Torgyán József (FKGP)

1995. április 23.

DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, igen tisztelt elnök úr. Igen tisztelt Képviselőtársaim! A büntetőeljárás-jog módosításáról beterjesztett törvényjavaslatnak a Független Kisgazdapárt országgyűlési képviselőcsoportja megállapítása szerint ugyanaz a gyermekbetegsége ismerhető fel, mint a többi eljárásjogi törvény módosításánál is található hiányosságok, nevezetesen, hogy ad hoc jellegű ez a módosítás, ami a büntetőeljárás-jog egyes szakaszainak módosítását illetően egy elfogadhatatlan kiindulási pont, hiszen egy egységesen átgondolt büntetőjogi rendszerbe tulajdonképpen oda alig-alig beilleszthető elemek kerülnek, ami egyértelműen az egész büntetőeljárás-jog jelentős kárára lesz.Az átfogó koncepció hiánya különösképpen érezteti hatását egy olyan eljárásjogi módosításnál, ahol már az európai jogharmonizációs törekvéseknek is érvényesülniük kellene. Márpedig önmagában az európai jogharmonizációs törekvésekben meg kell jelennie egy idegen jognak, és ehhez hozzá kellene idomulnia a magyar jognak. Ha a magyar jog maga is szertefolyó és millió elemet tartalmaz, akkor ez a jogharmonizációs kötelezettség tulajdonképpen igényesen nem teljesíthető.

Külön kiemelném, hogy a büntetőeljárás-jogi szabályok módosításánál egyáltalán nem voltak tekintettel a jogalkotók arra az igen lényeges körülményre, hogy az átmeneti időszak átmeneti rendelkezéseket követelne, és az átmeneti rendelkezések hiánya az igazságosság érvényesíthetőségének a hiányát fogja előidézni, tehát az alapvető büntetőjogi elvek sérelmét fogja okozni.

Külön kiemelném, hogyha valaha lenne értelme a Házszabály 100. §-a alkalmazásának, tehát egy olyan tárgyalási rend kialakításának, ahol először a törvényjavaslat elvei kerülnek megvitatásra, úgy gondolom, akkor ez mindenképpen az eljárásjogi rendszerek kialakításánál kerülhetne szóba, márpedig itt most egymás után tárgyaljuk a büntetőeljárás-jog, a polgári eljárás-jog, a cégbírósági eljárás eljárásjogi szabályait, egyértelmű tehát, hogy ebben az esetben a Házszabály 100. §-ának alkalmazásával lényegesen előrébb lehetett volna jutni az egész jogi rendezés lényegét illetően.

Külön kifogásoljuk, hogy a beterjesztett módosítások elégtelenek, hiszen lényegét tekintve a kor kihívásaira semmilyen választ sem adnak. Hogy világossá tegyem a Független Kisgazdapárt ezzel kapcsolatos kifogásait, hadd utaljak arra, hogy az európai jogharmonizációs kötelezettségek nincsenek összehangolva a magyar közerkölcs követelményeivel. Így megemlíthetném, hogy a magyar közerkölcs éppen az állandóan szaporodó súlyos emberellenes bűncselekmények hatására felveti a halálbüntetés alkalmazhatóságának kérdését, de mi még addig sem jutottunk el a jogharmonizációs törekvéseinkben, hogy a büntetőeljárás-jog rendszerébe beilleszthessük az Alkotmánybíróságot. Az Alkotmánybíróság és a Legfelsőbb Bíróság hatásköre jelentős kérdéseket illetően nincs megfelelően elkülönítve. Az elvi iránymutatás köre nem egyszer nincsen úgy elhatárolva, hogy meg lehetne állapítani, adott esetben az Alkotmánybíróság miért kíván a legfelsőbb bírósági hatáskör egyes elemeit illetően annak helyébe lépni, szinte Legfelsőbb Bíróságként is eljárni. Tehát úgy gondolom, hogy ezeket a jogi kihívásokat semmilyen értelemben nem tolerálja ez a törvény. Ha megvizsgáljuk azt, hogy mondjuk a politikai hatalom visszaéléseit a társadalommal szemben az eljárásjogunk vajon részesíti-e valami olyan védelemben, ami már a kor kihívásainak felelne meg, akkor egyértelműen meg kell állapítani, hogy az eljárásjogunk módosítgatói itt is elmaradtak a kor követelményeitől.

Nem azt állítja a Független Kisgazdapárt, hogy soha nem lehet eljárásjogi rendszereket szakaszonként vagy kisebb egységenként módosítani, de most már olyan gyakorlatává vált ennek a Háznak, hogy mindent állandóan toldozgasson, foltozgasson, módosítgasson, ami az én megítélésem szerint a színvonalas jogi munka kárára van.

Legyen szabad külön kiemelnem, hogy a gazdasági hatalom nemzetellenes bűncselekményeire vonatkozólag sincs semmilyen kádencia sem a büntetőjogi módosításokban, sem a büntetőeljárás-jogi módosításokban. A politikai, gazdasági, társadalmi szervezetek vezetőinek összefonódásából keletkező bűncselekményekkel kapcsolatban sem nyújt semmiféle védelmet. Ugyanez áll a korrupciós bűncselekményekre, a bonyolult gazdasági bűncselekményekre. Az új közerkölcs és a büntetőjog, valamint az eljárásjog alapvető elveire nézve nem ad semmiféle útmutatást ez a büntetőeljárás-jog, és olyan kérdésekkel sem foglalkozik, hogy például könnyíteni, gyorsítani akarja a büntetőeljárás-jogot, ugyanakkor a becsület védelme vonatkozásában nem hajlandó észrevenni, hogy a jelenlegi hatalmi konstrukciók között a becsület védelmének hatékony büntetőjogi védelme nem megoldott.

Úgy gondolom, hogy a bűnüldöző szervek részvétele a gazdasági hatalmi harcban sincs megfelelően kiiktatva az összeférhetetlenségi és egyéb szabályokkal.

(16.20)

Ha a bűnüldöző szervek alkotmányellenes részvételét figyelemmel kísérjük a politikai erők alkotmányos eszközökkel vívott harcában, akkor látni fogjuk, hogy az egész büntetőeljárás-jog módosítása milyen óriási állóvizet kavart fel. Hogy ennek érzékeltetésére még egy nagyon kézenfekvő példát mondjak, tulajdonképpen a jó szándék a büntetőeljárás-jog módosítása kapcsán nagyon súlyos alkotmányellenes magatartássá fordul, hiszen a néprészvétel és a társas bíráskodás elve mindenképpen egy olyan terület, amelyet modernizálni kell, és a szocialistának mondott büntetőjogi elméletből a piacgazdasági keretek törvényes eszközeivé kell átalakítani. De ehhez nem lehet úgy hozzányúlni, hogy a törvény egyes rendelkezéseit módosítjuk, ugyanakkor az alaptörvényhez nem nyúlunk hozzá. Hadd emlékeztessem az igen tisztelt Házat arra, hogy a hatályos alkotmány 46. §-a értelmében a bíróságok hivatásos bírákból és népi ülnökökből alakított tanácsokban ítélkeznek. Igaz, ez után azt mondja az alkotmány 46. §-a, hogy a törvény e szabálya alól kivételt engedhet, de miután az alkotmányos konstrukció a társas bíráskodás elve és törvény csak kivételt engedhet, ebből fakad az, hogy a társas bíráskodás elvét csak rendkívül szűk keretek között lehet áthágni. Nem lehet azzal megmagyarázni mindent, hogy a törvény megengedi most a társas bíráskodás elvének áthágását is.

Félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy a Független Kisgazdapárt nem helyesli a társas bíráskodás szűkítését és a bírósági eljárás gyorsítását. Egyszerűen arról van szó, hogy az alkotmányosság védelme mindennél fontosabb, és az egy megengedhetetlen dolog, hogy érvényes alkotmányos rendelkezésekkel szemben az a tárca, amelyiknek éppen eszébe jut, súlyos alkotmányossági sérelmeket okozva átalakítsa az egész jogrendünket, anélkül, hogy bárki hozzányúlt volna az alkotmányos rendelkezésekhez.

Itt külön is ki kell emelnem azt, hogy a vétségi eljárások számának nagyarányú növekedése mindenképpen nagyon káros jelenség a büntetőeljárás-jog területén, hiszen a vétségi eljárások számának növekedésével és a vétségi eljárásoknak a társas bíráskodás elvéből való kiemelésével lényegében olyan helyzet teremtődik, hogy egyrészt az alkotmányellenes eljárások száma nagyon nagy mértékben növekszik; másrészt pedig úgy gondolom, hogy a vétségi eljárásoknak az az egyszerűsített kezelése, amelyre majd később rá fogok mutatni, hogy ugyancsak az eljárásjog módosításával milyen további jogrendszeri problémákat vet fel, nem elfogadható. El kell mondjam, hogy a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint nem lehet azt elfogadni, hogy a büntetőeljárások egyszerűsítése következtében a vádlottak egy igen tekintélyes hányada ne kerüljön a bíróság elé, hanem mintegy a bíróság kikerülésével úgy szülessenek meg sorozatban a büntetőítéletek, hogy a bíró ne is lássa a delikvenst, akinek az ügyében ítélkezik. Ez olyan sötét, már megbocsássanak, de a kommunista igazságtalanságokon is túltevő újabb, még igazságtalanabb rendelkezéseket és eljárásokat fog produkálni, ami az én megállapításom szerint egész egyszerűen ellehetetleníti a jogállamiság kialakulását.

Külön kiemelném azt, hogy az igazi jogi igényesség úgy volna védhető, ha a vétségi eljárásokat szüntetnénk meg, és azok kerülnének át a büntetőbíráskodásnak egy valamennyiünk által sokkal inkább figyelemmel kísérhető és valamennyiünk által alkotmányossági vonatkozásban megnyugtatóbbnak található eljárások kereteibe. Tehát én arra hivatkozom, hogy a társas bíráskodás elvétől kezdve a büntetőeljárásnak az olyan gyorsítása, amely végül is a bíróság kikerülését és az alkotmányosság elveinek szűkítését jelenti, ez a Független Kisgazdapárt számára elfogadhatatlan.

Talán utalhatnék arra, hogy minden gyakorló jogász tudja: nem lehet az ügyeket úgy rangsorolni, hogy vannak fontos ügyek vagy vannak kevésbé fontos ügyek. Talán, ha jól emlékszem, éppen Hack Péter képviselőtársunk felszólalásában szerepelt az a megközelítés, hogy azért van nagyon nagy szükség a vétségi eljárások tárgyaláson kívüli, tárgyalás mellőzésével történő elbírálására, mert így az igazságszolgáltatásnak több ideje marad a bonyolultabb, vitatottabb ügyek elbírálására legalábbis így fejezte ki magát Hack Péter képviselőtársunk a 6674. oldal tanúsága szerint.

Úgy gondolom, aki gyakorló jogász, az tudja, hogy az állampolgárok számára nem léteznek fontos és kevésbé fontos ügyek, mindenkinek a saját ügye a legfontosabb. Úgy pedig nem lehet az eljárásjogot modernizálni, hogy már eleve az ügyek egy részét kevésbé fontos ügynek minősítjük, lényegét tekintve kirekesztjük az alkotmányossági eljárás keretei közül, míg más ügyekre azt mondjuk, hogy ezek aztán alkotmányosak, itt már érdemes időt is, gondot is fordítani a büntetőeljárásra, mert itt az alkotmányosság védelme fontos a mi számunkra is.

Azzal nem lehet vitatkozni, hogy az eljárás gyorsítása alapkövetelmény, hiszen ezt a jogharmonizációs törekvéseinkkel kapcsolatos európai uniós eljárások is igen fontosnak tekintik. De itt meg kell állnom egy pillanatra, ugyanis én vitatkozom azzal, hogy vajon szabad-e addig elmennünk, ameddig a mostani módosítás eljutott, nevezetesen, hogy a beismerő vallomás egyedüli vagy ügydöntő bizonyítékként való elfogadását is lehetővé kívánja tenni. Itt utalnék arra, hogy a nyilvános meghallgatás intézménye a mi viszonyaink között erősen vitatható, hiszen a vádlott a beismerő vallomás után még akkor is, ha a bíró az eljárás keretein belül figyelmezteti arra, hogy ha most beismerő vallomást tesz, azt később már nem vonhatja vissza nem hivatkozhat arra, hogy nem önszántából tette a beismerő vallomást. Úgy gondolom, hogy nekünk a büntetőeljárás modernizálásánál abból a tényleges helyzetből kell kiindulnunk, amibe a magyar büntetőeljárás-jog rendszere került. Itt pedig, bizony, elmúltak úgy évtizedek, hogy a vádlotti jogok semmilyen valóságos elismerésre nem kerültek. Az elmúlt évtizedekben sorozatosan találkozunk olyan beismerő vallomásokkal, ahol utólag kiderült, hogy a valóságban semmiféle beismerő vallomásnak nem lett volna szabad megakadályoznia az igazság felderítését, mert az elkövető, aki magára vállalta a bűncselekmény elkövetését, nem is követhette el a terhére rótt bűntettet ilyen, olyan, amolyan okból.

(16.30)

Tehát számos esetben kiderült, hogy a büntetőeljárás során történő beismerő vallomásnak nem lehet jelentőséget tulajdonítani. Úgy gondolom, nem egyszerűen az Igazságügyi Minisztérium elhatározásán múlik az, hogy egy újfajta eljárásjogi rendet kialakítva, mától kezdve kitűzik a nyilvános meghallgatást, ennek keretein belül figyelmeztetik a vádlottat, és így már semmiféle justizmord nem fog előfordulni. Ehhez ugyanis át kellene alakítani a teljes rendőrséget, át kellene alakítani a teljes bíróságot, hiszen még ott vannak hivatalban azok a rendőrtisztek, rendőrnyomozók, akik a törvénytelenségek sorozatát elkövették, az ügyészségeken, a bíróságokon ott vannak azok az ügyészek, azok a bírók, akik a törvénysértő ítéleteket gátlástalanul meghozták.

Úgy gondolom, nem lehet most az eljárásjogot ezeknek az ügyészeknek, bíróknak, rendőröknek a kezébe letenni, mert ahhoz az egész eljárásjogi rendszerünket át kellene alakítanunk. Meg kellett volna történnie a valóságos rendszerváltoztatásnak a rendőrségen, a bíróságon, az ügyészségen belül, hogy a beismerő vallomásnak egyáltalán ilyen fokozott jelentőséget lehessen tulajdonítani.

Egyebekben pedig nekem személy szerint az az álláspontom, hogy a tárgyalás mellőzésével kiszabható büntetések közül a foglalkozástól eltiltás, a járművezetéstől való eltiltás vagy felfüggesztett szabadságvesztés büntetést kiszabni jogállami körülmények között nyilvánvalóan egyszerűen nem lehet. Ha az igen tisztelt képviselőtársaim meg fogják szavazni az ezzel kapcsolatos előterjesztéseket, akkor vegyék tudomásul, hogy sokkal távolabbra kerül tőlünk a többpárti parlamenti demokrácia kialakíthatósága, mint azt bárki is hinné; jogállami körülmények között a büntetőeljárás ilyen módon történő egyszerűsítésére nincsen lehetőség.

Én pont az ellenkező jogfejlődési iránynak vagyok a híve, azt mondom, hogy még a szabálysértési eljárásoknak is nyilvános tárgyaláson kell megtörténni, egyáltalán a tárgyalás nyilvánosságának a kizárása az alkotmányosság súlyos sérelmét jelenti egy olyan társadalomban, ahol évtizedeken keresztül vádelvű bíráskodás folyt. Ha az ügyészség valakivel kapcsolatban kiadott egy vádiratot, teljesen függetlenül attól, hogy a vád alá helyezett ártatlanabb lehetett, mint a ma született bárány, akkor sem tudott a büntetőeljárás következményeitől megmenekülni, mert az egész büntetőeljárásunk a vádelvre alapult.

Emlékezzenek rá, hogy milyen keserű elítélő szavakkal szóltam már egy alkalommal e helyről a Visinszkij-féle büntetőjogi borzalmakról. A Visinszkij-féle büntetőjogi alapelvek abból a tényállásból indultak ki, hogy a vádirati tényállás közokirati tényállás, ennek következtében a közokiratra vonatkozó bizonyítási szabályok vonatkoznak rá. Csak úgy lehet a vádiratban foglaltakkal szemben védekezni, ahogy általában egy közokirattal szemben lehet védekezni, tehát rendkívül szűk körülmények között; amikor ráadásul megfordul a bizonyítási teher, és nem a vádlót terheli a vád bizonyításának kötelezettsége, hanem az ártatlant terheli a saját ártatlanságának bizonyítása. Tehát ez egyben jelenti az ártatlanság vélelmének feladását is.

Ez a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint összeegyeztethetetlen a mi jogfejlődési törekvéseinkkel, ezért a Független Kisgazdapárt ebben a körben megfelelő módosító indítványokat fog beterjeszteni.

Ilyen súlyos kifogások mellett mégis azért fogja az általa igényelt módosítások elfogadása esetén a beterjesztett törvényjavaslatot támogatni, mert végül is valamit tenni kell ezzel egyetért a Független Kisgazdapárt , gyorsítani kell a büntetőeljárásokat, egyáltalán a büntetőeljárások területén rendet kell teremteni. A Független Kisgazdapárt az igazságügyi kormányzat egész előterjesztését egy olyan törekvésnek tekinti, amely a jelenlegi, elfogadhatatlan merevségekbe ragadt büntetőeljárást egy jogállami fejlődés irányába szeretné kimozdítani, és ha ezek a törekvések találkozni fognak a Független Kisgazdapárt módosító indítványaival, ebben az esetben netán még ennek az eljárásjogi módosítványcsomagnak az elfogadását is javasolni fogjuk. Köszönöm a türelmüket. (Taps a kisgazdapárt soraiban.)