Szigethy István (SZDSZ)

1995. április 23.

DR. SZIGETHY ISTVÁN (SZDSZ): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A polgári perrendtartás módosítása csak látszólag jogi kérdés. A gazdasági életben bekövetkezett változások szempontjából közel sem mindegy, hogy a szankcionálás, a gazdasági szabálytalanságokkal kapcsolatos eljárás lehetősége milyen, az állampolgárok milyen gyorsan kapják meg az igazságukat.A polgári perrendtartás mostani módosítása azt a célt szolgálja, hogy a bírósági eljárások mindenképpen gyorsuljanak fel. Az általános indokolás tartalmazza azt a nagyon fontos garanciális ígéretet, hogy a gyorsításra való törekvés az egyéb polgári perrendtartási alapelveket nem sértheti. Az egyes intézkedések áttekintése után úgy tűnik, hogy ezt a szándékot általában sikerült is teljesíteni.

A gyorsító intézkedések előkészítése során a különböző megyei bírósági kollégiumok foglalkoztak ezekkel a problémákkal, és a kollégiumi ajánlásokban több olyan gondolat is felmerült, amelyek túlmutatnak a mostani előterjesztés körén. Ezért előre szeretném jelezni, hogy a polgári perrendtartás mostani módosításánál aligha szabad megállni. Nagyon sok olyan hasznos gondolat áll még a rendelkezésünkre, amelyek nemcsak igazságügyi érdeket szolgálnak, hanem az egész magyar gazdaság érdekét, hiszen ha a bírósági eljárások zökkenőmentesen, minél gyorsabban zajlanak le, ennek az egész gazdasági élet hasznát látja.

Az előterjesztések kapcsán nem szeretném az időt húzni azzal, hogy tiszteletköröket tegyek meg olyan kérdésekben, amelyekről a vita korábbi szakaszában képviselőtársaim már beszéltek; minek. Inkább néhány részletkérdésről szeretnék most beszélni, bár még nem a részletes vitáról van szó, de úgy gondolom, hogy ezeknek a részletkérdéseknek a felvetése a bizottsági viták előtt indokolt.

Az a szándék, hogy az eljárások gyorsuljanak, nem biztos, hogy minden esetben abban a formában valósulhat meg a legcélszerűbben, ahogy ez elő lett terjesztve. Egy-két ilyen példát szeretnék jelezni, amelyre egyébként módosító indítványt is terjesztettem elő.

Egy bírósági eljárást nem vitásan el lehet húzni felesleges indítványok előterjesztésével, perhúzó magatartással; ez ősi dolog, évszázadok vagy talán évezredek óta vannak erre példák. Aligha hiszem, hogy egy-két radikálisabb intézkedéssel ezeket a szándékokat nagyon kordában lehetne tartani.

Nagyon vigyázni kell azonban arra, hogy ez a szándék, amely esetleg határozottabb bírói fellépéssel, jobb felkészültséggel megakadályozható, ne jogokat vonjon meg. Konkrétan szeretnék hivatkozni arra, hogy például a másodfokú bírósági eljárásban a bizonyítási lehetőségeknek a tervezet szerinti korlátozása véleményem szerint nagy valószínűséggel pontosan ellenkező hatást váltana ki, mint amit a törvényhozó ettől elvárt. Miről van szó?

Az előterjesztés értelmében a másodfokú bíróság az új tény, illetve bizonyíték figyelembevételét akkor is mellőzi, ha azt a fél az elsőfokú eljárásban meg sem kísérelte előterjeszteni, kivéve, ha az érintett fél a mulasztását egyidejűleg kimenti. Úgy gondolom, hogy ez a rendelkezés valószínűleg más hatást váltana ki, mint amit az előterjesztő gondolt. Jelenleg is lehetőség van arra, hogy a másodfokú bíróság a fölöslegesen előterjesztett, indokolatlan perhúzó bizonyítást mellőzze, jogában áll. A tervezett rendelkezés azonban merev szabály, mert korlátozza a másodfokú bíróság lehetőségét, és az érintett fél legfeljebb csak valamiféle mulasztást amiről nem nagyon tudom, hogy milyen mulasztás menthet itt ki. Azt hiszem, hogy ez a rendelkezés nem jó. Nem jó azért, mert a bizonyítást merevnek, mintegy kártyapartinak tételezi fel, ahol leosztották a lapokat, mindenki tudja előre, hogy ez a bizonyíték áll rendelkezésére, ezt adhatja be valamikor, de a per nem így működik.

A bírósági per egy megismerési folyamat, a bíróság tanúkat, szakértőket hallgat meg, a felek nyilatkozatokat tesznek, és a bizonyítási anyag folyamatosan alakul. Ennek csak egy állomása az elsőfokú ítélet, hiszen a bíró is tévedhet, esetleg olyan bizonyítást, amelyet a fél elégségesnek gondolt, nem tart elégségesnek, és még sorolhatnám.

Ennél az elsőfokú eljárásnál ezt a bizonyítási lehetőséget nagyon veszélyes lezárni, és azt hiszem, sokkal inkább arra ösztönözne, hogy a felek túlbizonyítsanak az elsőfokú eljárásban, sokkal több fölösleges tanút jelentsenek be, esetleg fölöslegesen kérjenek szakértőt egyszerűen azért, mert másodfokon már nem lesz rá lehetőség. Ugyanakkor még nem tudja, hogy mi lesz a bírói ítélet, tehát egy kicsit megelőlegezi azt, hogy "nem tudom, mi lesz a döntés, valamit kell csinálnom; hátha rossz lesz, tehát bejelentek fölöslegesen bizonyítékokat," bár úgy érzi, hogy már elég lenne.

Egy ilyen merev szabály, amely a jelenlegi bírói mérlegelési lehetőséget hogy döntsön, hogy elrendeli-e a bizonyítást vagy sem korlátozná, eleve lehetetlenné tenné, hogy a bíró ilyen esetekben bizonyítást rendeljen el, azt hiszem, nem jó. Ez pontosan az ellenkező hatást váltaná ki, mint amire a törvényhozó gondolt.

Egy másik alapelvvel kapcsolatosan is gond van. A törvényjavaslat nagyon szimpatikus eleme, hogy az állami paternalizmust, az atyáskodást azt, hogy a bíró biztosan okosabb, mint a fél mellőzi, és lehetőség szerint a bíró csak az egymással szemben álló felek közötti valódi bíróvá válik. Ahogy Hack Péter nagyon szemléletesen beszélt erről a legutóbbi tárgyalási napunkon, a futballbírónak nem kell gólt lőni.

Valóban, a bíró ilyen szerepre korlátozódna túlnyomórészt, azonban a törvényjavaslatnak van olyan eleme, amelyik új atyáskodást, új paternalista elemet hozna be, különösebb indokoltság nélkül. Arra gondolok, hogy eddig a felperesnek jogában állt és jogában áll most is természetesen , hogy kérhesse: "én nem akarok elutazni egy tárgyalásra, messze van, esetleg 4-500 kilométert kellene utaznom, a munkahelyemen nem néznék jó szemmel" meg minek? Mondjuk ha megtámadok egy végrendeletet, csatolok a keresetlevélhez három írásmintát, amellyel igazolom, hogy az az aláírás nem származhatott az örökhagyótól, rendeljenek el szakértőt, miért menjek el ehhez? De sok más ilyen ügyet mondhatnék, például ha egy kisajátítási perben valakinek az ingatlana az ország túlsó végén van, és kéri, hogy a bíróság rendeljen ki szakértőt a forgalmi érték megállapítására, miért menjen el ehhez?

Az ügyek nagyon nagy része ilyen. Tételezzük fel, hogy a felperes józan ésszel gondolkodik, tételezzük fel, hogy egy felnőtt ember, aki tudja, hogy mikor célszerű elmennie hiszen azért jogaitól fosztja meg magát, ha nem megy el egy ilyen tárgyalásra és mikor nem érdemes elmennie, mert ez neki csak pénzkidobás, mert a munkahelyén ferde szemmel néznének rá, hogy sokat hiányzik, és folytathatnám.

Úgy gondolom, hogy az a csomag, amely a hatályon kívül helyező rendelkezések körében kötelezővé tenné azt, hogy meg kell jelennie a felperesnek vagy legalább a képviselőjének ezeken a tárgyalásokon, indokolatlan. Az élet nem indokolja, hogy ilyen korlátokat kelljen felállítani, éppen ezért nekem az a javaslatom többek között az egyik módosító indítványomban , hogy erre ne kerüljön sor.

Szeretném jelezni azt is, hogy a bevezetőben már említettem: nagyon hasznos szellemi tőke gyűlt össze mind a megyei bíróságok polgári kollégiumainak állásfoglalásaiban, mind a Legfelsőbb Bíróságnál, mind pedig akár az egyéb jogalkalmazó szerveknél.

Lehetséges, hogy vannak még olyan gondolatok, amelyek azt a célt szolgálnák, hogy a bírósági eljárások gyorsabban folyjanak. Mondok egy példát. Például rendelkezésemre áll a Zala megyei bíróság polgári kollégiumának javaslata arról, hogy célszerűtlen minden gazdasági pert a megyei bíróság székhelye szerinti bíróságon tárgyalni minek. A polgári törvénykönyv egységes, a polgári perrendtartásban már nincsenek speciális szabályok, a gazdálkodók köre nagyon nagy mértékben kiszélesedett; magánszemélyek szerepelnek a gazdasági életben, és esetleg egy nagy megyében 100-150 kilométert kell utazniuk azért, hogy egy egyszerű ügyben elmehessenek a tárgyalásra, hiszen a megyei bíróság székhelye szerint kell ezekben az ügyekben eljárni.

Másrészről aránytalanságot is jelent, hiszen a bírói létszám nem követi azt a leterhelést, hogy az így megnőtt gazdasági perek száma milyen nagy mértékben leterheli ezeket a bíróságokat.

(18.10)

Senkinek nem érdeke, hogy éppen a gazdasági perek húzódjanak, azért, mert létszámhiány miatt ezeket az ügyeket nem tudják gyorsabban letárgyalni.

Elképesztő statisztikát láttam például egy másik megyei jogú város bíróságán: az ügyérkezés töredéke, mintegy negyede, ötöde annak a polgári körben, mint amit el kell látni a megyeszékhely-bíróságnak. Szerintem ez egyébként fokozottabban így van a nagy megyékben, Bács-Kiskun megyében, Borsod-Abaúj-Zemplénben, Pest megyében. Nem célszerű, hogy minden ilyen kis üggyel odaforduljanak. Ezt csak azért jeleztem, mert például ilyen gondolatokkal még nagymértékben lehetne gyorsítani a bírósági eljárást, és ezzel a gazdasági ügyek befejezését is, s így a gazdasági életet.

Tudom, hogy most nem lehet ilyen módosító indítványt előterjeszteni, hiszen a Házszabály ezt nem teszi lehetővé más kérdésekről van szó , nem lehet még kapcsolódni sem ehhez a témához. Ennek ellenére fel szeretném hívni az Igazságügyi Minisztérium figyelmét: keressük ezeket a további lehetőségeket, mert valamennyiünk érdeke nemcsak igazságügyi, hanem gazdasági érdeke is , hogy ezeket az ügyeket minél egyszerűbben oldjuk meg.

Kicsit a polgári perrendtartáson kívülről is mondanék gondolatot. A polgári perek elhúzásának egyik legnyilvánvalóbb szándéka a polgári törvénykönyvben rejtezik. Magyarországon a legkényelmesebb dolog jelenleg adósnak lenni, hiszen a 20 százalékban maximált kamatnál jobb hitel nincs a világon, legalábbis Magyarországon. Ez egy merev szabály, amit fel kellene oldani. Tudom, hogy anyagi jellegű jogszabály, de a bírósági eljárásból az egyik ilyen ösztönzést, hogy a pereket húzzák el, ki lehetne kapcsolni, ha például a polgári törvénykönyv szerinti kamatok rugalmasabbak lennének és jobban követnék a piaci viszonyokat.

Összességében: rendkívül fontos a tövényjavaslat, nagyon örülünk, hogy elő lett terjesztve. Bízunk benne, hogy hatása mindenképpen pozitív lesz, fel fogja gyorsítani a bírósági eljárásokat, és így a jelenlegi gazdasági helyzetben ennek pozitív gazdasági következményei is lesznek. Azonban megállni nem szabad, és ezt a nagyon gazdag gondolati anyagot, amellyel az igazságszolgáltató szervek rendelkeznek, még hatékonyabban és minél szélesebb körben ki kell használnunk.

Köszönöm szépen. (Taps.)