Kádár Béla (MDF)
DR. KÁDÁR BÉLA (MDF): Tisztelt Országgyűlés! Pénzügyminiszter urunk személyes hangvételű bevezetése bátorít fel arra, hogy én is személyes élményeimből táplálkozzam. Amikor ő utalt arra a hangulatra, amely most az EBRD közgyűlésén kialakult a magyar kormányprogram körül, akkor egy pillanatra átsuhant emlékeimen az ifjúság édes madara, s visszaemlékeztem, hogy hányszor hallottam KGST-csúcstalálkozókról visszatérő magyar miniszterelnökök mindig kedvező nyilatkozatát arról, hogy mögöttünk áll a KGST. (Derültség. Taps a jobb oldalon.) Őszintén szólva nagy megnyugvással tölt el mint magyar állampolgárt, hogy a "Világ bankárjai, egyesüljetek!" jelszó most Magyarország kormányprogramját támogatja. (Derültség.) Nem tudom, hogy mivel tudnám ezt a személyes hangvételt überelni. Talán hivatkozom arra, hogy én az "égi mezők"-ről kaptam most tájékoztatást a magyar kormányprogrammal foglalkozó soros francia elnök, Voltaire tolmácsolásában, aki elemezve a magyar helyzetet társaival, megjegyezte: "Tudják, Magyarország egy sajátos ország. Másutt egy országnak van egy pénzügyminisztériuma, Magyarországon egy pénzügyminisztériumnak van egy országa." (Derültség. Taps a jobb oldalon.) Ez egy markáns megfogalmazás, és talán még visszatérek ennek a valóságtartalmára.
Pető Iván képviselőtársam helyzetelemzésről szólt. Úgy gondolom, a helyzet elemzésében sok mindenben egyetértünk. Kivéve talán abban, hogy az előző kormány vétkei vezettek ahhoz a lassú lecsúszáshoz, ami az elmúlt kilenc hónapban bekövetkezett. (Zaj. Gellért Kis Gábor: Nem ezt mondta! Senki nem állított ilyet!) Majd kiderül a jegyzőkönyvből! Benne van abban a század, meg benne van sok minden, de azért hadd jegyezzek meg valamit: ha a jelenlegi kormányzati ciklusban folytatódik egy olyan trend, mint 1994-ben a GDP hosszú évek óta először több mint 2 százalékos növekedése, az ipar 9 százalékos, a beruházások 12 százalékos, a változatlan árú megtakarítások több mint 30 százalékos növekedése, az infláció 22-ről 18,5 százalékra való csökkenése , akkor én ezt kívánom a kormánynak, és teljes mértékben meg leszek elégedve.
De azért ha már egy kicsit s úgy gondolom, Pető Iván is ért a számok nyelvén összehasonlítunk: mennyivel is nőtt az a magyar államadósság 42 hónap alatt, 1990 vége és 1994. június 30-a között? Kereken 2000 milliárd forinttal, azaz havi átlagban körülbelül 47 milliárddal. Mennyivel nőtt az elmúlt kilenc hónapban? Tessék megnézni, itt van a kormány által kiadott kis füzetecskében: 900 milliárd forinttal! (Dr. Szekeres Imre: Miért!? Egy hang balról: 700-zal!) 3,4 és 4,3 között, tessék szíves elolvasni, frakcióvezető úr, én ezt nem 7-nek látom. (Dr. Szekeres Imre: Miért!? Dr. Balsai István: Mert nem csináltatok semmit, azért!)
Továbbá megkérdezem, akkor ennek következtében mi is az oka annak, hogy nő az egyesúlyhiány, az adósságállomány. A szakma abban megegyezik, hogy ez nem a növekedés következménye. De valami igen lényegesen kimutatható: a kamatköltségek növekedése, ami viszont betudható a "drága pénz" politikájának. Ez a diagnózis nagyon fontos a terápiához, amit egy csomagnak tartalmaznia kell.
Teljesen egyetért az ellenzék abban most nem kutakodunk a múltban , hogy ki miért felelős, hogy a jelenlegi helyzetben, amikor ilyen mértékben nő a belső és külső egyensúlyhiány, akkor az ellen tenni kell, erőteljesen kell tenni és halasztás nélkül kell tenni, hiszen az idővel folytatott versenyben már amúgy is sokat vesztettünk az elmúlt kilenc hónapban, és ami a szokásos, a választási kampány időszakában.
(10.00)
Tehát nem az a probléma, hogy egy magyar parlagi ellenzék nem tudja, hogy a nemzetközi bankárok emelkedett világa milyen értéket tulajdonít az egyensúlyjavításnak. Nem a "mit" körül van a probléma, hanem a "hogyan"-ban.
Itt, ezen a helyen, kilenc hónappal ezelőtt elhangzottak bizonyos figyelmeztető szavak, Pető Iván-i aggályoskodások és szorongások azzal kapcsolatban, hogy a különös házasság az MSZP és az SZDSZ között hoz-e megfelelő gyümölcsöt. Nos, kilenc hónap után itt van a gazdaságpolitikai újszülött... (Derültség.).., a gyümölcs... (Dr. Torgyán József: Torzszülött!)... Hááát... (Derültség, taps az ellenzék padsoraiban.) Az az érzésem, hogy ez az újszülött nem fog szépségversenyt nyerni... (Derültség az ellenzék padsoraiban.) Nem is meglepő az, hogy az egyik szülő mind ez ideig rendkívüli távolságtartással vonult háttérbe, és valahogy a szülőséget most nehéz eldönteni, hogy ez apaság vagy anyaság nemigen vállalta. Ezért értékelem Pető Iván képviselőtársamnak ezt a morális bátorságát, hogy először mondta ki ilyen egyértelműen: ez a program szükséges, ez a program jó.
Itt szeretnék néhány kérdést felvetni.
Az egyik kérdés: némileg aggályunk van azzal kapcsolatosan, hogy Bokros Lajos miniszter úr aki a költségvetési bizottság előtti meghallgatása során olyan erélyesen és meggyőzően hivatkozott arra, hogy nem kíván növekedést megfojtó gazdaságpolitikát folytatni, és tulajdonképpen most is hitet tett a növekedés mellett világosan látja-e a program összeállítása során, hogy egy olyan árfolyam-politika, amely az exportőrnek 9 százalékkal hoz több jövedelmet, az importot viszont 20 százalékkal drágítja, ezzel az aszimmetriával, bizony, a versenyképességet előbb-utóbb aláássa.
Bokros Lajos, a közgazdász, nyilván tisztában van azzal, hogy ha egy importárfolyamon, importoldalon az energiadollár kerül iksz összegbe, a beruházási javakat a visszatérítés, illetve a pótlék visszatérítése körüli huzavona már megdrágítja, a többi import pedig 9 százalékkal, illetve a rárakódó áfahatásokkal még drágább mit jelent ez importoldalon!? Ez bizony, a többes árfolyam alkalmazása importoldalon olyan dolog, ami Latin-Amerikában olyan jól ismert, és katasztrofális eredményekkel jár. Egy újabb adalék ahhoz, hogy itt bizony a latin-amerikai modell jelei szaporodnak.
Nem értjük teljesen: ha pénzügyminiszter urunk olyan jól elhatárolta magát, hogy a hitelpolitikában nem lesz semmi szelektivitás, nem lesz többszörös hitelpolitika, akkor miért engedhető ez meg az árfolyam-politikában.
Nem értjük teljesen azt sem, hogy ha 9 százalékkal miként jelezve volt a tegnap esti bejelentés után, mert állandóan zavarban vagyunk a változó mértékekkel csökkennek a reáljövedelmek, ha a nyugdíjasok és a munkavállalók akik mégis a magyar jövedelemtömeg döntő többségét teszik ki 14,5 százalékos nettó jövedelemnövekedésben reménykedhetnek, akkor ez vajon a reál nettójövedelmek milyen csökkenését jelenti. Mert a szakmában pillanatnyilag az a lehet, hogy rossz hiedelem, hogy az infláció, bizony, 28-30 százalék közötti sávra áll be. Ennek viszont egy 14,5 százalékos nettó reáljövedelem körülbelül 10 százalék fölötti csökkenését jelenti, adott inflációs hatás mellett.
Feltételezhető-e, hogy a belföldi nettó jövedelmek ilyen mértékű csökkenése mellett nem lesz konjunkturális oldalról egy keresleti sokkhatás? Fenntartható így a gazdasági növekedés mindannyiunk által áhított üteme? Köszönő viszonyban vannak-e ezek a számok?
Nem szeretném sokáig ragozni azt, hogy mi van ebben a csomagban megteszik ezt bőségesen mások. Deficitország vagyunk én arról szeretnék még néhány szót szólni, hogy mi hiányzik ebből a csomagból.
Hiányzik azért erőteljesen a bizalom és a jövőépítés deficitje. Ha most csak a csomag logikájánál maradok, és elismerem, hogy bizonyos jövedelmeket ki kell vonni a gazdaságból, kérdés, hogy pont azokról a területekről-e, amelyek megjelöltettek.
Ebben az országban különféle becslések szerint 1500-2000 milliárd forint nem adózott jövedelem van. Ilyen szerény csak a hozadéka a vámügyi, adóügyi, gazdasági rendőrségi szervek integrált bevetésének?
Vagy ha egyszer tudjuk, mi az alapvető oka a deficit elszaladásának hiszen a kamatfizetés három évvel, két évvel ezelőtt még azonos volt a költségvetési deficittel, ebben az évben pedig ez ideig a költségvetés 460 milliárdot irányozott elő, a legutóbbi napokban viszont, a jegybanki alapkamatemelések hatására 50 milliárddal többről tudunk, pénzügyminiszter urunk már 600 milliárdról beszélt, tehát ha a növekedést nem is látjuk világosan, de az inflatórikus számok növekedését teljesen egyértelműen láthatjuk, mert ez a tervezett deficitnek a kétszerese! , akkor nem ide kell először nyúlni, a költségvetési deficit finanszírozása terheinek csökkentéséhez? Például a költségvetési bevételek és kiadások egy helyre telepítésének a megszervezésével? Például a kamatszínvonal leszorításával hiszen jelenleg még 1 százalékos kamatcsökkenés vagy -növekedés 17 milliárdot jelent! Teljesen elképzelhetetlen, hogy az a konstrukció, amely megkezdődött szerény mértékben a Postán keresztül történő kötvénykibocsátással, ami megteremti az állampolgár és a deficitfinanszírozás közötti hidat, nem tud többet behozni, mint amit itt látunk? Négy százalékos kamatcsökkenés 70, netántán pénzügyminiszter úr múltkori, szóbeli információja alapján 85-90-100 milliárd forintot is hozhat. Hát miért nem látunk itt erélyesebb lépéseket?!
Persze ez, természetes, hogy a bankok érdekeit sérti. De csak ez a jövedelemátcsoportosítás képzelhető el a gazdaságban a bankok javára és a lakosság rovására? Itt a "tetszésviharok" természetesen érthetők.
Végül, amit rendkívül hiányolok: ha Marlene Dietrich egyszer világhírű lett azzal, hogy elénekelt egy slágert: "Hová tűntek a katonák?", én elénekelném, hogy hol vannak a kitörési pontok ebben a programban... (Derültség. Közbekiáltások: Halljuk! Halljuk! Nótára!)
Vannak ebben az országban olyan közgazdászok, akik persze nem a chicagói iskola tankönyveit tanulmányozták, és nem gondolják azt, hogy egyensúlyt javítani csak kereslet- és jövedelemkorlátozással lehet, hanem hallottak kínálatépítő, jövedelemtermelő képességet, versenyképességet erősítő politikákról és ezt szolgáló technikákról, eszközökről. Nos, hol van annak nyoma, hogy amit kivon a költségvetés, azt átcsoportosítja oda, ami megteremti a növekedés előfeltételeit: a beruházási szférába, az exportárualapok bővítésébe, a műszaki fejlesztés ösztönzésébe, a szellemitőke-képzésbe.
Nos, ez bizony súlyos deficit marad, képzelőerő-deficit is és ha nagyon erősen akarunk fogalmazni a gazdaságpolitika deficitje.
Örülünk, hogy a kormány elszánt arra, hogy olyan átcsoportosítást hajtson végre, ami népszerűtlenséggel jár. De nem lehetne ezen az elszántságon belül némi átcsoportosítást végrehajtani a népszerűtlenségtől az ésszerűség felé? Mindannyiunk érdekében, hiszen mindannyian egy jó Magyarországon akarunk élni. A múlt, a jelen és a jövő a mi életeinket jelenti. A mi életeink érdekében szeretnénk több átcsoportosítást az ésszerűség javára, és talán egy olyan csatakiáltást is, amire most utalt pénzügyminiszter úr.
Batsányi kétszáz évvel ezelőtt azt mondta, hogy "Vigyázó szemetek Párizsra vessétek!" Pénzügyminiszter úr és a múltkor a miniszterelnök úr szavait úgy is értelmezhettük, hogy "Vigyázó szemetek Maastrichtra vessétek!" Ezzel egyetértünk de nem Chicagóra! Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)
(10.10)