Rott Nándor (FKGP)
DR. ROTT NÁNDOR (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Igen tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Ez politikai vitanap, és én politikai kérdésekről fogok beszélni.Talán már mások is szóvá tették, megmondom önöknek, számomra kissé visszás volt, hogy a pénzügyminiszter úr jelen gazdasági problémáinkra vonatkozó megoldási csomagtervüket nemzetközi, külföldi bankszervezetek jóváhagyásának a megcsillogtatásával terjesztette elő. Én ezt nem akarom lebecsülni. Nem akarom azt mondani, hogy a külföldi közgazdasági, banki, üzleti szakvélemény közömbös az ország számára. De azt hiszem, hogy ebben az országban ez csak egy másodrendű probléma lehet. Az első és alapvető kérdés az, hogy mi erről a magyar társadalomnak a véleménye, hogy mi erről azoknak a véleménye, akiket ez a legközvetlenebbül érint.
A vita nagy része közgazdasági, pénzügyi mérlegösszefüggések körül folyt. E mögött a pénzfátyol mögött azonban az élet reális tényei húzódnak meg. Ennek az életnek, a mindennapi életünknek a valós tényei arra mutatnak, hogy az ország egy súlyos ellehetetlenülés állapota felé tart. Iskolákat, iskolai osztályokat vagyunk kénytelenek beszüntetni, mert egyszerűen finanszírozásképtelenné válnak. Helyi önkormányzatok sorozatosan jutnak csődbe, működésképtelenné válik a helyi önkormányzat, a helyi közigazgatás. A családi pótlékot és a szociális juttatásokat kénytelenek vagyunk visszafogni, megvonni azoktól is, akik talán kevésbé, de mégiscsak rászorultak. Egyszóval az ország egész területén, minden téren a naturális, mindennapi élet visszaesésével kénytelen szembenézni. A pénzügyi mutatókkal, a bevételi és kiadási arányokkal e téren folyó bűvészmutatványok nem érdekelnek.
Felhívom rá a kormány figyelmét, miniszterelnök úr nagyon óvott a társadalmi elégedetlenség szításától. Én nem szítani kívánom a társadalmi elégedetlenséget, de igenis, a kormánynak tudomásul kell vennie, hogy egy polgári demokráciában működik, ahol a társadalom különböző rétegeinek vannak érdekei, és ezeket az érdekeket, ha kell, igenis, a megfelelően rendelkezésre álló eszközökkel, munkabeszüntetésekkel, sztrájkokkal is joguk van kiharcolni. Nem azért találtuk ki a demokráciát, hogy most ennek az intézményrendszeréből azokat a kormánypolitikával összefüggő, kénytelenségből igénybe vett eszközöket kétségbe vonjuk, amelyekkel igenis egyedül képesek bizonyos rétegek a saját helyzetüket a társadalomban javítani.
Végül azok a legrászorultabb, legszerencsétlenebb rétegek, akiket az önök csomagterve és egész politikája érint, képtelenek a sztrájkra, nem fognak sztrájkolni, mert azok a szerencsétlen nyugdíjasok akiknek a nyugdíját 9-10 százalékkal fogják emelni az idén ugyanakkor, amikor az infláció el fogja érni a 30 százalékot, tehát legalább 15-20 százalékos reál életszínvonal-csökkenésnek van kitéve az a többmilliós réteg, akik nyugdíjból élnek, és akiknek a nagyrésze kisnyugdíjas ők nem fognak sztrájkolni, ők lehet, hogy éhen fognak halni, s akkor a Világbanknak, az IFM-nek meg a pénzügyminisztereknek az elismerése nagyon csekély vigasz lesz az ő számukra és az ország számára is. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)