Bauer Tamás (SZDSZ)
BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Már korábban jeleztem, hogy amikor eljutunk a részletes vitának ehhez a szakaszához, a közbeszerzési döntőbizottság kérdéséhez, akkor szeretném nagyon röviden megindokolni azt, hogy ebben a vitában történetesen miért Keller László képviselőtársammal értek egyet.Már akkor jeleztem, hogy úgy gondolom, azt a kérdést kell feltennünk, hogy a közbeszerzési döntőbizottságnak, illetve a közbeszerzési biztosoknak részben olyan feladatuk lenne, amit elláthat a bíróság is, nevezetesen ha jól értem mindazt, ami a szerződéskötés után történik, azt a funkciót elláthatja a bíróság is.
(20.50)
A kérdés az, hogy ezt a funkciót ki láthatja el jobban? Bizonyosan jobban elláthatja-e a döntőbizottság, a biztosok, mint a bíróság? Számomra meggyőző az a gondolatmenet, hogy erre találták ki a bíróságot, és akkor helyesebb, ha ezt a funkciót a bíróságok látják el. Én nem hiszem, hogy abból a tényből, hogy a bírósági eljárás, a bírósági ügymenet kétségkívül lassú, azt a következtetést kell levonnunk, hogy egy ilyen fontos ügyet vonjunk ki első menetben a bíróságok hatóköréből. Már csak azért sem, mert nagyon valószínű, hogy a közbeszerzési döntőbizottság által egyszer eldöntött ügy következő állomása újra a bíróságoknál lesz.
Azt gondolom tehát, hogy ezek miatt az ügyek miatt aligha indokolt közbeszerzési döntőbizottság létrehozása és a közbeszerzési biztosok intézményének bevezetése.
Az igazi kérdés az, hogy vajon indokolja-e a közbeszerzési biztosok intézményének felállítását, a döntőbizottság felállítását az a jogorvoslati lehetőség, ami még nem a bíróság dolga, tehát ami a szerződéskötés előtt lenne időszerű. Indokolt-e az, hogy azoknak, akik vesztettek a döntés során, módjuk legyen-e a szerződéskötés előtt megakasztani minden egyes eljárást?
Én azt hiszem, ennek a lehetőségnek a biztosítása nem célszerű. Azt hiszem, az állami gazdasági döntések más területein sem állít föl az állam egy külön apparátust arra, hogy a már meghozott állami, gazdasági döntéseket fölülvizsgálhassa, ha ezt valaki kívánja. Például a privatizációs eljárásban az állami privatizációs intézmény mellett nem működik egy olyan külön privatizációsbiztos-rendszer, amely minden egyes privatizációs döntésnél, ahol szintén versenyeznek a potenciális vevők, a vesztes kezdeményezésére megakaszthatná az eljárást, fölülvizsgáltathatná az eljárást abból a szempontból, hogy szabályos-e vagy nem. És számos más, hasonló példát mondhatnék az állami döntéshozatal területéről. Nincsenek ilyen intézmények, és jó, hogy nincsenek ilyen intézmények, mert a különböző állami intézményeknek jogszerűen kell ellátniuk a maguk feladatát. Ha nem jogszerűen teszik, akkor a megfelelő intézményeknek le kell vonni ismétlődő jogsértés esetén a következtetéseket, illetve erre találták ki a bíróság intézményét.
Tulajdonképpen az állami intézmények, adott esetben a közbeszerzési eljárást folytató állami intézmények hitelét is rontja, ha egy ilyen intézményt hozunk létre, amely intézmény létrehozása valósággal ösztönzi mindazokat, akik mint ajánlattevők, bekapcsolódnak a folyamatba, hogyha nem ők a győztesek, akkor azonnal forduljanak a közbeszerzési döntőbizottsághoz, hiszen ez egy sokkal áttételesen mondom olcsóbb, egyszerűbb, gyorsabb eljárás, valóban. Ezért sokkal több ügy is lesz, mintha csak a bíróságnál lehetne jogorvoslatot kérni. Nem vagyok benne biztos, hogy ez kifejezett szándékunk lenne akár gazdaság, akár jogpolitikai szempontból.
Ezért azt gondolom, hogy az előterjesztőtől a bizottságokban meg a plenáris ülésen hallott és a vitában elhangzott érvek sem győztek meg engem arról, hogy ez egy kívánatos, előnyös javaslat. Ezért én a magam részéről azt javaslom mindenekelőtt az előterjesztőnek és a jelenlevőknek is, hogy alaposan fontoljuk meg Keller László képviselőtársam javaslatait, amelyeket a gazdasági bizottság támogatott. Én, mint a gazdasági bizottságban tevékenykedő szabaddemokrata képviselő, támogatom az ő javaslatát. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.