Lotz Károly (SZDSZ)

1995. április 23.

DR. LOTZ KÁROLY közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársak! Mielőtt ismertetném önökkel a vasutassztrájkhoz vezető közvetlen és közvetett okokat és számot adnék a kormányzati magatartás motívumairól, engedjék meg, hogy elöljáróban megköszönjem az utazóközönségnek, a fuvaroztatóknak, hogy pontosan értve és érezve az elmúlt napok tétjét, nem csupán fegyelmezetten, de megértéssel viselték el a mozdonyvezetők és a hozzájuk csatlakozó vasutasok sztrájkjából adódó kellemetlenségeket. Köszönet illeti a vasutasok társadalmát. Anélkül, hogy felvenném a számháború kesztyűjét, annyit mindenképpen el kell mondanom, hogy a vasutasság rendkívül nagy számban, mintegy 80 százalékban értette meg az elkerülhetetlen változások szükségességét, és ez a legbiztatóbb. Modern, gazdaságos, az európai normáknak megfelelő vasutat kell létrehozni. Olyat, ami nem csupán biztos, de felelősségteljes munkájukhoz méltó megélhetést biztosít működtetőinek, felhasználóinak pedig gyors és pontos közlekedést, kulturált körülményeket. Napi félmillió állampolgár és a fuvaroztatók megbízható kiszolgálása a tét.

Köszönet illeti az ellenzéki pártok képviselőit is. Döntő többségükben úgy viselkedtek, ahogyan ismereteim szerint ilyen helyzetben a fejlett demokráciák ellenzéki pártjainak képviselői között megszokott holott nagy volt a kísértés.

Ilyen helyzetben, azt gondolom, érthető, hogy szakminiszterként hangsúlyoznom kell a kormány egységességét, a kormány tagjainak példaadó kiállását a konfliktuskezelés szabályrendszerének tiszteletben tartása mellett.

Ha egyetlen mondattal kellene összefoglalnom a történteket, akkor okkal kellene azt mondanom, hogy a politikai rendszerváltást követően a gazdasági rendszerváltás egyik legfontosabb lépése történt meg. Évtizedek elhibázott vasútpolitikájának következményeit tette, nem csupán a vasutasság és a MÁV Rt., hanem a nemzetgazdaság számára is elviselhetetlenné a piacvesztés és a vasúti áruszállítás drámai visszaesése. Négy év alatt a MÁV számára valódi nyereséget hozó áruszállítási teljesítmény alig több mint egyharmadára zuhant. Az okok lehetnének, a tények és az ebből adódó következtetések viszont nem lehetnek vitának tárgyai. Valódi nyereséget hozó áruszállításról beszéltem és nem véletlenül. Egyik legfontosabb feladatomnak tartottam ugyanis a MÁV Részvénytársaság és az állam viszonyát megfelelő módon szabályozó szerződés létrehozását. Két ok kényszerített erre. A közszolgáltatási kötelezettség miatt ugyanis nem kevesebb, mint 150 milliárd forintnyi adósság halmozódott fel a MÁV Részvénytársaságnál. Az előző évek hibás finanszírozási gyakorlatának folytatása, a MÁV Részvénytársaság tevékenységi, szervezeti megújításának elodázása esetén az ezredforduló táján a MÁV veszteségei elérnék a nemzetgazdaság teljesítményének 10 százalékát. Nem volt, nincs és nagyon sokáig nem is lesz olyan nemzetgazdaság, amely ennek a tehernek akár csak a felét is képes lenne elviselni.

A MÁV-állam szerződés létrejött és 1996. január 1jével életbe is lép. Mivel azonban a MÁV költségeinek több mint 70 százaléka állandó költség, a kormányzat előtt egyetlen alternatíva maradt nyitva: vagy a személyfuvarozás tarifáját kellene több mint háromszorosára megemelni, vagy meg kell újítani a vasút szerkezetét. A költségvetés jelenlegi helyzetében a kormányzatnak nem volt valódi választási lehetősége; arról nem is beszélve, hogy a gazdaságpolitikai megfontolások is egyértelműen a vasút megújítása mellett szóltak.

A MÁV 1994 szeptemberében kinevezett új menedzsmentje elkészítette a vasút megújításának programját, természetesen nem a tervutasításos gazdaságban megszokott módon; mert hat év telt el ugyan a politikai rendszerváltás óta, de még mindig hallható volt olyan vélemény, mely a fájdalmas döntést, az új típusú kollektív szerződés megkötését fél évvel elhalasztotta volna holott a piacgazdaság legalapvetőbb szabályai alapján is egyértelmű, hogy a konfliktus nyílt felvállalásának elkerülése csak a sztrájk veszteségeinek többszörösét kitevő állami finanszírozással lett volna lehetséges.

A MÁV-nál a régi típusú kollektív szerződés 1995. március 31-én lejárt. A gazdasági racionalitás és a humánpolitika elveinek kikerülhetetlen ütközése érthető módon vezetett el a vasárnap délután 14 órakor végül is kompromisszummal zárult demonstrációhoz. A MÁV menedzsmentjének kezét nem a kormányzat, hanem a költségvetés teherbíró képessége kötötte meg. Ugyanakkor a szakszervezeti vezetők fellépése is érthető, ilyen súlyos kérdésben ugyanis személyes hitelük került volna veszélybe, ha eltekintenek a kezükben lévő legsúlyosabb érv bevetésétől. Természetesen voltak egyeztetések a MÁV Részvénytársaság vezetésével. Önök is jól tudják, hogy majd száz év óta ez volt a legjelentősebb vasutas-megmozdulás. Ugyanakkor a konfliktus nyílt felvállalását jóváhagyó kormányzati magatartás helyességét igazolja, hogy a sztrájk utolsó másfél napján jelentős közeledés és kompromisszumkészség nyilvánult meg.

Ilyen értelemben azt kell mondanom, hármas próbatétel előtt állt a kormányzat és a MÁV szeptemberben kinevezett menedzsmentje: a sztrájk előtt a kollektív szerződés nélküli állapot felvállalásával bizonyítani kellett elszántságát; tanúbizonyságát kellett adni, hogy a vasút korszerűsítési programjának megvalósítása érdekében felvállalja a legkeményebb próbatételt; és végül, hogy nem hátrál meg. E hármas követelményrendszer teljesítése után születhetett csak meg az a kompromisszum, ami valóban lehetőséget teremt a vasút modernizálására. A kormány ennek teljesíthetőségéről 1995. július 31-én beszámoltatja a MÁV vezetését, amely egyben bizonyíték is lesz arra, hogy vajon működőképes-e az újonnan megkötött és a Magyarország valamennyi nagyvállalata számára valószínűleg etalonként szolgáló új kollektív szerződés.

(15.10)

A nemzetgazdaságot ért veszteség becsült összege mintegy 2,5 milliárd forint, ebben nincs benne az esetleges piacvesztések miatt keletkező több milliárd. Azt hiszem, ennek a sztrájknak a legfőbb tanulsága az, hogy meg kell teremtenünk azt a békét, azt a nyugodt, következetes magatartást, amely lehetővé teszi, hogy a nemzetközi és a hazai fuvaroztatók ne kerüljék el a MÁV szállítási lehetőségét, használják ki a szállítási kapacitását, meg kell fordítani a MÁV süllyedő áruszállítási teljesítményét. Erre az első három hónap már nagyon biztató kilátásokat teremt; csak nyugodt, megbízható, sztrájkmentes vasúttal lehetséges ennek a környezetvédelmileg legkorszerűbb és legfontosabb szállítási módnak a megújítása. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)