Solymosi József (SZDSZ)

1995. április 11.

DR. SOLYMOSI JÓZSEF (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! A változatosság kedvéért most sem tudom másként kezdeni, mint már néhányszor, hogy a nevem alatt megjelent felirattól függetlenül az Agrárszövetség véleményét fogom elmondani a kormány stabilizációs programjával kapcsolatban a rendelkezésemre álló öt-hatperces keretben. Azzal szeretném folytatni, hogy az önök által is ismert okok miatt az Agrárszövetség egy nagyon sajátos helyet foglal el a magyar politikai életben. Hat éve jelen van a politikában, azóta mondja a véleményét. Általában egy-két képviselővel jelen van azóta a magyar Országgyűlésben, de igazából soha nem volt olyan helyzetben, hogy lényeges dolgokba bele tudott volna szólni. A jelen helyzetet még bonyolítja, hogy az egyetlenegy agrárszövetséges képviselő aki ebben az esetben én vagyok most a kormányzati kerítésen belül foglal helyet, de ez a helyzet ezzel együtt sem jelent kormányzati pozíciót. Összességében tehát úgyis mondhatnánk, hogy az előttünk fekvő beterjesztett programba az Agrárszövetségnek túlzottan sok beleszólása nem volt. Most az a lehetőség adódik, hogy az Agrárszövetség vagy csendben marad és hivatkozik arra, hogy hajtsa végre az, aki kitalálta, vagy pedig csatlakozik azokhoz az ellenzéki képviselőkhöz, akik elég harsányan bírálják ezt a beterjesztett elképzelést.Az Agrárszövetség nem csatlakozik egyik variációhoz sem, hisz véleménye volt mindig és van ma is a kialakult helyzetről. Ennek fő oka az, hogy az Agrárszövetség ugyan sok mindent elvesztett az utóbbi időben, de a realitásérzékét, a józan ítélőképességét nem. Az Agrárszövetség látja, hogy nagyon sok gond, nagyon sok probléma, nagyon sok feszültség halmozódott fel ebben az országban, és mindenképpen tenni kell valamit annak érdekében, hogy ezt a folyamatot megállítsuk.

A dolgok tehát nem mehetnek tovább úgy, ahogy eddig, valamit mindenképpen tenni kell! Legfeljebb azon háboroghat az Agrárszövetség, hogy miért nem korábban történtek ezek a lépések. Miért nem a korábbi kormányok tettek hathatós intézkedéseket azért, hogy ne jusson ilyen helyzetbe az ország?

Az Agrárszövetség egyetért azzal, hogy az államháztartáson mindenképpen változtatni kell és meg kell kezdeni a reformot. Egyetért azzal, hogy a költségvetés hiányát mindenképpen csökkenteni kell. Egyetért azzal, hogy a feketegazdaság ellen fel kell venni a harcot. Egyetért azzal, hogy a privatizációs visszaéléseket meg kell szüntetni, hogy az égbe törő végkielégítéseknek véget kell vetni. Egyetért azzal, hogy a rászorultakat mindenképpen támogatni kell, és meg kell akadályozni az ország két részre szakadását, a középosztály menthetetlen lecsúszását.

Azt hiszem egyébként, ezek a célkitűzések nemcsak az Agrárszövetség programjában szerepeltek, hiszen nem ismerek olyan politikai szervezetet, amely a választási kampányban ne harsogta volna teli torokból ezeket a szavakat. Az Agrárszövetség országos választmánya éppen ezért a legutóbbi ülésén úgy foglalt állást, hogy az Agrárszövetségnek nem érdeke a kormány sikertelensége, hisz e program megvalósulása legalább esélyt ad arra, hogy elmozduljon az ország a jelenlegi rendkívül nehéz, katasztrofális helyzetből.

Éppen ezért az Agrárszövetség tudomásul veszi a programban megfogalmazottakat, és őszintén szurkol a kormánynak, hogy sikerüljön megvalósítani ezt a programot. Ugyanakkor aggodalmának is helyt ad, amikor kifejezi azt a véleményét, hogy nem tartja túlzottan szerencsésnek azt az előterjesztési módot, ahogyan március 12-én ez a társadalom elé lett terjesztve. De aggodalma van olyan szempontból is, hogy a társadalmi párbeszéd rendkívül leszűkült az utóbbi időben, és ezt mindenképpen veszélyesnek tartja.

Kevés az információnk, de és azt hiszem, ebben egyet kell értenünk az ellenzéki képviselőkkel ha több információt kaptunk volna, ha a hatásvizsgálatokat megfelelő időben eljuttatták volna hozzánk, akkor talán ma kevesebb lenne a kérdőjel. Nem aggódnának annyira azért, hogy vajon valóban a rászorulók fogják-e kapni a megfelelő támogatásokat. Nem aggódnánk amiatt, hogyan élik meg vajon ezt a helyzetet a fiatalok, a diákok, a nyugdíjasok, az idősek, a ma is rendkívül nehéz helyzetben lévő iskolák, az önhibájukon kívül nehéz helyzetbe került önkormányzatok. És aggódik az Agrárszövetség azért is és ehhez jómagam is csatlakozom , hogy az utóbbi időben felreppentek a hírek a vidéki kis kórházak megszüntetéséről.

Igaz, hogy egy ilyen politikai jellegű vitán nem illik konkrét dolgokkal foglalkozni, de azért én elmondok egy konkrét példát is, hisz ilyen jellegű példát szinte minden képviselő elmondhatna a saját körzetéből, és gondolom, a következő napokban el is fogják mondani. Az én személyes aggodalmamat még jobban fokozza, hogy Tolna megye 3-as számú, a bonyhádi választókörzet képviselőjeként naponta találkozom annak a harminc településnek az egyöntetű tiltakozásával, akik értetlenül állnak a bonyhádi kórház esetleges megszüntetésének a gondolatával szemben. Őszintén remélem, hogy ezek a hírek csak álhírek jelenleg, és a végső döntésnél még a helybéliek véleményét is meg fogják hallgatni az illetékesek.

Tisztelt Országgyűlés! A rendelkezésemre álló idő letelt. Azzal szeretném befejezni, hogy az Agrárszövetség tudomásul veszi a kormányprogramot és a maga szerény eszközeivel támogatni fogja a kormányt annak megvalósításában. Ugyanakkor szükségesnek tartja a további ésszerű kompromisszumokat. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)