Latorcai János (KDNP)

1995. április 11.

DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm, elnök asszony. Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A magyar gazdaságpolitikában a tervezett szigorító intézkedések, lényegében valós jövőkép megrajzolása nélkül, az alábbi következtetéseken alapulnak.Az 1993. és '94. évi kedvező gazdasági folyamatok ellenére az ország gazdasági helyzete válságos.

Az 1993-ban megindult növekedésre nem lehet alapozni, mert az igen súlyos belső és külső egyensúlyvesztéssel párosult, s ha ez az egyensúlyvesztés tovább folytatódik, végveszélybe kerülhet az egész nemzetgazdaság.

A belső és külső egyensúlyvesztést elsődlegesen a fogyasztás és a költségvetési államháztartási kiadások túlzott mértékű növekedése idézte elő.

(13.00)

Lényegében pénzügyminiszter úr ma ezt az expozéjában megerősítette. Mindezekből következően magától értetődő az a stabilizációs program, amely a megbomlott egyensúly helyreállítását tekinti elsődleges céljának és a fogyasztás, valamint a költségvetési kiadások mérséklésére irányul. E visszafogásban 1995 és '96 a kulcsévek, ezekben kell a program értelmében megteremteni azt a remélt gazdasági alapot, amelyen 1997-ben a kibontakozás megteremthető, legalábbis megindítható. Mindezek biztosítására az 1995. évi költségvetésben elfogadott makroközgazdasági feltételek a következők szerint változnak: a GDP stagnál, a fizetési mérleg hiánya 2,5 milliárd dollár lesz, az export volumene 10-11 százalékkal bővül, az import változatlan marad, saját számításaim szerint mintegy 3 százalékos külpiaci áremelkedést feltételezve. Ez azt jelenti lefordítva, hogy 1111,5 milliárd dolláros kivitelre és maximum 13,5-14 milliárd dollár értékű behozatalra kerülhet sor.

Az egyéni fogyasztás 6 százalékkal csökken, a beruházások volumene emelkedik, 5-10 százalék vagy inkább 6-10 százalék körüli értékkel nő, a költségvetési deficit a tervezett intézkedések hatására pedig mintegy 170 milliárd forint értékkel javulhat.

Mindezek előrebocsátása után úgy hiszem, célszerű megvizsgálni, mennyire helytálló a gazdaság ilyen értelmű helyzetértékelése, és tarthatók-e az előbbiekben összefoglalt makrogazdasági adatok. Ha visszatekintünk a mögöttünk álló négy-öt gazdasági évre, azt látjuk, hogy 1990 és '95 között a belső pénzügyi egyensúly ugyan megnyugtatónak volt tekinthető, de úgy hiszem, az elhangzottakból is világosan látszik, hogy senki nem tudja azt a konzekvenciát levonni, hogy a gazdaságban minden rendben lett volna.

Itt kapcsolódnék ahhoz, amit már Pál László miniszter úr is említett, hiszen ezen időszak alatt drasztikusan romlott a magyar gazdaság teljesítőképessége; ekkor jelent meg a 12 százalék fölötti munkanélküliség, komoly mértékben jelen volt az infláció, összeomlottak működőképesnek hitt keleti piacaink, de tisztelt képviselőtársaim, úgy hiszem, ez nem 1990-nek és '91-nek az eredménye. Számosan elismerték önök közül is, hogy ez meghatározóan a megelőző évek, évtizedek elrontott gazdaságpolitikájának a következménye, s ezek legalábbis az én megítélésem szerint legalább akkora egyensúlyvesztést jelentenek, mint a 3,5 vagy a 3,9 milliárd dolláros mérleghiányok.

Azt hiszem, azt kell tehát megfogalmazni, hogy nem önmagában az egyensúlyvesztés az eredendő baj, hanem az, ami a dolgok hátterében van, a magyar gazdaság elmúlt évekbeli és sajnálatosan a mai napon is érvényesülő alapvető elmaradottsága a modern gazdaságoktól; elsősorban a még ma is túlsúlyban lévő rossz technológiai, rossz műszaki feltételekkel előállított, rossz hatékonyságú, eladhatatlan vagy rossz feltételekkel eladható, versenyképtelen termékek és az e termékeket előállító szektor, amelyik ráadásul még strukturális válsággal is terhelt. Azaz a termelőszféra veszteségei és az elszabaduló kamatterhek azok, amelyek a közeljövőben a fő gondot fogják jelenteni, nem pedig a fogyasztás növelése. Pénzügyminiszter úr ma már engedékenyebb volt itt, ezen a területen.

Ezért a belső fogyasztás visszafogása nem teremti meg a kitörés lehetőségét. Például a központi alapok erősen lecsökkentett feltöltése vagy a még messze nem hatékony és működőképes exporttámogatási rendszer azt jelzi, hogy 1995-ben a termékszerkezetváltás biztosításához megfelelő mértékben központi források nem állnak rendelkezésre, így a jelenlegi, még számos esetben elavult termékszerkezet mellett a belső fogyasztáscsökkentést kiegyenlítő vagy azt meghaladó exportbővítésre reálisan nem lehet számítani.

Az 1995. évi árfolyamváltozást biztosító intézkedések ugyan bizonyos belső piacvédelmet biztosítanak, de részletes statisztikai adatok hiányában nem lehet megítélni, hogy ezen intézkedések ténylegesen milyen hatással lesznek exportlehetőségeinkre. Hiszen nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy az 1994-es adatok szerint egy forint értékű exportra több mint 1,1 forint értékű import esik, és statisztikai adatok hiányában nem tudjuk reálisan megmondani, hogy mennyi egy forint exportunknak a tényleges importhányada.

A magyar gazdaság eddigi tapasztalatai azt mutatják, hogy a fogyasztás, a beruházás és az import csökkentésével egyidejűleg az export nem volt képes lényeges növekedésre, tehát ezzel a megoldással a külső egyensúlyi pozíció és az államháztartási deficit számottevően nem volt javítható.

A magasan tartott kamatok nehezítik a vállalkozók hitelhezjutási feltételeit, egyidejűleg pénzkivonást jelentenek a gazdasági szférából, ami sajnos, növeli a sorbanállást. Mindezek az év eleji központi árintézkedésekkel együtt árfelhajtó, inflációnövelő hatásúak, az inflációs kamatnövekedés miatt pedig erőteljesen tovább nő az államadóssági kiadások volumene is.

Látni kell tehát, hogy a magyar gazdaság ma még messze nem bejáratott piacgazdaság, ami a keresletkorlátozásra rugalmasan reagálna, azaz leépíti rossz hatékonyságú kapacitásait vagy általánosabban megfogalmazva: átirányítja a működőtőkét a nagyobb jövedelmet biztosító szektorokba, ágazatokba, hiszen a magyar gazdaságban ma sajnos, sok esetben nincs is igazán működőtőke vagy ha van, az számos esetben nem igazán mobilizálható.

Kitörésre tehát csak akkor számíthatunk, ha biztosíthatók a gazdaság teljesítményének növelését segítő, világpiaci versenyképességünket javító, a modernizációs folyamat felgyorsítását biztosító források és intézkedések, a piacgazdaság működőképessége, de legfőképp a gazdaság növekedése.

Az előzőek alapján a jelen makrogazdasági feltételrendszerben az alábbi következtetések vonhatók le. A fizetési mérleg ilyen értelmű csökkentett hiánya aligha tartható, mivel a 150 milliárd forint értékű privatizációs bevétel még a legértékesebb, leghatékonyabb állami tulajdonú vállalkozásaink többségi tulajdonának érték alatti elidegenítésével, gazdasági kiszolgáltatottságunk növelésével sem biztosítható. A tervezett 10-11 százalékos exportnövekedés technológia- és termékszerkezetváltást biztosító források nélkül reménytelen.

A fogyasztás és így a belföldi értékesítés visszafogása óhatatlanul a vállalkozók külpiaci értékesítésére is kihatással lesz, mivel a felszabaduló árualapok mint említettem a külpiacon meghatározó részben csak rossz kondíciókkal értékesíthetők, így a beszűkülő termelés a vállalatok rezsiviselő képességének csökkenéséhez vezet.

A beruházások 8-10 százalékos bővülése a gépimport növekedésén keresztül mivel a magyar gazdaság külföldi gépekre szorul e tekintetben nagyobb mértékű fizetésimérleg-hiányhoz vezet, ha viszont a beruházások nem bővülnek a kívánt mértékben, akkor visszatérül; az exportképes árualapok nem termelődnek meg.

A költségvetési deficit előirányzott mértéke feltételezi az államháztartási reform ez évi beindítását és felgyorsítását, de mint ahogy a miniszterelnök úr hozzászólásában jelezte ennek a feltételei még nem teremtődtek meg, holott nem kisebb embert, mint Lengyel Lászlót szeretném itt idézni: "a kormánynak első lépésként éppen ezzel kellett volna kezdenie."

A gazdaságpolitika export- és befektetésösztönző elemeinek eszközrendszere ma még zömében kidolgozatlan vagy csak igen korlátozottan működőképes. A fejlődő és a volt szocialista országokba irányuló és egyre zsugorodó exportértékesítést szolgáló Eximbank alaptőkéje a kívánt 10 milliárd forinttal szemben várhatóan még a felére sem emelhető, a bank működési feltételei részben kialakulatlanok, tényleges üzleti tevékenységét csak az elkövetkező időszakban tudja megkezdeni.

(13.10)

A Gazdaságfejlesztési Alap költségvetési támogatása is közel 10 milliárd igényelt forinttal szemben csak kevesebb, mint a fele lesz, új akciókat pedig a tetemes determináció már aligha biztosíthat. A fejlesztések társasági adóbeli ösztönzését nem tudták igazából szolgálni a beindított adómódosítások. Megítélésem szerint célszerűbb lett volna célzott preferációt megvalósítani az általánosabb érvényű adómérséklés helyett, hiszen ezek zömében az exportot és a beruházásokat segítő kedvezményeket csökkentő megoldások elfogadásáig csökkentették.

Sajnos hiányzik a magyar szellemi tőke, az innováció felélénkítése, a kutatóintézeti hálózat újraszervezése, az egyetemi fejlesztések, az egyetem kinyitásának megvalósítása, ami a jövő valódi záloga. A felsorolt számos kétely és adat egyértelműsíti, hogy a kormány által felvázolt stratégia nem a kitörés ahogy Kádár Béla képviselőtársam is említette , sokkal inkább a társadalmi feszültségek elmélyülésének útja, így megítélésem szerint nem igazán járható megoldást takar.

Ezt igazolandó, engedjék meg, hogy Nyers Rezsőnek a Népszava március 24-ei számában megjelent nyilatkozata néhány mondatát idézzem: "Gazdasági növekedés mellett vissza lehetne szorítani a deficitet akár 170 milliárddal is, a szociális jogok megnyirbálása nélkül. Valószínűleg nem egy, de két-három év alatt. Sajnos azonban épp a gazdasági növekedés megvalósulása hiányzik teljesen a programból. Úgyhogy azt hiszem, a mostani kormány is keresi még a maga gazdaságpolitikáját, de él bennem a remény, hogy kialakítja azt 1995 folyamán a mostani rögtönzések nélkül".

Tisztelt Képviselőtársaim! Bokros miniszter úr mai expozéjának hangvétele bennünk is felkelti a reményt. De felkelteni a reményt még nem jelenti a megoldást, sőt, még csak a megoldás kezdetének sem tekinthető. Mi reménykedünk, mert tudjuk, hogy az a gazdaság- és szociálpolitika, amelyet megfogalmaztunk, az a kitörés lehetőségét biztosítja az ország érdekében és ez rövidesen bizonyíthat. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)