesztési lehetőségeket tágító intézkedéseket.
6. Vonják vissza család- és ifjúságellenes lépéseiket, mert ezzel az ország közép- és rövid távú felemelkedésének alapjait semmisítik meg.
7. Szellemi elődjük példáját követve, állítsák feje tetejéről a talpára gazdaságpolitikájukat; vagyis először mutassák be a parlamentnek a beígért hároméves az önök nyelvén: modernizációs programnak mondott , középtávú gazdasági tervüket, ezután terjesszék elénk az új családi és szociális ellátó rendszerre, valamint az államháztartás reformjára vonatkozó törvényjavaslataikat, és csak ezután kezdeményezzenek vitát a fentiek fényében szükségesnek mutatkozó megszorító intézkedésekről. (Zaj, közbeszólások a bal oldalon.)
Tisztelt Ház! A Fidesz parlamenti frakciója nem fogadja el azt a gyógymódot, amit a kormány ajánl. Ezt a gyógymódot akkor sem fogadnánk el, ha a diagnózisban egyébként egyetértenénk, ugyanis a kormány által javasolt gyógymód minden bizonnyal a beteg halálát jelentené.
A magyar társadalmat az MSZP-SZDSZ-kormány politikája falhoz állította, s többé nincs hová hátrálnia. Az ország nem hiszi el, hogy szükség van a tervezett intézkedésekre, ezért mindenki védi, amit tud a gyermekek pedig nem tudnak védekezni, és a végén bizonyosan rajtuk csattan majd az ostor.
Egyetlen kormány sem mondhat le a középosztály megsegítéséről. Mindannyian tudjuk, hogy valójában az ő vállukon nyugszik az ország. Őket abban a helyzetben kell tartani ha kell, az ország minden erejét megfeszítve , hogy el tudják kerülni a szegénysorba süllyedést. Ha a szakmunkásokat, a tanárembereket, a hivatali dolgozókat, a fiatal családosokat önök belenyomják a szegénységbe, és annak esélyét is elveszik tőlük, hogy becsületes munkával, tisztességesen nevelhessék gyermekeiket, hogy erejüket megfeszítve ötről hatra jussanak, nos, akkor lesz itt igazi csőd, akkor majd lesz itt összeomlás!
Tisztelt MSZP-SZDSZ-kormány! A szegényekkel való szolidaritás nem azt jelenti, hogy egyre több embert taszítunk ebbe a sorba, hogy személyesen is átérezhessék más szegényemberek helyzetét... (Derültség a jobb oldalon.)
Tisztelt Ház! Még emlékezhetünk, hogy néhány évvel ezelőtt az "Európa" szó a felemelkedés, a jólét reményét jelentette a magyar választóknak. Ma önök arról beszélnek, hogyha az ellenzék és az ország közvéleménye nem is, de Európa önökkel van. Ez ugyan szakmai érvnek kevés, de ahhoz elegendő, hogy Európát hivatkozási alappá silányítva a megszorító intézkedésekhez, elvegyék a kedvünket Európától, és e szót lassan a kenderkötéllel szinonim szóvá tegyék számunkra.
A kormánynak nem szabad megfeledkeznie arról, hogy kevés csak a gazdasági intézményeket európaivá tenni, úgymond modernizálni. Ahhoz, hogy Magyarország elfoglalhassa az őt megillető helyet az európai népek körében, polgártársainkat is hozzá kell segíteni, hogy testben, lélekben és szellemben képesek legyenek európai polgárok lenni. A felemelkedést biztosító kultúrától és oktatástól elzáró, családokat szétverő és elnyomorító, a munkába vetett bizalomtól és hittől megfosztó gazdaságpolitikával nem lehet Magyarországot bevinni az Európai Unióba.
Tisztelt Ház! A kormány előszeretettel hivatkozik arra, hogy úgymond, az ország jövője érdekében teszi meg család- és ifjúságellenes intézkedéseit. Az ország jövője azonban, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, nem elvont valami: a jövő itt van, a mai háromhónaposok, háromévesek és harmincévesek személyében és fizikai valójában. Nem lehet őket rájuk hivatkozva lehetetlen helyzetbe hozni!
Az önök lépéseit az a meggyőződés vezérli, hogy a gazdasággal kell valamit kezdeni, ha belerokkannak is az emberek és a családok. A mi meggyőződésünk ennek az ellenkezője: a mi hitünk szerint az emberekkel és a családokkal kell kezdeni valamit, hogy ne omoljon össze a gazdaság.
Tisztelt Ház! Az MSZP-SZDSZ-kormány tagjai azt mondják, hogy felemelt fejjel vállalják gazdaságpolitikai lépéseiket. Ez ismerősen cseng fülünkben, hiszen még emlékszünk arra, amikor a nyolcvanas évek közepén az MSZMP vezetői felemelt fejjel vállalták az ötvenes éveket. Mi azt kérjük a kormánytól, hogy az indokolatlan büszkeség és a saját oktalan vakmerőségüktől való meghatódás helyett, ha fejleszegve is, de vonják vissza elénk terjesztett javaslataikat.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban és Szöllősi Istvánné részéről.)